Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
Sok vitára ad okot a differenciált bérezés. Brekk János, a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat esztergagép-felújítója, a 38 tagú József Attila* szocialista brigád vezetője (29 éves). Budapesten tanulta az esztergályos szakmát, 1979-ben jött vissza szülőföldjére. Nős, két kislány apja. A brigádha — amely 1970-ben alakult — 1980-ban vették fel. 1983-ban brigádvezetőnek választották. Munkája mellett tanult, szakközépiskolai érettségit tett és most technikusi minősítő- 're jelentkezett. Vele beszélgettünk a fenti témáról. A Mit takar ez a meghatározás: szerw számgép-felújítás? Nem sok-e 38 ember egy brigádban? femrreri-e valameny- nyi brigádtag képességét, tud-e értékálló véleményt mondani munkájukról? — A szerszámgép gyűjtő fogalom. Esztergapadról, marógépekről van szó és ezeknek a különböző típusaikról. Sok ezer van belőlük az országban. A szerszámgépek egy idő után elhasználódnak, felújításra szorulnak. Néhány típusnál a felújítást végzi a mi vállalatunk, jobban mondva a brigád. Nekem nem okoz gondot, hogy sokan vagyunk, minden brigádtagot jól ismerek. Régen is nagy létszámú volt a brigád, most még többen vagyunk, hiszen felvettük azokat a fiatalokat is, akik nálunk tanultak... Van valami kikötés, kik lehetnek egy ^ szocialista brigád tagjai? — Akik húznak, azok megérdemlik. Arra is gondoltunk, kell az utánpótlás, hogy ne öregedjen ki a szocialista brigád. Szükség van a fiatalok lendületére. A fiatalok készségesek, nincs családjuk, keveset géem- ikáznak — egyszóval jobban lehet rájuk számítani társadalmi munkánál, vagy bármilyen rendezvénynél. A Említette a GMK-t, tehát ez is van. Kik w vesznek részt benne és ha tudja, indokolja meg, miért van erre szükség? — A brigádtagok 60 százaléka tagja valamilyen GMK-nak. Ezek kis csoportok, 3—4 ember alkot egy GMK-t, úgy, hogy ki-ki megválasztja a munkatársait, akikkel hajlandó együtt dolgozni. Magam is GMK- zom, általában heti 20 órában. 4 vállalatnak azért van erre szüksége, hogy teljesíthesse határidős szállításait, s a tervezettől több szerszámgépet újítsunk fel. Személy szerint a többletmunkát azért vállalom, mert lakásra gyűjtök. Ebben az évben várom a lakást és az ára úgy jön össze, hogy saját erő, vállalati támogatás, OTP-kölcsön. Egyébként az a véleményem, hosszú távon ezt nem lehet csinálni, másrészt a géemkázás nem használ a brigádmozgalomnak. Nehezebb az embereket rendezvényekre, társadalmi munkára mozgósítani. A GMK kiveszi az erőt az emberekből. Ott hajtani kell! A Beszélgetésünk alapja a differenciált w bérezés. Itt a GMK-val kapcsolatban megemlítette, hogy ki-ki megválasztja kivel hajlandó munkaközösségre lépni. Ej. tehát véleménynyilvánítás arról, hogy ki miként ítéli meg partnere, vagy partnerei szakmai tudását, munkaintenzitását? — így van. A GMK-n belül nincs differencia. Ha összeáll három ember, akkor egy a teljesítmény, mindenki egyenlő arányban részesül a keresetből. Nem történhet meg, hogy az egyik hajt, a másik lazsál. Mi például hárman vagyunk szegnyereghántolók. Keményen és egyformán dolgozunk, egy-egy alkalommal három szegnyereggel készültünk el. Itt meg kell jegyeznem, a társaimat nem én választottam, hanem ők engem. Hétvégi interjú Brekk János brigádvezetővel a differenciált bérezésről £ Amit mond elfogadható, de nem szül-e w sértődöttséget, haragot, viszálykodást az afféle megkülönböztetés, hogy szocialista brigádban egyek, géemkában már különbözőek? — Megoldhatatlan nézeteltérések nem adódnak. Részben azért mert vannak, akik eleve nem akarnak pluszmunkát végezni, mert vagy kertjük, vagy másodállásuk, vagy valamilyen egyéb elfoglaltságuk van. Aztán van a brigádban néhány fiatal, aki szakmailag még nem érett arra — bár nem rossz képességű — hogy állja a versenyt. Egyszóval nem vagyunk egyformák és ezt tudomásul kell venni. A Valóban nem egyformák az emberek w sem korban, sem képzettségben. Más és más a teljesítőképesség, az ambíció. Tükröződik-e ez a mindennapi munkában, a fő munkaidejű keresetben? — Eléggé nagy a szóródás. A brigádban a keresetek 3—6 ezer forint közöttiek. A fiatalok általában kevesebbet keresnek, az idősebb szakmunkásak havi fizetése 5000 forint körüli, de elmegy egészen 6000 forintig. A Mi az oka a szóródásnak? Nem azonos ^ munkát végeznek? — De. Illetve nem egészen. A brigádban mindenkinek van személyes órabére 16 forinttól 27 forintig. Ez az alap. A brigádtagok csoportokban dolgoznak, teljesítménybérben, az elszámolás is csoportos. Ha egy csoport, (három van,) 120 százalékot teljesít, úgy a teljesítmény után járó pénzt minden csoporttag egyenlő arányban kapja. Nem mindegy viszont, hogy a százalék 16, vagy 27 forintos órabérre megy. Ebből adódik a különbség. A csoportos elszámolástól az egyéni elszámolást jobbnak tartanám. Ez növelné az érdekeltséget, akkor a saját munkáját mindenki jobban szervezné. Példa erre a géemká. Ott, ha valakinek baja van, anyagra, szerszámra van szüksége, megy utána, megszerzi és nem vár arra, hogy mások cselekedjenek helyette. Az egyéni elszámolás jobb munkaszervezést, nagyobb odafigyelést kíván mindenkitől. A A csoportmunkában ezek szerint van egyfokú érdektelenség és közömbösség, így értette? — Igen. A Beszéljünk az órabérről. Ügy tudom, w hogy mint mindenütt, az Önök vállalatánál is van bérrendezés. Beleszólhat-e a szocialista brigádvezető abba, hogy a nagy kalapból osztott pénzből ki-ki mekkora órabéremelést kapjon? — Amikor bérrendezés van, személyre szólóan határozunk. A döntésben részt vesz az üzemvezető, művezető, csoportvezető, a szakszervezeti bizalmi, a szocialista brigádvezető. Jutalomnál is így van, kivéve ha a jutalom csak a szocialista brigádot érinti. A bérrendezés most éppen februárban lesz aktuális. Ügy tudom 4 százalék a felosztha- tóalap, ez a mi brigádunknál 1 forint körüli átlag. Q Mit fog javasolni? — Semmi esetre sem azt, hogy mindenki egyformán részesüljön. Van néhány brigádtag, akinek nem tudom javasolni a maximális béremelést. Olyan nem lesz, hogy valaki semmit se kapjon, de hogy differenciálunk az biztos és nem olyan alapon, hogy ki hány éves, milyen régen dolgozik a szakmában. Egyszóval lesz az alacsonyabb kategóriában öreg is, fiatal is. Mindenki úgy, ahogyan rászolgált, ahogyan dolgozott. A És nem gondolja, hogy ebből harag, w törés a jó kapcsolatok megromlása következik? — Minden béremelésnél, jutalomosztásnál marad tüske az emberekben. Olyan is van, akinek meg lehet magyarázni, hogy máért kap az átlagon alul és megérti. Vannak viszont akik a munkahelyi vezető, vagy az én véleményemmel ellentétesen fogják fel a dolgokat. Ezzel nem feltétlenül jár együtt törés, vagy az, hogy valaki megsértődik és ki akarnak lépni a szocialista brigádból. Említhetek egy másik példát. Tavaly elnyertük a vállalat kiváló szocialista brigádja címet, amellyel együtt járt bnigádtagon- ként 1600 forint jutalom. Ennek elosztásánál a három csoportvezető bevonásával differenciáltunk. 800 forinttól 2000 forintig terjedt a jutalom és tartalékoltunk pénzt közös célokra, kirándulásra, brigádösszejövetelre. Ebben az esetben is volt, aki sértve érezte magát. Viszont van arra is példa a korábbi évekből, amikor a jutalom összege brigádtaganként közel azonos volt. Ez még rosszabb volt. Ebben az esetben már nehezebb volt az elosztás elvét megmagyarázni, főként annak, aki köztudottan többet érdemelt volna. Q Mégis mi a rossz az egyenlősdiben, ho- w gyan magyarázza meg a differenciálás szükségességét? — Az egyenlő elosztásban a legfőbb rossz, hogy semmire sem ösztönöz. Minek dolgozzon sóikat, .minőségileg jobban valaki, ha az órabéremelést, a jutalmat — mint más — úgyis megkapja? Tudom, a jutalom nem olyan nagy — esetünkben az 1600 forint —, hogy lényeges lenne, de azért mégis elismer valamit és hogy ez az elismerés kit hogyan érint, annak már van jelentősége. A Vagyis nem minden az anyagi. A szo- w cialista brigádmozgalomban az erkölcsi elismerés mennyire számít? — Nagyon sokat. Nem is az anyagi elismerés a döntő, inkább az erkölcsi. Valamikor a korábbi években csakis az erkölcsi elismerés létezett, mégis jobb volt, tartalmasabb a brigádmozgalom. Szerintem akkor nagyobb volt a mozgatom presztízse. Megtisztelő volt brigádtagnak lenni. Most egy kicsit langyosabb a dolog. Az emberek sem érnek rá úgy, mint régebben, a feladatok vállalását, teljesítését sem tartják úgy számon. A Úgy tudom, a vasas szakszervezeti ^ kongresszus küldötte volt a megyéből. Ott, a szocialista brigádmozgalom és általában a teljesítménybérezés, a differenciálás mikéntje került szóba. — A szocialista brigádmozgailomról sajnos ott kevés szó esett. Jóval kevesebb, mint például a lakás- vagy nyugdíjkérdésekről. Pedig a több lakás, a magasabb nyugdíj is csak a munkából lesz. A munkavégzésben viszont a szocialista brigádoknak nagy szerepük volt és lehet. Van olyan érzésem, hogy a szocialista brigádmozgalomról az arra illetékes fórumokon ma már csak kö- telességszerűen beszélnek. Beszélgetésünk elején kérdezte: nem gond-e, hogy egy brigádban sokan vagyunk. Nem akarok ellentmondásokba keveredni, azért hangsúlyozom, hogy a 38 tagú brigád számomra valóban nem gond, de az, hogy ma minden ember, vagy minden második ember szocialista brigádtag, nem jó. Sok ember azt 9em tudja, miért brigádtag, hiszen munkájával, magatartásával ki sem érdemelte a tagságot. Lenne kevesebb a brigád, kisebb a brigádlétszám, akikor az eredményeket jobban értékelnék. A Szerintem egy szocialista brigád önmaga tehet a legtöbbet azért, bogy elismerjék. Nem kötelező mindenkit felvenni, és aki a brigádkövetelményekkel ellentétes magatartást tanúsít, azt ki is lehet zárni. Volt-e Önöknél kizárás? — Aki fegyelmezetlen, igazolatlanul hiányzik, hanyag munkát végez, kizárhatjuk a brigádból. Erre nálunk nem volt példa. Az már előfordult, hogy valaki nem vett részt úgy a brigádéletben, mint máskor. Figyelmeztettük, megkérdeztük, akar-e a brigádnak továbbra is tagja lenni. Annyit elértünk, hogy a szóban forgó ember ma már részt vesz a társadalmi munkaakciókban, a kommunista műszakokra is bejön. De hogy egy brigád ettől többet tehetne, azt nem tudom... A Nem szólt még arról, hogy a kongresz- szuson miként került szóba a differenciált bérezés? — Felszólalt az egyik küldött társam Fehérgyarmatról. O foglalkozott a megye munkaerő-helyzetével, a bérekkel. Fizetésben mi el vagyunk maradva más megyéktől, méginkább Budapesttől. Mintha a szabolcsi munka nem érne annyit, mint a pesti. Szó volt a kongresszuson a munka szerinti elosztásról, az elvek azonosak, de szerintem nem mindegy, hogy ezen az elven hol és mennyi osztható fel. A Ezekből is következik: hogyan látja a w közeljövő feladatait? — Az elmúlt évi munkánk alapján úgy tudom, hogy a Szakma kiváló brigádja címre vagyunk felterjesztve. Mindenekelőtt örülnénk annak, ha elnyernénk ezt a fokozatot. Személy szerint szeretném, ha a munkában ezután is jól együtt lenne a brigád. Tavaly 1240 óra társadalmi munkát végeztünk, három kommunista műszakot tartottunk, a keresetből jutott a nyugdíjasoknak és adtunk a VIT-alapra. Idén is végzünk társadalmi munkát, olyat, ami elsősorban a vállalatnak hasznos, amellyel segítjük az eredményesebb vállalati gazdálkodást. Munkánk, feladatunk bőven van és igyekszünk annak megfelelően jól dolgozni. Köszönöm az interjút. Seres Ernő ... vitáinkban, közéleti párbeszédeinkben (sőt magánbeszélgetéseinkben is) kiveszőben van egy rendkívül fontos, hasznos szó, a „szerintem". Pedig a politikai kultúra, s nem kevésbé az egyéni kapcsolatok kultúrájának olyan segédszava ez, amely eleve teret enged a partner gondolatainak, ■ ellenvéleményének is. Mondhatnánk így is: ez a legdemokratikusabb magyar kifejezés. Nem akarom ezzel a bölcselkedéssel felmenteni a kijelentő, sőt még a parancsoló mód használata alól azokat, akiknek adott esetben pontosan ezt kell (kötelező) használniuk. Mert a lehető legfurcsább groteszk hatását keltené a bűnügyben ítélkező bíró, ha így keédené a büntetés indoklását: „Szerintem...” De nem várhatjuk ezt a tiltott helyen parkoló autóssal intézkedő rendőrtől sem, noha a rendőr és a szabályt sértő párbeszédében az utóbbi olykor épp ezzel a szóval tesz kísérletet az enyhébb megítélte- tésre. Az is természetes, hogy a hatóságok rendeletéi, testületek határozatai sem kezdődhetnek a „szerintünk” szóval, mert ha így lenne — s volt erre példa a világban —, akkor ez a szó, s a mögüle kiérződő gyengeség, kompromisz- szum-készség pillanatokon belül zűrzavart, anarchiát keltene. Családon belül — tehát ott, ahol az együttélés demokráciáját mindenki saját ízlésére és a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztathatja — ugyancsak elképzelhetetlen a vitát nem tűrő imperatívusz mellőzése: a kiskorú családtagot csakis a parancsoló módban megfogalmazott mondat tünteti el a felnőtteknek szóló tévéműsor elől. S ahogyan ekkor sem kezdi a szülő mondókáját a „szerintem" szóval, úgy a munkahelyi vezető (a mégoly demokratikus módon választott új igazgató) sem alkalmazhatja munkaszervezői utasításában ezt a kifejezést, ha vállalja, (mert vállalnia kell) a döntéséért a felelősséget. (Persze ugyanez a vezető a döntés-előkészítés szakaszában, a vállalati tanács fórumán zajló eszmecsere, vita során még kezdheti mondatait ezzel a szóval: „szerintem”.) Ahol ahonnan feltétlenül jó lenne gyakrabban hallani ezt a kifejezést, az nem más, mint a közéletet előrevivő viták fóruma, vagy akárcsak egy munkahelyi közösség belső életét formáló eszmecsere. Jó dolog, hogy ezeken már bátran hallatják szavukat a különböző nemzedékek képviselői is. Bírálnak, vagy feszültséget jeleznek, változtatni akarnak vagy új formákat keresnek a fiatalok. Bevált módszereket védenek, életbölcsességüket, tapasztalatuk igazát óvják az idősebbek. Így volt ez azelőtt is, mert a generációs viták eredménye vitte, viszi előre a világot. De vajon nem kellene-e az ilyen eszmecseréken az ifjú bírálónak (aki szellő rezdülése esetén már szélvihart észlel), s a szakma öregjének, (aki még szélviharban is csak szellőt érzékel) gyakrabban használni a „szerintem” szót? Vagy talán pontosan ez a fajta párbeszéd, az ilyen politikai kultúra lenne q, gerinctelen, a megalkuvásrá hajló fiatalok és netán az ugyanilyen idősebbek közéleti stílusa? Ez tévedés: legalábbis szerintem. Természetesen nem csupán a korosztályok közötti vita igényli a kölcsönös meghallgatást és azt a vitastílust, amelyben a másik fél véleményét is figyelembe kell venni. Nélkülözhetetlen a főnök és beosztott párbeszédében is, mindaddig, amíg a terítékre (megvitatásra) kerülő ügy, probléma még eldöntetlen, vitatható, alternatívát kínáló. Ebben a fázisban még nemcsak helye van ennek a demokratikus kifejezésnek, hanem hasznos is a „szerintem” szó betoldása. A döntés ezután a vezető kötelessége és ez az a pillanat, amelyben a mondat elejéről^ki kell törölni a „szerintem” szót. Azt a kifejezést, amely a politikai, közéleti és munkahelyi kultúra megfelelő időben, helyen alkalmazható, alkalmazandó kifejezése, amely egészen egyszerűen arra utal, hogy nemcsak nekem, másnak is lehet véleménye, igaza, sőt másféle igaza is. Érdemes hát felújítani ezt a szót. Legalábbis szerintem. V KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. február 22.^
