Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám

1986. február 10. Kelet-Magyarország 7 M [sport] [ 65 éve történi Mozaikok a régi Nyíregyháza sportéletéből A Nyetve vívóestje. Február 12-én nagy jelentőségű sportese­mény színhelye volt a főgimná­zium tornacsarnoka. A Nyetve vezetősége felkarolta városunk­ban a vívósport ügyét is. Vívó­tanfolyamot rendezett, majd minden áldozatot meghozva ki­váló mestereket kért le Nyír­egyházára, hogy a vívás iránti sikerrel felébresztett nemes ér­deklődést ügyszeretetté fokozza. A sportestére Horváth és Béky vívómesterek érkeztek a főváros­ból. A vívósport eseményének hí­rére előkelő közönség jelent meg a Nyetve hívására. A vívóest műsora hármas tagozatú volt. A számok iskola vívásra, mester- amatőr, amatőr—amatőr asszóra és mester—mester asszóra vol­tak oszthatók. A mester—amatőr és az amatőr—amatőr asszók a helyi vívók kiváló készültségét dokumentálták. A mesterek fel­lépését feszült várakozás leste, mely teljes mértékben a gyö­nyörködés mélységéig kielégí­tést nyert. A közönségben a nagyszerű kardos viadal nagy­mértékben emelte a vívósport iránt való érdeklődést, a város sportéletének egyik legszebb té­nye volt. filet a korcsolyapályán. A Nyetve kezelésébe vett kiválóan gondozott nyíregyházi korcsolya­pálya a beállt kemény fagy óta mindinkább látogatottabb lesz. A Nyetve a pálya rendszeres jó­karban tartása mellett annak hangulatossá tételéről is gondos­kodott és vasárnap cigányzenés korcsolyaestet rendez. Középiskolai birkózó verseny. Március 5-én a főgimnázium tor­natermében ez ideig párját rit­kító sportesemény játszódott le, amelynek tanúi sajnos aránylag kevesen voltak. A Nyetve égisze alatt rendezett középiskolai bir­kózóverseny adta ezt az új ese­ményt. Eddig a diákság rend­szeresen nem Rultiválta ezt a nemes sportágat, most számos taggal vett részt a versenyen. A birkózóverseny a dr. Szilágyi Je­nő mester vezetésével irányított birkózótanfolyam legszebb sike­rét dokumentálta. A versenyzők három csoportban pehely-, köny- nyű- és középsúlyban indultak. Diáklabdarúgás. A Felső Ke­reskedelmi Iskola fiatal labdarú­gócsapata április 20-án tartotta első mérkőzését Kisvárdán a kisvárdai főgimnázium válogatott csapatával, oda tett tanulmányi kirándulással kapcsolatban. A nyflHegyházi fiúk között többen szép játékot produkáltak, külö­nösen kitűnt közülük Toma- sovszky Kálmán és Simkovits Béla. A kisvárdaiak össziátéka kiváló volt, meglátszott rajtuk a szakavatott vezetés. Az ered­mény 5:0 a kisvárdaiak javára. A tudósító megjegvzése: ,,Édp ideie volna, hogy Nyíregyházán is legyen legalább egy szakkép­zett tornatanár, mert így még a kisebb vidéki városok is fö­lényben vannak Nyíregyháza fe­lett.” Az FTC Nyíregyházán. Az FTC egyik kombinált csapata pün­kösdkor Nyíregyházán vendég­szerepeit. Érdemes felidézni a mérkőzést beharangozó írásból a következőket. „Nem akarjuk itt e helyen bővebben fejtegetni, hogy mit köszönhet a magyar testnevelés az FTC-nek, hisz az már minden magyar ember előtt ismeretes. Csupán arra kívánjuk felhívni az FTC legénységének figyelmét, mikor őket városunk falai között üdvözöljük, amikor magukra veszik azt a szimbo­likus zöld-fehér dreszt, elődeik­nek hírneve, dicsősége lebegjen szemük előtt, s olyan játékot mutassanak, mely nemcsak elő­deikhez méltó, hanem városunk közönségének emlékében mara­dandó nyomot hagyjon hosszú időkre.” A pünkösdi ünnepek alatt az FTC az első napon a NYETVE, a második napon egy kombinált csapat ellen mérkő­zött. A mérkőzés mindkét napon igen élvezetes, elsőrangú volt. Fényes labdatechnika, remek ossz játék, remekül keresztülvitt akciók, bombaszerű lövések egy­mást váltogatták. Az eredmé­nyek: FTC—Nyetve 3:2 (2:0), FTC —Nyetve-Tör. korob. 7:1 (4:1). (orosz) „Nagyobb vonalú gondolkodásra lőtt volna szükség... sikeredzőjével Mint azt megírtuk, Szántó József, a Nyíregyházi VSSC ökölvívóinak vezető edzője és a klub közös megegye­zéssel nem hosszabbította meg 1985. december 31-én lejárt szerződését, s az ed­ző visszaköltözött Debre­cenbe. A hír váratlanul érintette a szabolcsi ökölvívás híveit, hi­szen Szántó József 11 esztende­ig volt a piros-kékek edzője. Ez idő alatt kétlaki életet élt, na­ponta ingázott a két város kö­zött. Mi volt a „szakítás” oka — erre próbáltunk fényt deríte­ni az edző szemszögéből. — Mi késztette a döntésre? — Ahhoz az eredményhez, amelyet a szaikosztály tizenegy esztendő alatt elért, elegendőek voltak a feltételek. Ám, hogy képletesen mondva: a két mé­terről a két méter két centit is simán tudjuk venni, tempósabb fejlődésre, nagyobb vonalú sportgondolkodásra lett volna szükség. Mert kinőttük ezeket a manufakturális lehetőségeiket. — A körülmények fogalmába nemcsak az edzéslehetőség tar­tozik, hanem a versenyeztetés és a menedzselés is. A szakosz­tály az elmúlt évben negyven olimpiai pontot szerzett és a szakosztályi rangsorban a hete­dik helyen végzett. Az előttünk lévők és a mögöttünk végzet­tek közül is jó néhányat sok­kal jobban menedzseltek. Mi maximum Szatmárnémetibe, — esetleg másik határszéli városba jutottunk el. .. — Mindezek mellett, ha azt látom, hogy a közvetlen vezetés biztosíték a továbbfejlődésre, akkor egyértelműen tovább ma­radok. Végső soron engem min­den idekötött, már ami a spor­tot illeti. — A döntés tehát úgymond egy hosszú folyamat végeredmé­nye? T- Igén, a problémákat én sokszór szóvá tettem. Nyáron az ügyvezető elnök egy ilyen szak­mai jellegű beszélgetés során azt mondta: ha én ilyen körül­ményeik között nem vállalom, hoz helyettem tizenötezerért és lakásért másik edzőt. Én már akkor közöltem, hogy ezt a le­hetőséget megkapja. — Ebből úgy tűnik, személyes jellegű problémák miatt döntött a távozás mellett? — Azt hiszem, igen. Ügy ér­zem, a tizenegy év alatt tettem annyit, hogy engem ne fenye­gessenek. Mikor Ákos Pisti Bu­karestben versenyzett a junior VB-n, a szabadságom terhére sem engedélyezték, hogy a ver­senyzőm mellett lehessek. Hogy miért? Csak! — válaszolták. — önt sokan tartják nehéz embernek, aki nemigen tűr meg maga mellett mást... — Akik így vélekednek, ideo­lógiát teremtettek állításuknak. Ami már a múlté: Szántó és Egy biztos, én a langyos vízben topogó versenyzőt sohasem sze­rettem. Vagy bele a munka sű­rűjébe, vagy megváltunk egy­mástól. Azoknak, akik így vé­lekednek rólam, évtizedeken ke­resztül itt volt a lehetőség, és tönkrement kezük alatt a sza­bolcsi ökölvívás. Egy Honvéd Dimitrov SE-t elmenedzseltek, megszüntettek, ami több volt, mint hiba. Nem tudtak mással érvelni, csak azzal, hogy nem tűrök magam mellett senki mást. És én nem is viselek el sem versenyzőt, sem edzőt, aki nem olyan intenzitással dolgozik, mint én. A hármas képességűtől a hármas feleletet is elfogadom, de az ötös képességűtől a né­gyest már nem. Versenyzőtől, szákembertől egyaránt. A na­gyobb felelősség, az eredmé­nyek többet követeltek. Akik nem tudták felvenni a maga­sabb fordulatot, azok hangoztat­ták, hogy összeférhetetlen va­gyok. Nem értették, hogy amit csinálok, a sportág érdekében teszem. — Mikor már minden korosz­tályban váloga/tott kerettag ver­senyzőm volt, nem értem rá ar­ra, hogy a megyei szövetség ve­zetőivel értelmetlen szócsatákba bocsátkozzam. Ha nem értettek egy szóból, otthagytam őket, és ez lekezelésnek tűnt. Ez vonat­kozik az egyesület módszertani- saira is. Sok más területen biz­tosan többet tudnak mint én, de a szakmában minden terüle­ten eljutottam a jártasság szint­jéig. Tudtam mit, miért és mi­kor kell tennem. — Január elején Váradi János Váradi az NYVSSC színeiben. és Ákos István benyújtotta át­igazolási kérelmét. Olybá tű­nik, mintha ön csábította volna őket? — Én nem csábítottam senkit. Egy Váradi Jancsi van olyan értelmes ember, hogy felmérje, neki hol jobb. Ákos Pisti más téma, ő már nyáron el akart menni Nyíregyházáról. — Milyen körülmények várták Debrecenben? — A feltételrendszer messze meghaladja az országos átlagot. A gazdasági vezetők közül jó néhányan élnek-halnak az ököl­vívásért és a jó ízlés határain belül mindent megtesznek. Raj­tam kívül még öt edzőt fizetnek, akik irányításom alatt, az én munkastílusommal fognak dol­gozni. Ezek alapján nem lehet összehasonlítani a két klub nyúj­totta lehetőségeket. — Hogyan gondol vissza az el­múlt tizenegy évre? — Sok mindenre és sok min­denkire szeretettel, hiszen kö­zöttük jó néhányan szerették és tenni is akartaik a szabolcsi ökölvívásért. És a lehetőségek­hez mérten, tettek is. — Hogyan tovább? — Debrecenben is a Nyíregy­házán megkezdett utat szeret­ném folytatni. Ugyanolyan mód­szerekkel. Jobb feltételek mel­lett, ugyanolyan szakmai kon­cepcióval. Szeretném, ha az NYVSSC megtartaná hetedik he­lyét az országos rangsorban, de én akkor hatodik szeretnék len­ni a DMVSC-vel. Mán László Magasabb osztályban Készül az NYVSSC férfi kézilabda csapata ki rajtra. íme: Tóth Tamás, Ba- ricska Béla, Oláh Károly (ka­pusok), Czakó Gábor, Belányi Zoltán, Dobi István, Bőd Péter (szélső játékosok), Gazdag Bar­mira, Pethő Károly (beállósok), Lakatos Tibor, Hanufer Sándor, Szántó György, Márton Árpád, Bácsi Mihály, Komáromi Róbert, Berényi Imre, Mezősi Géza (lö­vő, irányító játékosok). — Üj nevek, honnan jöttek? — Gazdag Barna az NB I B- ből kiesett Ózdi Kohásztól, Oláh Károly az NB Il-es Tiszavasvá- ri Lombiktól, Dobi István az NB I B negyedik helyezett Tapol­cai Bauxitbányásztól, míg a fia­tal, balkezes Bácsi Mihály a Bu­dapesti Honvédtói. — Egyéb változás? — Újhelyi Zoltán, aki társa­dalmi munkában volt hosszú éveken át a csapatunknál tech­nikai vezető, munkahelyi elfog­laltsága miatt a megnövekedett feladatokat elvállalni már nem tudta. Ezúton szeretném megkö­szönni azt a hihetetlen nagy tö­rődést, amellyel a csapat sorsát irányította, nagyban hozzájárult, hogy magasabb osztályba jutot­tunk. Feladatkörét Nagy Tibor testnevelő tanár vállalta el, fő- foglalkozásban. — Mennyire ismerik az NB I B mezőnyét? — A bajnokságban 14 csapat vesz részt, így a szezon egy hó­nappal tovább tart, mint az NB II-ben. Ebben az osztályban na­gyobb a mozgás, évente öt csa­pat búcsúzik. Kettő feljut, há­rom kiesik. Az erőviszonyok ki­egyenlítődtek, a hazai pálya ■ szerepe döntő lehet. Sorsolásun- . kát nem mondhatjuk túlzottan kedvezőnek, hiszen első öt mér­kőzésünkön nehéz ellenfelet kaptunk. Ha hozzávesszük, hogy három állandó játékosunk, Be­lányi, Tóth, Berényi egyetemi­főiskolai felvételi előtt áll, kér­dés, hogy számíthatunk^e rájuk. Ennek ismeretében mondhatom, nagyon nehezen kell megküzde- nünk a bennmaradásért. — Hol játsszák a bajnoki mér­kőzéseket? — Választhatunk a terem, vagy a szabadtér között, hiszen a csapatoknak körülbelül fele teremben, fele szabadtéren ját­szik. Mi a szabadtér mellett döntöttünk, hiszen játékosaink és szurkolóink ezt szokták meg jobban. Kérem szurkolóinkat, to­vábbra is nyújtsanak segítséget a csapatnak, a várhatóan nehéz hazai mérkőzéseken. Fekete Lajos Amikor tavaly az utolsó NB Il-es mérkőzésen az NYVSSC férfi kézilabdacsapat játékosai sírva-örülve összeborultak a pályán és magasba dobták ed­zőjüket, közel két évtizedes ál­munk vált valóra. A csapat volt fent és lent, meg akarták szüntetni, át akarták adni, de a játékosok játszani, győzni és magasabb osztályba jutni sze­rettek volna, s ez kikerült is. Most az NB I B-ben új, nehe­zebb feladatokra kell készülni­ük. Erről beszélgettünk Rácz Sándorral, a csapat edzőjével. — Mikor és hogyan kezdték el a felkészülést? — Tulajdonképpen még be sem fejeződött az NB Il-es baj­nokság, amikor Debrecenben tornán vettünk részt, melynek célja az erőfelmérés, az ellen­felekkel való ismerkedés volt. Eredményeinkkel nem vallot­tunk szégyent, de egyik legjobb átlövőnk — Hanufer — súlyos vállsérülést szenvedett, melyet csak műtéttel lehetett gyógyíta­ni, s ma sem terhelhető telje­sen. December első hete a rá­hangolás időszaka volt, a máso­dik héttől kezdve már a „tiszta alapozáshoz” láttunk hozzá a 9- es számú iskolában. Heti négy napon hét edzést tartottunk, amelyet kétkapus játék egészí­tett ki. — Jelenleg hol tartanak? — Az edzések száma változat­lan, de a helyszín változott. Nyíregyházán jelenleg nincs olyan helyiség, amely megfelelő a labdajátéknak és mind a hét­nyolc edzésre fogadni is tudta volna a csapatot. így több hely­színen kell gyakorolnunk. A 21- es számú iskolában mérkőzés­szerű körülmények között tu­dunk dolgozni, a 9-es számú is­kolában gyakorlatelemeket tu­dunk végezni, az egyesület súly­emelőtermében erősítünk, míg a futópályán heti egy alkalommal futóedzést tartunk. — Mikor tartják az edzéseket? — Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken reggel 7-től és dél­RACZ SÁNDOR után 3 órától. Ehhez jön a hét­közi vagy hétvégi edzőmé^kőzés. — A látogatottság? — A játékosok hozzáállása nagyon jó. Ennek ellenére a rajtuk kívülálló okok miatt a felkészülés mégsem zavartalan. — Ezt mire érti? — A játékosok foglalkozása a lehető legkülönbözőbb. Középis­kolai tanuló, főiskolás, BM-dol- gozó, tanár. Felelős beosztású emberek, egyetemre készülő di­ákok. A két tiszavasvári „bejá­ró” autóbusza 7 óra 45-kor ér­kezik Nyíregyházára, az edzés pedig már 7 órakor elkezdődik. Velük túlóráznom kell. Egyik sportolónk féléves bentlakásos tanfolyamon van, és a főiskolai szigorlatokat is komolyan kell venni. — Játékosállomány? — Lényegében változatlan. Ti­zenhét fővel készülünk a baj no­Segítséget kértek Erősítő terem a pincében Tovább dolgozhatnék a testépítők „Mentsétek meg termünket! — hangzott a testépítők segély- kiáltása. — Most. amikor sike­rült berendezni és állandó ta- gokkail működtetni, meg akar­ják szüntetni.” A teremre a Bizományi Áru­ház mellett csak hosszas kérde­ző,sködés után találtam rá, s még akkor is gondolkodtam, hogy a félhomályban le mer­jek-e menni a pincébe. A mély­ben a negyedik ajtóra ez van kiírva: MHSZ Könnyűbúvár szakosztály. (!?) A két egymás­ba nyíló helyiség egyik falán félelmetes izomzatú férfiak és hölgyek mosolyognak a plaká­tokról a belépőre, a másik olda­lon a tükörben a klubtagok né­zegethetik izmaikat. A terem­ben mindenütt izomerősítő gé­pek és mozgatóik, az izmosodni, fogyni, erősödni vágyók, több­ségükben férfiak, melegítőben és trikóban. Az egyedüli, aki utcai ruhában volt. Szilágyi Árpád, a testépítő klub megalakítója. Be­széd közben minden apró moz­dulatára megfeszült a karján a pulóver, az edzések irányítása mellett ő is emelgeti a súlyo­kat. — Három éve. Kozma Miklós­nak, az MHSZ könnyűbúvár szakosztály edzőjének segítsé­gével kezdtük meg a gyakor­lást — mondta Szilágyi Árpád. — A hír szájról szájra járt. bár soha nem hirdettük a klubot, jelenleg 80-an járnak le rend­szeresen, némelyikük hetente kétszer, háromszor, a magyar bajnokság hatodik helyezettje — néz az edző a közelben álló izomkolosszusra —, Garai Miklós pedig minden este itt edz. — A szereket honnan szerezték be? — Saját pénzünkből, társadal­mi munkában csináltuk meg — folytatta, miközben a vasszek­rényből vastag body building magazint vett ki és belelapozva mutatta. — Ezek a képek adták az alapötletet, a kivitelezést az egyik barátommal együtt végez­tük. — Mennyit érnek a gépek? — A befektetett munkát és a gépek eszmei értékét számolva, kb. félmillió forintot. — Kihez tartozik a klub? — Az MHSZ könnyűbúvár szakosztályához, ők is feljárnak erősíteni. Klubtagjaink havi 50 forintot fizetnek tagsági díjként, amit átutalok az MHSZ-hez. Nem tesznek mást, csák egész­ségük érdekében dolgoznak. — Amit elmondott, abból az tűnik ki, hogy nincsenek gond­jaik. — Akkor nem kértük volna a segítségüket — ellenkezett Szilá­gyi és a beszélgetést félfüllel hallgató klubtagok szorgalmasan bólogattak. — A múlt év köze­pén Kozma Miklós modta. hogy el kell hagynunk a termet, mert idén növekszik a terembérleti díj, amit az MHSZ nem képes fizetni. A felemelt tagdíjakból — ezt mindenki vállalja — tudnánk fi­zetni a megemelkedett költsé­geket. Levéllel fordultunk List- ván Lajoshoz, a városi tanács vb. sportosztályának vezetőjé­hez, de válaszát nem kaptuk .még meg. Ha a teremből kila­koltatnak, hova vigyük a felsze­relést. és hol folytassuk tovább a munkát? Nézzük, mit mondanak az ér* dekeltek. Az LKSZV-nél elmond­ták, hogy a terem havi bérleti díja eddig 1845 forint volt, az új rendelkezések szerint április tód fokozatosan emelkedik, de még nincs meg a pontos Összege. A városi tanács igazgatási osz­tályán dr. Kuritár András tájé­koztatott a terem jogviszonyá­ról: — A termet ideiglenesen utalták ki az MHSZ-nek. amiért bérleti díjat fizetnek. Az MHSZ megyei titkárával nemrég abban egyezett meg a tanács, hogy to­vábbra is a honvédelmi szövet­ség bénlii meghatározatlan időre a helyiséget. Néhány szobával arrébb List- ván Lajos a Szilágyi Árpádnak írt válaszlevelet mutatta, ame­lyet a posta ismeretlen címzett hiányában" visszahozott. Tehát a sportosztály is foglalkozik prob­lémájukkal, amely már nem is probléma, ha elolvassák Gyüre Károlynak, az MHSZ megyei tit­ka rhelyettesének szavait: — Miután rendeződött a helyi­ség jogviszonya, továbbra is maradnak a testépítők, hiszen;, ők is a klub tagjai, tagsági di« jat fizetnek, a könnyűbúvároki­nak is szükségük van kondicio­náló edzésre. Bár Ilyen szakága az MHSZ-nek nincs, a könnyű-, búvár szakosztályhoz kapcsolód* va működnek tovább. Nyolcvanan áldozzák szabad idejük jelentős részét testmoz­gásra, sportolásra, és terjesztik, hirdetik a testedzés, az egészsé­ges életmód jelentőségét. És ezért áldozni is képesek. Máthé Csaba Börtönlázadás A rabok is szerethetik a fut­ballt. Miért is ne? Azért, mert valaki bigámiát követett el, vagy zsebet metszett... A ket­tőnek tulajdonképpen semmi köze egymáshoz. Már más tészta, hogy az 1982-es világbajnokság során a spanyol Santa Maria kikötővá­roska börtönében csaknem fe- gyenclázadás tört ki éppen a futball miatt. Történt, hogy a rabok egyi­kének alkalmas tv-készüléke is volt. Bevitte magával a sitt­re és az emberséges fegyház- igazgató megengedte, hogy a bennlakók végignézzék a világ- bajnokság mérkőzéseit. Igenám, csakhogy az első VB-hét után a tulaj büntetése lejárt. Elhagyhatta az intéze­tet és — természetesen — vit­te a tv-t is magával. A hoppon maradt rabok ezt- nem vették jónéven. Morgoló- dások kezdődtek, a fegyenclá- zadás lehetősége a levegőben lógott és a börtön Igazgatója vészkonferenciát hivott össze. Az igazgató egy kissé sá­padt volt és fejét fogva ro­hangált a terem végében. — Most mit csináljunk? Most mit csináljunk? A megoldást a börtönörök legifjabbika találta meg. — Tudja mit, uram — mond­ta. — Majd én behozom az enyémet. A világ úgy bonyolult, ahogy van. Különösen, hogy néha túl is komplikáljuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents