Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
T okaj nem tárja fel kendőzetlenül a szépséget az átutazó idegennek. Aki csak néhány órát tölt a borok Mekkájában, csupán idegenforgalmi rezervátumnak látja a várost. A rohanó idegen csak szőlőkaróval teletűzdelt dombokat, poros utcákat, megkopott épületeket, bort és vizet lát mindenfele. Persze mindez csak kirakat. Igazán csak az ismerheti meg Tokajt, aki néhány napot vagy hetet tölt a közel ezeréves városban. Az, aki hajnalban szemlélheti meg a „Tiszáinak reggeli gyönyörűségét”, a vízen tükröződő fény játékait, az alkony hegyek által megszűrt apálos fényét, amelyekből kiragyognak a kanyargós kis utcák régi házainak bíbor, bágyadt- zöld, sárga ikon színei. Nem véletlenül vernek tanyát ezen a tájon a művészek. Tavasztól őszig a járókelő lépten-nyomon festőkkel találkozik, akik az ódon város hangulatát, a távoli erdőségek tünékeny varázsát, a folyók kanyarulatait, vagy éppenséggel az Alföldibe benyúló szigethegyet szeretnék megörökíteni. Tokaj legszebb része mégis talán a Bodrogközben található. Mert oda is átnyúlik a város, Alki nem sajnálja a fáradtságot, és felevez a Bodrog egyik oldalágán, a Kistoodrogon, nem bánja meg. Valóságos tündérvilággal találkozik. Az erdő ^között kanyargó kis patak a régi vár romjait öleli körbe. A viz fölött füzek és kőrisek integetnek, a csónak Lapátjával pedig a halakat rejtegető taviirózsát kell gyöngéden arrébb tolni a romantikus vízi utazás alatt. Tokaj kicsit a Bodrogközhöz tartozik. AJhhoz a Bodrogközhöz, ameftynek a történelme hasonló Szabolcs-Szat- máréhoz. Az országot ért csapásokat -mintha vékára mérték volna erre a tá jra. Szinte állandó rém itt az árvíz, amelyet most a januári ötünkön is megfigyelhettünk. Szirmay Antal így ír az itteni árvizekről: „Emlékezetemben betörnek az őszi, tavaszi nagyvizek. Egybefolynak. Hallom a hirtelen áradás súgását. Jön a víz, ordítják valahol. A kiáltásba őseim rémülete visszhangzik, a vérrokon őseim rémülete, a sors- vérrokonok hangja. Szólnak minden harangok, az élet veszedelme jön ... ordítják valahonnan .,. ” Az árvizek miatt gyakran itt a szántóföldeknek csak a tíz százaléka művelhető. De pusztított itt 1709-ben a feketehalál, a pestis, húszezer ember esik áldozatul 1831- ben a koleralázadásnak, de még alig száz évvel ezelőtt is éhínség kínozta a lakosságot. Embert próbáló súlyos történelem. Az élni akarásból' a túlélők konok kitartásából meríthet itt erőt a vándor. S az itteniek gyerekkorának itündórkertjét is minden második, harmadik tavasszal elöntötte az árvíz. így tanulták meg, hogyan kell az életet újra kezdeni, ha kell tízszer, százszor... A tokajiak mind bizakodó természetűek. Hűséges, kitartó emberek élnek errefelé. Dr. Zboray Károly, tokaji tanácselnök is ezzel fogad a régi metszetekkel díszített szobájában. Tokajnak nemcsak múltja volt, hanem jövője is lesz. Az itteniek úgy érzik — és joggal — valósággal nemzeti összefogás eredménye, hogy város lett az alig hatezer lakosú község. Több tucat gratuláló táviratot mutat, amelyet a várossá nyilvánítás alkalmából kaptak. Jött levél Angliából, Űj-Zélandíból, sőt egy olyan kotta Japánból, amely egy tokaji pincében szerzett dallamot örökít meg. — A várossá nyilvánítás Tokaj történetének egy fontos állomása. Ez a megtiszteltetés, a városi cím visszaszerzése 'több évtizedes anyagi és szellemi erőfeszítés áldozatos városfejlesztő munkájának, a városlakók munkaszeretetének, és a város iránti ragaszkodásnak az eredménye. V alóban sokat változott Tokaj _ az utóbbi években. Teljesen új városkép fogadja az idelátogatót. Tetszetős szálloda, étterem, nagyvárosok ál-tál' is megirigyelhető patinás múzeum, tájba illő áruház, és az új lakónegyed is szép példái a tudatos városfejlesztésnek. De a felújított házak is jól megőrzik a régi városközpont ódon hangulatát. Az új lehetőséggel élnünk kell — folytatja a tanácselnök. — Mire két ötéves terv letelik, kellemes kis város lesz a miénk.-Néhány a közelebbi tervekből : kollégium, gyógyszertár épül, tovább szépül a városcentrum, és két-lhárom éven belül sípálya is készül, a szomszédos szabolcsiak nagy örömére is. „Ott áll magas fejével, kék köpönyegébenj komoly méltósággal, mint hadsereg előtt a vezér” — írja Petőfi. Tiszta időben jól látható Nyíregyházáról a Kopasz-hegy. De Tokaj is „átlát" Szabolcsba, ha másképp nem, hát a hegy tetején őrt álló tévé- erősítő szórja be a megyénket a televízió átvarázsolt fényhullámaival. A szabolcsiak úgy érzik, Tokaj egy kicsit az övéké is. És joggal. Nemcsak a sok szabolcsi kiránduló látogatók a közös Tiisza-parthoz, vagy tér be egy-egy ízletes halászlé kedvéért a -tokaji fogadókba, hanem a tokajiak is gyakori vendégek. Sokan éppen Nyíregyházán, Rakamazon találnak munkalehetőséget, kenyéradó gazdát. Dr. Zborai Gábor is beszélt a megyénkhöz fűződő jó kapcsolatokról. Elmondta, hogy a világhírű szőlőskerteket már nemcsak a tokajiak művelik, hanem a szabolcsiak is. Azóta, hogy hallották, parlagon marad a szőlő. Ä 680 szőlősgazda közül ma már 320 „Vendégmunkás”, s a legtöbben éppen Szabolcsból járnak át. Tanárok, nyugdíjasok és munkások fogtak kapát, sajátították el az igényes és verej'tékkel járó szőlőművelés fortélyait. Miért? Talán azért is, mert Tokaj egyik nemzeti jelképünk, amelynek a címerére nem kerülhet rozsdafolt. Tokaj történelmi neve leginkább a nemes borral kapcsolódik össze. Talán a -sors fintora, hogy az aszú titkát a XV. század vége felé 'ismerték meg a hegyaljaiak, éppen azokban az években, amikor más országok vállalkozó kedvű fénfi&i új földrészeket fedeztek fel. Pap Miklós, a tokaji borok tudója, a nagy sikerű „Tokaji” című könyv szerzője a beköszöntőket is saját borával oly szívesen kínáló házigazda több, mint 600 éves pincéjében fogad. Szívből sajnálom, hogy kocsival érkeztem, így -a tüzes zamaté borok helyett, csak a házigazda új könyvével ismerkedhetek. A készülő könyv a borok történetéről és a tokaji gyógyító hatásáról szól'. (Az egyik fejezetének a címe: Az Araráttól a gyógyító aszúig.) A könyvet tulajdoniképpen az alkoholellenes küzdelem jegyében írja. Egy történetet mesél arról, hogy Mohamed miért iktatta be a Koránba a szesztilalmat. A legenda szerint az indítást az adta, hogy amikor vándordíja során egy faluba ért, azt látta, hogy az emberek milyen egyetértésben, szeretetben élnek, vidámak és jókedvűek. Kérdezte: Mitől van ez? A bortól! — felelték neki. — Visszatérve ismét útjába ejtette a falut, s egy lakodalomba csöppent, de álmél- kod'Va tapasztalta, hogy az emberek veszekednek, szitkozódnak, civakodnak és ölik egymást. Mitől van ez, kérdezte, hogy azok az emberek, akik néhány napja még olyan szeretetben éltek, most így gyűlölik egymást. A bortól! — feleltek. — Hát igen, ilyen álnak is lehet a bor — fejezi be Miklós bácsi a történetet. Időszámítás előtt 120 évvel Kínában már volt alkoholellenes küzdelem. Vu Vang császár azért rendelte el akkoriban az alkoholtilalmat, mert „amellett, hogy rontja az erkölcsöket, és a nép jólétét tönkreteszi, elfoglalja a földet a rizstermelés elöl...” Az alkoholellenes küzdelem módszere a -történelem során igen, változatos volt. Lükorgasz, spártai államférfi például nagy ünnepségeken részeg helotákat mutatott be a népnek, hogy az vszá- kosság undort keltsen. P ap Miklós viszont a készülő könyvével kíván hadakozni a mértéktelen alkohol- fogyasztás ellen. Meggyőző érvékkel azt indítványozza, hogy a tömény italok helyett igyunk inkább egy-egy pohár bort az étkezések után. ö maga például még sosem volt orvosnál, és a náthát még hírből sem ismeri. A 74. évében is virágzó egészségét a tokaji bornak tulajdonítja. Természetesen a tokaji bor a borok királya — vallja a közismert mondást bölcs tokaji lakosként. Olyan a tokaji, mint a ginseng — érvel. — A szervezet számára fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, szerves savakat és még talán a 'tudomány sem -tudja pontosan, hogy mi mindent tartalmaz. Való igaz, hogy sok helyen még most ds orvosságként ajánlják az aszút. Mostanában a japán tudósok is kísérleteznek vele. A tokaji nem alkoholos mámor keltésére való ital — fejezi be a beszélgetést. — Csak módjával fogyasztva élvezheti igazán az ember. Tokajnak rangja, hírneve van, nem véletlenül került nemzeti imánkba, a Himnuszba a neve. A hegyaljaiak szerint a szőlőművelés legalább tízezer éves, sőt még annál is régebbi. Találtak ugyanis Erdőbényén egy tizenötmillió éves szőlőlevél-kövületet, s lehetséges, hogy már az ősember is megízlelhette a szőlő nemes levét. Ki tudja? Ezen a varázsos tájon minden megtörténhetett. D e nemes szőlő elődje — ezt 'is Pap Miklóstól tudom — mintegy tízezer évvel ezelőtt fejlődött ki. Feltevések szerint a szőlőművelés itt már a rómaiak korában is fejlett volt, olyannyira, hogy egy francia szerző szerint a római határprovinciákban, Galliában és Pannóniában is oly magas volt a szőlőkultúra, hogy a rómaiak nem bírták e területekkel a verseny t és kiirtották a szőlőket. A tokaji bor fénykora a XVII— XVIII. században lehetett, amikor egymásnak adták a kilincset vagy éppen hajba kaptak a messzi földről érkező borkereskedők. De nemcsak az idetelepedő görög kereskedőknek volt itt pincéjük, hanem magának az orosz cárnak is. Gyakran megfordult itt Rákóczi Ferenc is, nem véletlenül, hiszen ő volt a Hegyalja legnagyobb szőlő- birtokosa. Finom iborait a diplomácia szolgálatába sem „átallotta” állítani, gyakran küldött ajándékba tokaji aszút a svéd, a lengyel és a porosz király udvarába is. A Tokaj—Rzeszów közötti útvonalat a lengyelek ma is „a régi magyarok útjának” .{stary traikt weglerski) nevezik. A magyar „export”-ot a tokaji, a lengyel „importot” a borostyán jelentette. Sajnos Tokajnak mostanában nemcsak azzal kell megküzdeni, hogy visszaszerezze régi hírnevét, hanem a világhírű bor hajdani sikereit megirigyelő borhamisítókkal és -forgalmazókkal is. Látható a tokaji múzeumban egy borcímke-kiállítás, ahol sok olyan címke is van, amely hamis tokajiról is tanúskodik. Talán hogy most ismét városi rangja lett To* .kajnak, eredményesebben hadakozhat majd a borhamisítók ellen is. A pincében tett látogatás után a kilátóról Tokaj és Bodrogköz panorámájában gyönyörködöm. A világihírű nemes bor mindig is háttérbe szorította a táj 'természeti ■kincseit, szépségeit. Talán most előtérbe kerül ez is. Gavallér István, az Országos Táj- és Természetvédelmi Hivatal észak-magyarországi felügyelőségének igazgatója örömmel tájékoztat, hogy .heteken belül megalakul a Tokaj-Bodrogzug tájvédelmi körzet. A Nagy-Kopasz 800 hektáros vegetációval borított sapkáját, és a Bodrogzug 3500 hektáros ártéri élővilágának természeti értékeit védik majd ezentúl a törvény szigorával, és őrzik meg gondos szerető fíigyélehmiél'. „A tokaji Nagy-Kopasz hazánk legnagyobb vulkáni eredetű szigethegye. Több ritka faj élőhelye. Növényeink egynéhány fajtája Kö- zép-Európában csak itt fordul elő. A mocsarakkal, mo- rotvákkal, fűzfaligetekkel tarkított Bodrogzug területe többek között a madarak őszi vonulásának fontos táplálékadó és gyülekezőhelye” — olvashatjuk az előterjesztésben. Azon a hegyen, amelynek „még a Tisza is egy hűséges rabszolga áldozatosságával csókolja a lábát — mediterrán törpemandulás, naspolyát, turnén liliomot, gyapjas őszirózsát, árvalányhajat és a Szabolcsba is áthúzódó szigeten aranyszittyót. ruca- örömet és békatutajt találhatnak a természetbúvárok, ■hogy csaik néhány szép hangzású növényt említsünk. De fent a Kopaszon él vadmacska, és megtalálható a rendkívül ritka uhu bagoly is. A természetvédelmi területtel Tokaj még vonzóhb és gazdagabb lesz. Bodnár István Híres a tokajiak vendégszeretete. Pap Miklós Üj városkép fogadja a Tokajra látogatót a „Tokaji” szerzője Cj múzeum a régi borkereskedők házában (A szerző felvételei) TOMI 1986. február 8. Q KM HÉTVÉGI MELLÉKLET