Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
1986. március 15. Kelet-Magyarorsiág 3 Töprengés lakásügyben Mennyi legyen 02 „ajándékpénz"? „A LAKÄS ÁRA ennyi, az OTP-től igényelhető hosszú lejáratú kölcsön annyi, nekünk is van valamennyi — de ez mégsem elég a lakásra .. Hány fiatal családnál hangzik el ez a mondat, amikor megkapják a régóta várt értesítést, hogy fölkerültek a listára, végre megvásárolhatják az áhított önálló lakást. Ilyenkor aztán következhet a töprengés: honnan kerítsék elő a hiányzó 100 —150 ezer forintot. Mert hiszen sajnos olyanok a lakásárak manapság, hogy a „beugró” összegét a legszigorúbb takarékoskodással sem tudják sok helyen összegyűjteni kellő időben — mondjuk albérletet fizetnek, ami csillagászati summát jelent egy kis fizetésű családnak, különösen, ha már gyerek is van. Igaz, az OTP-nél külön- kölcsön is kérhető, ám ennek az úgynevezett bankkölcsönnek igen magas a kamata, s így a törlesztése is. A családi pénztárca nem bír el ekkora eladósodást ... Ezeket a gondokat figyelembe véve döntött úgy egy éve a nyíregyházi tanács, hogy külön alapot létesít a fiatal lakásigénylők számára — kamatmentes kölcsönt és vissza nem térítendő anyagi támogatást nyújt azoknak, akik ezt kérik. (Hozzá kell tenni: olyanokról van szó, akik jogosultak ugyan tanácsi bérlakásra, de vállalják, hogy inkább OTP-s lakást vesznek, — így hamarabb költözhetnek.) A VÁROSI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA a napokban tizenegy kérelmező számára engedélyezett különböző nagyságú kamatmentes kölcsönt és vissza nem térítendő támogatást. Átadás előtt áll egy OTP-s épület a nyíregyházi Korányi Frigyes utcán, s a négyszázezer forintos beugró jó néhány fiatal család számára jelentett komoly gondot — kérték hát a tanácsi támogatást. Van, aki 100 ezer forintot, van, aki 80 ezret kap. Fölmerült azonban egy sajátos probléma. Annak idején a tanács végrehajtó bizottsága úgy rendelkezett, hogy nem lehet egy kalap alá venni a város különböző területeit. Azaz: aki a rendkívül nagy költséggel közművesített, előkészített Korányi utcai részen kíván lakáshoz jutni, annak 30 ezer forinttal csökkenteni kell a vissza nem térítendő anyagi támogatását. Tehát, ha mondjuk 40 ezer forintot kaphatna — csak tizet kap (mellé persze a kamatmentes kölcsönt — erre nincs ilyen megkötés.) Így alakulhatott ki a különös helyzet, hogy a most odaítélt támogatások java része így fest: 100 ezer forint — ebből 95 ezer a kölcsön, ötezer forint az „ajándékpénz”. Bizony, nagyon fura ez a kép, — mert hiszen mit is jelent ötezer forint egy,_ milliós értékű lakásnál?! A Korányi úti lakások köztudottan jóval drágábbak, mint mondjuk az Örökösiföldön épülők. Igen nagy költséggel sikerült a város tanácsának közmű- vesíteni, előkészíteni e területet, ezért aztán magas a telek ára is. Éppen ezért megfontolandó, hogy vajon érdemes-e továbbra is „ifjúsági” negyedként számon tartani, hiszen nem a fiatalok azok, akik a drágább lakásokat keresik ... A válasz az lehet: ezeket vegyék meg azok, akiknek jobban telik rá. Aki pedig nem akar elviselhetetlen terheket a nyakálba venni, az költözzön olcsóbb helyre — mondjuk az Örökös- földre. MINDEZ ÍGY LEÍRVA talán egy kissé gorombán hat. Ám sok olyan alacsony jövedelmű, nehéz körülmények között élő fiatal család van, akik boldogan fogadják az Örökösföldön kiutalt lakást — és még ahhoz sincs meg a pénzük teljes egészében. Támogassa hát a tanács őket jobban, legyen magasabb az „ajándékpénz” összege, ne ötezer forint. Mert azt mindenképpen el kell kerülni, hogy puszta látszattá váljon a segítség, formasággá a jó szándék ... Tarnavölgyi György Süllőnász a gyökérén Ha megszavaznánk, hogy melyik évszak a legkevésbé népszerű, a tél minden bizonnyal elsöprő fölénnyel nyerne. A halászok meg egyenest irtóznak tőle, hiszen tétlenségre kárhoztatják őket a hideg hónapok. Többségük hálóik foltozga- tásával üti agyon az időt, s lesi az olvadást, hátha ellophat néhány órát a téltől Közben persze tervezget. Elkészült már a Szabolcsi Halászati Közös Vállalatidéi terve is, tizennyolcmillió forintos árbevétel a cél. Mintegy 160 tonna ponty, 120 tonna busa eladásával számolnak, s ha kegyesek lesznek a természetes vizek, akkor a Tiszából és holtágaiból is partra kerül vagy ötven tonna csuka, harcsa, süllő, azaz a halak népének arisztokratái. A kifogott hal utánpótlásáról azonban gondoskodni kell, megfelelő mennyiségű ivadékra van szükség. Az viszont igen drága, különösen a ponty tenyészanyaga kerül sokba, ezért is döntött úgy a szabolcsi vállalat, hogy az idén megpróbálkoznak ők maguk is az ivadékok előteremtésével. — Feltett a szándétcunk a vállalat termékszerkezetének radikális megváltoztatása, növelni akarjuk a ponty szerepét a busa kárára — Egy szép példány a zsákmányból. (A szerző felvétele) mondja Radóczi János, a vállalat igazgatója. — Azt szeretnénk, ha a busaállomány harminc százalékra szorulna vissza, s a ponty újra visszaszerezné az őt megillető helyét. Ezt diktálja ugyanis a piac. Már az idei telepítésünk is ezt a célt szolgálja. Sajnos, most még kellő mennyiségű előnevelt ivadékot mi nem tudunk előteremteni, de hoA hősi filmek kedvenc nagyjelenete, amikor az önfeláldozó hős, vagy hősnő a szeretett kedvesére irányzott golyó, kard, bunkó, tank vagy rakéta elé veti magát, és így élete árán is megmenti szerelmesét. Ne gondolja senki, hogy az ő életében nincs lehetőség hasonló hősiességre. Még nagyobbakra is van, csak oda kell figyelni. Én is a minap sétáltam a feleségemmel az utcán, ebben a latyakos időben, amikor egy busz óriási vízfröccsöt irányzott a járdára — mire én vadonatúj felöltőmben az ász- szony elé vetettem magam és még a füleimet is betakarta a koszos lé. A nejem kabátja sértetlen maradt. Természetesen a hősnő hálásan megköszönte az önfeláldozást és otthon napokig próbálta kipucolni a kabátomat. Kérem, én havonta véghezviszek egy ilyen hőstettet. Az első önfeláldozásom a nászúton történt. A tenŐníeláldozások gerparton nyaraltunk. Már az első nap elért bennünket a barlangi emberek tragédiája. Délutánra pecsenyére égetett a nap. Sehol egy árnyék, sehol egy ing. Kinn feküdtünk az 50 fokos homokon és a nap gyilkosán tüzelt. Erre én testemmel árnyékoltam a nőmet, hogy ép bőrrel megússza. Utána egy héten át ápolt a szobánkban. Kenegette, borogatta, vizes ruházta napszúrta fejem, napégette hátamat. Szörnyű volt. Csak hason tudtam feküdni. A szülői értekezletekre évek óta én járok, ahol záptojásként záporoznak rám a tanári kar kritikái rosszul tanuló gyerekeinkről. Inkább én szégyenkezem a pléhpofa alatt, de természetesen a nejem korrepetálja aztán őket a „gyalázatos" tantárgyakból — úgymint matek, fizika, kémia. Ha a 6122-es italboltba beugrunk vasárnap reggel, hogy tejet vegyünk... én megyek előre. így engem talál a röpülő hamutartó. Felgyógyulásomig természetesen ágyban kapom a reggelit és a nejem egyedül jár bevásárolni. És ott volt, amikor a varjútábor alatt siettünk át. Egy guánólövedék kó- válygását észrevéve arrébb löktem életem párját, és engem talált fejen a hatalmas adag. A sapkám kitisztítása legalább olyan önfeláldozást kíván részéről. Amikor a rossznyelvű barátaim azt kezdték hí- resztelni, hogy azért nem járok ki a meccsekre, mert a házisárkány feleségem nem enged ki, a stadionba — én önfelál- dozóan elmagyaráztam mindegyiknek, hogy ez nem igaz — csupán arról van szó, hogy engem már nem érdekel a foci és helyette megszerettem a kapálást a konyhakertben. Hülyének néztek, és azóta valóban együtt hajladozunk a kertben a hétvégeken az asszonnyal. Legutóbb vendégségben voltunk és a házigazda eltökélt szándéka volt, hogy a vendégsereget magához hasonlóvá teszi. Le akart itatni mindenkit. Különösen a nőket. Hát én ismét megmentettem az asszonyt. Mindkettőnk konyakjait én ürítettem ki. Szerencsére a házigazda nem vett észre semmit, és egy óra múlva már az én fenekemet fogdosta. — Gondos ápolással sikerült nejemnek egy hét alatt felgyógyítani alkoholmérgezésemből. Hát ilyen hétköznapi hősiességre gondolok én, férfitársaim. Bizonyára a ti életetekben is adódnak hasonló helyzetek —amíg él a női és a férfierény. Kulcsár Attila Több lesz a ponty zunk Szolnokról, a ragadozó halak utánpótlásáról viszont mi magunk gondoskodunk. A nyírségi halászok egy már jól bevált eljárást elevenítenek fel újra. Kifogják a megfelelő számú tejes, illetve ikrás süllőt, s azokat fűzgyökérből, mesterségesen készített fészekre ívatják majd le. A benépesült fészkeket aztáp átviszik a mélyebb telelőtavakba, s ha ott megerősödik a halporonty, következhet végleges otthonuk, a Tisza és annak holtáglabirintusa. — Hasonló módszerrel tervezzük a harcsaszaporítást is — .folytatja az igazgató —, jó néhány, a Tiszából kifogott harcsaanya és -apa a nagyhalászi tavunkban vár a nászra. Az állóvizek egy részét még jég borítja, ám a szabolcsi halászoknál lassan már megkezdődik a szezon. A tógazdaságokban mindenképp. A vállalat kemecsei tavainál most is halásznak, igaz, ez csak amolyan segédmunka: a telelőtavakban tartott busákat ritkítják. Naponta hat tonnát szállítanak Albertir- sára belőlük, ahol lefagyasztják őket, s a Terimpex útján külföldi konyhákban teljesedik be a sorsuk. Az igazi persze a Tisza. Csikós Bertalan tiszalöki halász is azért sürgeti társait itt Kemecsén, hogy minél gyorsabban teljen a busarakománnyal a teherautó, s ő csapatával indulhasson a folyóra. — Hárman alkotunk egy kis csoportot, együtt lessük a halakat. Hogy milyen szerencsével...? Január végén, február elején mikor volt az a kis áradás, összefogtunk vagy tizenhét mázsát. Lehetett volna több is . .. Gulyás István, a másik tiszalöki nagy halász folytatja az imént félbehagyott mondatot: — Sajnos, amikor jött az áradás, megérkeztek a fagyok is. Így az árhullám nem lehetett tartós, pedig halat akkor lehetett volna fogni. No, majd a tavaszon...! Dél körül jár az idő, mikor megtelik a tartálykocsi, s elindul Albertirsa felé. A halászok sem téblábolnak már sokat, kocsiba vágják magukat, s irány a Tisza. Hogyne sietnének, hiszen árad a folyó, a varsák meg a parton ...! Balogh Géza Nem csak „látlelet“ Szonda a gyárkapuban N éhány nappal ezelőtt a gyári ellenőrökön kívül „hivatásosak” is vizsgálták az alkoholfogyasztást a bejáratoknál. A megyei munkavédelmi felügyelőség ellenőrei közel nyolcszáz embert szondáztak meg, s bizony 30-nál kimutatták az italfogyasztást a munkakezdés előtt. Akár örvendhetünk is a viszonylag alacsony szám láttán, azonban tudni kell, hogy akár egyetlen pohár pálinka, bor milyen balesetek forrása lehet, mennyire tönkreteheti családok életét. Az ellenőrök nemcsak a „látleletet" vették fel, hanem megpróbáltak részletesebben tájékozódni, felmérni a munkára képes állapotot. Figyelemre méltó, hogy az üzemek sorában a munkavédelmi szabályzatok mennyire eltérően és meglehetősen nagyvonalúan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Hiszen nem rögzítik az ellenőrzések gyakoriságát, a bizonylatolás rendje is hagy kívánnivalókat. Mi több, az alkoholfogyasztás pontos megállapítására szolgáló véralkoholvizsgálat elvégzésére stn- csenek meg a fettételek. *' S ilyenkor sokszor' hiába í mennek az iltetékes kór- • házba, rendelőintézetbe, mert mátészalkai és fehérgyarmati példa szerint rendre megtagadják a vér levételét. (Ami bizony nem is a gyógyító munka része. A vérmintavételhez az üzemeknek kellene rendelkezni egységcsomaggal.) Tapasztalat az is, hogy többnyire a közvetlen termelésirányít óra, a művezetőre bízzák a szondázást, pedig az üzemvezető, a'felsőbb vezetők is jogosultak az ellenőrzésre. Mintha a népszerűtlen, de a biztonságos termeléshez oly szükséges figyelmet „nemszeretem” feladataik közé sorolnák. A tavalyi összesítés szerint több, mint 12 ezer alkoholszondás vagy teszteres vizsgálatot végeztek a megye üzemeiben. Gyakorlat, hogy általában nem szúrópróbaszerűen, hanem ahol felmerül a gyanú, ott ellenőriznek, így érthető, hogy 912 esetben bizonyították a dolgozó ittas állapotát. Az intézkedés az esetek döntő többségében a munkából való kiállítás volt, sőt ismétlődő esetekben, ösz- szesen 42 embernél a legszigorúbb fegyelmi felelősségre vonással, az elbocsátással éltek az italozás miatt. Napjainkban újra megnőtt a társadalomban a fegyelmezett munka iránti igény. Érthető, hiszen nagyobb gazdasági eredmények csakis így érhetők el. Akkor, amikor szondáznak, amikor fellépnek a renitensek ellen, nem a büntetést, hanem a jobbító szándékot érdemes megbecsülni. L. B.