Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-19 / 42. szám

2 Kelet-Magyarország Társadalmi munka Megkétszerezett százasok r Kárpáti Tibornak, a városi si tanács elnökhelyettesének, beszámolója a Hazafias Nép­front városi bizottságának ülésén a múltról és az elkép­zelhető jövőről egyaránt szólt, amikor a társadalmi munká­ról tárgyaltak. Közismert, hogy városunk eddig is élen járt megyén, de olykor or­szágon belül is a társadalmi ^munka teljesítésében. ^ Az egy főre jutó társadal­mi mimika értékét 1985-ben 600 forintban tervezte a ta­nács. Nem a rossz tervezés, hanem a társadalmi együtt­élés ítélete, hogy ez a szám, teljesítésben 1229 forintra módosult. Mindenki segít Mi ikellett ehhez? Valami­féle jó kapcsolat a városban az iskolák, a KlSZ-szenveze- tek, a laikátetepek között. A számok persze sok mindent takarhatnák. Ültettek fát, karbantartottak utakat, tett ehhez a tá rs ad a l m imunka - értékhez szinte valamennyi Mátészalkán működő válla­lat Manapság már szinte ritka az olyan jó vállalati brigád, amely nincs kapcsolatiban va­lamelyik óvodával, bölcsödé­ivel, iskolával. Tény az . is, és jólesik: erre gondolni, hogy a társadalmi munka sajátos természetéből adódóan nem minden elkönyvelhető. Igen, tettek az emberek olyant, amit nem őrizhetnek meg, a statisztikáikhoz nem menthet­nek vissza a számok. Hiszem azt, hogy nem is a számok kérdése ez. Azt is hi­szem, hogy egy város a ma­ga húszezres létszámával szebben és jobban akar élni holnap, jövőre, minit tegnap és tavaly. Nem gondolom azt, a Hazafias Népfrontnál tar­tott értekezlet után, hogy (megváltottuk a világot. Ab­ban viszont hiszek, hogy a világ jobbá válásához, a ma­gunk életének jobbá alakítá­sához igenis született valami ezen az értekezleten. Többek között az, hogy egyre inkább tudatosulnia kell a-társada­lomban annak a gondolatnak, hogy jobbat, korszerűbbet, naprakészebbet csak együtt csinálhatunk. Közös szándékok A résztvevő gondolhatott arra az értekezlet közben, hogy ugyan már mi közünk ehhez, hiszen legfeljebb jus- solói, de nem alakítói va­gyunk ennék a világnak. Ké­rem szépen, volt ott néhány ember, öt, tíz, harminc, öt­ven, akik valamennyivel töb­bet vállalnak abból a közös igényiből. Megfogalmazódott, kívánság és várakozásiképpen, hogy ennek a szándéknak eb­iben a húszezres nagyságrend­ben élő városnak rengeteg el­várása, de ugyanakkor aján- ása, közös szándéka is van. Egy értekezlet margójára mit lehetne írni? Gondolom azt, ami a jövő. Erre az évre, tehát 1986-ra a városi 'tanács 15,7 millió forintban határoz­ta meg a tervezett társadal­mi munka értékét. Sok min­den szerepel ebben. Közterü­letek virágosítása, intézmé­nyek fenntartási munkálatai, új létesítmények megvalósí­tásának segítése is. Készül a városban egy olyan új, ami nem volt idáig. Társadalmi munka segítségével szeret­nénk megnyitni 1986-ban a Felszabadulási lakótelepi parkerdőt Idegenforgalmi jelentősége is van ennek. Jár­da -építését tervezik a Balassi Bálint, az Esze Tamás, a Ró­zsa Ferenc, Eötvös, Csokonai, Táncsics, Budai Nagy Antal, Felszabadulási és a Martino­vics utcáikban. Parkosítani akarják a házgyári lakások tömbbelsőjét, el szeretnének ültetni 3000 új facsemetét. A társadalmi munka (tervezeté­hez tartozik még a Kozma Ignác, Szamos, Dobó, Fürst Sándor utcákban végzendő csatornahálózat építése is. 1 Szigorúbb elszámolás Szalkaiak Tűnődöm, hogy akad-e valaki a régi szalkaiak kö­zött, aki ne ismerné, ne hal­lotta volna nevét? Aligha. Az újabb nemzedékek is jelkeresik — gázöngyújtó töltése céljából az Eötvös utca sarkán lévő műhelyek­ben. 1895. június 11-én szüle­tett, egy dnevégi gazdálko­dó családban. A kisváros­ban végezte iskoláit. Ma már legendás az egykori polgári iskolai névsor 1906 —10 között: Arndt, Bodnár, Csohány, Filep, Fonalka, Frakl... Franki később Zalka Máté lett, egy időben padtársa volt, a harmincas években több levelet vál­tott vele. A polgári iskola után la­katosinasnak állt a Szalkai- jéle gyártelepre. Az első világháború idején a fővá­rosba vitték, hadimunkás volt. Amikor 1918-ban egy tüntetésen részt vett, „ju­talmul" kikerült a piavei frontra: Salgareda hely­ségben súlyosan megsebe­sült, egy életen át viseli nyomát. Hazakerült Mátészalkára, 1926-ban megnősült. A hú­szas évek elejétől trafikot bérelt, majd tulajdonos is volt. (Legérdekesebb vevő­je Móricz Zsigmond.) A „dohányáruda" megyeszer- te híres lett, kapcsolatban volt a keleti országrész­szel. A felszabadulás után ná­la lehetett kapni az első szálkái újságot, az Igaz Szót, majd a Szatmári Paraszt­újságot. Régóta nyugdíjas, élő helytörténeti lexikon, bár­kivel szívesen, örömmel elbeszélget. Fonalka Sándor, a város szeretett Fonalka bácsija kilencvenéves. (nyéki) Társadalmi munkáról min­den évben írtunk. Mi az új ebben az évben? Nos az, hogy a tanács szigorúbb lett önmagához. Nagyon behatá­rolt, nagyon gondos ellenőr­zéssel próbád rendet teremte­ni abban, hogy a társadalmi munka adatai, ennek értéke pontosabbá legyen. Segít a vállalatoknak azzal, hogy pontos kéréseket és elváráso­kat közvetít, próbál segíteni a lakosságnak azzal, hogy minderről megfelelő tájékoz­tatásit ad. Gondolom kinek-kimek, és minden városlakónak szemé­lyes doga is, amiről eddig ír­tunk. Az, hogy a Hazafias Népfront, a tanács az egyes (területeken élő közéletet sze­rető emberek összefogását sürgette, ez a tanácskozás egy kicsit a jövő jóslása is. Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR Egy mondatban GÁZ. Januárban átadják az új gázszolgáltató állomás területét. KÖLTÖZÉS: A Kossuth utca 12. sz. alatt lévő laká­sokban a vevők, illetve a ki­jelölt bérlők lakásaikat már­cius hónap végéig kapják meg; az építőknek kedvezett a február előtti enyhe időjá­UTAK ÉPÜLNEK. A Baj- csy-Zsilinszky utcán út­burkolat megerősítése, a Ka- zinczi utcán ugyanígy út­burkolat megerősítése, illet­ve építésére kerül sor — a tanácsi tervek szerint a közel, jövőben. A BELVÍZ ELLEN. Má­tészalkaiaknak jó hír, hogy az Északi lakótelepen a Nyár utca, az Erkel utca és Kállai Éva utca belvízelvezető csa­tornáit 1986-ban kívánja megépíteni a városi tanács. TETSZETI ahogyan február elsején a mátészalkai munkásőrök ün­nepeltek. Magáról az ünnep­ségről tudósítás jelent meg a lapban. Ismét elnyerték a vándorserleget, ismét kivá­lóan vizsgáztak abból, ami az életük és ami az életünk egy nagyszerű része. Nincs hely e néhány sorban ahhoz, hogy bemutassuk a kitünte­tetteket. Ami az újságírónak tetszett, az nem több, de nem is kevesebb annál, amit az ünnepség hangulatáról le­írhatnánk. Ezúttal nem a munkásőrökről, nem a kitün­tetésekről, nem az alkalom ünnepes kemény fegyelmé­ről, hanem az azon részt ve­vő hozzátartozók gondolatai­ról írhat. Feleségekről, a fó­titon a munkásőr ünnepre Iyosókat meghódító gyereke­ikről, arról a nagyszerű vi­lágról, ami mögöttük van. Volt egy pillanata ennek az ünnepségnek, amikor feleség kapott virágcsokrot a mun­kásőrség országos parancs­nokától. Nem tudom, nem is tudhatom, hogy mennyit ér egy kitüntetés, de tudom, és tudnunk kell, hogy mit érnek ezek az emberek nekünk, és hogy mennyit segítenek a mögöttük lévő családok, igen az asszonyaink is. Rendha­gyó jegyzetként hadd írjam le: tisztelet nekik. A kiváló egységnek pedig további jó munkát kívánunk. Sportcsarnok­nézőben jp^'in ~~i ' Aki ma nagyon fiatal, az holnap felnőtt lesz. A város hangulatáról vall a Kelet- Magyarország és a városi művelődési központ riporter­szakkörének tagja Mátészal­ka leendő sportcsarnokáról. Az épülő tornacsarnok acélvázas tartópillérei úgy magasodnak az öreg tűzoltó­szertár még meglévő falai mögött, mint mondjuk, az Erzsébet-híd tartópillérei a vén Duna fölött. Nem véletlen az összeha­sonlítás. A mátészalkai mé­fgy születik a tornacsarnok Rólunk írták Tallóztunk országos folyóira­tainkban, mit írtak városunkról. A könyvtár mátészalkai oldal­nak felajánlott szolgáltatása ez. Aki az írásokra részletesebben kíváncsi, fellelheti azokat a vá­rosi könyvtárban. Erzsébet-napi vásár cím­mel jelent meg riport a Sza­bad Földben december 14-én. Bíró Miklós mátészalkai képviselő felszólalt az or­szággyűlés téli ülésszakán. Erről december 21-én a Ma­gyar Nemzetben jelent meg írás. „Nem tartom magam fene­gyereknek” címmel a Heti Világgazdaság munkatársa készített interjút Kun Ist­vánnal, a Szatmár Bútorgyár igazgatójával. Az írás a lap december 7-i számában je­lent meg. Vitatkozunk. A Mátészal­kán élő Nyéki Károly a Ma­gyar Nemzetben megjelent „Bukaresti Magyar Közlöny” című írására a lap december 12-én megjelent számában közölnek reflexiókat. Az egészséges életmódért tartottak előadást Mátészal­kán a MOM gyáregységében. Erről a Fókusz december 11- én megjelent számában ol­vashatunk. Ugyanebben a lapszámban találkozhatunk Török Lajosnak, a MOM má­tészalkai gyáregysége dolgo­zójának munkáival és a róla szóló írásról. Továbbra is gyújtjuk mindazt, ami Mátészalkáról a megyén kí­vüli lapokban megjelent. Szol­gáltatni szeretnénk ezzel, mert az ember nemcsak olyan, ami­lyen, hanem olyan is, amilyen­nek ebben a világban ismerik. A válogatás természetesen nem tel­jes. T. Sz. i retekben égre törő csarnok ■ tervezője Bogár László. Egy ■ kicsit egyedülálló ez az épít­kezés, annyira modern, any- nyira újszerű. 1985 augusztu­sában kezdték el az építést, és az ottaniak ígérete sze­rint 1986 novemberében át is adják az épitők a létesít­ményt. A 48X36 méteres já­téktér graboplast borítást kap majd. A labdajátékokra alkalmas játéktér körül 300 —350 nézőnek lesz helye. Természetesen az épülethez tartoznak a szellőztetést, a fűtést biztosító berendezések is. Szép lesz ez a csarnok. A panelszerkezet fehér,' az acélszerkezet barna lesz. Ki­csit azzal a szándékkal is, hogy a csarnokba igyekvő már látványként is kicsit otthon érezhesse magát, lé­vén, hogy egy szép épületbe megérkezni mindig jó. Az adatokat szeretőknek. A létesítmény alapozásához 1800 köbméter betont hasz­náltak fel. Kérdeztem, de senki nem adott rá választ, hogy születésekor még nincs neve ennek a csarnoknak. Nem véletlen, hogy ami a hi­vatalos papírokon a gimná­zium tornacsarnokaként sze­repel, az a városi köznyelv­ben már városi sportcsarnok. Várjuk hát az idei őszt. Re­mélem nemcsak mi, gyere­kek, hanem az édesapáink, édesanyáink is ... Fodor Judit NEM TETSZIK az, hogy télen Mátészalka egyes részei majdhogynem elviselhetetlenek. írom ezt azok nevében, akik enyhe hóesés után a MOM-ba igye­keznek. De említhettem vol­na a BFK-t, a Szatmár Bú­tort, vagy akármelyik más üzemet. Az ember ugyanis átmegy az állomás mellett, a vasutat átívelő falépcsős hí­don, és ha a hajnali fagytól sikamlós lépcsőn átjutott, valamiképpen úgy érezheti magát, mintha vadvízország­ba tévedt volna. A közepes szárú csizma sem elég ide, és a magas szá­rú sem, mert a cipőipar di­cséretére azokba alul folyik be a víz. Nem is haragudnék én érte, ha ez valóban csak víz lenne. Már nem az. Va­lamiféle sós lötyedék. A há­zigazda, a telektulajdonos, aki a régi módon havat la- - pótolni restell, kimegy egy kis köténnyel, és leszórja só­val az utat. Tudom, hogy ez másutt is így van, Mátészal­kán a forgalmas utcák szá­mos háza előtt, más városok­ban más házak előtt. Kimegy reggel a gazda, mint a ma­got hinti a sót, aztán a köz­napi ember mit is tehetne mást, új csizmát vesz a fele­ségének. Iparkodó város vagyunk. Számos mutatóban a világ egyik nagyon gyorsan fejlő­dő települése. Számítógépek­kel is bizonyítható lenne, hogy mennyire hiányzik eb­ből a sietésből a seprű, a la­pát, no meg az elöljáróságok rendet követelő, ennek ér­vényt is szerző szigora. Gazdaság az ellátásért Mátészalka és környéke egyik jelentős nagyüzeme a Szamos menti Állami Tangazdaság. Az alapvető mezőgazdasági termelés mellett nagy mennyiségű sertés- és marhahússal, töltelék- és füstölt áruval látja el a gondjaira bí­zott környéket. Üzletük­ben a húsrészlegen kívül ételbár és borozó is műkö­dik. Az ételbárjukban a vásárlók 20 féle étel közül válogathatnak. Az üzlet napi átlagos bevétele 100 ezer forint. Iftffl. 1BbI|®j§ ||3| mk ü H mm ^B B I 1986. február 19.

Next

/
Thumbnails
Contents