Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
XUII. évfolyam, 39. szám ÁRA: 2,20 FORINT 1986. február 15., szombat Baranyai Tibor főtitkár megnyitóját mondja. Összeüli a szakszervezetek XXV. kongresszusa Az £pítők Rózsa Ferenc Művelődési Házában péntek reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását a magyar szak- szervezetek XXV. kongresszusa. A szervezett dolgozókat több mint 800 küldött képviseli. Az elnökségben helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A kongresszust Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára nyitotta meg. Üdvözölte a tanácskozás részvevőit, köztük a külföldi testvérszervezetek, illetve nemzetközi szervezetek küldöttségeit. Ezután a tanácskozás részvevői egyperces felállással megemlékeztek a .magyar és a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól. Baranyai Tibor megnyitó beszéde után a küldöttek egyhangúlag elfogadták a kongresszus napirendjét. Ennek értelmében értékelik a XXIV. kongresszus óta végzett munkát, megszabják a további feladatokat, döntenek az alapszabály módosításáról; megvitatják a számvizsgáló bizottság jelentését, s végül megválasztják a Szakszervezetek Országos Tanácsát, s a számvizsgáló bizottságot. Egyhangúlag megválasztották a kongresszus munkabizottságait. Úgy határoztak, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának 217, a számvizsgáló bizottságnak 29, a SZOT elnökségének 35, titkárságának pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rátért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentését a XXIV. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek további feladatairól, illetve szóbeli kiegészítést fűzött a SZOT írásos beszámolójához, amit a küldöttek már korábban kézhez kaptak. GÁSPÁR SÁNDOR: I szakszervezetek támogatják mindazt, ami hasznos a társadalomnak átrendeződés alapjában erősített bennünket, de kitermelte a maga „hordalékát”, életünk nem kívánatos, torz jelenségeit is. Az a véleményünk, hogy ezek a jelenségek soha egy pillanatra sem kérd őj élezhetik meg a lényeget, a szocialista rendszer 'tartalmát, jellegét. Ezeket a mo- ráüis, etikai torzulásokat (közös erővel kell leküzd énünk, mert jelenlétük politikánk, szavaink és tetteink egységének 'hitelét veszélyeztetik. Az együk legsúlyosalbib, legtöbb negatív következménnyel járó gond a munkának és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyvesztettsé- ge, becsületük alacsony színvonala. így minden erőfeszítés ellenére túlságosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők és a gondatlanok, a felelőtlenék között, a jól végzett minőségi és a rossz munka között. Időnként teret hódítanak az ügyeskedők, a ,,szemfülesek”, a helyezkedők. Ezeknek az embereknek a viselkedése olyan amilyen. Erkölcse csak annak van, akinek viselkedési szabályai, értékei és ezekhez ragaszkodó indulatai vannak. Mindennapi életünk jelzéseit erre * vontakozóan komolyan kell venni, még ha nehéz is szembenézni a belőlük fakadó tennivalókkal. Nem mi hangsúlyozzuk elsőnek, de vállaltjuk az ismétlést: közösségi társadalom nem épülhet föd tagiadnak becsülete, tisztessége, biztonságtudata nélkül. Demokrácia, gazdasági megújulás, az értékek megbecsülése nem lehetséges anélkül, hogy a haza Jakói ne érezzék saját felelősségüket mindazért, ami ebben az országban történik. El kell ismerni: az érdekek figyelembevétele nélkül nem lehet a szocialista társadalmat építeni. De hadd tegyek ehhez hozzá még valamit. A munikásmo^alom mártírjai vállalták az üldö- •zést, a börtönt, sőt még súlyosabbat is. Küzdöttek és harcoltak. A SZOT elnöke emlékeztetett arra, hogy öt évvel ezelőtt a XXIV. kongresszus egy igen feszített cselekvési programot fogadott el. Ennek lényege az volt, hogy mozgósítani kell a dolgozók, a szakszervezetek minden erejét hazánkban a szocialista vívmányok és az életszínvonal ' védelmére, a gazdasági visszaesés megakadályozására, és egyben erőt kell gyűjteni egy későbbi fejlődéshez. — Ismeretes — mondottá —, hogy e célokat lényegében teljesítettük, de nem valósítottuk meg teljes mértékben. Nem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét, szinten tartani a reálbéreket. *Ez nehéz helyzetet teremtett, amely természetesen rányomta a szakszervezeti eredményekre is a bélyegét. Valamennyi konkrét célunkat nem értük el, de azt igen — és ez, figyelembe véve népgazdaságunk teljesítő- képességét és gondjait, nagyon nagy dolog —, hogy a mostani kongresszuson már dinamikusabb fejlődést segítő cselekvési program kitűzéséről beszélhetünk. A XIII. pártkongresszus döntése alapján a VII. ötéves tervben a gazdaság, az élet- színvonal és társadalmi életünk fejlődésében ismét növekedést terveztünk. Ennek az eredménynek az elérésében a szakszervezeteknek is jelentős részük volt. Köszönet a dolgozóknak, különösen a nagyipari üzemieknek, akiknek áldozatos munkája döntő volt az eredményekben, akik ugyan fogyó türelemmel, de elviselték a szaporodó gondokat. — A szakszervezeti mozgalomnak, amikor javaslatait, követelményeit megfogalmazza, mindig figyelembe kell vennie azt is, van-e anyagi lehetőség teljesítésükre vagy nincs. Megfogalmaztak olyan véleményt is, hogy a felismert gondokról már nem beszélni kell, hanem megvalósításukért cselekedni. Ez a bírálat jogos, azonban Gáspár Sándor a szónoki emelvényen. a szakszervezetek a gazdasági feladatok -végrehajtásának nem operatív irányítód, hanem segítői. A szakszervezeteknek saját rendeltetésük van. Nem más szervek helyett dolgoznak. A mi feladatunk: szakszervezeti eszközökkel elősegíteni az ország gazdasági erejének növelését, a hatékony, fegyelmezett és felelősen végzett munkát és segíteni mindazt érvényre jutni, ami gazdasági céljainkat előbbre viszi. Ennek érdekében önállóan alakítjuk ki feladatainkat, véleményünket, munkamódszerünket. A szakszervezeti mozgalom a hatalom részese A dolgozók javaslataira, bírálatára természetesen odafigyelünk. Nagyon fontos, hogy társadalmunk politikai intézményrendszerének valamennyi szereplője nyitott, türelmes és toleráns legyen a felelősen megfogalmazott vélemények irányában. A történelem megtanított bennünket arra, hogy senki nem lehet csalhatatlan. Pártunk ezt ismerte fel 1956 után. A mai napig politikájának egyik vezérfonala, hogy nem uralkodik, hanem vezet, nem parancsol, hanem meggyőz, nem diktál, hanem szolgál. Nagyon fontos, hogy ez a gyakorlat továbbra is érvényesüljön, sőt erősödjön. A szakszervezeti mozgalom osztályszervezet, elkötelezett és önálló részese a hatalomnak. Nincsenek önálló politikai törekvései, s mint a hatalom részese, felelős alakítója és végrehajtója a politikának. Ugyanakkor érdekvédelmi szervezet. Nem egyszerűen tömegszervezet, a szakszervezet ennél gazdagabb, összetettebb és mélyebb értékeket hordozó osztályszervezet. — Minden körülmények között keresni kell a jobbat hozó esizfközöket. Még akkor is, ha ez újabb gondot is hoz magával, még akikor is, ha tudjuk, nem minden kísérlet hozza meg a várt eredményt. Ismeretes, hogy a jelenlegi gazdasági helyzethez igazodTámogatjuk a rendet, a fegyelmet, a hatékony munkát va igyekszünk gazdasági gondjainkat újításokkal' is enyhíteni. Ezek körében némi lehetőséget adtunk a magánvállalkozásnak. Ennek hatására a dolgozókban felmerült az aggodalom, hogy csökkennek, halványodnak a társadalom szocialista vonásai. Lehetséges, hogy a dolgozók közül egyesek így .látják a helyzetet, azonban a szakszervezeti mozgalom felelősséggel vallja, hogy társadalmunk szocialista vonásai alapvetően nem változtak meg, de valóban vannak negatív jelenségek, amelyek nem felelnek meg a dolgozók szocializmusról alkotott eddigi elképzeléseinek. Azt is szenvedélyesen tette szóvá a tagság, hogy értékrendünkben zavarok keletkeztek. Nem egy felszólaló úgy fogalmazott, hogy nem jó, ha szocialista viszonyok között a hatalmat a funkció jelenti, a rangot pedig a pénz. Igazuk van. Ilyen, torzulása is lehet a dolognak. A társadalmunk életében végbemenő mélyreható változások természetes módon együtt jártak az erkölcsi értékek átrendeződésével. Ez az — A szakszervezetek támogatják a gazdasági és társadalmi felemelkedést, a rendet, a fegyelmet, a hatékony munkát, a demokrácia érezhetőbb érvényesülését. Támogatják mindazt, ami hasznos a társadalomnak, ami szocialista fejlődésünket és az érte való cselekvést erősíti. De nem támogatják azt, ami ugyan divatos, de valójában csak nehezebbé teszi az előrehaladást. Határozottabban kívánunk fellépni az életünkben jelen levő negatív jelenségek ellen. Szorgalmazzuk, hogy a kormány határozottabban követelje meg az állami és gazdasági szervektől, vezetőiktől munkájuk gyökeres javítását. Az elvonó intézkedések kidolgozása — amire eddig javarészt szükség is volt — gyorsan és jól ment nálunk, de most a termelésben kell nagy következetességgel eredményt elérni. Amit a kormány célul tűz ki, amit meg akar valósítani, az legtöbbször világos és érthető. De ha helyenként az állami és gazdasági szervek gyakorlata torz, ilyenkor hiába Ismételgetjük szavakban, hogy mit akarunk, csak imamalommá válik, ha a gyakorlat nem változik. Ezért javítani kell az állami és a gazdasági szervek munkáját is. Ügy véljük, jobban kell számolni az életünkben megjelent gazdasági törekvések tudati, ideológiai hatásával, így például azzal, milyen torzító tudati hatással jár a saját tulajdonú lakásszerzés kényszere, majd az ezzel járó kötelező terhek, az emiatt is vállalt mellékállások, különmunkák, a fegyelem lazulása. Ki tudja, mennyi társadalmi erőt von el, mennyi lelkesedést csökkent. Útkereső próbálkozásainkról szólva pontos választ kell adni tagságunknak a vgmk- król is. Ez is egyfajta újítás. Megvan az értelme, és ha rendeltetésszerűen működnek, pluszértéket tudnak létrehozni. Ismeretes, hogy létrejöttük eredeti értelme menet közben kissé háttérbe (Folytatás a 2. oldalon) A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa: kép az ülésteremből.
