Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. március 22. Egy mtinkdscsalád házat épít (1.) Alapozás előtt a kertvárosban Nagy iába vágtam a fejszémet — de az a gyanúm, hogy az a fa csak vékonyka suháng ahhoz képest, aminek a fia­tal házaspár veselkedik neki, aki házépítésbe fogott. Azzal a tervvel kerestem föl ugyanis egy kétgyerekes munkáscsa­ládot, hogy megpróbálom végigkísérni lapunk hasábjain a házépítésüket — az első lépésektől a lakásszentelőig. Előre kell bocsátanom valamit: az, hogy pontosan kik és hol építkeznek, csak a riportsorozat végén fog kiderülni. Teszem ezt abból a megfontolásból: nem lenne hasznos, ha egy idő után a kiválasztott család amolyan „kirakatfigurá­vá” válna. Magyarán: az a cél, hogy minden valódi gondot- bajt és örömöt hűen mutassunk be az olvasóknak. Nem lenne jó, ha úgy fogadnák valahol a riport szereplőit: „Aha, ők A HÁZÉPÍTŐK... benne lesz az újságban, hogy mit kap­tak és mit nem...” Hogy miért éppen róluk írok ? Mondh atn i: talá lomra döntöttem. Körbetelefonál­tam több nyíregyházi válla­latot, hogy mondjanak né­hány olyan dolgozót, aki la­kásépítéséhez munkahelyi kölcsönt kért. Így választot­tam ki őket — amolyan át­lagcsaládként. Öt év a kis házban Balázs és Marika egy mun­kahelyen dolgoznak, a férj géplakatos, az asszonyka is szakmunkás. Két gyerekük van, az egyik kislány négy­éves, a másik egyéves. Any- nyit elárulhatok: Nyíregyhá­zán építkeznek, a város egyik külső kerületében. Apró házacska áll a tágas udvaron — kívül a puszta vakolat. Bent egy szoba, konyha, pici előszoba. — 1981-ben vettük ezt a telket a házikóval együtt — mondja a 27 éves fiatalem­ber. — Kicsit rendbe hoztuk, és azóta tervezgetjük, hogy belevágunk az „igazi” lakás építésébe. A mosolygós, kerek arcú fiatalasszony 24 esztendős, kicsit tartózkodóan ül a fo­telban, és meg-megsimogatja Bea buksiját, aki némi ria­dalommal szemléli szakálla­mat. A legfontosabbnál: a pénznél tartok a faggatózás­ban. — 120 ezerért vettük ezt a telket, igaz a fele az öcsémé — mondja Balázs. — Termé­szetesen főképp szülői segít­séggel tudtuk megvenni, majd a házat rendbe tenni. Kölcsönt is kaptunk a rokon­ságtól. ■— Az én szüleim egyéb­ként itt laknak Nyíregyhá­zán, nem túlságosan messzi — mondja Marika. — Sok se­gítséget kapunk tőlük is, meg Balázs családjától is, akik K. községben élnek. A szekrénysorra pillanta­nak, s nevetnek. — A bútort meg a hűtő- szekrényt a 30 ezer forintos „fiatal házasok kölcsönéből” vettük — és anyuék fizették a részleteket... Bevétel és kiadás ^ Maradjunk továbbra is az anyagiaknál. Balázs körülbe­lül ötezret hoz haza a mun­kahelyéről. Marika a „gyed” előnyeit élvezi még egy fél évig — 3000 forintot kap. Emellé ott a családi pótlék: 1420 forint. Ha viszont szep­temberben Marika már csak gyest kap, alaposan lecsök­ken a jövedelmük. Márpedig a ház felépülte után jön a törlesztés. — Lehet, hogy vissza kell mennem dolgozni ősszel. Csak hát... itt a közelben nincs bölcsőde. Márpedig műszakba járva behordani a kicsit a vá­rosba . .. — Ott tartottunk, hogy mennyi van a „bevétel” ro­vatban. Mi lesz a „kiadás”- ban? Mennyibe kerül a ház? — Hű, ez nehéz kérdés . .. — vakarja a fejét Balázs. — A hivatalos papírokon 700 ezer forint szerepel, de ez biztosan nem lesz elegendő. Nincs benne például a fűtési rendszer ... NO, de mindegy, előbb ezt a pénzt kell előte­remteni. — Tulajdonképpen hogyan fogtak hozzá az egészhez? Mi volt az első lépés? — Egy kollégámtól kaptuk egy tervezőmérnök nevét. Kértünk tőle típusterveket, választottunk egyet, s azt ő megrajzolta. Emellé vállalta az engedély beszerzését, az utánajárást. Mindezért fizet­tünk 8800 forintot — és ő lesz az „építésvezető” is, aho­gyan ez elő van írva. Áprilisban: bontás... Az építési engedélyben így áll a lakás leírása: két és fél szoba, előszoba, fürdőszoba, konyha, kamra, W. C., gard­rób. Lent: garázs, közlekedő, lomtároló, tüzelőtároló helyi­ség. Az udvaron betongerendák halma szürkéllik. — Amint a papírok meg­voltak, február elején meg­vettük a vasbeton gerendá­kat. Az 5,60-asból rögtön volt, a kisebbikre egy hetet várni kellett. Meg lesz napo­kon belül a sóder és a ce­ment, vettünk széldeszkát is. Körülbelül hatvanezret köl­töttünk eddig. — Kivettük az ifjúsági ta­karékbetétünket, meg ka­punk kölcsön a szülőktől... — A többi? 320 ezret ad az OTP, 120 ezer forint munka­helyi kölcsönt kértünk, 105 ezer a szociálpoliftkai támo­gatás a két gyerek után. Emellett az ifjúsági betét után igényelhető kölcsönt is kérni fogjuk — így lesz együtt a lakás ára. Persze, úgy épül majd a ház, hogy igen magas lesz a saját mun­ka aránya! Odakint m!5r tavaszias szel­lő fújdogál, szárftgatja a sa­rat az utcában. — Április első napjaira tervezzük a kis ház bontását. Tufából épült, így hát anya­gát jól felhasználhatjuk az új háznál. Kalákát szervezünk, ha minden igaz, vagy húszán leszünk. — Hol laknak majd? — A szüléimhez költözünk — mondja Marika. — Remél­jük, ősszel már a saját há­zunkba költözhetünk vissza. De hát... olyan távolinak tű­nik még mindez. — Ha elbontottuk, jöhet az alapásás, aztán rajta! — bú­csúzik Balázs a kapuban, és megállapodunk: a bontás idő­pontjáról értesít. Tarnavölgyi György Bővítik a nyíregyházi vasútállimást Nagy Ervin miniszterhelyettes megyénk közlekedési helyzetéről — Mindig jó érzéssel jö­vök Szabolcs-Szatmárba — mondja Nagy Ervin közle­kedési miniszterhelyettes. — Ennek van némi személyes •ka is, bevallhatom: itt „de­bütáltam” annak idején, mint miniszterhelyettes, ez volt az első megye, melyet fölke­restem. De a személyes okon kívül is örömmel találkozom a megye vezetőivel, mivel szép eredményeket mutat fel Szabolcs-Szatmár. A mosta­ni tervegyeztekö tárgyalá­sainkon is sok szó esett er­ről. — Az elmúlt ötéves tervről is beszéltek a megyei vezetőkkel és a közlekedési vállalatok igazga­tóival . . . — Sajnos, mint más ága­zatokban is, a közlekedés te­rületén sem sikerült elérni a kitűzött célokat, ám ez a me­gye néhány területen kie­melkedőt produkált. Meg­beszéléseinken is kiemeltem a záhonyi átrakókörzet te­vékenységét — az export-im­port lebonyolításában a záho­nyi vasutasok minden tőlük telhetőt elkövettek, munká­jukat csak dicsérni lehet. Emellett igen jól értékeli a tárca a megyei tanács közle­kedési osztályának létreho­zását és eddig végzett tevé­kenységét. Annak pedig kü­lön örültem, hogy a megyei vezetés elismerően nyilat­kozott a közlekedési ágazat vállalatairól — hiszen ezzel közvetve a minisztérium munkáját is értékelték... — Egy ilyen megbeszélésen rendszerint több olyan jelentős téma is az asztalra kerül, ami sok embert érint a megyében. Milyen döntések születtek a most kezdődött tervidőszakra? — Örömmel mondhatom, hogy valóban pontot tettünk néhány régen aktuális dolog­ra. Ilyen a nyíregyházi MÁV- pályaudvar rekonstrukciója, bővítése. Idén megkezdődhet a munka — 120 milliós beru­házásra számíthatnak. Ha­sonlóan fontos a mátészalkai csomópont kérdése: itt közel 300 milliós nagyberuházás indul, ennek felét a MÁV állja, ám részt vesz a mun­kában a Volán vállalat, a posta, az Utasellátó, és ter­mészetesen a helyi tanács is. A szatmári „centrum” szem­pontjából óriási jelentőségű ez a beruházás, ezt talán mondani sem kell. — Néhány „halálra ítélt** vas­útvonal is szóba került a tár­gyalásokon ... — Ahogyan tréfásan mond­tuk: hár*m plusz egy... A Nyíregyháza—Nyíradony, a Fehérgyarmat—Zajta és a Kocsord—Ceenger vasútvo­nal léte vagy nemléte volt a kérdés, emellett pedig a Nyíregyházáiról induló kis­vasút sorsa került terítékre. A döntés: marad mindegyik! Igaz, csakis a fenntartásuk lehetséges, fejlesztésük nem. — Kisvárdán a felüljáró igen sok közlekedőt érintene — ter­vezték, de nem valósult meg­— Meglesz: igaz, nem most rögtön, de a tervidőszak vé­gén megépül. Hasonlóan ége­tő gond egyébként a tisza- vasvári átkelő útszakasz kérdése. Hamarosan meg­oldódik a gond. Idén elkez­dődik a szanálás, jövőre pe­dig az út kialakítása, a mun­kák várhatóan 1987-ben fe­jeződnek be. T. Gy. Nívódíj — népdalcsokorért Ha: fellépnek a Kongresszusi Központban Egyre több sikerrel büsz­kélkedhet a nyíregyházi 110- es szakmunkásképző inté­zet énekkara. A kórus be­mutatására két lelkes ének­kari tag vállalkozott, akik között most történik meg az „őrségváltás”: Setét Ottó a harmadéves vízvezeték-sze­relő tanuló a szakmunkás- vizsgára készül és átadja az énekkari KISZ-titkári tiszt­séget Oláh Bélának, aki első osztályos a most indult szak­középiskolai tagozatban. Kamaszkorához közeledik a csoport életkora: ebben az évben tölti be a 12. évét. Fe­hér Ottóné főiskolai adjunk­tus irányítja az énekkart a kezdetektől, és az eltelt idő alatt nagy szakmai hozzá­értésével bizonyította be, hogy ilyen típusú iskolában is lehet hosszú távon, ered­ményesen működtetni mű­vészeti együttest. Szép listát lehet már ösz- szeállítani a kórus eddigi dí­jaiból, eredményeiből. Négy­szer nyerték el az Éneklő if­júság versenyben „Az év kó­rusa” megtisztelő címet, il­letve a minősítéseken eljutot­tak a legmagasabb kategó­riát jelentő aranyoklevél fo­kozatig. A KISZ Központi Bizottságától egy alkalom­mal részesültek Dicsérő ok­levél elismerésben, egyszer pedig nívódíjat kaptak. El­nyerték a vasasszakszervezet nívódíjat is a tavalyi telje­sítményükért. A jelenleg kilencvenhat tagot számláló énekkar ma március 22-én érkezett mű­ködésének egyik legjelentő­sebb állomásához: részt ve­hetnek és felléphetnek a Liszt Ferenc országos dalos­ünnepek záróhangversenyén, amelyet a budapesti Kong­resszusi Központban tarta­nak. Igen rangos társaság­ban szerepelnek, s az is jel­zi a meghívás értékességét, hogy az ország legjobb öt ilyen iskolai kórusának egyi­keként kerülhetnek a Kong­resszusi palota pódiumára __ Nagykállő Tarka­barka „Tarkabarka üzletház” nyí­lik a jövő kedden Nagykál- lóban. A helyi áfész az Észak-magyarországi Skála- Szövker Gazdasági Társulás­sal fogott össze az új bolt megnyitásához. A Szabadság téri üzletben bútort, lakbe­rendezési textíliákat, video­magnókat, ruházati cikkeket egyaránt vásárolhatnak az ér­deklődők. A felújítások betervezhet tők — történhetnek azon­ban váratlan események is, melyeknek következtében a lakás egy csapásra lakha­tatlanná válik. Mint példá­ul az emlékezetes Lenin té­ri gázrobbanás, melynek következtében 2 családot kellett azonnali hatállyal átmeneti lakásba költöztet­ni. Az elmúlt évben 45 bér­lőt költöztetett ideiglenes lakásba az ingatlankezelő vállalat. Közülük 32 lakást teljes felújítás miatt voltak kénytelenek egy időre nél­külözni a lakóik, mint pél­dául a huszársori MÁV- bérház esetében, ahol 22 családot kellett kiköltöztet­ni, 4 lakás életveszélyessé, lakhatatlanná váll — s ket­tőt az említett gázrobbanás tett használhatatlanná. A vállalat az elmúlt év­ben 52 összkomfortos, il­letve komfortos átmeneti lakással gazdálkodott. Ezek közül 15-öt saját erőből vá­sárolt. Az Árpád u. 52. sz. alatti házban másfél, 3 szo­bás összkomfortos lakások ’.'árják azokat, akik egy időre kénytelenek elhagyni saját otthonukat. A tanács igazgatási osz­tálya a város különböző pontjain 15 átmeneti lakást bocsátott az ingatlankezelő rendelkezésére. Ezeket idén elsősorban azok vették igénybe, akiknek a Toldi utcai bérlakások tetőtér­Átmeneti otthonok Amíg a lakás megszépül... Az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat 7477 nyíregyházi lakás gondjá­nak gazdája. Az ő felada­tuk többek között a laká­sok karbantartása, az ese­dékes felújítási vagy kor­szerűsítési munkálatok el­végzése. Ha utóbbi munká­latok oly mértékűek, hogy bonyolításuk a lakók je­lenlétében nem valósítható meg, a bérlőket ideiglene­sen átmeneti lakásokba költözteti a vállalat. beépítési munkálatai miatt kellett elköltözniük. A költözés gondját magá­ra vállalja a vállalat. Saját gépkocsijával és saját em­bereivel siet a lakók segít­ségére. A költöztető brigád munkáját minősíti a követ­kező adat: a tavaly költö­zők közül mindössze ketten emeltek kifogást. Abban az esetben, ha az átmeneti la­kás magasabb komfortfo­kozatú — s ezáltal maga­sabb lakbérű — a jogsza­bály szerint lakbérkedvez­ményt kaphat a lakó —, ha azt szociális helyzete indo­kolttá teszi. S hogy meddig lakhat va­laki átmeneti lakásban? Nos, ezt sok minden befo­lyásolhatja. Elsősorban ter­mészetesen az eredeti lakás elkészültének időtartama. Műszaki huza-vona, tisz­tázatlan jogviszonyok, tu­lajdonjogi viták miatt indí­tott bírósági eljárások időnként alaposan megnö­velik ezt az időt. Évente 6—7 lakás efféle okok mi­att nem szabadul fel huza­mosabb ideig. Arra is akad példa, hogy némely lakó­nak jobban tetszik az át­meneti, mint az eredeti — Ilyenkor határozott intéz­kedésekkel szereznek ér­vényt a jognak, s költözte­tik vissza egykori — immár felújított — otthonába a lakókat. Kovács Éva A legutóbbi fellépés Szolnokon. Vezényel Fehér Ottóné. A tárgyalóteremből Pandúrból rabló? „Munkája és emberi magatar­tása ellen különösebb kifogás nem merült fel, a rábízott fel­adatokat elvégezte, a munkahe­lyi kollektívába jól beilleszke­dett, munkafegyelme nem esett kifogás alá.” Ezek a sorok sze­repelnek a bírósági iratokban a munkahelyi jellemzésnél a har­minckét esztendős tornyospálcai Ködöböcz Istvánról. Bátyjáról, a nála három évvel idősebb Jó­zsefről is hasonlókat írtak, sőt mindketten, mint önkéntes rend­őrök is közreműködtek a közös célok elérésében. Annál megle­pőbb, hogy most éppen egy munkahelyi bűncselekmény mi­att kénytelenek felelni. Folyta­tólagosan, nagyobb értékre, üz­letszerűen elkövetett lopás a bűnük. Lefordítva a jogi kifeje­zést biztosan érthetőbb lesz: va­gonfosztogatásból gyarapítottáK javaikat. Szeptembertől májusig űzték az ipart, kihasználva, hogy az át­rakásra szánt árukhoz viszony­lag könnyű hozzáférni, s azt, hogy foglalkozásukból adódóan szabadon mozoghattak a záhonyi gépesített rakodási főnökség te­rületén. Ködöböcz József hat­vanegyezer, testvére hatvanhét­ezer forint értékű különféle áru eltulajdonításának volt részese. Külön és együtt is dolgoztak, sőt még harmadik bűntársuk is volt. A záhonyi Orosz Béla (har­minckilenc éves) hétezer forint­nyi érték ellopásában működött közre, s mint orgazda került kapcsolatba több mint kétezer forintnyi holmival. A hozzájuk vándorolt cikkek listája igen változatos, nemigen nevezhetők válogatósnak ezen a téren . . . Csak ízelítőül: több tucat rozs­damentes evőeszköz, ébresztő­órák, bugyik, termoszok, ruha­anyag, raffiaszatyor, Zsiguli-al- katrészek, tokaji bor, szerszá­mok. A Kisvárdai Városi Bíróság Ködöböcz Istvánt egy év, Ködö­böcz Józsefet tíz hónap börtön­re ítélte. (Mivel az ellopott dol­gokat a rendőrség megtalálta a lakásukon, így azokat nem kell külön megfizetniük.) Orosz Béla büntetése százharminc napi tétel, összesen tízezer-négyszáz forint pénzbüntetés. A megyei bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéle­tet, így az jogerőssé vált.

Next

/
Thumbnails
Contents