Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

1986. február 8. Kelet-Magyarország 3 Új Reflektor Magazin Nyíltan, reálisan JOGGAL ELŐZI MEG MOSTANÁBAN felfoko­zott várakozás az Űj Ref­lektor Tv-magazin jelentke­zéseit. Őszinte és nyílt hang­vételével, problémaérzé­kenységével adásról adásra egyre több nézőt ültet a képernyők elé ez a műsor. Ilkei Csaba és „csapata” napjaink legégetőbb kérdé­seit feszegeti; azokra kere­si a válaszokat, amelyek a munkásembert éppúgy fog­lalkoztatják, mint a diplo­más értelmiségit. Meg is ta­lálják a feleletet a műsor készítői, mi köziben meggyő­ződhetünk róla, hogy olyan objektívvei dolgoz­nak, amely a legbonyolul­tabb problémákat is reáli­san tárja elénk. A legutóbbi, csütörtök es­ti jelentkezés fontosságát növelte, hogy a közelgő szakszervezeti kongresszus­ra irányítottak a nézők mil­lióinak figyelmét. Dicsér­hetnénk e különkiadás ki­váló szerkesztési munkáját, melynek nyomán úgy érez­tük: ez a műsor valóban él, lüktet, — de ezúttal nem a szakmai megoldásokra aka­runk kitérni. SZÉPEN HANGZÓ EL­VEKNEK, deklarált igazsá­goknak kell visszaadni a te­kintélyét, — fogalmazott például egy szakszervezeti bizalmi a munkapadnál. Felesleges bizonygatnunk, hogy nagyon sok munka­társa helyett is vélekedett így, hiszen tízezrek érzik, vallják: amikor az új tár­sadalom építésébe kezdtünk, a közösségi örömökért lel­kesedett szinte valamennyi dolgozó. Akkor még a szó .nemes értelmében élt ben­nünk a kollektív szellem és vállt vállhoz vetve dolgoz­tak tízezrek, százezrek az eredményekért. S mit lá­tunk manapság? — tette föl önmagának a kérdést az idézett bizalmi. Például azt, hogy műszak után minden­ki rohan a maga dolgára, a megélhetés, vagy a mind jobb megélhetés kényszere hajtja az emberek jelentős részét. Ám nemcsak akkor hajtanak erőn felül, ha a család kénjeiéről van szó, de akkor is, amikor a szom­széddal versengenek a szí­nes tévéért, a tóparti te­lekért, vagy a költséges nyugati kiruccanásért. Be­lüliről jött az elgondolkod­tató vélemény: valahol mégiscsak megálljt kellene parancsolni a nem kívána­tos tendenciáknak, de ko­rántsem hatalmi szóval és nem adminisztratív eszkö­zökkel, hanem a meggyőző emberi s,zó melegével. Ran­got kellene újból adni az együttes cselekvésnek, mert a közösség ereje ma is a legfontosabb erő, s ezt csak az érti igazán, akit már va­laha felemelt nehéz helyze­tében a kollektíva. EZ CSAK EGY KIRAGA­DOTT példa az Üj Reflek­tor végig érdekfeszítő mű­sorából, melyben később kendőzetlenül szóltak a szakszervezeti munka for­malitásairól, arról, hogy ez olykor egyet jelent a bélyeg beragasztásával, vagy a fa­liújságra tűzött üdülési tá­jékoztatóval. A műsornak keretet adó beszélgetés Ba­ranyai Tiborral, a SZOT főtitkárával szerencsés meg­oldás volt. Bár a riportok önmagukban is meggyőző­ek, cselekvésre ösztönzőek voltak, a főtitkári kommen­tár, kiegészítés szélesebb társadalmi méretekben tet­te általánossá az egyes je­lenségeket és válaszolt meg szinte . valamennyi kényes kérdést is. Így esett szó a nyugdíjak reálértékének megőrzéséről éppúgy, mint arróL, hogy van-e és ha igen. milyen jellegű a vita a szak- szervezet és a kormány kö­zött nálunk. Summázatként: az Űj Reflektor Magazin csü­törtökön kora este sikerrel tudta felkelteni érdeklődé­sünket a szakszervezetek jövő héten összeülő kong­resszusa iránt. A. S. A 25. számadás Kisvárdán Nehéz év, nagydíjjal Országos jó hírneve volt és van a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezetnek. Egykor a burgonya, a dohány, az alma tette naggyá a tsz-t, ma sertéstenyészetükről ismertek leginkább. 1985 sikerei közé számít, hogy az Országos Me­zőgazdasági Kiállításon és Vásáron elnyerték a sertéste­nyésztési nagydijat, emellé a kan- és kocasüldők aranyér­met kaptak. 1961-ben 5 millió forintnyi volt a közös vagyon, ma 105 millió. Az alakulást követő évben a kifizetett munkabér nem énte el a 3 millió fo­rintot. most 1985-.ben.'össze­sen 24 millió forint volt 288 aktív tag keresete ... — Az elmúlt évi gazdálko­dásunkat sok minden ron­totta. Nem kedvezett az idő­járás, a szabályozás, termé­keinknél a piac értékítélete: így a befektetett munka nem hozta meg a kívánt ered­ményt. Mindezeket nem ön­magunk igazolására. vagy felmentésére mondom, de a búza hektáronként fél ton­nával, a burgonya 5,5 tonná­val termett kevesebbet, mint 1984-ben. Az alma a korábbi 17,8 tonnás hektáronkénti át­laggal szemben csak 9,9 ton­na volt. .. Űj érdikeltségi forma Summa-suimimárum az el­nöki beszámoló jót csak az állattenyésztésről és a mel­léküzemágakról mondhatott. Az állattenyésztési főágazat 5 millió forintos nyeresége ar­ra volt jó, hogy ellensúlyoz­za a növénytermesztés vesz­teségeit. Végeredményben a kisvárdai Rákóczi Tsz 1 mil­lió 197 forint nyereséggel zár­A belvizes év nálunk és a hasonló adottsá- I ■ gú termelőszövetke­zetekben egész biztosan veszteséghez vezet, míg ha szárazság van, akkor el- evickélünk valahogyan” ... — Szilágyi János, a máté­szalkai termelőszövetkezet elnöke mondta ezt azon a tanácskozáson, amelyen a megye gyenge adottságú és alacsony hatékonyságú kö­zös gazdaságainak vezetői és párttitkárai gyűltek ösz- sze a közelmúltban. A pa­naszok áradata, hogy stí­lusosak legyünk, nagyrészt a víz körül örvénylett, amely rendszeresen és visz- szatérően visszaveti a gaz­dálkodást. A Kraszna különben neu­ralgikus pontja és kiindu­lása számos veszteségoko­zó tényezőnek. Ahogy Graj- czárik György vállaji el­nök fogalmazott, náluk is rajta áll vagy bukik a gaz­dálkodás eredményessége, sőt néha még nem is telje­sen rajta, hanem mellette. Az áradat ugyanis a ro­mán határon természetad­ta és ásott utakat mellőz­ve, egyszerűen csak a me­zőn érkezik. Szinte várha­tó volt, hogy Mészáros Gá­bor, a nagyecsedi itsz-elnök is csatlakozik az előtte szó­lóhoz. Meg is tette, mégpe­dig türelmetlen közbeszó­lás formájában, amely így hangzott: „és az Ecsedi- láp, Gyurikám?'' Tavaly az Ecsedi-láp tényleg megmutatta mit tud, és nemcsak Ecseden, de Tyúkodon, Porcsalmán, és még „ahol érte". Nem csoda, hogy az is fél a belvíztől, akit még csak fenyeget, vagy csak Víz a pincében úgy érzi, hogy fenyegeti. Ez derült ki Papp János fé- nyeslitkei elnök szavaiból. Környékükön épül a sza- bolcsveresmarti víztározó, és amióta kiderült hogy épül, azóta félnek egjrfoly- tában. A felszólaló abszolút demokratikus módon fel­hozta magával szemben az ellenérveket is, hiszen úgy látszik megvitatta már „vi­zes” szakemberekkel a dol­got. A tervezőmérnökök szerint semmi veszély nem fenyeget. Ök helyben vi­szont az évtizedes tapasz­talatoknak hisznek. A volt párttitkár pincéje Dögé­ben mindig megtelt vízzel, ha magas volt a Tisza víz­állása. Ez a pince pedig is­mét jelez ... A veszteségek mérhetőek, még akkor is ha szinte mérhetetlenek Ahelyett, hogy a szavakkal játsza­nánk, idézzük fel Csongrádi Zoltán íbrányí elnök kije­lentését: „egy ev alatt nem Most zárszámadás van. Sorban a 25. és ünnepi. Feb­ruár 6-át írunk, Dorottya napja van és hideg. Néphit szerint ez jó, nem lesz tartós a tél. A közgyűlés színhelyé­re, a városi művelődési ház­hoz Papról busszal, a helybe­liek gyalogosan érkeznek. HA kellene a vetésre A volt gyalogmunkás, most járadékos Kocsis József épp azt mondja el, mit tapasztalt a téli határiban: — Szép a vetés, csak egy kis hó kellene rá. Erdei mun­kán jártam, akkor láttam, üt­ött sárga folt is van a búzá­ban ... Akik hallgatják a szót, Mi- kita János, Kovács Lajos, Ács János és a többiek he­lyeselnek. Hó kellene a ve­tésre és a termelőszövetke­zetnek a tavalyinál egy jobb esztendő. De hogyan érzik magukat a papi emberek a Rákóczi Tsz-iben azok után, hogy pár éve kényszerből egyesültek? — Most már jól. Ez a má­sod ik házasságunk, ettől rosz- szablb sohase legyen. Mert volt korábban Papon az Űj Élet Tsz. Az egyesült a petri butultunk egy tonnát". A Rétköz ugyancsak pocso- iyás földjein ennyi volt a gabonafélék termésátlagá­nak csökkenése a tavalyelőt­ti szárazabb esztendő után. Ennyi, vagy még több má­sutt, ki hogyan tudta utol­érni a percekben mért le­hetőséget, amikor a talaj járható, művelhető. Hosszú lenne felsorolni valamennyi gazdasági ve­zető és párttitkár hozzá­szólását, összefoglalásként most csak annyit, hogy az idézettektől nem sokban tért el természetük, csak helyi sajátosságok voltak De hát hol nincsenek? N em kevésbé volt érde­kes Szlávik Lajosnak. a vízügyi igazgatóság vezetőjének válasza. Meg­magyarázta, hogy a Krasz­na csatornának készült, és folyó lett belőle, aminek az esésén emberi erő nem változtathat, mint ahogy az Ecsedi-lápén sem. Ponto­san felsorolta, hol mennyi műtárgjr építésére van le­hetőség és főleg pénz. Száz szónak is egy a ve­ge, a jelenlegi vízhelyzeten a közeljövőben nem vár­ható gátszakadásszerű át­törés. Az, hogy a nagyecse­di muzeális jellegű gőz­szivattyú is üzembe áll is­mét, jelzi, hogy mindent megmozgatunk. Esik Sándor Eszmecsere közgyűlés előtt. és a nyírlövői tsz-szél, nem volt jó. Ez jobb. bár minden házasság egy-egy leégés .. . A művelődési házban már sokasodnák a*z emberek, kö­zeledik a számadás órája. Zsinkó János és Korbács Ist­ván tsz-alapitók, az egyik 86. a másik 81 éves, örülnek a találkozásnak. — Sokat kellett dolgozni, de mi hozzá voltunk szokva. Akkor is dolgoztunk, ha a munkaegység keveset ért . . — Én minden voltam a tsz-iben — mondja Korbács István —, dolgoztam dohány­ban, burgonyában. Én voltam még kazalrakó is. Nem mindenki érti azt a mester­séget és nem is szereti min­denki csinálni. Én szerettem. Többet a holnapról — Nem bánták meg. hogy tsz-tagok, hogy akkor 25 éve alapító tagok voltak? — Már hogy bántuk vol­na meg! Csak lehetnénk újra fiatalok. Most. Amikor már jobb, sokkal jobb a paraszt- embernek Zsinkó János alapító tag. ta az évet és felélte tartalé­kait. Ezért is hangzott el a terv ismertetőben: — A tartalékaink elfogy­tak. a .követelmények viszont nőtték. 1986-ban úgy kell dolgoznunk, hogy 5,5 milliós nyereséget érjünk el. Ennek érdekében továbbfejlesztjük az állattenyésztést, elsöbbsé­A számadás rituáléja a Himnusz, szavalat és a meg­nyitó. Tóth Anikó, aki Heltai Jenő Szabadság című versét mondja, nagy sikert arat. Egy sor a versből: „Szabad csak az, akit nem ret­tent a holnap” — mottója le­hetne az ünnepi közgyűlés egészének. Mert miről is be­szél Bodzás Árpád, az elnök. Többet a holnapról, a jövő­ről, de úgy, hogy tiszteleg a tegnap hőseinek, a tsz-ala- pítóknak. —- Ma már csak 249-en él­nek aizok közül, akik a tsz-t 196Írben itt Kisvárdán és Papon megalaikítottáik. Az alapítók közül 27-en még dolgoznak, aktív tag jai a ter­melőszövetkezetnek. A leg­nagyobb eredménye a ter­melőszövetkezetnek, hogy 25 év alatt egyszer sem volt veszteséges, de többször ki­váló és oklevelekkel elismert gazdaság. Számok is elhangzanak. Asszonyok a széksorokban. (Jávor L. felvétele) get élvez a .takarmányter­mesztés, kiemelt szerepe lesz a növényvédelemnek. A gyü­mölcstermelésben új érde­keltségi formát alkalma­zunk . . . A terv teljesítésében szá­mítanak a jobb, a fegyelme­zettebb munkára. Vezetői magatartásnak szabták a jobb szervezést, a türelmet és az emberséget. Ne legyenek megalap ozat lan. kezdeménye­zések, elvtelen kedvezmények és könnyítések. Szigorú nor­mák ezek. de szükségesek A zárszámadás megtörtént. Ahogyan illik, az arra érde­meseket jó szóval dicsérték, kitüntették. A művelődési ház elnéptelenedett, de az ut­cákon még sokáig voltak lát­hatók az ünneplőibe öltözött, a .tsz dolgait beszélő embe­rek Seres Ernő Kérdezték a képviselőt Menni? Maradni? E lmarasztalják-e az igazgatót, ha nem oldja meg az ifjú­sági parlamenten elhang­zott és különösebb anyagi nehézségbe nem ütköző javaslatot? — tették fel a kérdést Nyírmadán, az ifjúsági fórumon. A fél hatkor kezdődő és a késő estébe nyúló beszélgetés­nek a májusban sorra ke­rülő KISZ-kongresszus adta meg az alaphangot. A fiatalok elmondták: ilyenkor minden érdekelt fél hangot ad óhajának, mit vár a kongresszustól. Ám a nyírmadai fiatalok azt is megfogalmazták., nem mindent „fentről" kell várni, amíg „lejut”. A helyben kitalált, elhatá­rozott és következetesen végig vitt ötleteknek zöld utat adnak a KISZ fel­sőbb szervei is. Már ha tudnak róla — tették hoz­zá —, mert sokszor tanúi lehetünk, hogy elsikkad a jó ötlet az „elvárásoknak” megfelelőre fésült jelen­tésben, vagy a bürokrácia útvesztőiben. S ezért is kérdezték a fiatalok, hogy számonkérik-e valamikor az első számú vezetőt, ha a nyilvánosság előtt el­hangzott ígéretét nem tel­jesiti. Kongreszusokkal, fon­tos közéleti eseményekkel teli elmúlt év után a KISZ májusban tekinti át az elmúlt öt esztendő munkáját. Nagyobb hang­súlyt helyezünk ilyenkor a „tudatos" politizálásra. Pedig a nyírmadai ifjúsá­gi fórumon is többen ki­fejtették: nem kell szer­vezett fórumra várni. Fontos kérdéseket meg lehet vitatni buszon, a munkapad mellett, a bolt­ban. Helyi és országos, kis és nagy gondok meg­vitatására nemcsak a po­litikai vitakör a legmeg­felelőbb fórum. Menni vagy maradni ? — tették fel a kérdést a fiatalok a vásárosnamé- nyi KISZ-titkár, Szűcs Gyula beregi képviselő előtt, aki már a parla­menti üléseken is érzé­kelhette a település rang­jának fontosságát. Hét­köznapi dolgokat emeltek a politika rangjára, ami­kor elsorolták: hiába a 40 százalékos téli vásár, ha a városba száz forin­tért buszozik be a falun élő ember Nem az a baj. hogy nem csillogó neon­reklámokat látnak, ha­nem, hogy nem jutnak a boltban gumicsizmához, kerti kapához, divatos ruhához. Pedig Nyírmada még sokkal előnyösebb helyzetben van. mint az aprófalvak túlnyomó többsége a megyében. Márpedig a községek né­pességmegtartó képességét csak az értelmes élet fel­tételeinek bővítésével le­het elérni — hangsúlyoz­ta több hozzászóló. A február 5-i ifjúsági fórumon a fiatal értelmi­ségiektől elvárt, differen­ciált követelményekről is elmondták tapasztalatai­kat a fiatalok. Hangot ka­pott a pályakezdők jogos türelmetlensége, a moz­galmi munkájukat hátrál­tató megélhetési gondok megoldása. Végül azzal az érzéssel állhatták fel, hogy nem valahonnan messziről kell a sült. ga­lambot várni. hanem helyben olyan — minősé­gi munkával szerzett — tekintélyt kialakítani, amire „fent" is odafigyel­nek ■| T. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents