Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. február 15. Szabolcsi história Vörös kakas a megyeházán Az 1884-ben alakult nyírL egyházi önkéntes Tűzoltó Egyesület egyik legnehezebb és legnagyobb megpróbáltatást jelentő tüze 1908 februárjában volt, amikor kigyulladt a vármegyeháza. 1908. február 19-én este 10 óra körül egy fiatalember jelent meg a tűzoltóság őrtanyáján, hogy azonnal vonuld janak ki, mert ég a vármegyeháza. Az evangélikus templom tornyában tanyázó toronyőr inam jelezte a tüzet, ‘holott szinte nappali világosság volt az égő vármegyeháza fényétől. A tűz az épület középső részén ütött ki, s fenyegette kz északi és a déli szárnyat is, ahol az al ispán! és főispá- nl hivatalok és lakás volt. A gyenge ésiaaíki szél miatt Antal János alparancsnok előbb a vármegyeház déli kisudvarán szerelt fel egy fecskendőt, és a veszélyeztetett alispán! lakástól a tüzet a nagyterem tetőzete alá szorította vissza, és ott lokalizálta a tető átvágásával. Ezalatt Sztatkievics Román szakaszparancsnok az északi udvaron lévő kútba szerelt fecskendőt, és Varga Sándor őrparancsnok vezetésével ezen a szárnyon is meggátolták a tűz tovaterjedését. Ezen munkálatok közepette a szél megfordult és megerősödött, úgyhogy az északi oldalion is át kellett vágni a tetőt; hogy a tüzet a nagyterem felett lehessen lokalizálni. Ekkor azonban az égő manzárdtető összeomlott, s a vastag, vaslemez, mellyel fedve volt, a mennyezetre hullott, maga alá szorítva az égő anyagokat. A vaslemezt a tűzoltók nem tudták 'elmozdítani, alatta pedig égett az egész meny- nyezet. Konthy Gyula főparancsnok megkísérelte aiz északi oldalon a tetőn keresztül oltani a tüzet, de a városban ■nem volt olyan hosszú létra, mely a megyeháza tetejéig felért volna. Az egyre' inkább fáradó tűzoltók helyét a viszabtyúk- nál. a lakosság vette át, s a Kivonulás a szertárból (Fotó: Zsák Zoltán) munkában jó példával járt elöl Vay Gábor főispán és alispánja, Mikecz Dezső. Éjfél után a szivattyúk működtetésére 24 közös huszárt kiértek, akiket a es. és kir. 14. huszárezred parancsnoka Kahler János ezredes azonnal kiküldött. Éjfél után két órára a 'nagyterem fölött sikerült eloltani a tüzet, úgyhogy csak a tűzőrség maradt kinn Antal János parancsnoksága alatt. Az elővigyázat indokolt volt, hisz alig egy óra múlva ia tetőgerendák ismét tüzet fogtak, úgyhogy megint minden tűzoltóra szükség volt, hisz a tűz most a főispáni hivatalit és lakást fenyegette. Ekkorra azonban a kutak vize kifogyott, a főispán utasítására az összes városi fogatot a tűzoltók rendelkezésére bocsátották, s a vízzel telt lajtkocsik egymás után gördültek a megyeháza elé, s így sikerült a tüzet reggel öt-hat óra között ismét megfékezni. A tűzoltók ekkor a meny- nyezetgerendákat a nagyterembe dobálták, ahol az ajtókban álló, fecskendőkkel felszerelt társaik azokat eloltották. Nem maradit más fenn, csak a mennyezet közepén lévő 15—20 négyzetméter gerendázat. Ezután az alispán a nagyteremben lévő törmeléket, üszkös gerendákat elbontatta. Ez már 20-án délben történt. Az ekkor már kétszer felváltott huszárok helyét a honvédhuszárok foglalták el, akik tovább őrködtek a tűz körül. Délután öt óra körül a mennyezet fennmaradt része ismét kigyulladt, s a 'tűzoltók 20-áról 21- re virradó éjszaka még mindig a vármegyeházánál dolgoztak. 21-én aztán a mérnöki hivatal munkásai végre lebontották a fennmaradt tető- részt, s így kétnapos küzdelem után nyugodtan hajthatták álomra fejüket a teljesen kimerült tűzoltók. Az alispán megköszönte a tűzoltók hősies helytállását, majd megvendégelte a 'testületet, és pótolta a tönkrement felszerelést, ruházatot. A megyeháza égése azonban intő példaként szolgált, hogy minél előbb korszerűsíteni kell a tűzjelző berendezést és a tűzoltó szereket. Hogy mennyire komolyan vette a város a tűzoltók munkáját, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a következő években új, korszerű laktanyába költözhettek a tűzoltók a Dessewffy (ma Bessenyei) tér és a Bethlen utca sarkán, kaptak egy 22 méteres tolólétrát, s még az első világháború előtt elsők között az országban elektromos tűzjelző rendszert szereltek fel Nyíregyházán. így vált valóra a nagy fűzről szóló jelentés utolsó mondata: „Ne a milliós károk után jajgatva áldozzunk utólag a tűzoltóságra, mint Gyöngyös, Nagykároly stb., hanem okosan előzzük meg azt, s a tapasztalt hiányokat pótoljuk.” Bene János Jegyzeten kívüli terefere Két színházi rendezővel Valószínű a rendező igazában beszélgető partnernek csak a másik rendezőt, vagy a színésztársiakat tekinti, amin nincs semmi csodálkozni való. Hogy aiz átlagember, a színházba járó közönség egy tagja, aki alkalmi krónikásként próbál bepillantani a rendezés titkaiba, erős kapukat dönget, ez sem rendkívüli. A rendező elsősorban a színpadon megjelenített produkcióval beszél, mond véleményt a világról, önmagáról, s ha azt jól,- színvonalasan, eredeti módon teszi, máris sokat mondott, majdhogynem mindent arról, milyen gondok, 'gondolatok foglakoztatják .. . A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház két fiatal rendezőjével, Salamon Suba Lászlóval és Gellért Péterrel pályájuk eddigi állomásairól, munkájukról, közérzetükről, jövőbeli elképzeléseikről akartunk szót váltani abból az indítékból, hogy a közönség elég keveset tud a kulisszák mögötti világról, melynek egyik fő alakítója, mozgatója, egyben a színház szellemiségének egyik meghatározó alakja a rendező, illetve a rendezők. Salamon Suba László a fővárosiban kezdte rendezői munkáját, a Katona József Színházban a Stílusgyakorla- tok-at azóta is az ő rendezésében játsszák. Nyíregyházán a Vízkereszt, az Ördögük, a Bancbanus, a Julie kisasszony, jelenleg pedig a február 18- án bemutatandó Gorkij darab, a Nyaralók rendezése jelzi munkásságának sokszínűségét. Nem sokkal az ügyelő színpadra szólító hangja előtt találkoztunk vele, így legfeljebb egy gesztusra futotta az idejéből, de talán nem is kívánt többet mondani; meghívta az olvasókat, a közönséget a Nyaralok bemutató előadására. Annyit jegyzett meg kérdésünkre, amely a premier hangulatára, színvonalára vonatkozott, — amint a szavaiból kivehető volt — a premier-előadás más, mint a többi, eigy protokodlközön- ségnefc szól. A rendezőnek azonban utána is jócskán; van munkája a darabbal, a finomítás, csiszolás nem ér véget a bemutató előadással;. Hogy most éppen mi, vagy ki foglalkoztat ja, úgy válaszolt: Gorkij. Mindig az éppen rendezendő darab köti le a figyelmét, s még nem tud a jövőről konkrétat mondani, mit fog rendezni a következő hónapokban, Gellért Péter valamivel beszédesebb volt, bár ő is inkább egy-egy általa rendezett előadás apropóján szeretett volna érdemiben, szót váltani munkájáról. Gellért Nyíregyházán kezdte rendezői pályafutását, itt volt a vizsgarendezése is, a Két Bolyait láthatta a nyíregyházi közönség az ő rendezésében,, majd két olyan darab következett, amelyről megoszlottak a vélemények színház cm belül is — egy zenés játék és a Kinek se nap se szél című darab következett — most pedig az igen sikeres stúdió- rendezés, az Otthon című produkció jelzi, hogy van modem mondanivalója a közönségnek. Szabályos interjú mégsem alakult ki Gellért Péterrel sem, mert eddigi nyíregyházi munkásságának összegzésére — ki nem mondva ugyan — de nem vállalkozott. Az egyes darabokról! pedig megírta a véleményét a kritika. A rendezés örök dolgairól azonban mégis elmondott — jegyzet- füzeten kívül — néhány tanulságot, . amire érdemes figyelni. Ez pedig nem más, minit a rendező és a színészek munkatársi-emberi kapcsolatának jelentősége, ami nélkül nem születhetnek jó színpadi alkotások. Közismert felismerés ez, mégis a rendező dilemmája mindig új és új arcot ölt, különösen, ha régi beidegződést, sablont kell közös erővel lefaragni egy-egy színész játékában, amelyben Gellért Péter nem titkolt segítőtársakat vél a partner színészekben, akik sokat tehetnek egymás játékmodorának, stílusának csiszolásában. A színész önérzete, személyiségének tisztelete (is szóba kerül, ami igen fontos, s amit a rendező nem sérthet anélkül, hogy sebeket ejtsen. Márpedig ilyen sebekre, másmilyenekre sem, aligha van szükség... P. G.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------, LÁTOGATÓBAN A menedzser A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a menedzser „bonyolult tevékenység, vállalkozás szervezését, irányítását végző szakember”. Ha sokan nem liis ltudják a szó pontos meghatározását, azért mindenki érzi a kifejezés lényegét. Vagyis, bogy a menedzser olyan szakember, aki „jói futtatja” a rábízott ügyeket. Dr. Prónay Gábor okleveles villamosmérnökre kétségkívül illik a kifejezés. A fiatalember alig tóbb, minit egy esztendeje lett a Híradásiteohn ikaii Tudományos Egyesület ügyvezető főtitkárhelyettese. S ha ő nem is dicsekszik vele, azért ‘tény, hogy jelentős szerepe van például abban, hogy az elmúlt év alatt ötven (!) százalékkal gyarapodott az egyesület taglétszáma. A főtitkárhelyettes azért órikezett február elején Nyíregyházára is, hogy rósz vegyen az egyesület területi Szervezetének alakuló ülésén. — Nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek, miivel Szabod os -Szatmár megye az egyesület számára imindeddig „szűz” terület volt. S 'ez nagy adósságként nehezedett ránk, hiszen a HTE 1949 óta létezik. Jelenleg mintegy 4 ezer tagja vön, s 31 városban működik szervezete. Ebben a megyében ás sokan élnek, akik jól kamatoztathatnák, gyanapít- ■haitnák tudásukat a szervezet keretem belül. Az elektronikai ailkatrészipair, a -postafarga- lom és a távközlés tartozik a (profilunkba. Tagjaink közé oktatási és kutatóintézeteket, (gyárakat szolgáltató cégeket sorolhatunk — mint az ORION, a VIDEOTON, a Magyar Posta, a BHG, vagy a Híradástechnika Szövetkezet. Ebben a megyében is jó néhány munkahely — így az Uraiversiil, vaigy a távközlési üzem — szakembereire számítunk. A Műszaki iés Természettudományi Egyesületek Szövetségében különleges szerepet tölt be a HTE, hiszen a népgazdaság elektronizálásának a gesztora. A munka sorén felmerülő szakmai problémák a legmagasabb szintekig jutnak el. Az egyesület elnöke, s egyik társéin ölke az MSZMP KB tagja, a főtitkár: dr. Tófalvi Gyula Kossuth - díjasunk. A végrehajtó bizottságban akadémikusok dolgoznak, de van köztük ipart miniszterhelyettes is. — Rendkívül sokrétű a munkánk. Szakembereinket rendszeresen felkérik komoly ipar- politikai koncepciók véleményezésére. Ilyen volt az országos kutatásfejlesztési program, Vagy .a posta hetedük ötéves távlközlósfejlesz- íési 'terve. Nagyon sok szerződéses megbízásnak is eleget teszünk: például prognosztikai tanulmányokat, rendszerterveket készítünk, integrált áramköröket tervezünk. Ezek megoldására teameket hoaunk létre, melyek tagjai szabadidőben dolgoznak. Igaz, jól megfizetik őket, de ezék a megbízások nemcsak a pénz miatt vonzóak. Hanem azért is, mert műszakilag nagyon alapos felkészültséget igényelnek. Azt a hiányt pótolják, ami a tudomány és az 'ipar között van, vagyis sokszor 'prototípusokat, nullszériákat készítenék. Magam arra vagyok a legbüszkébb, hogy olyan teameket tudtunk létrehozni, amilyeneket eddig, még senkinek sem sikerült. Nagy ütőkártya dr. Pirónay Gábor kezében, hogy rengeteg embert ismer a szakmában, ezéirt pontosan tudja, hogy egy-egy feladat végrehajtására kiket kell mozgósítani. — Mielőtt a HTE függetlenített főtitkárhelyettese lettem egyetemi oktató voltam. Lényegében kutatók közül kerültem át erre a „iótifuti” munkára, amin volt munkatársaim kicsit csodálkoztak. Az áldást pályázat alapján, öt jelentkező közül nyertem el. Különösen az adott hozzá kedvet, hogy meglehetősen nagy szakmai tapasztalattal rendelkezem. Az elmúlt wek alatt sokat dolgoztam külföldön: többek közt Csehszlovákiában, vagy Párizsban, így nemzetközi ismeretekkel is rendelkezem. Ráadásul jó ideig •egyesületi aktívaként is tevékenykedtem. Az egyetemen eltöltött 15 év alatt 1500 villamos- rriérnökpt tanítottam. Meggyőződésem, hogy felkészült gárda kerül ki az egyetemről. Kevés a pályaelhagyó, mert érdekes és fontos problémakörrel foglalkoznak diplomásaink. - Az egyesület egyébként felvállalta, hogy segít a szakmai ismeretek bővítésében, módot ad a tapasztalatcserére, a nemzetközi eredmények megismerésére. — Ezt szolgálják konferenciáink. Az idén mi leszünk a gazdái az Elektromágneses Tórelméleti Világkonferenciáinak, melyre több mint félezer résztvevőit várunk a világ 'minden részéből: a Szovjetuniótól Dél-Afrikán át Izraelig. Ugyanebben az időben ran- . dezzük meg a Mikrohullámú Összeköttetések Konferenciáját, melyre ugyancsak számos külföldi vendég érkezik. Kiemelkedő i eseménynek ígérkezik nyáron a tv 'technikai ' kiállítás és konferencia, ahol a kábeltelevíziótól a teletext rendszerig a legújabb technikákkal ismerkedhetnek meg a résztvevők.— Négy hazad konferenciát is szervezünk a nemzetközi rendezvények mellett. Az egyik legérdekesebb, a „Megbízhatóság, minőség, gazdaságosság” címet Viseli. Erre a programra — az elektron lkától a gépipariig — az ipar minden területéről várjuk a te- ? ma .iránt érdeklődő szakembereket. Nehéz lenne csokorba gyűjteni, hogy menynyi utánjárásba kerül egy-egy ilyen program előkészítése. Egy adalék a főtitkárhelyettes életéből: tavaly több, mint 4 ezer kilométert utazott Magyarországon és öt alkalommal járt külföldön az egyesület ügyeiben. A felsorolt tennivalók mellett része volt a különféle oktatások szervezésében is. — Fontos feladat a profilunkba tartozó szakközépiskolák patronálása. A tanulókat nyári táborozásokra visszük, ahol szakmai felkészítésit kapnak a gyerekek az egyetemi felvételihez. Létrehoztuk a vándoroktatás rendszerét. Ennek során pedig neves előadók látogatnak el a különböző munkahelyekre, s 'tartanak tájékoztatást olyan témákban, mint a mikroprocesszoros irányítás, vagy az optikai hírközlés. — Feltétlen szólni káli a tanulmányutakról is. Az elektronika és a távközlés területén széles körű nemzetközi kapcsolatok alakultak ki. A szocialista országokon túl a nyugatnémet, az ölasiz társszervezettel állunk kapcsolatban, de jó az együttműködés a jugoszlávokkal is. Sőt már a franciákkal és a kínai Lakkal 'is tárgyalunk. Az NSZK- ba például 'évente 12 szakemberünk utazik. Hagyomány, hogy rendszeresen szervezünk külföldi cégbemutatókat az országban: mé- gyet-ötöt is 'élvenként. Ezért dollárral fizetnek. Az így kapott valuta egy részét aztán utazásokra költjük. A külföldi utak résztvevőit pályázat alapján választják ,ki. Az érdeklődök szakmai életrajzuk és egyesületi munkáljuk alapján jelentkezhetnek. Végül bíráló bizottság dönti el, hogy kik utazhatnák. — Ez is egyfajta érdekvédelem egyesületünkben. Egyébként ami az egyéni érdekeket illeti, inkább órdekközvetítésre vállalkozunk. Nem hiszek abban, hogy általában szükséges támogatni az értelmiséget. Szerintem elsősorban az alkotó, s szakmailag elkötelezett emberek érdemelnek figyelmet. Nagy lehetőség, hogy jogunk van javaslatot temá állami díjra, s más magas kitüntetésekre. Olyan eset pedig nemigen volt, hogy elutasították volna a javaslatainkat. Az egyéni érdekképviseletnél is fontosabb a szakmái érdekvédelem. Vagyis mindent megteszünk azért, hogy a hozzánk tartozó területek — mint az 'elektronikai ipar, vagy például a távközlés — állami támogatásban részesüljenek. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület tevékenységében fontos szerep jut a megyénkben működő szervezet tagjainak is. — Elsősorban azt kérjük a szabolcsiaktól, hogy fejlett, színvonalas szakmai életet alakítsanak ki szűkebb pátriájukban. Vonzzák magukhoz az -érdeklődő szakembereket, s nyújtsanak segítséget áhhoz, hogy a megye az elektronika útjára lépjen. Persze ez egyedül nem megy. Szükség van a megyei tanács, s az MTESZ segítségére is. Házi Zsuzsa Konczek József: Mégis Elhagynak engem az emlékek, és szemközt vagyok a delet ragyogó nappal, arcokba, tekintetekbe nem mélyed, önmagát vizslatja csendes indulattal az ember. Majd összehajol fejem a magukban beszélgető napraforgó kkal, együtt élni át, hogy a kertek alól e nyílt ég alá kifutó domboldal milyen boldog a záporozó fényben, tükrös magasság alatt a lábához néző seregét őrzi, mint aki sorsot érlel, a hűségesekét, a közös emlékezetét. De engem elhagynak az emlékek, utánuk megyek a csendes menetben, f edetlen lélekkel lépdelek, mint aki mindent, örökre megértett, mondja, mégis, a történetet. KM
