Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-27 / 49. szám

1986. február 27. Kelet-Magyarország 3 A VÍZ TISZTASÁGÁNAK PROBLÉMAIT CSAK AKKOR OLDHAT­JUK MEG, HA EZZEL EGYÜTT FEJLŐDIK A VlZ TISZTASÁGÁ­VAL KAPCSOLATOS MINDEN TUDOMÁNY. (RAYMOND L. NACE) Vizeink tisztaságáért Számítógép és víztisztaság (2.) Kövessük Pátor László technikust és a vízügy la bor - kocsiját. A cél: Csengier. Ecseditől, át a lápon, a Zsí­ros-tanya mellett rövidítjük útunkait. Közben még ítéma a niagyeesedd szivattyú telep, ámely 240 négyzetkilométer vázét emeli át a Knasznába, hét évtizedes gépeivel, a (ki­váló rendszemel bizonyítva az elődök alkotóképességét. A gépiház szinte múzeumi képe után Csien,gerben szinte mellbe vág a modem, a lég­ii jalbb. Elektronika a toronyban A gátról lékamyarodunik az ártérre. Hídipillérre emlékez­tető hatalmas torony áll a Szamos partján. Olyan ma­gasan van a (tetején lévő épít­mény, hogy a legmagasabb víz sem ér ide. Költő Zoltán, a vízügy területi elektroni­kus műszerésze éppen a be­rendezéseket ellenőrzi. A Hydra Ill-at. — Ez az ellenőrzési pont — mondja Király István, az igazgatóság osztályvezetője — az országban egyetlen, (amelyet kísérleti céllal hoz­tunk létre. A vízbe nyúló csöveken szivattyú hozza fel a vizet a toronyba, a műsze­rekhez. A műszerek, a hozzá­juk kapcsolt meteorológiai észlelőkkel együtt minden percben képesek adatot szol­gáltatni, mégpedig úgy, hogy nyíregyházi számítógépünk hívására azonnal kiírják a tudnivalókat. Csodálkozva bámulom a masinát, amely éjjel és nap­pal, minden felügyelet nélkül dolgozik. Méri a vízállást, a víz hőmérsékletét, oxigén­tartalmát, a hordalékot, a környéken hullott csapadék mennyiségét, a szél erőssé­gét, a víz elektromos vezető­képességét, az olajtartalmat, a különböző vegyi anyagok és fémek jelenlétét, a bioló­giai mutatókat. A csengeri áldomás része egy részben meglévő és ala­kuló rendszernek — tudom meg —, melynél kisebb ka­pacitású és tudású gépek, műszerék már Garboloon, Ti- szabecsen, Ágerdőmiajor- nál és Vásárosnaményban is működnek. Kiváló infor­mációs szisztéma ez, bár nem teszi feleslegessé a vi­zuális észlelést, s kívána­tos mellette a hagyományos vízvétel és laboratóriumi elemzés is. — Annál is inkább — ma­gyarázza Király István —, mert a csengeri elektronikus berendezéshez hasonló nin­csen, itt is lehet áramszünet vagy műszaki gond. A minő­ség vizsgálatát pedig nem le­het esetlegességekre bízni. A tökéletesített szisztéma sem teszi majd fölöslegessé, hogy gátőreink, akik külön vízvé­delmi kiképzést is kapnak, ne jelentsék azt, amit lát­nak, tökéletes helyismeretük, szakaszaik viszonyainak tu­dása pótolhatatlan lesz akkor is, ha mindenütt hasonló technika lesz. A nélkülözhetet­len ember — Olyan technika sosem lesz — mondja Szlá'vvk La­jos, a Félső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság igazgatója —, amely • nélkülözhetővé tenné az embert. Felelős, hozzáértő jelzése, észrevétele­zése elengedhetetlen. Így volt ez a Holt-Számoson bekövet­kezett legutóbbi szennyezésé­nél. De ezt bizonyítja az is: vajon mi tudta volna jelez­ni mínusz 25 fokos hidegben, hogy az utcai esővízelvezető párolog, ami csalhatatlan jele volt: valamelyik üzem odaereszti a szennyvizét? De hasonló észrevételt már faluból is kaptunk, ahol ki­derült, hogy valaki ásott kút­jába engedi a szennyvizet, ami a .környék kútjait elfer­tőzi. Sosem mondhatunk Je a helyszíni, emberi észlelések­ről, ami mellé viszont jól ki­épített (távközlési rendszert alakítunk ki. — Lehet, hogy ennek nyo­mán felmerül a kérdés: mit is akarunk? Leleplezni? Élni a hatósági jogkörünkkel? — kérdezi Iván György osztály- vezető. — Nos az egész víz­védelem két kardinális kér­dés körül mozog: ki kell ala­kítani a használók felelős szemléletét, s megtalálni a vízgazdálkodás és vízvédelem közötti összhangot. Ez — hangsúlyozom — csak az embereken, üzemek, gaz­daságok, tanácsok, egyének, I vezetők szemléletének válto­záséin múlik. Lenyűgöz a technika lát­ványa, a szervezettség, a fo­lyók, csatornák, folyások, tá­rozók felszíni vizeinek védel­me, egyre jobban izgatóvá válik a minduntalan vissza- ] térő utalás arra, ami a föld, a felszín alatt játszódik. Er­re térünk vissza, erről fagga­tom Király Istvánt, majd a nyíregyházi laboratórium ve­zetőjét, dr. Erdelics Barnabás biológust. — Nézzük a közművesítést — kezdik — ez féllábon áll. A vezetékes vízzel egy idő­ben szinte ritkaság, ha a szennyvízelvezetés is elké­szül. A sok, házak végébe épített derítő nem megoldás. Se ma, se hosszabb távon. Pedig ma ez az egyik legége­tőbb kérdés, nem véletlen, ' hogy Baktalórántháza, Tisza- dada, Vaja, Gávavencsellő, Dombrád, Rakamaz, Mán- ■ dók, Nyírtelek, Tiszabecs, Kótaj és Ibrány ehhez cél- csoportos beruházási pénzt kap. — De folytassuk a sort — így Király István — a sze­méttel. Ha tetszik, ha nem, egy része veszélyes hulladék. Ha Nyíregyházán lelkiisme­retesen épül meg, s úgy is kezelik az új telepet, akkor itt megoldódik a probléma. De mi lesz a kisvárosok, a nagy- és kisközségek, falu és település közelében letett szemetével? — Vagy vizsgáljuk az üze­mek ügyét — veszi át a szót dr. Erdelics —, melyeknél ugyan van javulás, de ko­rántsem a kívánt mértékű. Dicsérhetem Nyírbogdányt, az Alkaloidát, a Hajdúsági Iparműveket. De a konzerv­gyár az idén 6,8 millió bírsá­got fizet, majdnem annyit, mint tavaly az összes üzem. Gondot okoz egy-egy vízmű, változatlanul neuralgikus pont a kállósemjéni Elekter- fém. Kritikus ponton van a tsz-ek olaj- és vegyszerkeze­lése is. Pedig ami a föld alatt elromlik, nem javítható! Bürget Lajos (Következik: Ami a föld alatt van) O rszággá röppent a hír: a jövőben már szerencsejátékok szervezésére, fogadóirodák nyitására is lesz lehetőség honunkban. Fölkapja a fe­jét a polgár, és meghök- kenve, de elégedetten bólo­gat. Ez ám a fejlődés, mi­óta várunk már e nagy je­lentőségű rendelkezésre. Csirái élnek ugyan egy ideje, hiszen az ötlet című lap hátoldalán fogadásokat lehet kötni mondjuk arra, hogy hány liter cseresz­nyepálinka fog elfogyni egy bizonyos napon a Men­tolos Elefánt nevezetű ital­mérésben, vagy hogy hány fekete macska rohan át az úttesten Szolnok és Nyír­egyháza között, ha a hát­szél 6 méter per secun­dum ... De most már le­dőlt minden gát — akárki nyithat fogadóirodát. Megindul a polgár agya. Olvasta ugyebár az ilyen­olyan könyvekben, hogy nyugaton, de legfőképpen Angliában milyen nagy di­vat a fogadás. (Ez nálunk is dívik, de a hazai foga­dásokon sok a vesztes, mert túlságosan hamar megisszák a résztvevők a repikonyakot, és aztán jön a macskajaj másnap ...) Angliában például min­Kritikus vitaszellemet! Beszélgetés Kósáné dr. Kovács Magda SZOT-titkárral Azt, hogy a magyar szakszervezetek országos kong- dosító javaslat. Az egyik a resszusa széles érdeklődést kelt, aligha vonta kétségbe bár- vállalati szociálpolitikai, jó­ki is a tanácskozás előtt. De, hogy az érdeklődés ilyen mé- léti beruházásokkal, a má- retű lesz, azt nem várta senki. A teremben 803 küldött sik pedig a költségvetési te­foglalt helyet, mellettük pedig csaknem félezer meghívott rületek évi bérfejlesztésével vett részt a tanácskozáson. S bizony sokkal többen kértek volt kapcsolatos. Külön sze- tneghívót, mint ahányan elfértek. Ezért aztán három kü- retném hangsúlyozni: az el- löntermet kellett berendezni, ahol tévéképernyőkön követ- lenszavazatok nem a szak- hették figyelemmel a felszólalásokat, a vendégek. Kósáné szervezetek politikája elleni dr. Kovács Magda, a Szakszervezetek Országos Tanácsának állásfoglalást jelentették, ha- titkára fogalmazott így annak kapcsán, hogy a kongresszu- nem azt, hogy e két kérdés- son szerzett személyes benyomásairól kérdeztük. ben nem értenek egyet. — Mindez jelzi — mondta —, hogy kongresszusunk iránt nem csupán a szak- szervezeti tagok érdeklődtek, hanem mindazok, akik a po­litikai irányításban, a köz­életben dolgoznak, és mellet­tük-az értelmiség széles ré­tegei is. — Velük külön is találko­zott Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára... — Igen, két külön találko­zót is szerveztünk a kong­resszus ideje alatt. Az elsőn mintegy harmincán, a művé­szeti élet minden ágának képviselői vettek részt. A kö­zös célokról, a teendőkről esett szó ezen a baráti talál­kozón. Az itt hallott vélemé­nyek is tükrözték a kongresz- szusi felszólalásokban el­hangzottakat, s kifejtették az egyik, a teremben is látható jelszavunkat: Tiszteletet és megbecsülést a dolgozóknak! Nagyon fontosnak tartom, hogy e találkozó két legfi­gyelemreméltóbb hozzászólá­sa, — a többiek álláspontját is képviselő Zsurzs Éváé és Pécsi Ildikóé — szerint a szakszervezeteknek nem csak érdekvédelmi funkciója van, de feladata az értékek vé­delme is. Mint elmondták: a szocializmust építő társada­lomban a legnagyobb érték az alkotó munka, védelméért közös a felelősségünk. A másik találkozón Sólyom Ferenc SZOT-titkár veterá­nokat látott vendégül. Ez akár jelképe is lehetne a kongresszusnak, amelynek beszámolója a szakszerveze­tek jelenlegi munkáját törté­netének százéves folyamatá­ba ágyazva mutatta be. A ve­teránok, a történelem élő képviselői igen aktívan vet­tek részt a tanácskozáson. Véleményükkel, őszinte bírá­latukkal segítették a munkát. Nem utolsósorban az ő érde­mük is, hogy a szavazás nem úgy zajlott, mint korábban. — Amit jelez: a határoza­tot 21 ellenszavazattal, s ugyancsak 21 tartózkodással fogadták el. denre lehet fogadni — akár arra is, hogy milyen irányú szél fog fújni egy hét múlva a Downing Street sarkán. Hát kérem, nálunk sem lenne ostoba­ság ennek a bevezetése! Fogadás Nyíregyházán például a fogadóirodában kiírnák: „Hány sajtóhiba lesz a Ke­let-Magyarország 1986. jú­nius 15-i számának első oldalán? — Negyvenhétnél több 1:47; három és négy között 1:2; egy sem 1:1.” Az utóbbi lenne á nyerő, mert június 15. vasárnap, és nincs újság. Vagy például fogadni le­hetne arra, hogy egy hóna­pon belül összetörik-e van­dál kezek a megnevezett telefonfülkéket (a valószí­nűség: egy az egyhez), le­het-e kapni X napon negy­venkettes női szandált a városban (1:100), talál-e parkolóhelyet az érkező miniszter kocsija jövő szer­dán a Kossuth téren (1:1), — A korábbi gyakorlattól eltérő volt ez a záróülés. Nyilvánosan, ott helyben szü­lettek döntések. Hiszen olyan vélemények hangzottak el több kérdésben is, amelyek másként szerepeltek a hatá­rozattervezetben. Az egyik téma a nyugdíjasok alap­szervezetének a szakszerve­zeti mozgalomba illeszkedé­sével volt kapcsolatos, de ez csak egyetlen példa arra, mennyire aktívan vettek részt a dokumentumok elő­készítésében. Az idős szak- szervezeti tagok nemcsak el­mondták véleményüket, ha­nem a tanácskozás során konkrét válaszra is vártak. Ez egyébként jellemezte az egész kongresszust: a küldöt­tek számonkérték javaslatai­kat, amelyeket az ágazati szakszervezeti kongresszu­sokról hoztak. Mindez való­ságos politikai fórummá tet­te a SZOT-kongresszust. A viták ellenére, vagy inkább azok révén pedig igen nagy tenniakarást tapasztalhat­tunk. A közös célokért Vál­lalta mindenki a vitát, a bí­rálatot, érvre érvet várva, s tekintélyalapon nem fogadva el semmit. Nem akadt olyan hozzászóló, aki kívülállóként mutogatott volna másra, amikor a gondokat sorolta. Ezért is mondhatjuk: pozi­tív légkörű tanácskozás volt ez, mert a 63 felszólaló kül­dött többnyire mindjárt ja­vaslatot is tett a problémák megoldására. — Ügy érzi, élőbb volt a kongresszus, mint a koráb­biak? — Igen, így van, amit je­lez: nagy visszhangja volt a magyar társadalomban. S bizonyítja ezt az is: évtize­dek óta először fordult elő, hogy a dokumentumok elfo­gadásakor ellenvélemény me­rült fel... — Ekkor éppen ön elnö­költ . v — Az alapszabály-szövege­ző és a határozatszerkesztő bizottsághoz is érkezett mó.­talál-e parkolót Kovács János géplakatos a Tra­bantjával ugyanitt és ugyanekkor (1:200) — és így tovább. Kérem szépen.: ez akkora üzlet lenne a vá­rosnak, hogy máris gon­dolkodni kellene, hogy hol nyitják meg a fogadóiro­dát. Itt ugyanis nagy bun­dák lehetősége forog fenn. Mondjuk: rendőrt állíta­nak a telefonfülkék elé éj­jel-nappal, gyorsan impor­tálunk négymillió pár 42- es női szandált. Vagy mondjuk Kovács Jánosi kinevezik miniszternek. Én magam nem szövök ekkora terveket, szerény vagyok, mint egy zugbuk­méker, akinek egyáltalán nem érdeke, hogy bárhol is feltűnjön. Én ugyanis egy bukiiroda nyitásán töprengek. Egy kis helyi­ség, egy telefon, és lehet fogadni a pesti lóverse­nyekre! Nagy lóvé néz ki az üzletből, erre esküszöm. Vagy . . . mégsem? Ajjaj, csak most ébredek rá, hogy tervem kivihetetlen. Mert helyiséget is találok, annyi szent. Lóversenyzö nyír­egyházi is akad annyi, mint égen a csillag. De honnan lesz telefo­nom? Tarnavölgyi György — Meg lehet-e tartani ezt az aktivitást a kongresszus utáni hétköznapokra? — Jó dolog, hogy azt ta­pasztaljuk: manapság a szak- szervezeti tagok komolyan veszik, hogy az ő részvéte­lükkel születnek meg a dön­tések. Jó volt látni, hogy a küldöttek érzik: az a dol­guk, azért választották meg őket, hogy képviseljék közös­ségüket, s vállalják a nyil­vánosság előtti felelősséget. A problémákat az ágazati kongresszusok, a dolgozók kisebb kollektívái bízták rá­juk, azokat tehát kötelessé­gük továbbítani. Aligha kell hangsúlyoznom: meg kell őrizni ezt a kritikus vitaszel­lemet a kongresszus utáni időre is. Ügy tűnik, négy és fél milliós tagságú mozgal­munk felismerte: azok a nem­zeti programok, amelyek az országot előbbre vihetik — gondolok itt a XIII. párt- kongresszus dokumentumai­ra, és a VII. ötéves tervre — a szervezett dolgozók nélkül nem valósulhatnak meg. A szakszervezetek mozgósító politikai erejére szükség van. Mind többen kérdezik meg: miért vagyok én tagja a szakszervezetnek? Képvi­seletet és védelmet, kérdé­seikre választ várnak egy olyan szervezettől, amely il­letékes a társadalom ügyei­ben. S ha e követelmények­nek nem sikerül megfelel­nünk, annak a szakszervezet és az ország látja kárát — mondta befejezésül a SZOT fitkára. F. R. Hidegindítás — fűtőpatronnal Hideg hajnalokon sok gonddal-bajjal jár, míg sike­rül életet lehelni a csillagga­rázsban éjszakázó járművek­be. A Volán 5-ös számú Vál­lalatnál telenként készenléti csoport gondoskodik arról, hogy zavartalan legyen a reggeli start. Ha kell, akár 2-3 óránként is túráztatják a járművek motorját — ami bizony nem olcsó mulatság. Különösen az elmúlt tél bi­zonyította, hogy akár mínusz húszfokos éjszakákra is szá­mítani lehet. Ez azért is fi­gyelmeztető adat, mert már mínusz tíz fokban annyira áthűl a motor, hogy komoly erőfeszítést követel, míg üzemképessé válik az autó­busz. Ezért az új Ikarusok már egy olyan speciális be­rendezéssel felszerelve ke­rülnek ki a gyárból, mely egyszerűbbé teszi az indítást. Az 5-ös Volán egyelőre csak néhány ilyen autóbusz- szal rendelkezik. Mivel a ré­gi járművek is ledermednek a fagyban, ezért a vállalat szakemberei fűtőpatront ké­szítettek a reggeli indulás megkönnyítésére. E készülé­kek főleg azoknak a jármű­vezetőknek tesznek nagy szolgálatot, akik a lakásuk előtt tárolják éjszakánként a járművet. Egyelőre száz Ika­rust szereltek fel fűtőpat­ronnal. Egy ilyen szerkezet 2500 forintba kerül, de ára gyorsan megtérül. Segítségé­vel ugyanis gyorsan beme­legszik a motor, vagyis az eddiginél jóval kevesebb üzemanyagra van szükség az indításnál. Az ártéri torony tetején elektronika méri és továbbítja az információt jelentő adatokat (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents