Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. február 8. © Francia divat — tudósítás Küldi: Kovács Mari — FARSANGRA A párizsi alkalmiruha-divatban egyik legsajátosabb vonás a nőiesség. A nemesebb — lenge, puha, simulé- kony — anyagból készült ruhák szabás­varrása változatos. Hódít a karcsú derék, a gömbölyű csí­pőt érvényre juttató szabásmegoldás. A hosszabb, bővebb szoknyák húzással, ha­rangszabással, hajtásokkal — térdtől (csí­pőtől) lefelé bővülnek. JÖL HASZNÁLHATÓ RUHADARABOK A párizsi konfekció divatossága, forma- tervezése ötletekben gazdag és színvona­las. Követi a divat jó irányát, s igyekszik kielégíteni a vevők sokoldalú igényét. A kisebb, nagyobb ruházati vállalatok az idei kiállításon is nagyon aktívan sze­repeltek. Az alábbiakban bemutatunk egy újdon­ságot az utcai és a sportos irányzatokat képviselő modellek közül. Elegáns alkalmi ruha a most divatos „táncszoknyával" (LANCOREAL-modell). Kényelmes, célszerű, elegáns Férfidivat-prognózis Családi pszichológia A nemzetközi férfidivatot az Y- is a V-vonal uralja, s a kö­vetkezők jellemzik: Y-VONAl: klasszikus öltöny, szélesített vállal, mélyre helye­zett gombolással. A fa2on kb. 9 cm széles. A nadrág egyszerű, lezser, cigaretta formával, haj­tással, bőségránccal készül. A szára lefelé bővülő, boka felett 24 cm széles. V-VONAL: Ide sorolhatók az 60-es évek divatjára emlékezte­tő gömbölyű vállú zakók, ame­lyeket alig karcsúsítanak. A nad­rág szabása eltér a klasszikus­tól: csípőben bő, a nadrág szára lefelé szűkül. Ez kimondottan a fiatalok divatja. Az új férfidivat jellemzője a kombinálás lehetősége. Rétege­sebb az eddiginél, a zakó alatt pulóvert és mellényt egyszerre viselnek. A felsőkabát puha, könnyű, to­vábbra is sportos, elegáns és kényelmes, a részletek egysze­rűbbek, fölösleges díszítés tehát nincs. Gyakori az egysoros gom­bolás, keskeny megoldásban. A divatos hosszúság a térdet ta­karja. Jellemző kabáttípusok az egyenes vonalú raglánkabát ké­nyelmes bőséggel, esetleg övvel és a trencskó vonallal rokonsá­got mutató egysoros sportos ka­bát, övvel kiegészítve, hátán haj­tással vagy szemberánccal. A sportos öltözékek körében tág teret kapnak a szín- és anyagkombinációk. A széles váll, a keskeny csípő hangsúlyozásá­ra szolgál a legújabb divatvonal. A kötött, a kord, a szövet, a Anya — ápolónő szerepben Igen sok esetben tapasztal­ják á szülők, hogy hosszabb betegség után a gyermekük nevelése nehezebb, mint az­előtt. Ez a probléma még azoknál a gyermekeknél is előfordul, akik betegségük előtt könnyen nevelhetők voltak. A jelentkező nevelési nehézségek rendszerint két eredetre vezethetők vissza. Egyik esetben arról van szó, hogy a hosszú betegség megszakította a nevelés meg­szokott folyamatát, megvál­toztatta a napi beosztást, el­szakítana a gyermeket a min­dennapi élet apróbb köteles­ségeitől, megváltoztatta a gyermek körül a realitás kö­rét, amelyhez eddig alkal­mazkodnia kellett. Mindez elég ahhoz, hogy komoly nevelési nehézségek­hez vezető tüneteket produ­káljon Olyan gyermeknél, aki hajlamos arra, hogy „elhagy­ja magát”, vagy akinél el­hibázott a nevelési stílus; már a betegség előtt megla­zították a szociális formák­hoz való alkalmazkodás fe­gyelmét. A,másik eset az, amikor a betegség által előidézett vagy kiváltott viselkedési tünetek elsősorban a betegség alatt okoznak sok gondot a kör­nyezetnek. Közismert a beteg gyer­meknek az a típusa, aki csak hosszabb rábeszélésre, vagy csak bizonyos ellenszolgálta­tás fejében hajlandó enni, gyógyszert bevenni, vagy el­lenkezésével lehetetlenné te­szi a szükséges orvosi vizsgá­latot. , Komolyabb és nagyobb je­lentőségűek azonban a beteg- ség-kiváltotta jellemválto­zási tünetek a betegség le­zajlása után, a lábadozás időszakában, amikor a gyer­mek gyakran már képtelen visszahelyezkedni a minden­napi életbe. Valósággal zsar­nok lesz, indulatos, szülei akaratával minduntalan szembehelyezkedik, hamar sír, zokog, földre dobja ma­gát. Ilyen esetben nem is a be­tegség ténye, hanem a kör­nyezetnek a betegség alatt, a gyermekkel szemben tanúsí­tott hibás magatartása idéz­te elő a magatartás-torzulá­sokat. A mindig jószándékú gyengédségből fakadó, beteg­ség utáni viselkedészavarok egészséges gyermeknél ha­mar elmúlnak, és újra beil­leszkedik a mindennapok egészséges életritmusába. Ér­zékeny idegrendszerű gyer­meknél azonban ,a betegség ideje alatt keletkezett zava­rok könnyen állandósulhat­nak. Ebben az esetben már orvosi segítségre van szük­ség ahhoz, hogy a gyermek lelki problémája rendeződjön. Amint kitűnik, nem is olyan könnyű az édesanyá­nak az ápolónő szerepét he­lyesen betölteni. Talán a legfontosabb: a szeretetteljes határozottság! A gyermeknek betegségében is éreznie kell, hogy „szeretet-függőségi vi­szonyban” van szüleivel szemben, és engedelmesség­gel tartozik. Saját érdekében. Ez nem változhat meg beteg­ség alatt sem. Természetes dolog, hogy a beteg gyermek több gondoskodást igényel, mint az egészséges, de ez ne abban nyilvánuljon meg, hogy az ő akaratossága irá­nyítsa az édesanyja tevé­kenységét, például abban, hogy hívjon-e orvost, betart­sa-e az orvos által rendelt diétát, vagy bevegye-e pon­tosan a gyógyszereket stb. A beteg gyermek sokszor nyűgös, szorongó, vagy unat­kozik, «setleg nem találja he­lyét, és kiugrói' az ágyból, amikor még ágynyugalomra volna szüksége. Ilyen esetben az anyának sok türelemmel kell foglalkozni a kis beteg­gel, hogy a nehéz napokat átvészelje. A közös játék le­iköti a kicsi figyelmét, kifárad és elalszik. (Babaruha-ikészí- tés, színezés, gyöngyfűzés, papírhajtogatás, mesélés, ba­bákkal játékiskola, rongyba­bavarrás.) Megkönnyíti a betegápo­lást, ha az egészséges gyer- megnek előre megmagyaráz­zuk, miért szükséges beteg­ség esetén az orvosi vizsgá­lat, a gyógyszerek szedése, az orvosi utasítások betartá­sa. Ne ijesztgessük sohasem a gyermeket az orvossal, mert egész életre szóló féle­lem rögződhet meg benne az orvos iránt. Fentiekben csak nagy vo­nalakban motiváltuk a he­lyes anyai magatartást. Egyé­ni érzékenységtől, a betegség súlyosságától és nagyon sok egyéb körülményektől is függ, hogy milyen árnyal­tabb teendői vannak az anyának — ápolónő-szerep­ben. bőr és nyáron a vászon anyagok párosításaiból összeállított mo­dellek a legdivatosabbak. A za­kók legfőbb disze a bőrgomb, a sportos felsőrészeké a vas- és bronzszínű patent. Ingben, nyakkendőben divat a kockás és a finom csíkminta. A cipődivatban van a legke­vesebb újdonság. A sportos fa­zonú fűzős és tépőzáras cipők továbbra is nagyon divatosak, valamint az elegáns, könnyű ki­dolgozású bőr félcipők pici fém- díszítéssel. Színben a bézs, a szürke, a kék a legdivatosabbak. összegezve: úgy tűnik, hogy újra élre tör az úgynevezett mo­dern klasszikus öltözködési mód. Ami tehát kényelmes, célszerű, elegáns, modern és klasszikus — az divatos. Receptek OLCSÖ PITE HOZZÁVALÓK: 50 dkg liszt, 15 dkg porcukor, 2 db tojás, 20 dikg zsír, 1 db citrom, 1 csg vaníliáscu­kor, késhegynyi szódabi­karbóna, 1 dl tejföl, só. A lisztet a zsírral elmor­zsoljuk, hozzáadjuk a tojá­sok sárgáját, a citrom re­szelt héját és kicsavart le­vét, a tejfölt és a szódabi­karbónát, valamint a sót. összegyúrjuk. Tetszés sze­rint tölthetjük dióval, mák­kal, túróval, gyümölccsel, gyümölcsízzel. JUHTÚRÓS POGÁCSA HOZZÁVALÓK: 60 dkg liszt, 25 dkg margarin, 15 dkg juhtúró, 1 csomag sü­tőpor, só, bors,, 1 db tojás, 5 dkg sajt, tejföl, olvasztott zsír. A hozzávalókat össze­gyúrjuk, vékonyra nyújt­juk, olvasztott zsírral meg­kenjük, hajtogatjuk. Pihen­tetjük. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk, to­jással megkenjük, sajttal meghintjük. Sütőlemezre téve, forró sütőben meg­sütjük. R gyógyszerek adagolása A statisztikai adatok szerint az ország gyógyszerforgalmának mintegy fele nem orvosi rende­letre vásárolt gyógyszerekből te­vődik össze. Bár az így beszer­zett gyógyszerek adagolásáról felvilágosítást kérhetünk és kap­hatunk a gyógyszertárban, sokan elmulasztják ezt, mert a legfor­galmasabb patikákban a sorban állás olyan pszichés terhelést je­lenthet, hogy nem is merik fel­tartani kérdéseikkel a gyógysze­részt. A helytelen szedés pedig olykor többet árt, mint ameny- nyit használ. RITKÁN: 3x1 Ha orvos rendeli a gyógyszert, akkor előírja, hogy milyen ada­got és hányszor napjában kell bevenni. Mindezt a beteg korá­nak, nemének, testsúlyának és természetesen a betegségének az alapján határozza meg. Ma már egyre kevesebb az olyan gyógyszerrendelés, amelynél a sematikus „naponta 3x1 tablet­tát” előírás szerepel használati utasításként. Egyre több az olyan készítmény, amelyet pél­dául csak reggel, esetleg csak este kell bevenni, de van olyan is, amelyből hetente kétszer kell fél-fél szemet szedni. Egyes ké­szítményeknél — különösen anti­biotikumoknál — nagyon ponto­san be kell tartani az órákban meghatározott időközt (például 4 vagy 6 óránként 1 vagy 2 sze­met), mert csak ez biztosítja, hogy a szervezetben mindig ha­tékony mennyiségben legyen je­len a gyógyszer. Az orvos ada­golási előírását mindig pontosan be kell tartani. Eltérni csak ak­kor szabad, ha ezt az orvosnak jelentettük (például nem várt mellékhatás előfordulásakor). A problémák nagyobb része nem az orvos-által rendelt, ha­nem inkább az öngyógyszerezés céljából vásárolt gyógyszerekkel adódik. AZ ÜVEG ALAKJA A gyógyszerek túlnyomó több­sége a szájon át kerül a szerve­zetbe. A tablettákat, drazsékat többnyire egészben nyeljük le. (Egyeseknél ez fontos, mert Csak így biztosítható a teljes hatás.) Vigyázzunk: ne fekve, s kellő mennyiségű folyadékkal vegyünk be ilyen gyógyszert. Az üvegben levő gyógyszerek­ről jól tudjuk: a külsőleg hasz­nálandó folyadékokat hatszögle­tes, három oldalán recézett üvegben, a belső felhasználásra valót kerek, sima üvegben adja ki a gyógyszertár. Előfordulhat (ha ritkán is), hogy szegletes üveg hiányában külsőleges gyógyszert is gömbölyű (sima) üvegbe kell tölteni; ilyenkor azonban piros színű, feltűnő „KÜLSŐLEG” felirat van az üvegen. A folyékony, belsődleges gyógyszert kávéskanálnyi, gyer- mekkanálnyií vagy evőkanálnyi mennyiségben adagoljuk, vala­mint cseppekben. Jó tudnunk, hogy a kávéskanálba kb. 5, a gyermekkanálba kb. 10, az evő­kanálba kb. 15 gramm folyadék fér. Ezek hozzávetőleges értékek, hiszen a különböző kanalak nem egyformák, de a folyékony gyógyszerek fajsúlya is eltérő. Szirupfélékből például 20 száza­lékkal több fér el azonos köb- tartalomban. Ebből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a szirup­sűrűségű gyógyszerek ritkán erős hatásúak, így az adagolás pontossága sem olyan elsőrendű fontosságú, mint egyes cseppek- nél. Viszont a kanalas szereket különösen óvatosan és előírás szerint kell tárolni: hűvös és száraz helyen, mert könnyen megerjednek. Ez az ízükön érez­hető; az ilyen készítményt ne szedjük be. A folyékony gyógyszereket aszerint is két csoportra oszt­hatjuk, hogy teljesen átlátszó- ak-e, avagy tartalmaznak nem oldott hatóanyagokat is, ame­lyek álláskor leülepednek az üveg aljára. Utóbbi készítménye­ket használat előtt mindig alapo­san fel kell rázni; ellenkező esetben az üveg elején az elő­írtnál kevesebb, majd a végén több hatóanyag kerül a szerve­NÉ MOKKACUKORRA A cseppekben rendelt gyógy­szereket erre alkalmas eszközzel, üvegrúddal vagy cseppentővei igen gondosan kell adagolni. Ha ez nem állna rendelkezésre, úgy segíthetünk magunkon, hogy a megdöntött üveg szájába ketté­tört, de egyben hagyott fogpisz- kálót helyezünk, és a rövidebb szárán lecsurgó cseppeket szá­moljuk meg. Ha netán elvétet­tük volna a számlálást, akkor helyesebb, ha kiöntjük a bizony­talan adag gyógyszert, és újra kezdjük a számlálást. A csep­pekben rendelt gyógyszerek kö­zött ugyanis sok az erős hatású, tehát fontos, hogy az előírt cseppszámot betartsuk. Aki nem cukorbeteg, cseppentheti a gyógyszerét egy szem hagyomá­nyos (nem mokka) kockacukor­ra is. Ha savas vagy vastartal­mú gyógyszert kell huzamosabb ideig szedni, védenünk kell fo­gaink zománcát. A szívószál le­hetővé teszi, hogy a fogak érin­tése nélkül vegyük be a gyógy­szert. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gyógyszerek alkal­mazása többnyire egyedi. Ezért inkább érdeklődjünk az orvos­nál, vagy ha ott ezt elfelejtettük, a patikában, nehogy helytelenül használjunk, adagoljunk gyógy­szert. Dr. K. K. KM

Next

/
Thumbnails
Contents