Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. február 1. FIATALOKRÓL. — FIATALOKNAK A kor színvonalán Amit az egyetemen tanultál, felejtsd el, vagy éppen jóakaró megjegyzése. De való- és lesz belőled egy jó mérnök! Ugye, még ban el kellene felejteni a 3—i—5 év ismesok ifjú szakember fülében cseng ismerő- rétéit, hogy a gyakorlatban megállja a he- sen a frissiben megismert főnök cinikus, lyét a friss diplomás? Vizsga előtti utolsó percek. Balról jobbra Vass Albert, Varga Zsolt. Szmetana Tibor Péter és Hajdú Sándor. A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskolán tettük fel a kérdést hallgatóknak és oktatóknak: igazodik-e a képzés szintje a mezőgazdaságban ma használatos technikához, technológiához? Repülőgép a múzeumban ? Volt, aki rácsodálkozott a kérdésre. Joggal. Limfer Tibor harmadéves repülőgép-* vezető-jelölt —. a KISZ-bf-' zottság titkára — csak elméletből ismeri ezt a vitát. Ha egyáltalán ismeri. — Kivételezett a helyzetünk. Mi csak azokon a gőtékén repülhetünk, amelyeken tanulunk, gyakorolunk és amelyekből típusvizsgát neszünk. Igaz a tétel megfordítása is, csak olyanokon tanulhatunk, amelyekkel később találkozunk. Azért nem teljesen valós ez a kép. Az idén például hatvanötén végeznek repülőgép-vezetői szakon. Minden harmadik végzős megy a MÉM repülőgépes szolgálatához, mások a MALÉV- nél próbálnak szerencsét, a többiek a katonai vagy más speciális repülési feladatokra vállalkoznak. Csak a mezőgazdaságba kerülők kapnak befejezett képzést és utána „szakszót”, azaz szak- szolgálati engedélyt. Ha helikopterre kerülnek, a Kamov típusút csak elméletben ismerik meg a főiskola alatt, később típusvizsgát tesznek a gyakorlatban. A MALÉV - hez kerülők azonnal folytatják tanulmányaikat, műszerképzéssel. A nyíregyházi főiskola — bár országos bérűt i.,zású, és csak itt képezik a repülőgép-vezetőket haza-kban — alapismereteket \jt. Két oklevelet ad, a t vülőgép-vezetői mellett repülőgép-üzemeltető üzemmérnökit. Gondolni kell az e,- szségi állapot esetleges változására, hogy ne jelentsen tragédiát a pilótának, ha a orvos leparancsolja a gép- roi. — Bár mi mindannyian a repülés szerelmesei vagyunk — állítja a másodéves Láncz : »bor — azért a műszaki rajtot, elektrotechnikát, anyag- meretet is tanuljuk. Sőt . -Iveket is, mert például a ■i ALÉV-nél, ahová én ké- lók, kötelező angolból ./alább középfokú nyelv- : :sgát tenni. A repülés sem ki vétel a műszaki fejlődés ‘'gyorsulása alól. Lehet, ■ gy öt év múlva ezek a gélt múzeumba kerülhetnénk Az a legfontosabb, hogy olyan műszaki intelligenciára tegyen szert a három év alatt a hallgató, hogy később erre az alapra építve könnyedén elsajátítsa az újabb, magasabb szintű ismeretanyagot. Ha tudatosul ez a szemlélet- mód, nem lesz gond, ha akár néhány év múltán újabb tudnivalóval gyarapítjuk a korábban elsajátított tananya- 1 got’.’ ' '* v . • ■ ■ Elmélet és gyakorist Ami persze nem is kevés, hisz három évbe sűrítik a mezőgazdasági gépészet és a repülőgép-vezetés, üzemeltetés ismereteit. De milyen a visszajelzés a hallgatónak, hogy szükséges-e, fontos-e, amit a főiskolán tanul? Minden bizonnyal pontos választ adhat erre Hajdú Sándor, aki cirkalmas vargabetűvel jutott be a főiskolára. Hat évig dolgozott a Hortobágyi Állami Gazdaságban szerelőként, amikor a szakmunkások előkészítő tanfolyama és esti érettségi után SZET-es- ként sikeresen jutott be a főiskolára. — A szerelésben nehezen tudnának megverni, s ezt nem büszkeségből, hanem mint tényt említem — mondja Hajdú Sándor. — Nádüzemben voltam, ahol főként a nádaratás és -feldolgozás gépeit javítottuk. Lényegesen könnyebb a szakmai tantárgyakat elsajátítani. Ha kérdeznek a társaim, a gyakorlati életből vett példával tudok segíteni. Nehezebb a helyzetem a humán tárgyak terén. Két éve nős vagyok, feleségem ápolónő a kórház felvételi osztályán. Visszatérve a SZÉT előnyére, a gyakorlati megbízhatóság igen fontos. Képzeljük el, ha a szerelő legyint: á, a mérnök úr úgysem ért a gépbeállításhoz! Nekünk sziklaszilárd gyakorlati jártasságra kell alapoznunk az elméleti tudásunkat. A gyakorlat ízlelgetésére kevés a három év. Aki a felvételi előtt már kipróbálhat- ■ta 9 fizikai munkát, most megalapozottabban nyilvánít véleményt. És az iskolapadból kikerülők a legtöbbször hallgatnak rájuk. Szmetana Tibor Péter Miskolcon éveken át szerelte az autókat, letöltötte a katonaságot, amikor mégis úgy döntött, főiskolai diplomát szerez. Érezhető érdeklődésén a gyakorlati munka, mert a kivitelezést, a gyártástechnológiát szereti. — Van összehasonlítási alapom, hogy mit tanítanak a főiskolán és milyen munka várja majd a szerelőket a műhelyben — hallottuk a magas, rokonszenves fiatalembertől. — Azok a gépek, amelyek egyre csökkenő számban fordulnak elő a műhelyekben. egyszerűen kimarádhák: a jegyzetekből és csak a leggyakrabban előfordulókat tanítják. A nyári gyakorlat az a vízválasztó, amikor az elméletet egybevethetjük a gyakorlattal. Mosonmagyaróváron láthattuk, ugyanazt a talaj-előkészítő Multitillert alkalmazzák, amit mi a tanműhelyben megismertünk. Videót alvótel az Istállóban Legyen-e minden mező- gazdasági gépből legalább egy-egy a főiskolán? Kizárólag képről, könyvből tanulni ugyanis nem felemelő érzés. Viszont hogy teremthetné elő az évről évre növekvő beszerzési költségeket az intézmény? Súlyos kérdések, amelyekkel minden jószándékú oktatónak, intézményvezetőnek kötelessége szembenézni. Az oktatónak nincs pénze a beszerzésre. Megteheti és meg is teszi, hogy járja az országot és ha teheti, a világot és lefényképezi a legmodernebb technikát. Diatárral megy az órára és legalább színes dián bemutathatja az újdonságot. Az intézmény vezetése azonban rendelkezik bizonyos lehetőséggel és némi pénzzel az oktatási eszközök gyarapítására. — Nyugodtan állíthatom, hogy ma már egyetlen felső- oktatási intézmény sem tud megvenni minden oktatási eszközt — vélekedik dr. Végső Károly főigazgató-helyettes. — Ma, amikor több mint kétmillió forintba kerül egy Rába-Steiger traktor, nem vehetünk kedvünk szerint. Húsz éve még kevesebb és olcsóbb gépet használt a mezőgazdaság, megengedhette az akkor még felsőfokú technikum, hogy mindenből felsorakoztasson egy darabot. És azon is el kell gondolkozni, érdemes vagy egyáltalán szükséges-e mindent, mint saját eszközt bemutatni? — Több előnyös szerződést kötöttünk külső cégekkel. Az AGROKER-töl akár egy évre is kölcsön vehetjük a nagy értékű gépeket. Az ilonata- nyai tangazdaságból az arató- és a cséplőgépeket mutattuk be A Ságvárí Tsz-ben pedig az állattartási gépeket, berendezéseket tanulmányozták a diákok. A szigorú állategészségügyi előírások miatt videofelvételt készítettünk az istállóban és azt vetítettük le. Van még egy érdekes és hasznos kooperációnk. Az Agroszer Vállalatnak műhelycsarnokot és telephelyet adunk — ők ezt nélkülözték eddig .—, cserébe szervizkocsijaikkal elviszik a hallgatóinkat és mint másodszerelőket foglalkoztatják. Világos a kettős előnye az intézmény és a vállalat együttműködésének. Egy másik lehetőség: egy éve létesítettünk egy tanüzemet, amelyben a hidraulikus berendezéseket újítjuk fel. A hallgatók konkrét termelési feladatokat oldhatnak meg. A győztes fogyzetfró — A kitekintés rendkívül fontos — hangsúlyozza az éppen vizsgáról jött bátaszéki fiú. Varga Zsolt. — Elvisznek bennünket az OMÉK-ra, látogatjuk a Budapesti Nemzetközi Vásárt, a harmadévesek a híres bábolnai napok állandó résztvevői. Legalább láthatjuk, a világ élvonalában milyen csúcstechnológiákat alkalmaznak a nálunk előbbre járó országok. Lépéshátrányban van-e az oktatás a használatos technika, technológia mögött? Vagy éppen évekkel előzi meg a majd bevezetésre kerülő műszaki berendezéseket? A válasz nem egyszerű, hiszen aki friss diplomával a zsebében a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinátba, vagy a szekszárdi rendszerhez megy dolgozni, egészen más termelőeszközöket talál, mint a szanálás előtt álló téeszben. Nyilván más lesz a véleménye az oktatás és a gyakorlat összefüggéséről annak, aki azt se tudja, eszik-e vagy isszák az ott használatos gépeket, vagy pedig annak, aki egyelőre nyugodtan elfelejtheti a tanultakat. — Az oktatásnak — és ezt ne vegye túlzásnak — 15— 20 évvel kell a gyakorlat előtt járnia — vélekedik dr. Gyovai Ernő, a műszaki technológiai tanszék vezetője. — így volt ez húsz éve, amikor itt szóba jött a gépészeti képzés megindítása. Alapozó tantárgy a gyártástechnológia. Akkor még csak 3—4 féle hegesztési eljárást ismertünk, ma 30—40 félét oktatunk. Ki tudja, a jövőben melyik élvez elsőbbséget a másikkal szemben? A hallgatónak ismernie kell a jövő esetleges útjait, hogy ne érje felkészületlenül egy évek hosszú sorára hozott meghatározó döntés. De hogyan járhat előre az az oktató, ha neki magának is tanulnia kell? Húsz éve ugyanis, amikor sok felsőfokú technikumot alapítottak, jószerivel szakmunkásképző intézetek oktatói, pedagógusai kerültek a magasabb katedrára. A nyíregyházi főiskolán egyre többen szereznek doktori címet, tudományos fokozatot. Nyomon követik a mezőgazdaságban élen járó országok publikációit. Gyovai Ernő pl. orosz, angol, német, olasz, időnként francia szak- irodalmat olvas. Irt tíz tankönyvet. És nem akármilyet ám! A mezőgazdasági főiskolán például a hallgatók minden évben minősítik a jegyzeteket: a legérthetőbb, legjobban magyarázó tankönyv szerzőjének lenni komoly erkölcsi elismerés. Gyovai Ernő és Popovics László Gyártástechnológia című jegyzetét szavazták meg legutóbb a hallgatók. A sikert nagyon egyszerű okkal magyarázza a tanszékvezető. — Én legelőször traktorosképző tanfolyamon tanítottam. Parancsoló szükség volt. hogy közérthetően fejezzem ki magam. Egyébként is, az oktatónak le kell szállnia a szóvirágok, a ködös megfogalmazások fellegéből az életbe. A magas tudományt a köznyelv szókincsével kell megértetni. A cél: műszaki intelligencia A mezőgazdaság oktatását nem lehet elválasztani a gyakorlattól. A kölcsönhatás fontosságára lehet következtetni a KGST múlt év decemberében Moszkvában megtartott rendkívüli ülésének határozatából. Magyar- ország fontos feladatokat kapott az elektronika és az automatizálás terén. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola pedig a program részeként az oktatásban szükséges elektronikai és automatizálási ismeretek kidolgozását végezheti el. Reális feltételek kínálkoznak a KGST- program végrehajtásához az intézményben: megvannak a jól képzett oktatók és a számítástechnikai központ, a modern komputerek tág teret adnak a gondolkodásra. Az első biztató jeleket már tapasztalhatták. Ősszel rendezték meg Nyíregyházán az agrár felsőoktatási intézmények számítástechnikai versenyét. A főiskolai kategóriában a mieink győztek. Négy gyakorló számítógépet helyeztek el a kollégiumban és a hallgatók bármikor használhatják ezeket. A szaktárgyaknál arra törekednek, hogy a főiskolás rákényszerüljön a komputer használatára. Már a szakdolgozatok harminc százaléka tartalmaz számítástechnikai elemeket. Ezen a téren — nyugodt szívvel állítják — lépéselőnyt élveznek a gyá- korlattal szemben. Legalább is egyelőre. — Szerencsésnek tarthatjuk magunkat, hiszen nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az itt megszerezhető általános műszaki képzettség révén sokféle területen helyezkedhetünk el — így Szmetana Tibor Péter. — Én, mint volt autószerelő, látom, hogy a gyártástechnológia szakszerű ismerete révén lehet a végzett hallgató autójavító műhelyvezető. Az iparban használatos forgó, kopó, súrlódó alkatrészeket itt tanulmányozzuk, s ipari üzemben is állást vállalhatunk. Mehetünk tervezőnek, számítástechnikával lehetne foglalkozni. így az elhelyezkedést nem kizárólag az álla mi gazdaságok, termelőszövetkezetek jelentik. — Én például vágyom oder — a tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezetbe —, ahol szüleim a növénytermesztésben dolgoztakc évtizedeken át. Gépésznek készülök és már láttam többször, milyen berendezései vannak a téesz- nek. Gulácsról járok majd át. Szerződést kötöttem a tsz-szel, havi ezerötszázat kapok. Mindössze annyi a dolgom, hogy a gépészetet minél alaposabban elsajátítsam és majd a már ismerős kollektívában hasznosítsam. Falun ma üzemmérnöknek lenni rang és a tekintély arra kötelez, hogy a tankönyvön túl valami pluszt is adjak majd a műszaki intelligencia terjesztése terén — összegezte Vass Albert. A hallgatók, még ha csupán pár év különbséggel, de mintha más-más korosztályt képviselnének. Az első szemeszter utolsó vizsgája előtt állt a beszélgetés idején Kurucz János, TJrbán Miklós, Révész Sándor és Hagy József. — Mi még nem tudjuk hitelt érdemlően megítélni, mennyire korszerű az az ultrahangos röntgenvizsgálat, amelyet a jól felszerelt laborban végzünk — mondja társai nevében Nagy József. — Mind a négyen a Bánki Donát ipari szakközépből jöttünk. Se termelési gyakorlat, se katonaság nem volt a főiskola előtt. Nincs összehasonlítási alapunk a képzés és a gyakorlat között. Egy biztos: bármilyen technikával dolgozunk majd a nagybetűs Életben, ha nem szerezzük meg itt a három év alatt ma már nélkülözhetetlen műszaki intelligenciát, a modern technika alkalmazásának képességét, sokszor kerülünk majd konfliktusba a munkaadóval. Bár a konkrét gyakorlati tapasztalatot csak a termelésben szerezhetjük meg, de magas szintű elméleti tudás nélkül olyanok lennénk, mint a katona puska nélkül. "k Milyen hát a képzés színvonala és a termelési gyakorlat között az összefüggés? Alá- vagy túlképezik a mező- gazdasági főiskolásokat? Hallgató és oktató megegyezett abban, hogy ma már nem taníthatják a csak ma használatos gépeket. Alkalmazási készséget, a kor követelményeihez való rugalmas reagálást kell kifejleszteni a három év alatt. A gyakorlat majd visszaigazolja az elméleti képzés hatékonyságát. De ha a fiatal üzemmérnök a szakma élvonalába tartozó masinák műszaki leírását az adott idegen nyelven olvassa, eljár a nemzetközileg jegyzett, vagy fontos hazai vásárokra, kiállításokra, bizonyára nem fog rácsodálkozni a múzeumba való gépre, csak azért, mert még olyat sehol sem látott. Érdeklődő, nyitott, a kor színvonalán gondolkodó üzemmérnökök bölcsője akar lenni a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola. Tóth Kornélia Vizsgaidőszakban is gyakorolnak a hallgatók a számítóközpontban. (A szerző (elvételei)
