Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
Kill HÉTVÉGI melléklet 1986. február 22.^^ VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Felkiáltójel A mértéktelen alkoholfogyasztással kapcsolatos problémák hazánkban, de világszerte is veszélyeztetik az egyének és a közösségek egészségét, jólétét. Végső soron az egész társadalom fejlődését fenyegetik. Hazánkban egy-egy főre jutó alkoholfogyasztás (a csecsemőt is beleszámítva) 11,5 literről az utóbbi évben 12 literre emelkedett. (Abszolút alkoholban számítva). Ez közelítőleg 25 liter tömény szesznek, vagy 100 liter bornak felel meg. Sajnos jelentős, mintegy fél millióra becsülik a súlyos alkoholbetegek számát és további 1 millió lakos fogyaszt a kritikus mennyiséget megközelítő alkoholt. Megyénkben 1984-ben a nyilvántartott és gondozott alkoholbetegek száma meghaladta a 2000-et. (A szakemberek becslése szerint az alkoholbetegek valódi száma a nyilvántartottakénak mintegy 5—6 szorosa!) Ezzel egyidejűleg az alkoholgondozók kapacitása a súlyos alkoholbetegek számának 1/10-ede. Sajnálatos továbbá, hogy az alkoholisták gyermekei gyakran válnak alkoholistákká, neu- raszténiásokká, idiótákká, sőt elmebetegekké. Dr. Czeizel Endre megállapítja, hogy az alkoholizmus kialakulásában „az örökletes hajlam bizonyítást nyert." Az alkoholizmus által okozott károkat évente mintegy 15 milliárd forintra becsülik. (Az egészségügy költségvetése 1986-ra 7,5 milliárd forint.) Az alkoholizmus növekedése felkiáltójel kell, hogy legyen a társadalom számára! A felfokozott rohanó élettempó miatt, a munkaidőn túli egyéb jövedelmek hajszolása, esetenként kényszere, a GMK-zás és talán részben a növekvő árak miatt is az embereknek egyre kevesebb idejük jut közösségben, kulturáltan szórakozni. Szinte eltűntek az oldott beszélgetés meghitt órái, a csendes poha- razgatás / hangulatos eseményei, miközben beszélgetni, meditálni lehetett. Nem arról van szó, mintha e múltbéli összejöveteleken nem lettek volna alkoholisták. Mindig is voltak, de jóval kevesebben. A rohanással, a fogyasztási cikkek hajszolásával, a státuszszimbólum megteremtésére törekvő, kapkodó, folyton időhiánnyal küzdő ember befelé fordulóvá vált. Ahhoz, hogy gyorsan megszabaduljon a gondoktól, a szorongató aggodalmaktól, nem kell hangulatos kiskocsma, cigányzene, beszélgetőtárs, vagy teke. Lehet inni olcsóbban és gyorsabban egy talponállóban, idegenek között 2—3 perc alatt, haza lehet vinni a boltból, esetleg meginni a kapualjban. Cél: a mielőbbi gyors feltöltődés, a ki- sebb-nagyobb lerészegedé- si óhaj kielégítése. A gyorsabb hatás elérése miatt többek között innen ered az az aggasztó tény, hogy magas az egészségre különösen káros égetett szeszes italok fogyasztási aránya. A feszült életvitel olykor igen nagy idegi-lelki megterheléseket ró az egyénre. Ugyanakkor a pszichikai terhek növekedése mellett társadalmunk egyént segítő hálózata meglehetősen kiforratlan, mindössze a már kicsúcsosodó, nehezen orvosolható problémákkal foglalkozik, — bűnözés, alkoholizmus, egyéb devianciák. A szociális segélyek, a családsegítő központok, másrészt a bűnüldözés, a börtön csupán a „tűzoltó munka” végzésére alkalmasak, de a gondok gyökerét nem hivatottak orvosolni. Azok ugyanis egészen mályva______________________________________ re nyúlnak és nagyon szerteágazóak: (csak az alkoholizmusnál maradva) családi háttér, gyermekkori tapasztalatok, galerik, menekvés a túlzott terhek alól, életbem kudarcok, szeretet hiánya, örökletes hajlam és így tovább. Természetes örömök A nyilvánvalóvá vált alkoholizmus (a bűnözés és egyebek mellett) a „jéghegynek” csak a csúcsa, a problémákkal küzdők, a neurotikusok száma ennek sokszorosa. Könnyű belátni, hogy ha a „jéghegy” csúcsa — amiről tudomást kell vennünk — kétszeresére nőtt, maga a „jéghegy” már sokszorta nagyobb lett a felszín alatt. Hivatásomnál és felkészültségemnél fogva sem vállalkozhatok ezen problémák mindegyikének boncolgatására, hisz , ez beható szociológiai., pszichológiai és egyéb ismeretekét igényelne. Csupán megítélésem szerint néhány lényeges dolgot szeretnék kiemelni. Picasso „Az ép testben ép lélek” elv csorbát szenved. Intézményesen a nevelés, oktatás során hellyel-közzel igyekszünk az egyént sokoldalúan felkészíteni az életre. (Modern természet- tudományi ismeretek, politikai nevelés, történelem, testkultúra stb.). De az egyik legfontosabb elmarad. — Nem törődünk o pszichével, a lélekkel. Nem készítjük fel az egyént pszi- hikailag is az életre. Nem tanítjuk meg a kudarcokat elviselni, az élet egyéb nehézségeihez alkalmazkodni, nem fejlesztjük ki benne magas szintre a probléma- megoldó készséget. Nem tanítjuk meg a felnövekvő generációnak az anyagiakon túlmenő természetes örömök élvezetét. Csupán a vagyon, a kocsi és ehhez hasonlók lebegnek célként az emberek előtt. (Mellesleg a televízióban is elsősorban az anyagi dolgok kerülnek reklámozásra. Azt sem sikerült mindezideig elérni, hogy az egészség, az egészséges életmód kerüljön reklámozásra a Skála-Coop termékei mellett. Sajnos az egészségügyünknek nincs ennyi pénze a reklámra, mint például az „Amfora”- nak.) A jóság, a szeretet, a barátság, a segítőkészség mint emberi értékek bizonyos mértékig devalválódtak, esetenként talán komikusnak is hatnak. A tömegkommunikációban ezen értékek „reklámozása” nem gyakori, manapság mindez nem sikk. Anyagias életvitelünkkel mi tettük saját életünket nehezebbé. Pedig mindenki vágyik szeretetre, örömökre az anyagiakon kívül is. Sokszor az elért anyagi javak nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket és az elvárt örömérzet nem teljes. Lassan nem is lesz kitől megkapnia sok embernek a szeretetet, míg a másik is teljes erővel az anyagi jólétének megteremtésével, saját kényelmének biztosításával van elfoglalva. Itt kínálkozik egy lehetőség, hogy az egyén mással, esetleg szeszes itallal pótolja hiányérzetét. De más nyomósabb okok is késztethetik a gyengébb psziohiikumú embereket a túlzott alkoholfogyasztásra. A napi gondok, o munkahelyi túlterheltség, az ott,.Amennyi Bzeszt isznak a férfiak, legalább annyi könnyet ontanak az asszonyok és a gyerekek.” „Az uramról van szó, mert mindene az ital, annyit iszik, én meg vagyok piszok szemét és úgy beszél a gyerekek előtt, hogy ocsmányság minden szava, tlt, ver, ahol ér és nekem csak kuss a nevem, megmondják a szomszédok. Főleg Eszti néni, akihez szaladunk a négy gyermekemmel, úgy kerget a konyhakéssel és ordítoz, hogy megöllek a rohadt fattyaiddal együtt. A fizetést mind elisz- sza ... Tessék elvitetni, orvosilag is lehet, mert már bolond az italtól.” Hány és hány ilyen eset van, és hány és hány hasonló levél megírására nem is kerül sor a megfélemlítés miatt. Mennyi családi tragédia, munkahelyi és egyéb probléma oka az italozás! De jó is lenne, ha az orvos, az egészségügy a tőle elvárt módon (gyógyítás, megelőzés) tudna segíteni. Mint megelőzéssel foglalkozó orvos, cikkemben nem szeretném a tisztelt olvasót a köztudatban lévő ismeretanyaggal untatni, ugyanakkor azt se várják el, hogy receptet tudok nyújtani az alkoholizmus, mint társadalmi probléma megoldására. Erre tőlem sokkal inkább hivatottabb szakemberek sem vállalkoznának. Cikkemet egy próbálkozásnak, elképzelésnek szánom, bízván abban, hogy az illetékesek és nem illetékesek fejében talán gondolatokat indít el. Méreg a pohárban Dr. Lipóczki Imre: hon melegének hiánya, a rendszeres kudarcok meghaladhatják az egyén idegilelki teherbíró képességét és megpróbál menekülni. Nem a problémák Valós áttekintésével, esetleg megoldásával, saját lelki teherbíró képességének edzésével, növelésével, hanem önbe- csapással, struccpolitikát folytatva. Megpróbálja érzékszerveit becsapni, ideg- rendszerét mérgezvén legalább egy időre megfeledkezni a számára megoldhatatlan problémákról. Ha már azokat nem áll módjában megszüntetni, legalább illuminált állapotban ne vegyen tudomást róluk. Pedig létezik autogen tréning, vannak hatékony relaxációs módszerek, melyek segítségével az egyén megtanulhat lazítani, pszichikai teherbíró képességét sokszorosára tudja növelni. Milyen jó is lenne, ha már az iskolás korban megtanulnák a gyerekek többek között a lazítás művészetét, az autogen tréninget, módszeresen fokoznánk pszichikai teherbíró képességüket, így stabilizálhatnánk lelki egyensúlyukat?! (Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lenne égetően fontos a társadalom egyént segítő hálózatának kiterjesztése és fejlesztése.) Már gyermekkorban igen hasznos lenne a menthalhigié- nés ismeretek terjesztése. Sajnos mindezen ismeretek közlése, gyakorlati megvalósítására az oktatás során nem kerül sor. Véleményem szerint többek között ennelc is köszönhető a fiatalság körében mind gyakrabban tapasztalható neveletlen magatartás, a növekvő dohányzás, alkoholizálás, „szipózás". A példamutató magatartásforma, a pozitív eszménykép rögzülése mind ritkább. Az alkoholizmus kialakult tendenciájával szemben a tiltástól, a drasztikus módszerektől nem sok eredmény várható. Rohanó világ? A végleges megoldás az lenne, ha minden embernek gyakorlatilag is lehetősége lenne magasabb szinten élvezni az életet, nem pedig az alkohol szintjén. Az élet fennköltebb élvezeti lehetőségei valóban nagyobb örömöket nyújtanának, mint az alkohol. Érdemes belegondolni: hétköznapjaink milyen örömöket kínálnak az átlagember számára? Hányán veszünk bele a napi 8 órás munkavégzés után az otthoni második műszakba? Otthon rohannak az órák és nagyon gyorsan elérkezik a lefekvés ideje. Pedig minden ember az otthoni munkán kívül vágyna valami más tevékenységre is, ami örömöt, élvezetet nyújtana. Ezt a tv-nézés korántsem mindig biztosítja. (A munkaidőn túli jövedelem- szerzéssel járó időt nem is említettem.) Valljuk be, nemegyszer tapasztaljuk a napi örömök, elégedettség, szeretet hiányát. Nagy tévedés lenne ezért csakis a jelen gazdasági viszonyainkat, rohanó világunkat hibáztatni. A probléma az, hogy sokan nem tanultuk meg az életet élvezni. „A gyorsan ölő mérget az ostoba is kerüli, a lassan ölöt csak a bölcs." Sajnálatra méltó helyzetben van a szerencsétlen alkoholista, mivél az alkohol nyújtotta örömökért igen drágán kellett megfizetnie. Túlzás nélkül — az alkoholizmus biztos út az öngyilkosság felé. A rendszeres, nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás során minden emberben kialakul az alkoholtól való f üggés, és az alkoholéhség. Mint ahogy a gyomorban a gyomornedvek termelődése az éhség egyik kiváltója, úgy az alkoholistáknál ennek a -bizonyos rendszernek a működése a természetes éhségtől sokkal kínzőbb alkoholéhséget vált ki. Alkohol hiányában a szervezet saját fehérjéit pusztítja. Az alkohol elfogyasztására a késztetés szinte ellenállhatatlan. Ez sokszor olyan erős, hogy az alkoholista számára ennek kielégítése életének legfőbb céljaként jelentkezik. Méregdrága kór Megyénkben az alkoholisták intézeti kezelésének központja Nagykállóban, az Ideg- és Elmegyógyintézetben van, ahol egy 40 ágyas osztály működik, s Kisváráén van még a II. belgyógyászati osztályon egy alkoholelvonó csoport. Nagy szerepet játszanak az utógondozásban oz alkohol- ellenes klubok. Sajnálatos tény, hogy az említett intézetbe kerülő betegek 80 százalékánál betegségükben valamilyen módon az alkohol szerepet játszik. A delirium tremens (alkoholmérgezés által kiváltott el- mebántalom) az egyik legdrágább betegség: a beteg életének megmentése igen sok és drága gyógyszert igényel. A beteg ellátása bonyolult, igen sokrétű és munkaigényes, mivel más szervek működési elégtelenségei is fellépnek. Egy kis túlzással a beteg életének megmentésére fordított orvosi munka és gyógyszer- költség majdnem hiábavaló, mivel a beteg semmire sem emlékszik az Őrjítő, alig elviselhető tünetektől. Az ilyen alkoholisták általában a harmadik ilyen esemény után életüket vesztik. „Az az ember, aki abbahagyja az ivást és a dohányzást, olyan szellemi tisztaság és higgadt élet birtokába jut, amik új oldalról világítják meg számára az élet összes jelenségeit.” (L. Tölsztoj) Az alkoholizmus alapvetően nem az üvegből jön, hanem az emberekben keletkezik. Ez igaz! De az sem mellékes, hogy az ABC-áruiházakban tetemes szeszesital-kínálattal találkozunk. Tehát egyik oldalon „küzdünk” az alkoholizmus ellen, másik oldalon tökéletes ellentéttel találkozunk. Sajnos, köny- nyebb beszerezni Nyíregyházán valamilyen márkás, külföldi italt, mint például rostos gyümölcslevet. Miért ne lehetne hiánycikk ezekből a különleges szeszes italokból, a fogkrém, a finom rostos gyümölcslevek vagy néhány gyógyszer helyett? Juhász Pál profesz- szor az ideg- és elmegyógyászati tankönyv írója véleménye szerint: „Sajnos azt tapasztalom, hogy az alkoholdependencia (alkoholfüggés) feltételeit a mai társadalom kínálja, nyújtja, sőt néha propagálja is.” Ugyancsak szakemberek állítása szerint az alkohol legalizált, a marihuánától is veszélyesebb kábítószer. Megyénkben az a néhány ember egészségneveléssel foglalkozó, a nevelés eszközeivel nem tudja felvenni a harcot sem az idült és leendő alkoholisták megmentéséért, sem a szeszes italok bőséges kínálatától roskadozó gondolákkal és polcokkal. Cikkemet a Kossuth ma is elgondolkodtató idézetével zárom: „Bármennyire jövedelmezőek legyenek is a szeszfőző házak, ma mégis a pálinkát azon átkok közé számítjuk, melyek a népen igen nyomasztóan fekszenek.”
