Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

Megkezdte munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa. Megkezdődött az SZKP XXVII. kongresszusa Mihail Gorbacsov beszéde a Szovjetunió helyzetéről, a szovjet kommunisták hül-és belpolitikai programjáról A szocializmus — az im­perializmustól eltérően — sa­ját akaratából soha nem kö­tötte jövőjét a nemzetközi problémák háborús úton tör­ténő megoldásához. Már Le­nin rámutatott arra, hogy megengedhetetlen és haszon­talan kívülről szítani forra­dalmakat, különösen katonai eszközökkel, s ez a Szovjet­uniónak ma is' szilárd meg­Kcdden moszkvai idő szerint 10.00 órakor a Kreml kongresszusi palotájában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kong­resszusa. A kongresszust Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nyitotta meg. A főtitkár meg­nyitó szavai után megválasztották a kongresszus ve­zető szerveit. A delegátusok jóváhagyták a kongresszus napi­rendjét : — Az SZKP KB beszámolóját, a párt új szövege­zésű programját és a módosított szervezeti szabály­Mihail Gorbacsov: zatot tartalmazó politikai beszámolót Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. — A Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesz­tésének a következő öt évre és a 2000-ig terjedő idő­szakra érvényes fő irányairól Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke tart beszámolót. — Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolóját Gennagyij Szizov, a testület elnöke terjeszti elő. A napirend elfogadása után Mihail Gorbacsov lépett az emelvényre, s megkezdte előadói beszédét. fl béke és a haladás sersa összefügg a szocializmus fejlődésének dinamizmusával A szocializmus a jövőbe mutató példa mozgalmakhoz, sok állam új­jászületéséhez és új államok tucatjainak létrejöttéhez. A beszámoló emlékeztet rá, hogy a társadalmi hala­dás kifejeződésre jut a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom fejlődésében, korunk új demokratikus tö­megmozgalmainak, köztük a háború- és atomfegyver-elle­nes mozgalmaknak a kibon­takozásában. Az emberiség haladása közvetlen kapcsolatban áll a tudományos-műszaki forra­dalommal is. Ez a forrada­lom századunk utolsó negye­dében az ember anyagi és szellemi lehetőségeinek ha­talmas mértékű gyarapodá­sát indította el. Ezek a le­hetőségek azonban kettő^ter- mészetűek. Az emberiség ter­melőerejének minőségi ug­rását követhetjük figyelem­mel. De a pusztító eszközök fejlődésében, a hadügyben végbement minőségi ugrás a történelem során első alka­lommal „felruházta’’ az em­bert azzal a fizikai lehető­séggel is, hogy elpusztítson minden élőlényt a földön. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban rámutatott: a szocializmus rendelkezik minden szükségessel ahhoz, hogy a modern tudományt és technikát az emberek szol­gálatába állítsa. Helytelen lenne azonban azt feltételez­ni, hogy a tudományos-tech­nikai forradalom nem állít­ja problémák elé a szocialis­ta társadalmat is. A tudo­mányos-technikai haladás természetesen nem változ­tathatja mpg a társadalmi fejlődés törvényeit, társadal­mi lényegét és tartalmát, óri­ási hatással van viszont a vi­lágban végbemenő összes fo­lyamatokra. azok ellentmon­dásaira. Az emberiség sorsa szem­pontjából az első és legfon­tosabb ellentmondáscsoport a két rendszer, a két társa­dalmi formáció közötti kap­csolatokkal függ össze. A totális konfrontáció, a katonai szembenállás politi­kájának nincs jövője — hangsúlyozta Mihail Gorba­csov. A tettek mutatják majd meg, hogy Washington mikor és milyen mértékben ébred tudatára ennek. Készek va­gyunk mindent megtenni, ami tőlünk függ, azért, hogy u nemzetközi helyzetet gyö­keresen megjavítsuk. A szo­cializmusnak ehhez nem kell lemondania sem elveiről, sem eszméiről. A szocializmus változatlanul a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett éléséért lépett és lép fel. • A hadiösvényen nem lehet ésszerű megoldásokra jutni győződése. Azok a problé­mák és válságok, amelyeket a kapitalista világ él át, be­lülről fakadnak és törvény­szerű következmenyei a fel- oldhátatlan belső ellentmon­dásoknak. Az állítólagos szovjet vagy éppen kommunista fenyege­tésről szóló, gyakran hangoz­tatott mítosz csupán a fegy­verkezési hajsza és az impe­rializmus agresszivitásának igazolását szolgálja. Egyre világosabbá válik azonban, hogy a hadiösvé­nyen nem lehet ésszerű meg­oldásokra jutni. Amikor a világon ilyen hatalmas meny- nyiségű nukleáris fegyver halmozódott fel, legfőbb ide­je gyakorlati lépéseket tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne egyensúlyozzon a háború szakadékénak szé­lén, s legfőbb ideje az elret­tentés egyensúlyától eljutni a két világrendszerhez tar­tozó államok közötti kapcso­latok normális, civilizált for­máihoz. Mihail Gorbacsov részlete­sen elemezte a kapitalizmus ellentmondásait, amelyek az egyes országokon belül, va­lamint a kapitalizmus orszá­gai között, illetve a kapita­lista és a fejlődő országok között gazdasági, politikai té­ren jelentkeznek. Emlékeztetett azokra a problémákra, amelyeknek (Folytatás a 2. oldalon) Az SZKP főtitkára beszé­dének bevezetőjében kiemel­te, hogy a kongresszus olyan időszakban ült össze, amikor éles fordulat figyelhető meg az ország és az egész világ életében. A feladat széles kö­rű: lenini módon át kell gon­dolnunk az átélt időszakot realista, minden szempontból mérlegelt cselekvési progra­mot kell kidolgoznunk. A kongresszusnak meg kell vitatnia és el kell fogad­nia az SZKP új szövegezésű programját, a párt szerveze­ti szabályzatában végrehaj­tandó módosításokat, a nép­gazdaság fejlesztésének fő irányait a következő ötéves tervidőszakra és hosszabb távra. Arról van szó, miként lép a Szovjetunió a XXI. szá­zadba, milyenek lesznek a szocializmus pozíciói és mi­lyen lesz a róla alkotott kép a nemzetközi színtéren, mi­lyen lesz az emberiség hol­napja. A párt jelenlegi program­jának elfogadása óta a szov­jet társadalom messze előre­haladt fejlődésének útján — hangsúlyozta Mihail Gorba­csov. Lényegében újjáépítet tűk az egész országot. Utat nyitottunk az emberiség szá­mára a világűrbe. Biztosítot­tuk a katonai-hadászati egyensúlyt, amely lényegesen korlátozta az imperializmus agresszív terveit és a nukleá­ris háború kirobbantásával kapcsolatos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban arról beszéft, hogy az SZKP vezetése, megfelelően érté­kelve az elért eredményeket, kötelességének tartja becsü­letesen és nyíltan szólni a párt és a nép előtt a politi­kai és a gyakorlati munká­ban elkövetett hibákról, a gazdaságban és a társadalmi­szellemi szférában mutatkozó kedvezőtlen tendenciákról és e jelenségek okairól. A korábbi években kiala­kult helyzet változásokat kö­vetelt, de a központi és a he­lyi szervekben is sajátos gondolkodás kerekedett fe­lül: javítgatni a dolgokon, anélkül, hogy bármin is iga­zán változtatnának. Gorbacsov részletesen szólt arról, hogy nemcsak a belső ügyekben alakult ki fordula­tot igénylő helyzet. Ugyanez érvényes a külügyekre is. Az imperializmus által megindított fegyverkezési hajsza azt eredményezte, hogy a világpolitikában a XX. század végére felvető­dött a kérdés: megszabadul­hat-e az emberiség a nuk­leáris veszélytől, vagy a nukleáris konfliktus valószí­nűségét növelő konfrontációs politika kerekedik felül. A párt teljes mértékben tudatában van az országon belül és a nemzetközi színté­ren kialakult gyökeresen új helyzetnek, a haza sorsa iránti felelősségének, és eltö­kélt szándéka végrehajtani a szükséges változtatásokat. A politikai beszámoló első fejezete behatóan foglalko­zik világunk néhány alapve­tő irányzatával és ellent­mondásával. Korunkban a haladás jog­gal azonosítható a szocializ­mussal — mutatott rá Mihail Gorbacsov. — A világszocia­lizmus hatalmas nemzetközi formáció, amely fejlett gaz­daságra, biztos tudományos alapra, megbízható katonai potenciálra támaszkodik. Felöleli az emberiség több mint egyharmadát, olyan or­szágok és népek tucatjait, amelyek az ember és a társa­dalom szellemi és erkölcsi erejének maradéktalan ki­Szavaznak a kongresszusi küldöttek. Mihail Gorbacsov a beszámolót terjeszti elő. bontakoztatása útján halad­nak. Üj, a társadalmi igaz­ságosság elvein alapuló élet­forma teremtődött, amely­ben nincsenek sem elnyo­mók, sem elnyomottak, sem kizsákmányolok, sem kizsák­mányoltak, ahol a hatalom a népé. A szocializmus az egész emberiség előtt nyitva álló reális lehetőség, a jövő­be mutató példa. A társadalmi haladás szo­rosan kapcsolódik a gyarma­tosítás elleni forradalmak­hoz. a nemzeti felszabadító XLIII. évfolyam, 48. szám ÁRA; 1,80 FORINT 1986. február 26., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents