Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

1986. február 15. RÁNK PIRÍT A DIGITÁLIS IDŐ AZ IDŐ KÖNNYEN KÖVETHETŐ LÉPTÉKÉT A FÁK ÉVGYŰRŰI, A FOLYÓK RITMIKUS ÁRADÁSAI, AZ ÉGBOLTOZAT JELENSÉGEI SZAVATOL­TÁK AZ EMBERNEK ÉVEZREDEKEN ÁT. NAGYAPÁINK MÁR A VEKKERHEZ IGAZODTAK. ÉS EGYÁLTALÁN A MAGUNK ALKOTTA TÁRGYAK, MÜVEK VÁLTAK MINDENNEK SZINTE KIZÁRÓLAGOS VISZONYULÁSI ALAPJÁVÁ. A SOKASODÖ ÉS FINOMODÖ EMBERI ALKOTÁSOK A KÖ­VETHETŐSÉG ILLÚZIÓJÁT MÁR RÉG LEROMBOLTÁK. AZ IDŐ GYORSABB LETT AZ EGYSZEMÉLYES GONDOLATNÁL. A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÉSZTETTE MEGLÓDULÁSRA ÉS GYORSULÁSRA AZ IDŐT. MINDEZT FIGYELMEN KÍVÜL HAGYHATJA-E A TÁR­SADALOMTUDOMÁNY, JELESÜL A KÖZGAZDASÁGTAN, ILLETVE ANNAK GYAKORLÓJA? BIZTOS, HOGY NEM. EZ UTÓBBI FELISMERÉS JE­GYÉBEN RENDEZTÉK MEG SALGÓTARJÁNBAN A FIATAL KÖZGAZDÁSZOK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJÁT JANUÁR VÉGÉN. A jelenlévők megállapít­hatták: a legújabb technikák alkalmazásában és ismereté­ben nemcsak a magyar gaz­daság, de a közgazdász szak­ma is lemaradt, akár a későn érkezők az első közös étkezés svédasztalának eseményeiről. Alkalom egy ilyen találko­zó arra is, hogy az ország minden szegletében dolgozó egykori évfolyamtársak, egyetemi cimborák összefus­sanak, beszélgessenek egy jót. Egy-egy megyéből 8—10 ifjú szakember érkezett a Karancs-alji városba. Az alaphangot Pulai Mik­lós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese adta meg. Hangulatos előadásából né­hány kiragadott elem: 1985 a gazdálkodás kakukktojása Ez megnehezítette az idei in­dulást. Arra viszont jó volt, hogy kiváló, bázisnak tekint­sék azok, akik — tévesen, de kizárólag — a számokra, szá­zalékokra hagyatkoznak a fejlődés megítélésekor. Az elkövetkezendő öt év­ben nem elsősorban a beru­házási hányad gyors ütemű növelése a cél, hanem hogy a meglévő összegeket olyan helyre költsék, ahonnan azt kamatostól vissza is lehet kapni: A termelési tényezők­nél 1990-ig jelentős változás nem várható. Vagyis a mos­taninál nem lesz több anyag, energia, munkaerő. Hogyan emelkedik akkor a nemzeti jövedelmünk? Hogyan bővül a termelésünk? Folyosói visszhangra talált a szünetben az elnökhelyet­tesnek az a megjegyzése, mi­szerint Hazánknak a — nem­zetközi kereskedelem zömét kitevő — közepes minőségű áruk piacait kell elsősorban célba vennie. A fiatal szak­mabeliek egy része nem osz­totta az előadó nézetét. Túl­zásra való hajlammal és if­júi hévvel hangoztatták: „A középszerűség nem lehet program!" Mások félreértés­sel vádolták az előbbieket és Magyarország _ gazdasági helyzetének józan megítélé-* sere intették a felcsattanó­kat. Egy ilyen konferencián sok régi tételt fogalmaznak újra. Mégis meglepődhet az ember, ha a lerágott csont valami konkrét ügyletben megfog- hatóvá, érzékelhetővé válik. Régi gond: a vállalataink pi­ackutatási, marketing mun­kája rossz, helyenként csap­nivaló. És mégis elkerekedik a szemünk, ha azt halljuk, hogy a Világbank egy bizo­nyos nagy összegű ipari fej­lesztő hitelt csak úgy hajlan­dó adni, ha annak egy jelen­nek ezek a tőkék? A műsza­ki előadásokhoz igazán nem tudok hozzászólni Kovács István, Szabolcs- Szatmár menyei Tanács: a mérnök fiatalok alán többet profitáltak volna ? konferen­ciából, mint mi. Ha viszont már itt voltam, megragad­tam az alkalmat, hogy meg­kérdezzem hogyan áll most a magyarországi távközlés fejlesztésére nyújtandó vi­lágbanki hitel ügye? Sajnos úgy tűnik, hogy Szabolcs me­gye csak eíiől a pénztől vár­hat jelentősebb összeget az országosnál is sokkai gyé­rebb telefonhálózatának bő­vítéséhez. De sajnos semmi biztosat nem tudtam meg. Gubcsi Lajos, a Magyar Közgazdasagi Társaság ifjú­sági bizottságának titkára (a konferenciai szervezője): — Az eddigi jiat találkozó kö­zül ezt érzem a legkiegyen- súlyozottabbnak. Talán azért, mert a műszaki tudományos élet legkiválóbb szakembere­it sikerült1 megnyerni egy- egy előadásj erejéig. A köz­gazdászok nem követték a természettudomány fejlődé­sét, az eredményeit nem is­„.. .minden konferenciában a szünetek érnek a legtöb­bet.” merik, nem tudják használ­ni, nincs benne eléggé a gon­dolkodásukban, hogy a káp­rázatos műszaki csodától gyorsul és változik a világ. Ügy tűnik túlságosan is el­foglalják magukat a szabá­lyozók értékelésével, módo­sítgatásaival. Egyféle figye­lemfelkeltés ez a konferen­cia. Fojtik János egyetemi ok­tató: — Igenis kellenek az ilyen összejövetelek. Az em­berek kitekintenek a min­dennapi munkájukból. Itt egy kicsit népgazdasági mé­retekben kell gondolkodniuk. Egyébként meg régi szabály: minden konferenciában a szünetek érnek a legtöbbet. Grajczárik Gyula, Nyírtou- rist: — Tavaly parázslóbb és feszesebb volt a konferencia. A hallgatóság és az előadók között alkotó viták bonta­koztak ki. Most ilyen nem volt. Talán mert kevés szó esett a közgazdaságtanról. ★ E sorok fjrója (maga is köz­gazdász lévén) nem érzi, hogy a szakmára rápirított volna a digitális idő. Az el­maradás viszont kétségtele­nül létezik, de nem behozha­tatlan. Sztancs János FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK „Igenis, kellenek az ilyen összejövetelek.” tös részét reklámra, „termék­futtatásra”, piackeresésre használjuk fel. Megér egy mosolyt az a megjegyzés, amit egy felső szintű magyar gazdasági ve­zető előtt tett a világ egyik Legismertebb nyugati szak lapjának kelet-európai szem­leírója ’83 tavaszán, a pénz­ügyi krízis csúcsán: — Végre egy ország, amiről jót írha­tok. / Mondhatnalc nekem akármit, nem mehet itt olyan rosszul, ha a nőknek még ilyen magas árfolyama van. A hallgatóságból néhá- nyan kissé bizarrnak találták az egyik előadónak a fő- é« mellékmunikaidő kapcsolatá­ról alkotott véleményét, illet­ve a példáját. Eszerint ami­óta világ a világ, mindig is létezett fő- és mellékmunka, és az emberek jövedelme e kettőből állt össze. Lásd Kep­lert, aki a nap egy részében csillagász volt, a másikban jós. Elképzelhetetlen olyan köz­gazdász-találkozó Magyaror­szágon, ahol a KGST-ről ne esnék szó. E sorok írója most először vesz részt hozzáértők olyan összejövetelén, ahol a KGST- ről, mint az erőmerítés for­rásvizéről úgy beszéltek, melyben végre megcsillanni látszik az aranyhal. Az internacionalizmus az árueladásokkor önmagában nem segít — fejtette ki Sző- nyi Péter, a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kap­csolatok titkárságának főosz­tályvezetője. A legjobD piaci protekciót a kiváló minősé­gű termékekkel lehet meg­szerezni. A Szovjetunióban például nagy igény van könnyűipari portékákra, gé­pekre. berendezésekre. Raj­tunk áll, hogyan tudjuk e le­hetőségeket kihasználni. Vélhetően a jövőben új lendületet kap a szocialista integráció. A lökést minde­nekelőtt a vállalati, intézeti közvetlen kapcsolatok meg­teremtésétől, felpezsdülésétől várjuk. Rendkívül előnyös­nek tűnik a tudományos, műszaki együttműködés, együttdolgozás. Salgótarjánban megfogal­mazódott: kár volna — egy SZEURÉKA felkiáltással — ldbecsülni a csúcstechnológi­ák kiemelt fejlesztésére vo­natkozó KGST-megállapo- dást. A múlt év végén elfo­gadott komplex program mo­torja lehet a szocialista gaz­daságok minőségi megújulá­sának, a termelés és az élet- színvonal növekedésének. Másrészt hazánk, illetve a többi tagállam politikai okoknál fogva sem kapcso­lódhat — legfeljebb jelen­téktelen részterületeken — az európai tőkés államok közismert ■ EURÉKA prog­ramjához. Köztünk és anyu- gáti fejlett országok között számos helyen fennálló tech­nológiai rés nem mélyülhet szakadékká, amelyet átlépni már nem lehet, csak belezu­hanni. A magyar biotechnológia világszínvonalra emelkedésé­hez ragyogó kifutópálya, al­kalom a komplex program nyújtotta anyagi és egyéb tá­mogatás. Hazánknak voltak és vannak nemzetközileg is nagyra becsült eredményei a tudománynak ezen az úttörő vidékén, noha — amint azt Láng István, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitká­ra elmondta — jelenleg az 1978-as amerikai egyesült államokbeli szinten állunk. Szakembereink ázsiója igev magas. Egy-egy nyugati in­tézetnek való időleges áten­gedésükért a fogadók messze nagyobb „lelépti díjat” fizet­nek, mint amit annak ide­jén a futballista Nyilasiért kaptunk. Húsz évvel ezelőtt ismeret­len volt a biotechnológia fo­galma, ámbár az emberek gyakoroltak olyasmit, ami fedi a szó tartalmát — hi­szen a sörfőzésnek, borkészí­tésnek meghatározott bioló­giai, Kémiai technoiógiája van. Az élő szervezetek, nö­vények, szabad szemmel nem látható lények tulajdonságai­nak, öröklődésének megvál­toztatása, az úgynevezett ge­netikai manipulációk, illetve azok eredményei, valamint az automatizálás és az elekt­ronika robbanásszerű fejlő­dése vezetett el az önálló biotechnológia megszületésé­hez. Ma már túl vagyunk az ehhez a tudományhoz fűződő illúziók, szenzációvárások korszakán. Elkezdődött a csendes és szívós munka. Olyan kérdéseket tesznek fel a kutatók, hogy mi módon csökkenthető a műtrágyázás kedvezőtlen hatása, mit csi­náljunk a szármaradékokkaL, hogyan érhetünk el 2000-re 20 millió tonna gabonater­mést? Láng akadémikus felhívta a figyelmet egy érdekes je­lenségre. A világpiacon szi­gorodó környezetvédelmi normák, a protekcionizmus (az árukkal való megkülön­böztetett eljárás) új válfaját teremtik meg. A radikális környezetóvó megoldások azonban nem járhatnak gaz­dasági megfontolások nélkül. Köztudott, hogy a műtrágyá­zás általában károsítja a ta­lajt. Mi történne, ha egyik évről a másikra megszüntet­nénk a kiszórást? Két esz­tendő után 40 százalékkal csökkenne a termés, és Ma­gyarország némi élelmiszer­behozatalra szorulna. Ha a gyomirtó szereket is betilta­nánk, 800 ezer embert kelle­ne sürgősen a mezőgazda­ságba irányítani. Mindez egyenlő volna a gazdasági csőddel. Hosszabb távon azonban mégsem fogadhat­juk el a kemikáliák ilyen arányú alkalmazását. belieket. Valaha ugyanis azt hittük, hogy a komputereket az emberek úgy fogják az életükbe építeni, hogy meg­tanulják azok „nyelvét”, az­az ki-ki megírja a maga uta­sítását a gépének. Ez az el­képzelés tévedésnek bizo­nyult. Hiábavaló ugyanis megtanulni primitív szinten mondjuk a BASIC nyelvet, akkor, amikor az élet min­den területén kész és kifino­mult programokat kapha­tunk — sok esetben már ele­ve beépítve egy-egy termék­be, mikroprocesszoros for­mában. Az átlag közgazdász nagy­jából ennyit érthetett meg a főtitkárhelyettes előadásából, aztán már csak az tudta őt követni, aki egyébként is já­ratos a hardverek és szoftve­rek világában. Igaz, volt még valami, ami említést érde­mel: kapósak a magyar prog­ramozók Nyugat-Európában, sőt Japánban' is. A külföld’ munkavállalásban kiutazók rendkívül rövid idő alatt ki­Hiba a számítógépek prog­ramozásának tanítását eről­tetni. Felesleges, nincs rá szükség. Ez a kijelentés Csurgai Árpádnak, az MTA főtitkárhelyettesének szájá­ból hangzott el. A fentiekre a számítógépes játékok sike­re ébresztette rá a szakma­Egy-egy megyéből 8—10 Ifjú szakember érkezett a Karancs-alji városba emelkedő kvalitásokat mu­tatnak az ottani szinthez ké­pest is. Megszámlálhatóvá tenni: ez minden digitális eljárás lé­nyege. Megszámlálhatóvá le­het tenni az emberi hangot és a zenét is. Berecz Frigyes, a BHG Híradástechnikai Vállalat igazgatója beszélt erről. Nem meglepetés: a távközlésben is forradalmat okozott a mikroelektronika és a számítástechnika meg­jelenése. A digitális techni­kák és az új távközlési mó­dok mélyebb tartalma azon­ban a meghallgatott előadás ellenére rejtve maradt a többség számára — lévén a közgazdászok nem műszaki­ak. Az előnyökre, a távlatok­ra és a tervekre viszont min­denki rácsodálkozhatott. Szerb László egyetemi ta­nársegéd: — Ami itt a gaz­daságról elhangzott, azt bár­ki elolvashatja a HVG-ben Is. Körülbelül egy fél elő­adásra való érdemi tudással gyarapodhattunk. Ami külön felbosszantott: ha az ország egyik gazdasági vezetője el­meséli: megérte eladósodni a 70-es évek első felében... akkor legyen olyan követke­zetes, hogy azt is elmondja, milyen eredményességgel, milyen ágazatokban -működ-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents