Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
1986. február 8. 0 Emberi tényezők E pameinóndosz thébai hadvezér új korszakot teremtett a hadművészetben, amikor a le- uktrai ütközetben (i. e. 371) bevezette azt az elvet, hogy a haderő zömét a döntő ponton kell koncentrálni. Ennek az újításnak köszönhette, /hogy szétzúzta az addig le nem győzött spártai sereget. Taktikája szakítást jelentett az ütközetvezetés megrögzött szabályaival, azzal, hogy az ellenséges seregek egymással szemben sorakoznak fel, egyenlően elosztva az erőket a harcvonal mentén. „Rézsútos” csatarendet állított és — győzött. 1797-ben a St. Vincént- foknál a Jervis tengernagy vezette angol flotta megütközött a jóval nagyobb spanyol hajóhaddal. Horatio Nelson kapitánynak, az egyik hajó parancsnokának az előírás szerint pontosan kellett tartania helyét a hadrendben. Az ütközet egy bizonyos pillanatában úgy mérte fel a helyzetet, hogy alkalom nyílik a győzelemre, ha a hadrend megtartása helyett az őt követő hajókkal együtt jobbra kanyarodik és megtámadja a spanyol hajóoszlop élét. Elgondolását megvalósította, az angolok győztek. Manővere új fejezetet nyitott a tengeri ütközetek történetében, de parancs nélkül cselekedett. Fél évszázaddal korábban Mathews tengernagyot elítélték hasonló cselekedetért. Byng tengernagyot, Mathews bí- ráját tizenkét év múlva azért vonták felelősségre, mert nem merte megsérteni ugyanazt a szabályt. Nem bocsátkozott döntő ütközetbe, azzal bajlódott, hogy hajóit szabályszerű harcrendbe sorakoztassa. Napóleon mesterien használta fel a hadtudomány francia reformálóinak eszméit, a mások által -kitalált új szervezési és harcászati megoldásokat. Baurcet-tói megtanulta, hogy saját erői tervszerű szétválasztásával hasonló szétszóródást kell előidézni az ellenfél oldalán, majd az erőket gyorsan összevonni. Megismerte a többváltozatú terv értékeit és rendszeresen alkalmazta. Guibert- tői azt vette át, hogy legnagyobb érték az erők mozgékonysága és rugalmassága. Gondolkodásban igyekezett megelőzni az ellenfeleket. Az austerlitzi ütközetre a szövetséges hadsereg egyetlen hadműveleti tervet készített elő, variánsok nélkül. Ö ezek készítésében jeleskedett. Győzött mindaddig, amíg a többiek is fel nem zárkóztak. % Henry Ford 1903-ban autógyárat alapított. Tízegynéhány év alatt a világ legnagyobb vállalatává fejlesztette. A siker tényezői nemcsak a kedvező társadalmi, gazdasági körülményekben kereshetők. Kidolgozták és addig ismeretlen mértékben alkalmazták a tömegtermelés elvét, s a munkaintenzitást hallatlanul megnövelték. A szakosítás és az egyforma műveletek nagyszámú ismétlése révén lehetővé vált a termelési költség jelentős csökkentése és a vásárlók meghódítása az olcsó Ford kocsik számára. Ford a saját kezébe összpontosította az irányítást, autokratikus vezetési stílust vezetett be. Minimálisra csökkentette a vezetőgárda hatáskörét, minden vezetőt elbocsátott, aki személyes tekintélyt, hírnevet kezdett szerezni, vagy kezdeményezően lépett fel. A végletes központosítás csak addig bizonyult eredményesnek, amíg a cég nem volt nagy. A gyors növekedés az irányítási rendszer módosítását, megváltoztatását követelte. Ezt azonban Ford nem látta be. S a konszern részaránya, mely a húszas évek elején az amerikai gépkocsigyártás kétharmadát jelentette, hamarosan húsz százalék alá csökkent, az elsőbbséget elhódította a General Motors Corporation. Csak az irányítási rendszer és a szervezés alapvető megváltoztatása állította meg a hanyatlást -és indította el a Ford-művek fejlődésének új szakaszát. Ezt azonban 1944-től az unoka, Henry II. Ford valósította meg. Szakított nagyapja elavult igazgatási rendszerével, s a korabeli iparban kipróbált korszerűbb elveket alkalmazta. A vezetést decentralizálta, a hatásköröket átruházta az irányítás alacsonyabb szintjeire. A történelemből vett négy példa minősíthető több oldalról és többféleképpen. A legfontosabb, ami említésüket indokolja, hogy szemléletesen mutatják az emberi tényező fontosságát, melyet napjainkban vezető politikai, gazdasági szakemberek gyakran megfogalmaznak. Nelson-szerű látványos megoldásokra nincs szükség, de napjainknak is megvannak a Nelsonjai. És egyre többen kell, hogy legyenek. Ki-ki a maga helyén folyton gyarapodó tudással, következetes helytállással segítheti, lendítheti előre gazdasági és társadalomépítő tevékenységünket. K orunkban — ha egy ország helyt akar állni nemzetközi színtéren — nagy figyelmet kell fordítani az emberi erőforrás gyarapítására és eredményes működtetésére. A korábbi időszakban a végrehajtó típusú, a tradíciókat követő, másolásra : törekvő személyiség volt a jellemző vezetői típus — fogalmazta meg Pál Lénárd —, manapság a kezdeményező, a megújulásra képes, a kockázatot vállaló, az emberi erőforrást is ’ gyarapítani és működtetni tudó vezető az. Megyénk gazdasági éle- , tében is az olyan vezetési . stílus lehet eredményes, ' amely rugalmas, racionális, ' az erőforrásokat jól hasz- j nosítja. Értékeli és ösztön- i zi a fejlesztő javaslatokat, hasznosítható terveket * adaptál, megfelelő ösztönzési rendszert alakít ki és működtet, biztosítja az újítások bevezetését. E gy országos vezető- képzési ankét résztvevői megfogalmazták, hogy a vezetőik alkotó potenciáljait mind a közéletben, mind a gazdasági életben ki kell aknázni, s e potenciál működésben tartásának legfőbb módszertani lehetősége a továbbképzés. Napjainkban hatványozottan igaz ez. Az oktatás, a képzés és továbbképzés a maga nemében sajátos beruházás, melynek eredményeként a társadalom nem kis mértékben növelheti gazdaságát. Nagy tartalékok vannak a fizikai munkások képzésében, a felsőfokú végzettségű szakemberek számának gyarapításában és tudásuk hasznosításában. Tóth László — Katiméra! — köszönt rám harsányan a minap barátom. Tekintetében érdeklődés villogott, de nagyon hamar rájöttem, nem személyemnek szól, hanem máris diadalt ül. Biztosan azt hiszi, fogalmam sincs, mit mondott. — Káliméra — fogadtam mérsékelt barátsággal, mintegy leereszkedve. Magamban azt gondoltam, hogy azt hiszi ez a balek, én nem nézek Cipruson játszódó, ám mégis maratoni tv-sorozato- kat. No, eddig egy-egy, állapítottam meg, de tudtam, ez még semmi, hol van még az első vér ... — Hát azt tudod-e, hogy ez a káliméra hiába jelent jónapotot, tulajdonképpen finnugor jövevényszó a görögben?' — támadott ismét ez az álnok. Ezt már nemes szervre irányzott lövésnek kellett tekintenem. — Persze, hogy tudom, — mondtam némi megfontolás után. Nem bírtam felfedezni, hogy ugrat-e, vagy pedig tíz perce olvasott egy nyelv- tudományi értekezést. Mit volt mit tenni, olyan hangsúlyt választottam rövid váKalat és vadat. laszom végének, amely még válhatott megsemmisítő gúnyos kiröhögéssé éppúgy, mint az övét évtizedekkel megelőző informáltság jelévé. Nem vette észre a cselt, és ez hiba volt részéről. — Hiszen tudod, — folytatta, most már lavinává vált benne a vágy, hogy meggyőzzön. — Hiszen tudod, ami a magyarban hal, az a finnben kala. Gondolj a Kalevalára. Valószínűleg az oroszok közvetítették és így lett többes számban kali ... — A mérát meg Tarnamé- ráról mi? — kíséreltem meg egy kis tréfával meggyőzni, de ellenkező hatást értem el. — Igen, igen — lelkesedett. — Végül is kalandoztunk mi Bizáncban. — A te gondolataid kalandoznak — kedves barátom, — közöltem vele. Nem lehetett megállítani. — Látod? — sivította dadogva a pillanatnyi felismerés hatása alatt. — Látod? Gyémántokon taposunk, és nem vesszük észre. Hiszen a kalandozás is tulajdonképpen halászást jelenthetett valamikor, benne van a szóban az ős gyök. Halászni mentek szegény őseink . .. Hogy félreismertük őket. — Beszélsz itt vadakat. Akkor Arany miért nem azt írta, hogy kalat és vadat, s mi szem szájnak ingere? — Pedig Edward angol király volt, mint akik a filmet csinálták Cipruson — próbált tovább kombinálni amatőr nyelvész barátom, de egyre kisebb meggyőződéssel. — Hiába minden, lásd be — nyugtatgattam. — Ezzel az erővel a kalamáris szót is visszaeredeztethetnéd az Ob mögé. Barátom összeomlott. De azért nem abból a fából faragták őt, aki nem tart igényt az utolsó szóra. Láttam, van még egy ötlete. — Micsoda egy tv-soro- zat... Hogy tűzné a kalapja mellé, aki megvette. Esik Sándor Látogatás a nyíregyházi numizmatánál Vajon miért gyűjt valaki használatból kivont, vásárlásra nem használható bronz-, ezüst-, vagy éppenséggel papírpénzeket? Ezen tűnődöm, amikor dr. Novak István éremgyűjtőt, az Éremgyűjtők Egyesülete megyei csoportjának az elnökét felkeresem. Novak István fáradtan fogad, amikor a munkanap után estefelé bekopogtatok hozzá. A gyűjteményének bemutatása közben azonban fáradsága fokozatosan eltűnik. A magyarázat egyszerű. István pénze — Nagy kikapcsolódás ez nekem. Ha a pénzeimet rendezgetem, tanulmányozom, teljesen áthangolódom, felfrissülök. A könyvespolcon történelemkönyvek, különböző éremgyűjtő folyóiratok, katalógusok, így azután nem is lepődöm meg a házigazda történelmi jártasságán. Felszólít, kérdezzek bátran, de én előbb a gyűjteményt szeretném látni. Először az Árpád-házi királyok érmeit rakja elém egy asztallap nagyságú lapos fiókban. Az első egy aprócska pénz, Stephanus rex felirattal. Megi-lletődve veszem kézbe az első magyar pénzt, István király ezüstérméjét. — A magyar pénz története az Árpád-háznál kezdődik — hallom a kalauzolást. — Szent István verette az első pénzünket, meglehetősen egyszerű eljárással. Ez szerény díszítésű, egyoldalú, egyveretű érme. István előtt talán bizánci pénz lehetett forgalomban, de volt olyan idő is, hogy a szarvasmarha volt az értékmérő. Egyébként István pénze nem különösebben ritka, hisz sokáig uralkodott, ezért sók pénzt verethetett. Hadd említsük meg itt, hogy ezért az aprócska pénzért több mint 900 évvel ezelőtt akár egy lovat is lehetett venni. A gyűjtő számára viszont jóval értékesebb például a Péter által készített pénz, hiszen ő csak három évig uralkodott. Sorban megérintem az Árpád-házi királyok pénzeit. Próbálom felidézni a történelmi leckét: mondom a sort: István, Péter, Aba Sámuel, I. András, Béla, aztán elakadok. A pénzek tulajdonosa frissíti fel hiányos történelmi ismereteimet. — Nézze, a pénzekről még az is leolvasható, mikor volt gazdag, és mikor szegény ez az ország. II. István például már csak inggomb nagyságú ezüstpénzt veret. III. Béla pedig már a bronzérmére is ráfanyalodik. Aranyat tilos! Károly Róbert pénzénél járva hiányérzetem támad. Ha jól tudom, ő verette az első magyar aranypénzt az 1320-as évek táján. A gyűjteményben mégsem látom. — Sajnos, tiltó jogszabályok miatt aranyat nem lehet gyűjteni — hűt le a házigazda. A képzeletbeli történelmi utazást tovább folytatjuk. Művészi kivitelű IV. István bronzpénze, majd igazságos Mátyás emléke előtt tisztelgünk néhány percig. A kis- pénzek sorozata után egy nagyobb következik. Tallér! Nem is tűnt fel eddig, de évszám ezen a pénzen talál________Szabolcsi história________ Szeretem történelmünk eseményeit olvasgatni, szű- kebb hazám ilyen kérdéseiben magam is szívesen búvárkodom. Ezért is jelentett számomra élvezetet a Kelet- Magyarország január 11-én megjelent számában Horváth Sándor cikke a hajdanvolt kállói várról. Anélkül, hogy csorbítani próbálnám a kis írás kétségtelen hasznát és érdemeit, egy ponton mégis kiegészítést fűzök hozzá. A várromboló királynő A cikkíró szerint a káliói vár 1570—1574 között épült. Történelmi tény, hogy Ferdinand császár és Izabella királynő között 1559 tavaszán olyan megegyezéstervezet jött létre, melynek értelmében a császár kezén levő Kis vár da várának katonasága nem zaklatja a környező lakosságot, ennek ellenében Izabella királynő leromboltatja a kezén levő szálkái és káliói várakat. Noha a szerződés ratifikálása még nem történt meg, a királynő — ígéretét teljesítendő, — 1559. szeptember 15- én bekövetkezett halála előtt már leromboltatta a szálkái várat. Hogy sor került-e a kál'lói vár lerombolására is, arról nem szólnak a források. A következő — 1560-as — esztendő a hadi készülődés ideje volt. János Zsigmond utasítására ekkor újraépítik a szálkái várat, és megerősítik a kálióit. — A forrásoknak ez a különbségtevése arra utal, hogy a kállói vár talán mégis megmenekedett Izabella királynő romboló munkájától. Ostromgép nem érkezett János Zsigmondnak ez a készülődése felbőszítette Fer- dinánd császár kassai kapitányát, Zay Ferencet, s az ható először. A házigazdához fordulok magyarázatért. — Valóban, a XVI. századig a magyar érméken nem tüntették fel a verés időpontját. Ebben az időben már hatott a mi pénzeinkre is az idegen stílus, s a mai gyűjtők örömére megjelent a hatalmas tallér. A magyar pénzek egyébként Európa legszebb pénzei közé tartoztak, és mindenütt jó fizető- eszköznek számítottak. Nem véletlenül jutottak el Bizánctól Skandináviáig, és mindenütt elfogadták fizető- eszköznek. A pénzeken tovább követjük az ország történelmét. A másfél százados török megszállás ideje alatt sokféle pénz volt forgalomban a három részre szakadt országban. — Sajnos, itt hiányos a gyűjteményem. Az erdélyi fejedelemségek pénzeiből alig akad, és nem gyűjtöm a török pénzeket sem. Végigsimógatok Rákóczi nagyfejedelem pénzein, de küllemükben szépek a számunkra nem szép emlékű Habsburg-pénzek is. Sokféle pénzt látok Ferenc József korából. — Van gyűjtő, aki ezekre specializálta magát — hallom. — Mivel József sokáig uralkodott, rengeteg pénzt veretett, mást és mást tartományonként. Csak a gyűjtőnek értékes Itt vannak a Horthy-ikor- szák pénzei is, és csak ámuldozom, hogy a felszabadulás után hányféle gyönyörű érmét adtak ki. Nem tudtam, hogy van 1956-os veretű ezüst 10, 20, 25 forintos érménk, hogy 1966-ban 1, 2 és 5 forintosokat is készítettek ezüstből. Természetesen ezek sohasem kerültek forgalomba. Lassan belefárad a szemem a sok pénz betűzgeté- sébe. A házigazda gondosan elrakja gyűjteményét. — Hogyan és mikor kezdte el a gyűjtést? — kérdezem befejezésképpen. — Ügy 15 évvel ezelőtt, az egyik kollégámnak /kínáltak néhány régi pénzt, és én is vettem belőlük. Így aztán a gyermekkori szenvedély újra lángra kapott. Én a magyar pénzek gyűjtésére specializáltam magam. A három Árpád-házi uralkodót leszámítva, minden magyar király pénzéből van nékem. (B. I.) 1561-ben általános ostromot indított az ország északkeleti részén levő várak ellen. Bevette és elpusztította többek között a szálkái várat, s elindult a kállói vár bevételére is. Ez viszont olyan erős volt, hogy ostromgépek nélkül céltalan lett volna az egész hadművelet. Mire azonban a gépek megérkeztek volna, híre kelt, — persze, vaklárma volt —, hogy közeleg János Zsigmond felmentő serege. Zay Ferenc így felhagyott az ostrommal, visszatért seregével Kassára. Kálló vára újra megmenekült ! Ezek az adalékok nem friss keletű kutatás eredményei, hiszen dr. Lukinich Imre már hét évtizeddel ezelőtt megírta a Hadtörténeti Közlemények 1913. évfolyamában „Az északkeleti • várháborúk történetéről” címen, mely munka a Bécsi Állami Levéltár „Hungarioa” nevű gyűjteményének egykorú oklevelein alapszik. Ha az nem is derül ki ebből a tanulmányból, hogy pontosan miikor épült a kállai vár, annyi mégis bizonyossá válik belőle, hogy a XVI. század közepén már állott és jelentőséggel bírt. Balogh László KM HÉTVÉGI MELLÉKLET A kállói vár történetéhez
