Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-04 / 29. szám

4 Kelet-Magy a rország 1986.február 4. Majyar argeitln küllnmiiiszteri tárgyaláséit A hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó Dante Caputo argentin külügymi­niszter hétfő délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét. Ez­után Dante Caputo és ven­déglátója, dr. Várkonyi Péter külügyminiszter tárgyalást folytatott a Külügyminiszté­riumban. A szívélyes légkörű, a köl­csönös megértés szellemében folytatott megbeszélésen a A Külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—argentin külügymi­niszteri tárgyalások. A ké­pen: Várkonyi Péter Üdvözli Dante Caputo argentin kül­ügyminisztert. külügyminiszterek tájékoz­tatták egymást országaik külpolitikai törekvéseiről. Vé­leményt cseréltek időszerű 'Világpolitikai kérdésekről. Megállapították, hogy a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sekben Magyarország és Ar­gentína azonos vagy hasonló álláspontot képvisel. A kül­ügyminiszterek hangsúlyoz­ták. hogy a békés egymás mellett élés politikájának nincs elfogadható alternatí­vája. A magyar—argentin kap­csolatokat a külügyminiszte­rek fejlődőnek értékelték, s hangsúlyozták, hogy azok erősítésére még számos, ed­dig kiaknázatlan lehetőség kínálkozik. Megerősítették: mindkét fél érdekelt az együttműködés fejlesztésében az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és előnyök alapján, s erre kölcsönösen erőfeszíté­seket tesznek. Dante Caputo délután a r Külkereskedelmi Miniszté­riumban Veress Péter külke­reskedelmi miniszterrel tár­gyalt a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok időszerű kérdéseiről. A meg­beszélésen kifejezték szándé­kukat a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés bőví­tésére. Este dr. Várkonyi Péter díszvacsorát adott Dante Ca­puto tiszteletére. Kulcskérdés a bánásmód, a* érdekeltség Sajtótájékoztató a szakszervezetek kongresszusának előkészületeiről Sólyom, Ferenc, a SZOT titkára hétfőn tájékoztatta az újságírókat a szakszervezeti küldöttértekezletek, valamint az iparági-ágazati kongresz- szusok tapasztalatairól és a ■magyar szákszervezetek feb­ruár 14—16-a között ülésező XXV. kongresszusának elő­készületeiről. Elmondotta, hogy a 'külön­böző szintű szakszervezeti ta­nácskozások sorozata jó poli­tikai légkörben és a tagság nagy aktivitásával zajlott le. Szinte a teljes tagság részt vett a szakszervezeti munka ötéves számvetésében és több százezren mondták el véle­ményüket az ország helyzeté­ről, a szakszervezet tevé­kenységéről és a legfontosabb emberi gondokról. A tagság javaslatai alap­ján a kongresszusi beszámoló részletesen foglalkozik majd a szakszervezetek társadalmi helyével, szerepével, amely­nek elvei tisztázottak ugyan, de a tagság joggal várja el, hogy a szakszervezeti mun­ka gyakorlata jobban iga­zodjék az életben gyorsan változó követelményekhez. A küldöttértekezleteken és az iparági ágazati kongresz- szusokon jó néhány fontos társadalmi, gazdasági, élet­színvonal-politikai és szociál­politikai kérdésben hangzot­tak el észrevételek, bírálatok, javaslatok, s a közelgő szak- szervezeti kongresszus ezeket a kérdéseket is részletesen megvitatja. A kulcskérdés az, hogy hazánkban hogyan bán­janak az emberekkel, hogyan lehet az embereket érdekel­tebbé tenni a munka ered­ményességében. Éppen a bé­rezés kérdésében érte a szak- szervezeteket a legtöbb kriti­ka. A szakszervezetek állás­pontja az, hogy a személyes érdekeltségnek olyan formáit kell érvényesíteni, amelyek azonnal honorálják a több­letteljesítményt. A szociálpo­litikai kérdések közül vár­hatóan nagy hangsúllyal foglalkozik majd a kongresz- szus az idős korúak helyze­tével, továbbá azzal, hogy a fiatalokat hogyan lehetne ha­tásosabban segíteni az ott­honteremtésben. A kongresszuson 803 kül­dött képviseli a magyar szer­vezett dolgozókat, ezenkívül 478 vendéget hívtak meg a tanácskozásra. KOR.OKNAY GYULA: SZABOLCSI nmiirnnii 'IrRflMrH K J£ p ÍJ 1 %M| 6 r r ■*. ^ Krucsay Járat élete és halála O Az utóbbi időben gyakran lehetett találkozni Krucsay- né nevével 'tévében, sajtóban egyaránt. Sajnos azonban az „írástudók ’ ’ felelőtlenség e, fűszerezve történelmi alapis­meretekben való járatlanság- 'gaJ, az asszonyról teljesen hamis kép alakult ki, s a köz- tudatban már az terjedt el. A nádfői Krucsay család zempléni eredetű, Szabolcsba a XVII. század folyamán jöt­tek le a hegyek közül. Név­adó helyük Magyar-Krucsó (Nizny Kruoov) Varannó fö­lött az Ondava bal partján (kastélyos hely. Krucsay Már­ton a század végén már Sza­bolcs vármegye alispánja, testvére János Rákóczi Fe­renc szabadságharca alatt óbester, majd ezredes, két­szer fogságba is esik, fogoly­cserével Haiszter Hannibál tábornok szabadon bocsátá­sáért szabadul Gyulay Ist­vánnal együtt. Rákóczi az­után „egész jószági prefektu- sá”-nak teszi, a szatmári bé­kének egyik aláírója s Nyúzó Mihállyal, Vay Lászlóval Er­dély nevében hárman es­küsznek fel a császár hűsé­gére. Később, 1730-ban a ti­szántúli kerületi 'tábla első ülnöke — a 'következő évben elkészül Nyírbátorban a Pas­sió-oltár —, Debrecenben hal meg 1741-ben. Gyászbeszédét, mely nyomtatásban is meg­jelent, Kelemen Didák .tartot­ta fölötte. Tolvay Borbála családija sem szabolcsi eredetű, de tag­jait korábban találjuk a vár­megye tisztségviselői közt, mint a Krucsayakat, s • a XVII. század végén mindkét családnak több tagja ült a vármegyei tisztikarban. Tol­vay Borbálát Krucsay 1700- ban vette feleségül, a levél­tári adatok ugyanis az év elején még Tolvay Jánosnak Ormos Zsuzsannától szárma­zó apja gyámsága alatt lévő kiskorú gyermekeként említi, míg a továbbiakban mér mint Krucsay János felesé­gét. Az iratok sok mindenre nem adnak választ. Nem tud­juk pl. az asszony korát, csak feltételezhetjük, hogy a há­zasságkötéskor 16 év körül lehetett. Gazdagnak számí­tott s nagyon tisztelettudó nem volt a férjéhez, s hogy jó beszélőkéje volt, kiderül az iratokból. A történtekből pedig az is kitűnik, hogy más vonzereje is volt. Hogy ezek­kel mikor kezdett el élni, a tanúvallomások nem vonat­koznak régebbi időre, mint Krucsay második fogsága ide­jére, az 1707—08 körüli évek­re. Nem világos az sem, Kru­csay hogyan szerzett tudo­mást felesége dolgairól. Vi­szont tény az, hogy a fél or­szágban ismert Krucsay 1711 május vége felé feljelentette feleségét a vármegyei tör­vényszéknél akkor, mikor olyan idők jártak, hogy a házasságtörésben elmarasz­talt asszonynak a fejét vet­ték, s mikor az alispán történetesen Ramocsaházy György volt, Tolvay Erzsébet­nek a férje. Az ügyet 1711. június 15-i közgyűlést követően tárgyal­ták először toronyban, de a per elhúzódott. A tanúk val­lomásait május végétől augusztus közepéig vették lel több alkalommal. Az első tanúk vallomásai szinte csak bevezetésül szol­gálnak. Szűcs Gergely csak azt vallja, hogy mikor Káro­lyi Sándorék Kisvárdán a Krucsay-házban voltak el­szállásolva — vagyis 1710 de­cemberében — Krucsay uram „egy estve igen megittasod- ván”, majd felriadva a fele­ségét kereste, ő látta, hogy az a Horváth úrfitól jött ki. (Ká­rolyi környezetében több Horváth nevezetű is volt, mint pl. a jószágigazgatója is Horváth György.) Szikszay János. Krucsay másik nemes szolgája a má­sik vádpontot érinti. „Míglen Krucsay János uram rabsá­got szenvedett”, az asszony teherben volt. Simon nevű Szajna-parti morfondírozások E urópa elöregszik? Igen, ezt a siránkozást mostanában gyakran lehet hallani a francia tele­vízióban, rádióban és a la­pokban, Nagy tanulmányok olvashatók kontinensünk el­öregedéséről. <A jobb meg­értés miatt, mindjárt meg kell mondanom, hogy e si- ránkozók különös — politi­kai — szemüvegen át nézik a saját országukat, mert Európa alatt csak Nyugat- Európát értik.) „Az öreg kon­tinens elveszti ifjúságát s ez­zel együtt minden tekintetbe vett fontosságát a világban.” 2020-ban a világ lakosságá­nak már csak 3 százalékát képviseli. Mármint a mester­ségesen zsugorított Európá­juk, amely akkor már csak 260 millió személyt fog szám­lálni. A vészharangot meg­kongatva követelik: „Gyor­san létre kell hozni egy kö­zös demográfiai politikát Európában.” Valóban a statisztikák azt mutatják, hogy a nyugat­európai országokban a növe­kedés máris zéró és — mint jósolják — rövidesen nega­tív, azaz csökkenő tenden­ciát fog mutatni. 1964-iben Nyugat-Európában körülbe­lül egymillió gyerek szüle­tett, az idén, 1986-ban örül­nek, ha számuk eléri a 600 ezret. Vagyis mint megálla­pítják, az „európaiak” akár­csak a franciák, képtelenek felcserélni az egyik generá­ciót a másikkal. Ennek pedig súlyos gazdasági és szociális következményei lehetnek. A vizsgálat szerint a legsú­lyosabb a helyzet az NSZK- ban, ahol minden asszonyra csak 1,3 gyerek jut. (Ezért is hála a bevándorolt török munkásak vitalitásának. Nél­külük még rosszabb lenne a helyzet.) Pedig az NSZK-ban átlagban 2,1 gyerekre lenne szükség, hogy az egyik gene­ráció felválthassa a másikat. Megállapítás szerint az NSZK máris „negatív fejlő­désiben” van, s 40 év alatt 10 millió lakost fog veszteni. Franciaországban valami­vel jobb a helyzet, mert egy asszonyra 1,8 gyerek jut. Egyesek — valóban rövidlá­tók és választási program nélküliek'— még örvendez­nek is, mert a népszaporulat szolgáját el is küldte Krucsó- ra fekete rutáért és egy kroska nevű fűért s „az asz- szony abban füresztette ma­gát ciprusfaággal együtt, sze­münk láttára fürdőit az asz- szony benne". Mikor pedig Pékry Lőrinc náluk volt meg­szállva, az asszony az emlí­tett Simonnal a pincében egy paplan alatt aludtak, s „szá­ma nélkül látta, hogy Simon az asszonyt megcsókolta, csé­csit megfogdosta és tapogat­ta". A szegény sorsú nemeskis­asszony, Vésztői Borbála gye­rekfejjel lett Krucsayné szol­gálója és következésképp a férj egyik koronatanúja: „sze­mével látta Horváth úrtfival való közösülését... s függ­vén asszonya parancsolatjá­tól, vigyázott arra 'is, nem serkent fel az úr”. Mikor Generális uram őexellenciája (Károlyi Sándor) Munkácson volt (1711 januárjában), az asszony is az ura után ment és annak 'távollétében a szál­lására hivatta Horváth úrfit s két napot töltöttek együtt. „Látta, hogy minden éjjel Krucsay Jánosné asszonyom­mal hált egy ágyban, reggel­re kelvén látta szemeivel az operációt is közöttük, midőn tüzet rakott volna.” De má­sokkal való paráznaságát is látta az asszonynak: Lege­nyey kapitány Kereskényi adjutáns, Jósa Mihály kapi­tány. Szentmarjay Zsigmond, kiket név szerint megneve­zett. Ök ajándékokat is ad­tak az asszonynak: veres pa­pucsot, aranyláncot, ruha­anyagot. (Folytatjuk) csökkenésében a munkanél­küliség elleni harc hatásos formáját látják. Mások tilta­koznak e nézet ellen, s úgy vélik, hogy „a túlélés garan­ciája az aktív ifjúság”. Ez a jelenség, a születések csökkenése egész Nyugat- Európára jellemző. 1970—80 között a házasságok száma 20 százalékkal csökkent. Az NSZK-ban az egyedül élő nők egyihanmadát teszik ki a lakosságnak, Dániában 50 százalékát. Igaz, ez utóbbi or­szágban a 'házasságon kívüli kapcsolat a domináló. A vá­lások száma Nyugat-Európá- ban 20 év alatt háromszoro­sára növekedett, ami ugyan­csak a fejlődés negatív irá­nyába hat A 'tanulmányok szerzői irigykedve tekintenék Kelet felé, ahol átlagban 2,1 gye­rek jut egy asszonyra. A Szovjetunióban és Lengyel- országban 2,4. Ritka eset, hogy Nyugaton ilyen komoly elemzők irigykedve tekinte­nek „Kelet-Európára”. Mi a baj Nyugat-Európá- ban? A szemlélet, az életfel­fogás — mondják. „Nyugat- Európában egyre inkább úgy tekintenek a gyerekre, mint akik akadályozzák a nők egyenjogúságát, az életszín~ vonal és a szabadság növe­kedését, korlátozzák az évi szabadságok igazi élvezését, a felnőttek azt számolgatják, mennyibe kerül nekik egy gyerek.” S a franciák és a többi nyugat-európaiak továbbra is ülnek — ebben a drámai helyzetben — a televíziók, vagy a rádiók előtt. Vitatkoz­nak az állapotokról és a ta­nulságokról, búslakodnak a társadalmuk elöregedésében, ahelyett, hogy — akik tehe­tik — a tettek mezejére lép­nének. A Z ISKOLÁK KOMPU- TERIZAlASA. Megér­tették az idők szavát, azért sikerült ez a kampány — mondják a jövőről gondol­kodók arról az egy éve a francia kormány által kezde­ményezett akcióról, hogy komputerekkel lássák el az iskolákat. Kétmilliárd fran­kos költséggel egy év alatt 120 ezer komputert szereltek fel, hogy lehetővé tegyék el­sősorban a komputerrel együtt élni akaró, de minden tanuló számára, hogy elsajá­títhassa a jövőben nélkülöz­hetetlen tudományt. Nem volt könnyű akció, hiszen 110 ezer önkéntes pe­dagógust kellett betanítani, hogy beindíthassák a prog­ramot, s akik — egy lépéssel talán a gyerekek előtt ha­ladva — továbbképezik ma­gukat. Az akcióban részt vevő pedagógusok és gyere­kek számára minden iskolá­ba mintaprogramot küldtek, de választhattak 700 francia és külföldi komputerprog­ram (logiciel) között. Hogy hathatósabbak lehessenek, egy-egy intézményen belül megkezdték a „törpe hálóza-r tok” kiépítését, azaz a kisebb teljesítményű iskolakompu­terek rákapcsolását egy na­gyobb teljesítményűre. A hivatalos vélemények szerint az egyéves akció első eredményei igen biztatóak. A cél: megduplázni a kompu­terek számát az iskolákban, hogy minél több gyerek ba­rátkozhasson meg velük. A komputerek a jövőben sem helyettesíthetik a pedagógu­sokat — mondják a szerve­zők —, mindig csak oktatási kiegészítők lehetnek. Kétségtelen, hogy egy év után a pedagógusok és a gye­rekek egyaránt ujjongnak és tapsolnak: „Éljen a kompu­ter az Iskolákban.” D ohányzás és kaló­ria. Szegény dohá­nyosokkal a kutatóor­vosok úgy bánnak — de kife­jezetten érdekükben —, mini a kísérleti állatokkal. Pat­kányokon már kitanulmá­nyozták, hogy a dohány, az­az a nikotin bizonyos meny- nyiségű kalóriát „éget el” a szervezetben, közben vala­mennyi meleget termel, nö­veli a testváladék mennyisé­gét és csökkenti az étvágyat a cukros ételek iránt. De hogy van ez az embe­reknél? Erre próbáltak vá­laszt adni európai kutatóor­vosok. Svájci és svéd orvo­sok nyolc embert zártak be egy anyagcsere-vizsgáló kam­rába, ahol éjjel-nappal fi­gyelték, s alávetették őket a testben végbemenő vegyi fo­lyamatok vizsgálatának. A kísérleti alanyok 25 -évesek voltak. Egyik alkalommal na­pi 24 cigarettát szívhattak el kedvenc márkájukból, a má­sik alkalommal egyet sem. A kamrában minden — a körülmények, az étrend — azonos maradt. A műszerek kimutatták, hogy a dohányos napokon minden dohányos szervezetében 200 kalóriával volt kevesebb. A nem dohá­nyos napokon pedig — vál­tozatlan étrend mellett hízni kezdtek. Egyes orvosok szerint ez a hízás elérheti a 10 kilogram­mot is személyenként, más orvosok ezt túlzásnak tartva 3—5 kilogrammig tapasztal­tak súlygyarapodást. A tanulság tehát ebből az, hogy dohányozni kell hízás ellen? Egyáltalán nem — mondják. Ha valaki le akar szokni a dohányzásról, kérje ki orvosa tanácsát, de min­denképpen változtasson ét­rendjén. Ez utóbbitól bizto­san könnyebbé válik a gyom­ra, leapad a haja és — ciga­rettavásárlás nélkül — vas­tagabb lesz a pénztárcája. Párizs, 1986. február JCáüáeJ foto-án Kelet-magyarországi Építőipari Termelöeszköz- kereskedelnii Közös Vállalat telvesz: — gyakorlattal rendelkező tervező-elemző közgazdászt, — felsőfokú végzettséggel rendelkező számítástech­nikai folyamatszervezőt, vagy számítástechnikai rendszerszervezőt TAB 34-es hálózat üzemelteté­séhez anyagügyvitel részére, — gyakorlattal rendelkező árukönyvelőt, — kompresszorkezelői vizsgával rendelkezőt, ce­mentlefejtő munkakörbe, — gépírót, — éjjeliőr-portást, — iktató-eljárót, — számlaellenőrt, — gépi számlázót. JELENTKEZÉS: Nyíregyháza, Vörösmarty tér 7. V. em. Személyzeti-munkaügyi osztályon. (187)

Next

/
Thumbnails
Contents