Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
1986. február 18. Kelet-Magyarország 3 Változó ipari szövetkezetek Beszélgetés Pétervári Józseffel, a KISZÖV elnökével Megyénk ipari szövetkezeteiben a VI. ötéves tervidőszakban a termelés a tervezettnek megfelelően bővült. Kiemelkedik a könnyűipar, ezzel szemben elmarad az építőipar, ahol csökkent a lakásépítés üteme. Az utóbbi évek változásairól, az ipari szövetkezetek alkalmazkodásáról beszélgettünk Pétervári Józseffel, a KISZÖV elnökével. — Az értékesítési feladatok középpontjában a belkereskedelmi árualapok kereslethez igazodó előállítása, az export fokozása, a háttéripari tevékenység és kooperáció állt. Milyen eredményekről adhatnak számot? — Különösen a rubelelszámolású exportunk növekedése figyelemreméltó. A tervezett 5—6 százalék helyett 12 százalékos, ami önmagáért beszél. A tőkés export a tervidőszakban 225 millió helyett 300 millió. A nagy- és a kiskereskedelem részére eladott áruknál viszont csak a szinten tartás sikerült. Előbbre léptünk a kooperációs tevékenységben. Jelenleg 13 ipari és 20 termelőszövetkezet működtet közösén üzemet, amelyek ruházati, cipőipari, vasipari és fémtömegcikkeket állítanak elő. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy ezekben az üzemekben 800- an jutnak állandó munkalehetőségihez, többségüktién nők. Előtérbe került a licenc, a know-how vásárlás és az ezek alapján történő gyártás. Ennek a lehetőségeivel élnek is a szövetkezetek. Egyetlen példát említenék. A nyíregyházi Tempó a Diósgyőri Papírgyárral kötött szerződés alap j án pa p írtál cagyártó gépsort bérelt, ami több mint 20 milliós többlettermelést eredményezett. A VI. ötéves tervidőszakban 451 milliós beruházás valósult meg szövetkezeteinkben, de ezek hatékonysága elmaradt a tervezettől. A fejlesztés lassú üteme, visszafogottsága nem adta a kívánt műszaki-technikai színvonalat. — A jövedelmezőség, a készletgazdálkodás, a bérezés, a munkafegyelem javítása, a munkaerő-megtartó képesség egyaránt szerepelt a tervekben. Mit tettek ezekért? — A szövetkezetek nyeresége 1965-ben 300 millió forint volt, ami arra mutat, hogy a 3,6 milliárd forintos termelési érték mellett szövetkezeteink jövedelemtermelő képessége mérsékelt. Gondot jelent, hogy a kisszövetkezetek egy része a személyi jövedelem növelésére törekszik, kevés eszközt fordít a felhasználásra saját erőből. Kevésnek tartjuk a hitelből megvalósított beruházások volumenét is. A dolgozók átlagbére öt év .alatt 40,3 százalékkal nőtt, de számos probléma vár még megoldásra. Itt gondolok szövetkezeteink mun'ka erőmegtartó képességére, hiszen csökkent a foglalkoztatottak száma. Nem érvényesül megfelelő következetességgel az ösztönző bérezés hatékonysága. A jövőben éppen ezért egyik legfontosabb feladatunk lesz, hogy olyan elszámolás, belső érdekeltség alakuljon ki, mely világos és dolgozóink számára érthető értékrenden alapszik. A munkafegyelem — ez alatt értem a munka szervezettségért, az anyagellátást is — határozottabb intézkedéseket követel a szövetkezetek vezetőitől, a középvezetőktől. Nem minden szövetkezetben foglalkoznak súlyának megfelelően az elfekvő .készletek folyamatos hasznosításával. A fajlagos anyagszükséglet, az anyaggal és az energiával való takarékosság inkább szinten tartást, mint csökkenést mutat. — A VI. ötéves- tervidőszakban elért eredményeket őszintén és kritikusan elemezte. Miben fogalmazódnak meg a feladatok, s várható-e megújulás? — Feladataink megvalósításához a XIII. pártkongresz- szus és a megyei pártbizottság határozatai megfelelő alapot adnaik. Elvárják tőlünk, hogy segítsük elő a gazdaságfejlesztési célok, az egyensúlyi követelmények megvalósítását. Szövetkezeteink VII. ötéves terve szerény előrehaladást céloz meg, A rubelelszámolású export fejlesztését kiemelkedően kezeljük. Alapvető követelménynek tartjuk a kiváló minőségű, a vevők igényeinek minden szempontból kielégítő termékek gyártását. Előtérbe kerül a belföldi áruellátás választékának bővítése, a hiánycikkek körének mérséklése, a lakosságnak végzett szolgáltatások minőségének és színvonalának további javítása. A vállalkozói készség és az érdekeltségi alap növeléséhez javítani kívánjuk a jövedelmezőséget. — Hogyan készülnek az OK1SZ októberi, IX. kongresszusára? — Március 31-ig sor kerül a mérlegzáró küldöttgyűlésekre, ahol két-ikét tagot választanak, akik június 16-án részt vesznek a kongresszusi kültíöttválasztó értekezleten. A választási bizottság áprilisban kezdi meg a munkáját. Azvelmúlt öt év eredményei bizonyítják: a szövetkezeti demokrácia és önkormányzat helyzete elért sikereink és kudarcaink jelentős és állandó forrása volt. A munkahelyi tanácskozások, a küldöttközgyűlések szerepének növelése fokozta a tagság részvéteiét a döntésekben. Javítani kívánjuk az érdekképviseleti munka tartalmi színvonalát. Ennek érdekében hozzá kell segítenünk a szövetkezeti bizottságokat, hogy erősödjön feltáró tevékenységük és jogosítványaik érdemibb gyakorlásával segítsék a közös érdekek eredményesebb egyeztetését. Dragos Gyula Formálódó yároskép Nyírbátorban a családi házas építkezés a legkedveltebb forma. A város új lakónegyedében, az Erzsébet utca mögötti területen a képen látható tetszetős családi házak sorakoznak. (Elek Emil felvétele) Zárszámadás Nagyszekeresen „Szép szavakból nem lehet megélni...” Délelőtt fél kilenc, és Nagyszekeresen az égvilágon semmi sem mutatja, hogy hatvan perc múlva nem akármilyen esemény veszi kezdetét: fél tízkor kerül sor az Egyesült Erő Termelőszövetkezet küldöttgyűlésére. Hamarosan értékelik tehát a múlt évi gazdálkodást és ismertetik a tavalyi mérleget. Balta Jenő, a szövetkezet elnöke is nyugodtan tesz- vesz irodájában, s csak néha pillant az órájára. Érthető a nyugalma, sokan cserélnének most vele a környéken. A Nemesborzova, Zsa- rolyán, Kis- és Nagyszekeres határában. 2500 hektáron gazdálkodó szövetkezet ismét eredményes évet zárt, 3,3 milliós nyereségre tettek szert, egytmxLlió-egy- százezerrel többre, mint a megelőző évben. Mi hoz nyereséget? — Ez a szövetkezet negyedszázados fennállása óta soha nem volt veszteséges, de tavaly az első hónapokban nagyon keserves helyzetben voltunk — mondja az elnök. — A belvíz több kárt okozott a gazdaságnak, mint a hetvenes nagy ár! Hét és fél millió forint volt a 'kárunk, ebből 1,9 milliót ugyan megtérítettek, de a ttöfobi szó szeirint elúszott. Egyetlen példa az akkori állapotokra: kétszáz hektáron vetettek kukoricát, de csupán nyolcvanról takaríthatták be a termést. — Hogyan vészelték át a nagy Itelet? — Hogyan ... ? — mosolyog kesernyésen az elnök. — Több százezer csirkét nevelünk fel évente, s azoknak fűteni kell. El lehet képzelni, mikor kint huzamosabb ideig mínusz húsz-huszonöt fokot mértünk, mennyi fűtőanyagot kellett elpocsékolnunk! A szénért mi még a bányába is elmentünk, nem is tudom hányszor jártuk meg Szuhakállót.. . ! — Mii hozta hát a nyereséget? — Az alaptevékenységünk úgy nullára jött ki, ami ismerve a roppant nehéz kö- Irülményeket, elfogadható. Hogy mi hózta a nyereséget? Az ipari ágazatunk. Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk az ikladi műszer- gyárnál és annak fehérgyarmati gyáregységével, az ő megbízásukból készítünk különféle részegységeket. Kilenc már elmúlt jócskán, kezdenek gyülekezni a vendégek, de szállingóznak már a küldöttek is. A kultúrház udvarán kis csapatokba verődve beszélgetnek, de — akár hiszik, akár nem! — elvétve a szövetkezet dolgairól. — Majd bent, a gyűlésen — legyint az egyik szomszéd- falubéli, kisszekeres! gazda, Halász Lajos, aki egyben falujának népfronttitkásra is. — Különben is hallottuk mi már a számokat. örülünk, hogy nyereséges lett a téesz, dehát ezt el is vártuk! „Majd bent a gyűlései...” A kiisszekeresi nópfromt- titkár egyébként nyugdíjas már, kocsis, majd később bi- foagondozó volt a közösben, és roppant tréfás ember hírében áll. Most azonban az alkalomhoz illően komoly, hiszen nemcsak arról van szó, hogy jóváhagyják a tavalyi mérleget, de dönteni kell az idei feladatokról is. Kezdődik a gyűlés. Az elnök sorolja az eredményeket, de ennél jóval bővebben a gondokat is. Volt belőlük csőstül. A belvíz, a kemény tél, a megváltozott szabályzók ... — De ne feledjük el — figyelmezteti az elnök a jelenlévőket — történtek emberi mulasztások is! A belvíz nem akozott volna ilyen károkat Kongresszusi mozaik K omoly és derűs percek mozaikjai ötvözték azt a hétvégi három napot, amelyet egyetlen komoly szó fog össze egésszé: kongresszus. Komoly, sokszor rendkívül komoly és fontos dolgokról tanácskoztak fővárosunkban a szak- szervezet négy és fél milliós tagságát — a legnagyobb taglétszámú magyar tömegszer- vezetet — képviselő delegátusok. Voltak ünnepélyes hangvételű, akadtak hétköznapira fogalmazott hozzászólások, olykor-olykor kemény, csípős megjegyzésekkel tarkított vélemények is és még a szatíra műfaját is felhasználta például az az áruházi pénztárosnő, aki árakról és árukról megfogalmazott „mérgelődésóvel” a kongresz- szusi terem derűjét váltotta ki... noha a téma — az árak emelkedése — nem tartozik életünk derűs oldalához. A szakszervezeti kongresz- szus szünetei — az eseményről tudósító újságíró számára az élményszerzés percéi — ugyancsak alkalmat kínáltak a komoly és vidáman komoly eszmecseréhez. Ilyenkor sikerült ellesni a megyénk százhatvanezer szervezett dolgozóját képviselő szabolcsi és szatmári delegátusok véleményét, faggatni őket élményeikről1. Az első nap első szünete volt a mieink, mármint a szabolcsiak számára a legizgalmasabb, hiszen a következő percekben két küldöttünk is rendkívül fontos szerephez jutott a kongresszuson, s mindjárt az elején, amikor még nem volt idő megszokni a tanácskozás légkörét, amikor még nem volt előttük „minta”, hogyan is keli ezt csinálni. De nem is kellett, mert a szünet utáni percek bizonyították: talpraesett szabolcsi asszonyokat választottunk álapszerveze- teinkben, majd méltán kaptak bizalmat az ágazati kongresszuson is. A beszámoló felett f rissen induló vitát Szabó Imréné, a nagyhalászi kendergyár szb-titkára — a kongresszus első soros elnöke — nyithatta meg, s tette ezt olyan magabiztosan, hogy ezzel is megkönnyíthette a vitában mindjárt másodikként felszólaló földije dolgát. Az első felszólaló, a bányászok delegátusa rendkívül! hatásos, izgalmas felszólalása után nem volt könnyű dolga Pet- rikovics Istvánnénak, a Nyíregyházi Konzervgyár raktár- vezetőjének, az ÉDOSZ küldöttének, hiszen a kongresz- szusi teremben — amikor 5 következett szólásra — még bizony sokan a bányász szavai ébresztette gondolatokkal foglalkoztak. Küldöttünk mégis magára, mondanivalójára tudta vonzani küldötttársainak figyelmét. Hogy is ne figyeltek volna szavaira, amikor olyasmiről beszélt, mint az általa képviselt élelmiszeripar dolgozóinak nagyobb megbecsülése, olyan bérpolitika, amelyben jobban érvényesül a végzett munka felelőssége, a nagyobb szaktudás igénye. De odafigyeltek, s amint a szünetben hallottuk, egyet is értettek vele a többi szabolcsi küldötteik is. Hiszen olyasmiről is beszélt Petrákovicsné, hogy indokolatlannak tartja a földrajzi térségek között — még ágazaton belül is — tapasztalható nagymérvű különbségeket, s i tt ki is mondta: konkrétan Szabolcs-Szait- már megye bérhelyzetére gondol. A z első tanácskozási napon — formálisan — véget is ért .a szabolcsiak „látványos” ikongresz- szusi feladata, de a következő napokon is akadt tennivalójuk bőven: hogy mást ne említsek, a hozzászólásokból és a szünetekben folytatott eszmecserékből gyűjtögették azt a tapasztalatot, amivel ma már az őket delegáló munkatársaik körében osztoznak meg. És amúgy lazításként arra is jutott idő, hogy a kongresszus nyomtatott meghívójának hátoldalán autogramot gyűjtsön a szabolcsi vasasokat képviselő két fiatalasszony, Dobrai Miklósné és Torma Jánosné. „Lázár elvtárs már megvan!” — mondja az egyik szünetben a kdsvárdai küldött, s hogy az újságíró is hasznossá tegye magát, megmutatja a következő autogram jelöltjét, Zsurzs Évát, a Magyar Televízió rendezőjét. Szilágyi Szabolcs (hja a már elvetett őszi kalászosokat időben kibarázdáljuk . .. , ha jobban megszervezzük a megtermett akna szedését, csomagolását, értékesítését ..., ha az állattenyésztők komolyabban veszik dolgukat... Kemény szayak És peregnek a kemény szavak. Ha nem tudnánk, 'hogy tisztes eredménnyé! zárt a szövetkezet, azt is hihetnénk, a szakadék szélén táncol a négy kis szatmári település gazdasága. — Igaza van az elnöknek, a szép szavakból nem él meg az ember — súgja az imén- tiek hallatán a mellettem 'üllő Márton István, akii Zsa- rolyánból érkezett, s a maga nyolcvan esztendejével a legöregebb a küldöttek között. — De most már kíváncsi vagyak, mit .terveznek ezek utá n! Nem sokat kell várnunk 'erre sem. A növénytermesztőknek, s különösen a kertészeknek sokkal jobban kell dolgozniuk, mint tavaly, erre hathatós ösztönzőnek ígérkezik az idei újdonság: minden ágazatukban önelszámolást, s nyereségérdekeltségi rendszert vezetnek he. A saját zisebének pedig senki sem ellensége. Bérbe adták A múlt évben már kísérleteztek az új vállalkozási formákkal: a jószágok, a (gyümölcsösök és a gépek egy részét bérbe adták a tagoknak. Születtek eredmények — a bérbe adott bárányokból például tízszer kevesebb hullott el, mint a közösben — de az idén jóval többet várnak innen is. Ám a legfontosabb célkitűzés az úgynevezett alaptevékenységek színvonalának érzékelhető emelése, melynek egyik alapvető feltétele a középvezetők munkájának javítása. Jócskán a délutánban jártunk már, mikor felállhattak a székről a küldöttek, akik 'közül jó nóhányan elmondták véleményüket a múlt esztendőről, az idei tervekről. Mellőzve a tiszteletköröket, a tennivalókat ecsetelték. Erről beszélgettek később, az ünnepi asztalnál is. Mert a gyűlés után kis ünnepet is tartottak. Mégiscsak lezártak egy évet, s nem is rosz- szat.
