Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-04 / 29. szám
1986. február 4. Kelet-Magyarország Statisztika és számítástechnika ~ Fejlett módszerekkel Beszélgetés Kyitrai Ferencné államtitkárral A közelmúl'tibán Nyíregyházán járt Nyitrai Ferencné államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. Részt vett a KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat megyei számítóközpontjának alapkőletételén, tárgyalt a megye vezetőivel. — Utolsó előtti a megyék sorában a SZÜV nyíregyházi számítóközpontja. Nem jelent ez hátrányt a későbbiekben? — Semmiképpen. Az egyenlőtlen fejlődés azt diktálja nekünk, hogy az új SZÜV- telepek fejlettebbek legyenek, mint a régebbiek. A terveink olyanok, hogy már 1988-ban szeretnénk országosan összekapcsolni a megyei számítóközpontokat. Ehhez Nyíregyházára a legújabb, a kor mai szintjén álló technikát telepítünk, így a vállalat szolgáltatásait igénybe vévők a legfejlettebb szervezési módszerekkel, adatfeldolgozási megoldásokkal találkozhatnak. — Milyen kihatással van az 1987 végére elkészülő új épület a KSH megyei igazgatóságának működésére? — Az úi épülettel megoldódik a statisztikai hivatal megyei igazgatóságának egységes elhelyezése is. Ezzel együtt javulhatnak a technikai feltételek, az igazgatóság alkalmas lesz újabb feladatok ellátására. — Mennyire szolgálja a statisztika az országos és a területi igényeket. Egyáltalán van lehetőség bővebb helyi vizsgálódásokra? — Nemcsak lehetőség van, de erre buzdítjuk megyei igazgatóságainkat. Nyíregyházán jó színvonalú gárda jó vezetés mellett tevékenykedik, így nyilván ambicionálja magát, hogy a központilag elrendelt vizsgálatokon túl segítse a megyei vezetés táj ékozódását. Említhetem, hogy ebben a térségiben az átlagostól eltérő társadalmi kérdések jelentkeznek, így ösztönözzük az ittenieket arra, hogy foglalkozzanak a pályakezdő fiatalok helyzetével, tárják fel az öregek helyzetét, akár javaslatokat adjanak a megyei irányításnak. Másik téma a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége, ahol szintén segíthet a mai helyzet javításán a statisztikai vizsgálódás. Vannak persze országos programok is — az általános statisztikai adatszolgáltatáson túl —, ahol számítunk a megyei igazgatóságokra. Csak érdekességként említem, hogy megnéztük, milyen az egyes szakmák presztízse, társadalmi elismertsége az országban, hiszen sqkszor ez befolyásolja a szülőket, milyen pályára irányítják gyermekeiket. Kiderült, hogy korántsem kell annyira félni a túlzottan anyagias szemlélettől, mint általaiban hiszik az emberek. Nem annak a pályának, foglalkozásnak van igazán nagy presztízse, amelyik a legtöbb pénzt hozza, hanem amelyik alkotással, több hatalommal jár. Ezt a vizsgálatot akarjuk tovább bőin- tani, ‘részletesebben megismerni, hogy a társadalomiban milyen értékrend aliakul ki, m i; e rínék a z a lapja. — Önt a hatékonysági vizsgálatok reprezentánsának ismerik. Ebben a témában védte meg akadémiai doktori disszertációját is. Ha ilyen szempontból értékeli Sza- bolcs-Szatmárt, mostani látogatását a Nyíregyházi Konzervgyárban, akkor milyen benyomásokkal távozik? — Tudom, hogy ez a megye pusztán a számok alapján sok tekintetben az utolsók között szerepel. Ám ha dinamikájában vizsgáljuk változásait, akkor a kedvező helyzetűek közé tartozik, hiszen önmagáihoz képest az átlagostól nagyobb ütemet diktált. A termelési színvonalban ugyan továbbra is mérhető a különbség, de ez ösz- szefügg a termelés szerkezetével. Mivel itt magas a könnyűipar részaránya, sok olyan tevékenység van, ami csak betanított munkát igényel, így a termelés sem lehet olyan hatékony, mint a sokkal gépesítettebb, automatizáltabb üzemekben. Egyébként is a foglalkoztatási gondok egyelőre ennek ellenében dolgoznak. Ám éppen a konzervgyári látogatás mutatta, hogy meg lehet teremteni a korszerű vállalatirányítást, a számítógépes termelésirányításit, amelynek a haszna az optimálisra törekvő termelésben, a versenyképességben mutatkozik meg — fejezte be Nyitrai Ferencné államtitkár. Lányi Botond A tervezett 4 millió forint helyett 12 millió forint értékben adtak el akkumulátorokat a görbeházi Béke Tsz nyíregyházi üzemében. Képünkön: a gépkocsi akkumulátorokat Molnár István ellenőrzi. (elek) mjárjuk a 8-as buszt mg Nyíregyházán. Jobb híján nézem a varjakat. Van belőlük bőven. Elébb csak én nézem, de örök emberi gyengeség, hogy amikor valaki mereven egyseié bámul, akkor odanéz a többi is. Nézzük hát a varjakat. Van itt lángos, van szendvics és falatozó, szemetelő utas is elég. Az egyik varjú szájában hatalmas, egészbe le se nyelhető zsákmány. Óvatos. Azt hiszem okos is, mert bármilyen éhes, a zsákmányát egy pillanatra se teszi le a földre. Tartja a szájában és figyel. Van neki mit. Körülötte három varjú. Mind nagyobb. Egy- egy időnként támad, ö tovaröppen, a többi megy utána. Az elképzelt kör sugara 3 méternél nem nagyobb. Három varjú figyel, mert szívesen enne, egynek lenne mit enni, de nem ehet, mert másnak jut az akkor. Az igényesen ápolt, tiszta szép környezet a tiszalöki erőmű szomszédságában előre sejteti az üzemi rendet szervezettséget. Az itt dolgozó 120 hajóépítő munkás igényességét Sugározza a kies park, a munkahelyek felé'vezető út, és a megkapó tisztaság. így aztán már nem meglepő, hogy a hatalmas üzemcsarnokban is áttekinthető a helyzet, biztonságos a közlekedés. Természetesnek tűnik az is, hogy a sólyatéren észszerű rendben sorakozik épülő hajótest, javításra váró hajó. A pontossággal nyertek — Csak gondos szervezéssel, kínos pontossággal lehet hajót építeni, felújítani — tájékoztat kalauzom, Rácz Imre az üzem vezetője. Itt az emberek alapvető tulajdonsága kell hogy legyen a rend, a fegyelem. A hajóépítés balesetveszélyes munka, s ha nem tökéletesen kivitelezett, akkor tragédiák forrása lehet. A fegyelem és a felelősség így olyan kívánalom, amit vagy megtanult valaki, vagy nem is maradt nálunk. Nem véletlen, a mag immár húsz éve van együtt. Környékbeli emberek, akik ragaszkodnak munkahelyükhöz, mesterei szakmájuknak. Az évi átlagos 72 ezer forint fizetés azt is mutatja: a keresetük sem rossz. A készítés alatt álló uszályok, pontontesteit, kompok, hajók, javításra váró kotrógéphordozók láttán felmerül a kérdés: kinek is dolgoznak. Az üzemvezető sorolja: készül itt 450 tonnás uszály Győrnek, de javítanak balatoni, budapesti, felső-tiszai hajókat, van megrendelés Szolnokról, Székesfehérvárról, épül komp Gávavencsel- lőnek. Á sólyatéren nincs megállás Szerencsére munka nélkül várakoznak a kikötőben a felújított, bevetésre kész jégtörő hajók (A szerző felvételei) A sólyatéren készül a 450 tonnás uszály — Talán furcsa, hogy az ország túlsó vegéből is idehozzák a javításra váró hajót, itt rendelik az uszályt — így az üzem vezetője —. de mindjárt érthető lesz, ha hozzáteszem: a pontossággal nyertünk. És az árainkkal. Nálunk a határidő szent. Kiválóan szakképzettek Nem először járva az üzemben, jó ismerősként köszönthetem Haraszin Gyulát, Németh Sándort, a - kiváló építőlakatosokat. Aztán ott hajolnak berendezésük fölé Tóth Sándor, Siku Albert, Dombi István, V. Nagy László, a minősített hegesztők. A hatalmas munkacsarnokban, mint szárazra vetett halak, úgy állnak a Jégtörő I. és II. munkába vett testei, a Berettyó nevű kis hajó szépülő darabjai. — Nem egyszerű itt hegesztőnek lenni — tudom meg a szakemberektől' —, hiszen vizsgázni kell rendszeresen. És nemcsak a kész munkával, bár az se kis dolog, hiszen amikor a nyíregyházi Mezőgép röntgengépe végigpásztázza a varratot, minden kiderül. Elméleti és gyakorlati ismeretekből is rendszeresen vizsgázniuk kell, hiszen az új módszerek megújulást követelnek. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy az erőmű gat- tábláit is ők javítják, tartják karban, akkor kiderül: kulcsemberek ők a Tiszán. Nyereségesen dolgozni A miskolci vízügy tiszalöki üzemében mindenki egyetért azzal: nyereséggel kell dolgozni. Az évi negyvenmilliós Hegesztik a Berettyó kitűző- hajó tatját termelés lehetővé teszi, hogy hatmilliós haszonra tegyenek szert. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fejlesztésre is mindig marad valami, s amint az eltelt évek mutatják: az egykori műhelyből mára már gyár lett. — A szervezés, az itt dolgozók tudása azt eredményezi — így Rácz Imre —, hogy 25—40 százalékkal tudunk másoknál olcsóbbak lenni, így aztán konkurrálunk még a hajógyárral is. Sokan, akik itt nyaralnak a tőszomszédságunkban, vagy akik elszá- guldanak az országúton, nem is sejtik: az ország álló- és folyóvizein mindenütt ott van a kezünk munkája ... Ha hajót, uszályt, kompot látunk, ha jégtörőkről szól a hír, érdemes erre gondolni. Tiszalöki, dadai, dobi emberek szaktudása, lakatos, hegesztő, asztalos és villanyszerelő munkáját dicséri a hajókürt. Bürget Lajos Dunsztalma Tyúkodról Üj termék, a dunsztalma gyártásához készülődnek a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységében. Emellett egy NSZK-beli cég megrendelésére az idén megA legöregebb varjú, tépett tollú óriás, megunja a kalandot. Előbb az egyik társát, aztán a másik tárEgymásközt sát veri el a körből. Azok szegények mennek mert keresni mégis csak jobb ennivalót, mint várni a bizonytalanra. Nem jön a busz. Marad a két varjú. A vén, meg zsákmányával a szájában a másik. Ez utóbbi enne, de ahányszor leteszi a falatot, annyiszor támad a vén. Sajátos tánc ez. Az öreg unja meg előbb. Kicsit arrébb repül, de négy méternél nem tovább. Most már csak innen támad, amikor a másik enni akar, de annak van esze. Nem eszik. Az öreg viszont egyre türelmetlekezdik a különleges ízesítéssel készítendő uborkakonzer- vek előállítását. Az aromát a német megrendelő adja, s a konzerveket a tyukodi gyáregységben ízesítik vele.-----------------------------------------\ nebb. Kapirgálni kezd, aztán úgy tesz, mintha valamit találna és azonkívül nem érdekelné semmi, de amikor a másik leteszi a falatot, akkor támad. A busz még mindig nem jön. A fiatal varjú nyaka már-már megmered. Az öreg fenékkel fordul a jóízeknek, de a fejét úgy tartja, hogy bármelyik pillanatban ... Mjmost jön a busz. Nem tw/M tudom tehát a történet végét, de ennyi gmk, vállalkozás, szövetkezés, mellék- és főállás közepette akaratlan is magunkra gondoltam. A vén varjúnak ugyanis fogalma sem lehetett arról, hogy mit tart a szájában a másik. Az már társadalmi következtetés, hogy teljesen bizonytalan: ki nyelte el végül azt a lángos, vagy húsdarabot. (bartha) ____________y A megnyert idő A baktalórántházi Zöldfa étterem kisegítő személyzete néhány hónapja a déli csúcsidőszak elmúltával burgonyaszirmot csomagol. Ez a hír önmagában még nem mond túlságosan sokat, hiszen ha egy segédsizakács burgonyával foglalkozik, az a világ legtermészetesebb dolga. Pontosabban csak lenne. Hivatalos felmérések igazolják, hazánkban ma a munkaidőalap hatoda, más számítások szerint ötödé semmibe vész. Azaz nálunk nem öt-, hanem négynapos munkahét van érvényben. Az egynapos hiánynak rengeteg az oka. Hajlamosak vagyunk mindent a szolgáltatásokra fogni. Hogy a hivatalok délután négykor már bezárnak, hogy a szerelő csak napközben ér rá... Folytathatnánk a sort, helyette nézzünk szét a vállalatok, intézmények háza táján. A munkaidő egy része ugyanis itt tűnik el. És ez főleg a belső szervezetlenség számlájára írható. Egyebek mellett a nem megfelelő anyagellátásra, a munkafegyelem hiányára, a rugalmatlan munkaszervezésre, a kidolgozatlan érdekeltségi viszonyokra. így aztán békében csordogálnak a munkaidőalapból az' órák, hiszen a veszteség az országé, a vállalaté, de nem az egyén látja a kárát. Legalábbis látszólag, hiszen ha a kárt csak áttételesen érzi az ember ...!? E hagyománnyal szakítottak nemrég a baktalóránit- háziak. Délután ráérnek az asszonyok, a helyi ÁFÉSZ munkát szervezett hát nekik. Burgonyaszirmot csomagolnak. Persze nem ingyen, de ezt nem is várná tőlük senki, különösen, hogy az ÁFÉSZ sem jár rosszul munkájukkal. Szóval sikerült megtalálniuk a közös érdeket. így is lehet. Sőt, így kellene ...! Balogh Géza 3
