Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám

1986. március 14. Kelet-lfagyarorsiág 3 mosfc? U gyan látott-e már valaki a hentes hű­tőpultján. a hús mellett táblát, amelyen az állt, hogy I. osztályú ka­raj, és II. osztályú karaj? Mielőtt a kérdésen meg­ütköznénk, jó ha tudjuk: magát a sertést jó ideje különféle minőségi osztá­lyokba sorolva veszi át a húsipar. Akkor miért nem úgy árulja? A kérdésre nemigen várt választ az a tsz-elnök, aki nemrég szóvá tette az ügyet. Il­lusztrációnak szánta ugyanis ahhoz, hogy a termelést és a forgalom­ba hozatalt összekötő át­vétel, más néven: felvá­sárlás — milyen visszássá­gokkal terhes. Rögtön utána a másik példát is mondta. Lévén homoki a közös gazdaság, amelyet vezet, Szintén sok gondot okoz nekik a dohányát­adás. Ha ugyanazt a té­telt itt Nyíregyházán szán­dékoznak bevinni a fer­mentálóba, csodák csodá­ja, mindig több benne a víz is, meg a homok is, mintha Debrecenben mi­nősítenék. Cukorrépában hasonló a helyzet — kont­rázott egy feketeföldi kol­léga. Ugyanarról a táblá­ról aligha lehet nagyon el­térő cukortartalmú répát bevinni, a vizsgálatok mégis nagy szórást mu­tatnak. Nincs szándékunkban valamennyi kereskedel­mi szerv vitás eseteit fel­sorolni, és a példákat is csak azok kedvéért irtuk ide, akik teljesen kívülál- lóak. Akinek valami köze van akármelyik oldalról a hasonló ügyletekhez, az ismeri és szenvedi a hely­zetet. Amiért mégis cik­künk témájául választot­tuk a minősítési procedú­ra többé-kevésbé hiába­való látszatát, legalább a szándékot megvédjük, amely a minőség javítása érdekében kezdeményez­te az áru valós értékén történő átvételét és a fo­gyasztóhoz, felhasználóhoz eljuttatását. Nincs nehéz dolgunk, mert ezen senki nem vi­tatkozik: kizárólag a mi­nőséget kell és lehessen megfizetni, a selejtért senki se kapjon átlagos árat. Mégis nehéz dolgunk van, mert változatlanul kereskedelemi ügylet tár­gya a foltos al,ma, a kék­re vert, túlhízott állat, a nedves dohány és a mű­trágyával felfújt cukorré­pa. És ha ezen valami um- bulda segítségével mégis sikerül túladni akár kö­zepes áron is, akkor akad ember, aki elégedett. Szin­te halljuk felhördülni azokat a termelőket, akik­nek valóban kiváló áru­ját minősítik távollété­ben (!) persze. No de a teljes felvásárolt mennyi­séget valahogy csak ki kell hozni egy bizonyos átlagra — mondjuk ezt annak ellenére, hogy a kereskedelem meg erre kaphat dührohamot. S záz szónak is egy a vége: mégsem ár- ii tana azt a bizonyos 1 karajt osztályonként árul- j ni, és valami hasonlót be- * vezetni a többi cikknél is. I Mert így el lehetne szá­molni az osztályos felvá­sárlással. Addig pedig fo­kozott korrektséget tanú­síthatna egymással szem­ben termelő és felvásárló. Ésik Sándor HOtOTÁROLÓBAN. Az exportképes alma után megkezdték a kom pót minőségű alma feldolgozását is a nyírgelsei hűtőtárolóban: a Nyírlugosi Állami Gazdaság konzervüze­me részére naponta 3,5 tonna almát hámoznak és szállítanak el. Képeinken: gondosan átválogatják a feldolgozásra kerülő almát. — Gyakorlott kezek hámozzák a kompótnak valót. (Császár) | ISKOLA ÉS DEMOKRATIZMUS | Szellemiséget, léikért firmáinak Ha az iskolai élet demokratizmusa kerül szóba va­lahol, rendszerint megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint az iskolában, a tantestületi közösségben is épp­úgy igény van és lehetőségek is adódnak a nyílt, de­mokratikus szellemre, mint bármelyik termelő munka­helyen. Mások viszont úgy vélik: az iskolai élet besza- bályozottsága, rendje kevés teret ad a demokratizmus­Ezt kérdeztük három isko­lai párt-alapszervezeti titkár­tól, abból az alkalomból, hogy kétnapos továbbképzé­sen vettek részt Nyíregyhá­zán az iskolák párttitkárai. A beszélgetés természetesen más, napi gondokra, tenni­valókra is kitért... Őszintén, nyíltan Harcsa Zoltán, a nyíregy­házi Bánki Donát Ipari Szak- középiskola harmincegy tagú alapszervezetének titkára el­sőként a demokratizmus he­lyes értelmezése körüli ten­nivalókat említette, amiért a párttagság is sokat tehet. Véleménye szerint a pártve­zetőség, a párttagság első­sorban saját gondolkodásá­nak tisztaságával, őszintesé­gével, nyíltságával, a párt- alapszervezeti élet demokra­tizmusának mindennapos erősítésével képes hatni az iskolai életre. Még a legap­róbbnak tűnő, főként emberi gondokkal is megkeresik a pártszervezet vezetőségét, tit­kárát. — Ezek ugyan nem tartoz­nak közvetlenül a pártélet szorosan vett dolgaihoz, mégis úgy gondoljuk, ha már megtisztelnek bennün­ket a bizalmukkal az iskola dolgozói, kötelességünk utá­najárni az elmondottaknak és a szakmai vezetőkkel tisztázni az ügyeket... — Az a gondolat, vagy in­kább gond is foglalkoztat bennünket, hogyan lehetne a munkára nevelés fegyelmét, komolyságát, rendjét tovább finomítani. Előfordul ugyan­is — éppen a két műszakos oktatás miatt — hogy a dél­után sorra kerülő műhelygya­korlatokról elmaradoznak a diákok, mert éppen ekkor vannak a különböző szakkö­ri, sport, kulturális és egyéb foglalkozások. Ezek is fonto­sak, de az sem lehetséges, hogy a gyakorlati oktatás szenvedjen csorbát. Meg kell találni az optimális megol­dást, erre hívtuk fel a szak­mai vezetők figyelmét, azzal is számolva, hogy a kérdés sok vitára adhat okot, mind a két cél — a nevélést, az oktatást szolgálja . . . Együtt Vad Borbála általános is­kolából jött a továbbképzés­re, — a nyíregyházi 2-es és 20-as iskola közös alapszer­vezetének titkára, egy éve van ebben a párttisztségben. Érdeklődéssel hallgatta a két „idősebb” párttitkár fejtege­téseit a demokratizmusról, a helyes munkamegosztásról a szakmai és a pártvezetés kö­zött, valamint az iskolai pártmunka sajátos jegyeiről. — Nálunk az jelenti a ne­hézséget, hogy két iskola kö­zös alapszervezeteként dol­gozunk, s mind a három ve­zetőségi tag a mi iskolánk­ban, a kettesben dolgozik. De nem szakadhatunk el az Árok utcai x iskolától sem, nem elég, ha csak a taggyű­lésen találkozunk. Ezért igyekszünk a szó igazi értel­mében támaszkodni a párt­csoportra, amelyik a 20-as iskolában van. A tapaszta­lataim jók, mindén fontos kérdésben kimondjuk a vé­leményünket, jó együttmű­ködésben dolgozunk az isko­lavezetőkkel. A rövid beszélgetésből az is kiderült, hogy minden is­kola minden pártalapszerve- zete — sajátos helyzete mi­att — saját maga találhat rá a követendő útra, nincsenek általánosan alkalmazható re­ceptek. Hogy a munkameg­osztással a szakmai vezetés és a pártvezetés — valamint a tömeg- és társadalmi szer­vezetek — között — s min­denki a saját munkáját vé­gezze, még vannak tenniva­lók mind a három iskolában. De valószínű, másutt is. A párttitkárok kétnapos to­vábbképző tanfolyamáról elis­merően nyilatkoztak, első­sorban a rendszerezésben, az egységes szemlélet alakítá­sában segítettek az előadá­sok, konzultációk. De az utat mindenütt helyileg kell ki­taposni a célhoz... Páll Géza ELVESZETT MUNKAIDŐ „Csak kiszaladok...“ RÖVID IDŐRE LELÉP­NI A MUNKAHELYRŐL, elszaladni ide-oda, nem éppen lehetetlen ügy. Né­miképp átfogalmazva a népi mondást — nemegy szer tapasztalhatjuk: va­laki elment „kisdolgára” és a „nagydolga” nem hagyta visszajönni. Mi a helyzet itt Szabolcsban a lógásokkal, a munkahelyi távolmaradásokkal? Erre a kérdésre keresett vá­laszt a megyei népi ellen­őrzési bizottság. Ipari és szolgáltatóüze­meknél, illetve különböző intézményeknél — össze­sen 38 egységnél — készí­tett felmérést a NEB feb­ruár végén. A szőkébb pátriában dolgozóknak több mint negyedét érin­tette a vizsgálat. Megállapították: a mun­kaidőben történő távollé­teket az ipari cégeknél mindenütt, míg az intéz­ményeknél csak részben tartják nyilván. A gyá­rakban, üzemekben az el­maradt termelési értéket levonják a munkabérből, vagy módot adnak a le­dolgozásra. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy a cég kárpótlását nem min­denütt veszik komolyan — esetenként hanyagságból, máskor túlzott engedé­kenységből elsikkadnak fölötte. PERSZE HIHETNÉNK AZT IS, hogy legtöbbször kényszerből szakítják fél­be a munkát a dolgozók, hiszen a különböző hiva­talok, tanácsok fogadóórái egybeesnek a melósok, al­kalmazottak munkaidejé­vel; tehát a hivatalos ügyek csak a munkával párhuzamosan intézhetők. Ez viszont nem mindig igaz. A tanácsokban, kü­lönféle hivatalokban léte­zik a munkaidőn túli, ké­ső délutáni fogadóórák rendszere. Mi több, ki­használatlanul létezik. Ál­talános megyei tapaszta­lat, hogy ilyen „késő” idő­pontban ügyfél hiányában panganak a fogadószobák Mindig magas a hiányzás a különféle egységeknél, de a pénteki napok a leg- kritikusabbak. Ezt a fel­mérés is bizonyítja. A többi napokhoz képest pénteken megugrik a ka­pukon át hosszabb-rövi- debb időre kilépők száma. Száz közül három ember hagyja el ilyenkor néhány órára, percre a posztját. De ekkor van a legtöbb táppénzes, és szabadságra is főleg a hét utolsó mun­kanapján mennek a dol­gozók. Egy-egy felmért egységnél pénteken a lét­szám 14—15 százalékkal kevesebb a megkívántnál. AltalAban gyako­ribbak A HIÁNYZÁ­SOK az intézményekben, mint a közvetlenül terme­lő üzemekben. Ez utóbbi­akban viszont a fizikai dolgozóknak lényegesen nehezebb kilépőt kérniük, eltávozniuk, mint a mű­szaki-adminisztratív állo­mányba tartozó emberek­nek. Érdekes lett volna meg­tudni, ha a munkásokat a műszákiaktól szétválaszt­ják, akkor megválaszol­ható legyen egy izgalmas kérdés... Vagyis: külön a fizikaiaknak hány száza­léka távozott a munka­helyről, és ugyancsak kü­lön — a saját csoportjá­hoz viszonyítva a nem fi­zikaiaknak hányad része hagyta el bizonyos időre a cégét? Az irodisták alig­hanem jobban volnának vádolhatok lófrálással, mint a kétkezi dolgozók. NEM MUTAT RÖZSÄS KÉPÉT az elkészített ta­nulmány. Bár szomorú sej tés: Szabolcs-Szatmár- han sem rosszabb a hely­zet az országosnál. Mind­ezek után nagyon idősze­rű lenne egy központi in­tézkedés a lófrálási idő csökkentésére. Sztancs János Kiemelt területek — Én nem tartom szüksé­gesnek, hogy a pártalapszer- vezet, a vezetőség az iskolai élet ilyen napi, aprópénzre váltható ügyeivel is foglal­kozzon — fejti ki vélemé­nyét Mike András, a 110-es ipari szakmunkásképző in­tézet párttitkára. Ők az is­kolai élet demokratizmusát elsősorban abban látják, hogy minden jelentős, na­gyobb horderejű iskolai program, döntés előtt kiala­kítják a pártvezetőség állás­pontját, ezeket megvitatják és kiegészítik a pártcsoportok beszélgetésein elhangzottak­kal és azok után egyeztetik a szakmai vezetéssel. A leg­fontosabb az iskolai élet, az oktató-nevelő munka kiemelt területeit, emberi hátterét érintő kérdésekben töreksze­nek a demokratikus szel­lemre, a közösség véleményé­nek közvetítésére. Gyakorla­ti példát is említ: N incs nehezebb dolog ólyam időszakban agi­tálni az új mellett, amikor a régit még egészen szimpatikus jelszavaik élte­tik. Gondoljuk csak meg, mit lehetett mondani úgy 1950 táján erre: „a béres­gazdánál dudáltak, de mér­tek, a demokráciában dobol­nak, de visznek.” Gróf Sem- sed Lászlóné volt zsellérei elégedetlenkedtek ekként, és nem is jártak messze az igazságtól. Zavaros idők vol­tak azok Tiszavasváriban, a kibontakozás útja azonban már látszott. Megalakult az első termelőszövetkezet Szor­galmatoson. 1949-ben az el­ső, aztán 1952-ben még ki­lenc. Idős Bodnár Mihály az alapítók közül való, ma a Zöld Mező nyugdíjasa. — Kínkeservesen haladt ez akkoriban. Akarták is az emberek, meg nem is. Meg­értették az agitáló szót és helyeselték a szándékot. Mégis: amikor behozták a lovat, a sörényénél fogva ve­zették, még a kötőféket is otthon „felejtették”, nem hogy takarmányt hoztak vol­na vele. A határban már csak szalma volt, el is gyen­gültek tavaszra szegény pá­rák. Ügy szántottunk, hogy néhány barázda után legel­tettünk egy kicsit az árok­Jó tanács az idősektől parton. Mégis, az egyik itt bukott fed, a másik meg ott. Az emberek meg? A magyar embernek minden munka nehéz, amihez nincs kedve. Az angolok csak nem jöt­tek, enni pedig kellett. Tes- sék-lássék tudták le a fel­adatokat az emberek. — A nagy átszervezés hoz­ta meg végre, amit akar­tunk. Én magam hatvan csa­ládot szerveztem be és már brigádvezető voltam. Este felöltözve aludtam el az asz­talnál, ahogy a munkaegy­séget számoltam, hajnalban meg már kocogtatták az ab­lakot: „na, mennyit számol­tál el?” A legjobb élenjáró példa az lett, hogy aki dol­gozott, az boldogult. És nem csak az emberek, hanem a közös is gyarapodott. Itt Vas­váriban sok tsz volt, és ma is több van, így egymást is láttuk. Csak noszogatta az embert, hogy tudjuk mi úgy, ahogy a másik. Nincs ez .másként mostanában sem. Most már el sem tudnám képzelni, hogy másként le­gyen és más sem. Mégis ... én ma is elégedetlen vagyok. Az idős ember vesz egy nagy lélegzetet és oldalra pillant, a jelen levő főmező­gazdászra. — Tudjátok ti azt, hogy ma mindenkinek van mun­Bodnár Mihály kahelye, csak munkája nincs, de hát mondhatom - én ... Régen a főkönyvelő volt a takarítónő is, mégis ment a itsz. Ma meg ... Sorol a feddő szó, egyik a másik után: „lehetne szebb a szántás, jobb a munkaszer­vezés ...” — Ha ideadnátok nekem a Szorgalmatoson az istállót, én megmutatnám. Felvennék négy asszonyt meg egy éjje­liőrt. Elég lenne annyi. Majd meglátnátok! „Ma már a fecskék sem találnak úgy fészket, mint régen” — fejezi be a zsörtö- lődést idős Bodnár Mihály. Igyekszik, mert kezdődik a zárszámadás. Ezen a terve­zett 8 millióval szemben csak szűk ötmillió a nyereség, de a gazdálkodás már igen ré­gen kiegyensúlyozott és csak az időjárás okoz néha kilen­gést. Ő maga a szociális-kul­turális bizottság elnöke, így aztán talán „hivatalból” elé­gedetlen. Amúgy nagyon is büszke arra, hogy embért ne­velt három fiából és egy lá­nyából és arra, hogy hiába nyugdíjas majdnem tíz esz­tendeje, ma is hallgatnak rá a gazdaság döntéseiben. Egy­szer csak megáll a nagy dor­gálásban : — Mindig ütöm a fejüket,, látja, mégis mindig előszed­nek, megkérdeznek... Ha meg nem, jövök én magam­tól. É. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents