Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

Kill HÉTVÉGI melléklet 1986. február 22.^^ VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Felkiáltójel A mértéktelen alkohol­fogyasztással kapcsolatos problémák hazánkban, de világszerte is veszélyeztetik az egyének és a közösségek egészségét, jólétét. Végső soron az egész társadalom fejlődését fenyegetik. Ha­zánkban egy-egy főre jutó alkoholfogyasztás (a csecse­mőt is beleszámítva) 11,5 literről az utóbbi évben 12 literre emelkedett. (Abszo­lút alkoholban számítva). Ez közelítőleg 25 liter tö­mény szesznek, vagy 100 liter bornak felel meg. Sajnos jelentős, mintegy fél millióra becsülik a súlyos alkoholbetegek számát és további 1 millió lakos fo­gyaszt a kritikus mennyisé­get megközelítő alkoholt. Megyénkben 1984-ben a nyilvántartott és gondozott alkoholbetegek száma meg­haladta a 2000-et. (A szak­emberek becslése szerint az alkoholbetegek valódi szá­ma a nyilvántartottakénak mintegy 5—6 szorosa!) Ez­zel egyidejűleg az alkohol­gondozók kapacitása a sú­lyos alkoholbetegek számá­nak 1/10-ede. Sajnálatos továbbá, hogy az alkoholis­ták gyermekei gyakran vál­nak alkoholistákká, neu- raszténiásokká, idiótákká, sőt elmebetegekké. Dr. Czeizel Endre megállapítja, hogy az alkoholizmus kia­lakulásában „az örökletes hajlam bizonyítást nyert." Az alkoholizmus által oko­zott károkat évente mint­egy 15 milliárd forintra be­csülik. (Az egészségügy költségvetése 1986-ra 7,5 milliárd forint.) Az alkoholizmus növeke­dése felkiáltójel kell, hogy legyen a társadalom számá­ra! A felfokozott rohanó élet­tempó miatt, a munkaidőn túli egyéb jövedelmek haj­szolása, esetenként kénysze­re, a GMK-zás és talán részben a növekvő árak miatt is az embereknek egyre kevesebb idejük jut közösségben, kulturáltan szórakozni. Szinte eltűntek az oldott beszélgetés meg­hitt órái, a csendes poha- razgatás / hangulatos esemé­nyei, miközben beszélgetni, meditálni lehetett. Nem ar­ról van szó, mintha e múltbéli összejöveteleken nem lettek volna alkoholis­ták. Mindig is voltak, de jóval kevesebben. A roha­nással, a fogyasztási cikkek hajszolásával, a státusz­szimbólum megteremtésé­re törekvő, kapkodó, foly­ton időhiánnyal küzdő em­ber befelé fordulóvá vált. Ahhoz, hogy gyorsan meg­szabaduljon a gondoktól, a szorongató aggodalmaktól, nem kell hangulatos kis­kocsma, cigányzene, beszél­getőtárs, vagy teke. Lehet inni olcsóbban és gyorsab­ban egy talponállóban, ide­genek között 2—3 perc alatt, haza lehet vinni a boltból, esetleg meginni a kapualjban. Cél: a mielőb­bi gyors feltöltődés, a ki- sebb-nagyobb lerészegedé- si óhaj kielégítése. A gyor­sabb hatás elérése miatt többek között innen ered az az aggasztó tény, hogy magas az egészségre külö­nösen káros égetett szeszes italok fogyasztási aránya. A feszült életvitel olykor igen nagy idegi-lelki meg­terheléseket ró az egyénre. Ugyanakkor a pszichikai terhek növekedése mellett társadalmunk egyént segí­tő hálózata meglehetősen kiforratlan, mindössze a már kicsúcsosodó, nehezen orvosolható problémákkal foglalkozik, — bűnözés, al­koholizmus, egyéb devian­ciák. A szociális segélyek, a családsegítő központok, másrészt a bűnüldözés, a börtön csupán a „tűzoltó munka” végzésére alkalma­sak, de a gondok gyökerét nem hivatottak orvosolni. Azok ugyanis egészen mály­va______________________________________ re nyúlnak és nagyon szer­teágazóak: (csak az alkoho­lizmusnál maradva) családi háttér, gyermekkori tapasz­talatok, galerik, menekvés a túlzott terhek alól, élet­bem kudarcok, szeretet hi­ánya, örökletes hajlam és így tovább. Természetes örömök A nyilvánvalóvá vált al­koholizmus (a bűnözés és egyebek mellett) a „jég­hegynek” csak a csúcsa, a problémákkal küzdők, a neurotikusok száma ennek sokszorosa. Könnyű belátni, hogy ha a „jéghegy” csú­csa — amiről tudomást kell vennünk — kétszeresére nőtt, maga a „jéghegy” már sokszorta nagyobb lett a felszín alatt. Hivatásom­nál és felkészültségemnél fogva sem vállalkozhatok ezen problémák mindegyi­kének boncolgatására, hisz , ez beható szociológiai., pszi­chológiai és egyéb ismere­tekét igényelne. Csupán megítélésem szerint néhány lényeges dolgot szeretnék kiemelni. Picasso „Az ép testben ép lélek” elv csorbát szenved. Intéz­ményesen a nevelés, okta­tás során hellyel-közzel igyekszünk az egyént sok­oldalúan felkészíteni az életre. (Modern természet- tudományi ismeretek, poli­tikai nevelés, történelem, testkultúra stb.). De az egyik legfontosabb elma­rad. — Nem törődünk o pszichével, a lélekkel. Nem készítjük fel az egyént pszi- hikailag is az életre. Nem tanítjuk meg a kudarcokat elviselni, az élet egyéb ne­hézségeihez alkalmazkodni, nem fejlesztjük ki benne magas szintre a probléma- megoldó készséget. Nem ta­nítjuk meg a felnövekvő generációnak az anyagiakon túlmenő természetes örö­mök élvezetét. Csupán a vagyon, a kocsi és ehhez hasonlók lebegnek célként az emberek előtt. (Mellesleg a televízióban is elsősorban az anyagi dolgok kerülnek reklámozásra. Azt sem si­került mindezideig elérni, hogy az egészség, az egész­séges életmód kerüljön rek­lámozásra a Skála-Coop termékei mellett. Sajnos az egészségügyünknek nincs ennyi pénze a reklámra, mint például az „Amfora”- nak.) A jóság, a szeretet, a ba­rátság, a segítőkészség mint emberi értékek bizonyos mértékig devalválódtak, esetenként talán komikus­nak is hatnak. A tömeg­kommunikációban ezen ér­tékek „reklámozása” nem gyakori, manapság mindez nem sikk. Anyagias életvi­telünkkel mi tettük saját életünket nehezebbé. Pedig mindenki vágyik szeretetre, örömökre az anyagiakon kívül is. Sokszor az elért anyagi javak nem váltják be a hozzájuk fűzött remé­nyeket és az elvárt öröm­érzet nem teljes. Lassan nem is lesz kitől megkapnia sok embernek a szeretetet, míg a másik is teljes erővel az anyagi jólétének megte­remtésével, saját kényel­mének biztosításával van elfoglalva. Itt kínálkozik egy lehetőség, hogy az egyén mással, esetleg sze­szes itallal pótolja hiányér­zetét. De más nyomósabb okok is késztethetik a gyengébb psziohiikumú embereket a túlzott alkoholfogyasztásra. A napi gondok, o munka­helyi túlterheltség, az ott­,.Amennyi Bzeszt isznak a férfiak, leg­alább annyi könnyet ontanak az asszonyok és a gyerekek.” „Az uramról van szó, mert mindene az ital, annyit iszik, én meg vagyok piszok szemét és úgy beszél a gyerekek előtt, hogy ocsmányság min­den szava, tlt, ver, ahol ér és nekem csak kuss a nevem, megmondják a szomszédok. Főleg Eszti néni, akihez szaladunk a négy gyermekemmel, úgy kerget a konyhakés­sel és ordítoz, hogy megöllek a rohadt fattyaiddal együtt. A fizetést mind elisz- sza ... Tessék elvitetni, orvosilag is lehet, mert már bolond az italtól.” Hány és hány ilyen eset van, és hány és hány hasonló levél megírására nem is ke­rül sor a megfélemlítés miatt. Mennyi csa­ládi tragédia, munkahelyi és egyéb prob­léma oka az italozás! De jó is lenne, ha az orvos, az egészségügy a tőle elvárt módon (gyógyítás, megelőzés) tudna segíteni. Mint megelőzéssel foglalkozó orvos, cikkemben nem szeretném a tisztelt olvasót a köztu­datban lévő ismeretanyaggal untatni, ugyanakkor azt se várják el, hogy recep­tet tudok nyújtani az alkoholizmus, mint társadalmi probléma megoldására. Erre tő­lem sokkal inkább hivatottabb szakembe­rek sem vállalkoznának. Cikkemet egy próbálkozásnak, elképzelésnek szánom, bízván abban, hogy az illetékesek és nem illetékesek fejében talán gondolatokat in­dít el. Méreg a pohárban Dr. Lipóczki Imre: hon melegének hiánya, a rendszeres kudarcok meg­haladhatják az egyén idegi­lelki teherbíró képességét és megpróbál menekülni. Nem a problémák Valós át­tekintésével, esetleg megol­dásával, saját lelki teherbí­ró képességének edzésével, növelésével, hanem önbe- csapással, struccpolitikát folytatva. Megpróbálja ér­zékszerveit becsapni, ideg- rendszerét mérgezvén leg­alább egy időre megfeled­kezni a számára megoldha­tatlan problémákról. Ha már azokat nem áll módjá­ban megszüntetni, legalább illuminált állapotban ne vegyen tudomást róluk. Pedig létezik autogen tré­ning, vannak hatékony re­laxációs módszerek, melyek segítségével az egyén meg­tanulhat lazítani, pszichi­kai teherbíró képességét sokszorosára tudja növelni. Milyen jó is lenne, ha már az iskolás korban megta­nulnák a gyerekek töb­bek között a lazítás művé­szetét, az autogen trénin­get, módszeresen fokoznánk pszichikai teherbíró képes­ségüket, így stabilizálhat­nánk lelki egyensúlyukat?! (Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lenne égetően fontos a társadalom egyént segítő hálózatának kiter­jesztése és fejlesztése.) Már gyermekkorban igen hasz­nos lenne a menthalhigié- nés ismeretek terjesztése. Sajnos mindezen ismere­tek közlése, gyakorlati megvalósítására az oktatás során nem kerül sor. Véle­ményem szerint többek kö­zött ennelc is köszönhető a fiatalság körében mind gyakrabban tapasztalható neveletlen magatartás, a nö­vekvő dohányzás, alkoholi­zálás, „szipózás". A példa­mutató magatartásforma, a pozitív eszménykép rögzü­lése mind ritkább. Az al­koholizmus kialakult ten­denciájával szemben a til­tástól, a drasztikus módsze­rektől nem sok eredmény várható. Rohanó világ? A végleges megoldás az lenne, ha minden ember­nek gyakorlatilag is lehető­sége lenne magasabb szin­ten élvezni az életet, nem pedig az alkohol szintjén. Az élet fennköltebb élveze­ti lehetőségei valóban na­gyobb örömöket nyújtaná­nak, mint az alkohol. Érde­mes belegondolni: hétköz­napjaink milyen örömöket kínálnak az átlagember számára? Hányán veszünk bele a napi 8 órás munka­végzés után az otthoni má­sodik műszakba? Otthon rohannak az órák és nagyon gyorsan elérke­zik a lefekvés ideje. Pedig minden ember az otthoni munkán kívül vágyna va­lami más tevékenységre is, ami örömöt, élvezetet nyúj­tana. Ezt a tv-nézés koránt­sem mindig biztosítja. (A munkaidőn túli jövedelem- szerzéssel járó időt nem is említettem.) Valljuk be, nemegyszer tapasztaljuk a napi örömök, elégedettség, szeretet hiányát. Nagy té­vedés lenne ezért csakis a jelen gazdasági viszonyain­kat, rohanó világunkat hi­báztatni. A probléma az, hogy sokan nem tanultuk meg az életet élvezni. „A gyorsan ölő mérget az ostoba is kerüli, a las­san ölöt csak a bölcs." Sajnálatra méltó helyzet­ben van a szerencsétlen al­koholista, mivél az alkohol nyújtotta örömökért igen drágán kellett megfizetnie. Túlzás nélkül — az alkoho­lizmus biztos út az öngyil­kosság felé. A rendszeres, nagyobb mennyiségű alko­holfogyasztás során minden emberben kialakul az alko­holtól való f üggés, és az al­koholéhség. Mint ahogy a gyomorban a gyomorned­vek termelődése az éhség egyik kiváltója, úgy az al­koholistáknál ennek a -bizo­nyos rendszernek a műkö­dése a természetes éhségtől sokkal kínzőbb alkoholéh­séget vált ki. Alkohol hiá­nyában a szervezet saját fehérjéit pusztítja. Az al­kohol elfogyasztására a késztetés szinte ellenállha­tatlan. Ez sokszor olyan erős, hogy az alkoholista számára ennek kielégítése életének legfőbb céljaként jelentkezik. Méregdrága kór Megyénkben az alkoho­listák intézeti kezelésének központja Nagykállóban, az Ideg- és Elmegyógyinté­zetben van, ahol egy 40 ágyas osztály működik, s Kisváráén van még a II. belgyógyászati osztályon egy alkoholelvonó csoport. Nagy szerepet játszanak az utógondozásban oz alkohol- ellenes klubok. Sajnálatos tény, hogy az említett inté­zetbe kerülő betegek 80 százalékánál betegségük­ben valamilyen módon az alkohol szerepet játszik. A delirium tremens (alkohol­mérgezés által kiváltott el- mebántalom) az egyik leg­drágább betegség: a beteg életének megmentése igen sok és drága gyógyszert igényel. A beteg ellátása bonyolult, igen sokrétű és munkaigényes, mivel más szervek működési elégtelen­ségei is fellépnek. Egy kis túlzással a beteg életének megmentésére fordított or­vosi munka és gyógyszer- költség majdnem hiábavaló, mivel a beteg semmire sem emlékszik az Őrjítő, alig el­viselhető tünetektől. Az ilyen alkoholisták általá­ban a harmadik ilyen ese­mény után életüket vesztik. „Az az ember, aki abba­hagyja az ivást és a do­hányzást, olyan szellemi tisztaság és higgadt élet birtokába jut, amik új ol­dalról világítják meg szá­mára az élet összes jelen­ségeit.” (L. Tölsztoj) Az alkoholizmus alapve­tően nem az üvegből jön, hanem az emberekben ke­letkezik. Ez igaz! De az sem mellékes, hogy az ABC-áruiházakban tetemes szeszesital-kínálattal ta­lálkozunk. Tehát egyik ol­dalon „küzdünk” az alko­holizmus ellen, másik olda­lon tökéletes ellentéttel ta­lálkozunk. Sajnos, köny- nyebb beszerezni Nyíregy­házán valamilyen márkás, külföldi italt, mint például rostos gyümölcslevet. Miért ne lehetne hiánycikk ezek­ből a különleges szeszes italokból, a fogkrém, a fi­nom rostos gyümölcslevek vagy néhány gyógyszer he­lyett? Juhász Pál profesz- szor az ideg- és elmegyó­gyászati tankönyv írója vé­leménye szerint: „Sajnos azt tapasztalom, hogy az alkoholdependencia (alko­holfüggés) feltételeit a mai társadalom kínálja, nyújtja, sőt néha propagálja is.” Ugyancsak szakemberek állítása szerint az alkohol legalizált, a marihuánától is veszélyesebb kábítószer. Megyénkben az a néhány ember egészségneveléssel foglalkozó, a nevelés eszkö­zeivel nem tudja felvenni a harcot sem az idült és le­endő alkoholisták megmen­téséért, sem a szeszes ita­lok bőséges kínálatától ros­kadozó gondolákkal és pol­cokkal. Cikkemet a Kos­suth ma is elgondolkodta­tó idézetével zárom: „Bár­mennyire jövedelmezőek legyenek is a szeszfőző há­zak, ma mégis a pálinkát azon átkok közé számítjuk, melyek a népen igen nyo­masztóan fekszenek.”

Next

/
Thumbnails
Contents