Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-13 / 37. szám
1986. február 13. Kelet-Magyarország 3 Cégtáblák H a arról esik szó, miben változott életünk minősége, rendszerint bonyodalmas magyarázatokba, bonyolódunk. Próbálunk számokat sorolni, máskor olyan összehas cml ítha tó érvekéit mondunk, melyek már nemzedékek számára nem jelentenek semmit. Mindez akkor fordult meg a fejemben, amikor kisebb és nagyobb szatmári falvakon keresztül utazgattam, s álltam meg hosz- szabb-rövidebb időre — nézelődni. A nézelődések tárgya a falvakban feltűnt sokféle, többnyire kiáltóan színes — milyen is lehetne a reklám! — cégtábla volt. Csengersimától Mándig, Császlótól Rozsályig, Ko- csordtól Szamostatárfalvá- ig ott sorakoznak, kerítésen, házfalon, útkanyar- ban. Az egyik azt hirdeti: itt központifűtés-szerelő és vízvezetékes dolgozik. A másik parkettázást, padlószőnyegezést kínál. A harmadik autóbörze. Aztán van műszaki boltos, háztartásigép-javító, autószerviz, rádió- és tévészerelő. Korántsem gondolok arra, hogy a falusi kisipar ügye megoldódott, de a cégtáblák sokat mesélnek. Először elmondják azt: feltétlenül igény szülte, hogy egy parkettás, autós, központifűtés-szerelő ipart váltson egy kis faluban. A továbbiakban logikus ■következtetés, hogy ebből adódóan következtetéseket vonhatunk le lakáskultúráról, a háztartások gépesítéséről, az életmód megannyi változásáról. Nem utolsó szempont, de ezt is elárulja a sok tábla: pénznek, jövedelemnek kell meghúzódnia az igény mögött, hiszen ahhoz, hogy a javak bekerüljenek a régebbi és a szép új házakba, ahhoz fedezet kívántatik. Egészen biztos, hogy a községeinkben dolgozó iparosok száma nem elegendő. Hiányzik egy sor tradicionális szakma, kevés a borbély, a női fodrász, a cipész. Ennek ellenére is örültem a sok, új és korszerű szolgáltatást kínáló táblának. Mégpedig azzal a hittel, hogy ezek mellé sorakoznak újak és újak, és helyet kapnak régi szakmák képviselői is. N em tagadom, a cégtáblák többsége nem volt szép. Se míves. Mégis megörvendeztettek. Apró, de csalhatatlan jelei annak: a korszerűsödés folyamata, emberi létünk gazdagodása legkisebb településeinken is tetten érhető. Bürget Lajos ZÖLDSÉG ÉS GYÜMÖLCS GYORSFAGYASZTÓT építenek a Nyíregyházi Főiskolai Tangazdaság apagyi üzemében. Ez az ötvenmillió forintos beruházás gazdasági társulás keretében a Nyíregyházi Konzervgyár, az apagyi Hunyadi Termelőszövetkezet, a kállósemjéni Üj Elet Termelőszövetkezet, a sényői Zöld Mező Tsz, az OTP vállalkozási irodája és a tangazdaság összefogásán alapul. A tervek szerint 200 tonna mélyhűtővel rendelkező gyorsfagyasztóban elsősorban bogyós gyümölcsöket, de mint nevében is szerepel, zöldségféléket is feldolgoznak. Képünk: az új beruházás kompresszorháza, amelyet lengyel gépekkel szereltek fel és a műszaki átadása már megtörtént. (Elek Emil felvétele) Százhatvanezer dolgozó nevében Szólni, tenni a jobbért Szabolcs-szatmáriak a szakszervezetek XXV. kongresszusán Szabolcs-Szatmár megye mintegy 160 ezer szervezett dolgozóját tizennyolc küldött képviseli a szakszervezetek XXV. kongresszusán. Négyen — négy szakma, ágazat delegátusai — vallanak önmagukról, elképzeléseikről, s mindenekelőtt arról, milyen útravalót visznek magukkal péntek reggelre az Építők székházába... A munkaidő megbecsüléséről — Azelőtt egyszer-kétszer jártam átutazóban Pesten, most meg rövid időn belül másodszor utazom kongresz- szusra — mondja Torma Já- nosné, a BEAG Universil nyíregyházi üzemének csomagoló csoportvezetője, a vasasok küldötte. (Szakszervezeti „életrajza” rendkívül egyszerű: 1975-ben, mindjárt munkáiba lépése után lett szakszervezeti tag, majd nyolc évvel később bizalmihelyettesnek választották, s a legutóbbi, múlt őszi választáson újra rá szavaztak munkatársai. Pár hete a megye vasasait képviselte az ágazati kongresszuson, ahol a központi vezetőség tagja lett és a Magyar Szakszervezetek XXV. kongresszusának küldötte.) — Az utóbbi időben megszaporodott a közéleti munkám és a szakmai kötelességem, mert nemrég lettem csoportvezető is... Ahogy hallgatom ezt a lelkes fiatalasszonyt, minduntalan azon töprengek: hogyan tudja képviselni ez a törékeny fiatalasszony épp a férfias szakmát — tehát a vasasokat? A választ is megtalálom: rátermettségével, eszével, a számára megszavazott bizalom révén. — Sokat segít a férjem is, aki a családi feladatok jórészét leveszi a vállamról, hogy a közéleti munkámnak is eleget tehessek. — Miről beszélne, ha felszólalhat a kongresszuson? — A fiatalok legnagyobb gondjáról, a lakáshelyzetről. Mert a szülői támogatás nem mindenkinek a problémáját oldja meg. És még valamiről: jó lenne, ha a főmunkaidőben kereshetnék meg az emberek a jobb pénzt — persze jó munkával —, s nem másodállásukban és a vgmk- ban. (Torma Jánosné úgy beszél erről, mint akinek már lakásügye megoldódott: másfélszobás OTP-lakásban él családjával. Másrészt: ő maga is munkát vállalt a gmk— Szó sem lehet róla. Majd röhögjenek rajtunk utcahosszat, mint a szomszédokon ... Nem, Trabantot nem veszünk. — De Anyukám, a Zsigulinak már kilátni az alján, és zabálja az olajat, úgy füstöl mint egy ... — ... mint egy Trabant. Nézd meg a szomszédét, és sírjál. Ha nem sírsz, akkor is könnybe lábad a szemed a füsttől. — És honnan veszel 170 ezret, ha Ladát akarsz? — Nem érdekel. Trabant akkor sem kell! Még ha gyalog járok sem! * * * — A fűtését is megjavították? — Persze, Anyukám. Meg felszerelték egy sor extrával. Van rajta fogyasztásmérő is. — Mert biztosan sokat fogyaszt. Bezzeg a Zsiguli, abba alig kellett tankolni. — Ugyan, a szomszéd még nem is tankolt, pedig már egy hete megvan A szomszéd Trabantja nekik az új. Egy hét alatt megkapták. — Naná, hogy nem tankolt, szégyell vele kimenni az utcára. Olyan zöld, mint egy csapat kisliba. — Mi majd más színűt veszünk anyukám. * * * — Jé, már meg is jöttél? Hol a kocsi, vagyis a Trabant? — Kint hagytam az utcán, Anyukám ... — Sikerült fehéret választani, ahogy megbeszéltük? — ööö..., talán nézd meg. — Jézus Mária ...! Mit tettél Apjuk? Ez éppen olyan zöld, mint a szomszédé. Irgalmas Isten, miért versz egy ilyen balekkal? — De Anyukám, ne vedd annyira a szívedre. Nézd csak, nem is olyan zöld ez. Hiszen ismered a magyar közmondást: a szomszéd Trabantja mindig zöldebb... Esik Sándor ban, így bizonyára könnyebb a törlesztés ...) A munkásosztály utánpótlása Megyénk pedagógusait képviseli a kongresszuson Szerencsi István. Az ország egyik legtekintélyesebb szakmunkásképző intézetének, a 1 Kiesnek tanára immár 33 éve. Szakmai és mozgalmi tapasztalata tekintélyt parancsoló, hiszen már 1950-ben, tanuló korában bizalmi volt, s legutóbb, a múlt ősszel harmadszor választották szb-titkár- nak, sőt, 1980 és 85 között tagja volt a pedagógus-szakszervezet központi vezetőségének is. — Noha óriási társadalmi vita előzte meg az oktatási törvényt, s a törvény meg is született, késlekedik, s ezzel főként a szakmunkásokat oktató pedagógusok körében kelti a bizonytalanság érzését a végrehajtási utasítás ... — A munkásosztály új nemzedékeit neveli a szakmunkásképzés. Elkeserítő, hogy csak a gyengébb képességű fiatalokat „engedi át számunkra” a gimnázium, a szakközépiskola ... Tanulóink túlterheltek, sok ez a hat-hét óra, a nulladik óra, a hatásfok minimális ... — Nem megfelelően tükröződik a pedagógusmunka társadalmi értéke... A többi értelmiségiéhez képest is alacsony e hivatás elismerése ... A pedagógus nem képes másodállással kiegészíteni a jövedelmét. Nekünk a fő munkaidőből kellene tisztességesen megélnünk, hogy ne kelljen géemkázni, mrtriát, dohányt, paprikát termeszteni az önképzés, az országjárás helyett... Asszonyok, lányok bizalmából Riegel Istvánná a ME- DOSZ kongresszusi küldötte: őt is ágazati szakszervezetének központi vezetőségébe választották, s onnan delegálták a pénteken kezdődő tanácskozásra. Munkahelyén, Nyírszőlősön, a Vörös Csillag Tsz és a Metrimpex Üvegtechnikai Termelési Társulásánál, az üzemi ebédlőben váltunk szót, majd bemutatja azt az üzemrészt, ahol ő kalibrál, vagyis űr- mértéket hitelesít. — A kongresszuson a nők problémáját képviselem, legalábbis ezt érzem feladatomnak — mondja magáról. — Itt az üzemben is szakszervezeti nőfelelősként kétszáz asszony és leány bizalmából látom el ezt a társadalmi munkát. Tokajban érettségizett, dolgozott a Nyíregyháza Konzervgyárban, s most harmadik éve ebben az üzemben. Riegel Istvánná Torma Jánosné Szakszervezeti tagságának most tíz esztendejét „ünnepli”, de csak néhány hónapja került a mozgalom sűrűjébe... — Ez a két-három hónapos tapasztalat még kevés, most olvasgatok, tanulok, tapasztalatot gyűjtök ehhez az üj feladathoz. A kongresszusra éppen ezért még nem viszek magammal talán annyi muníciót, mint elvárható lenne, de abban biztos vagyok, hogy élményekkel és fontos ismeretekkel jövök majd vissza. — Mit várnak öntől a munkatársiad ? — ... Azt, hogy hasznunk legyen ebből a nagy szak- szervezeti „felindulásból”... Embert próbáló posztokon Bodó Barnabást, a SZÁÉV 2. mátészalkai főépítés-vezetőségén dolgozó vasbetonszerelő szakmunkást december elején nagy megtiszteltetés érte. Az építők kongresszusán nem csak a központi vezetőség tagja lett (ismét), nem csak a XXV. kongresz- szus küldöttévé választották, hanem a Szakszervezeteik Országos Tanácsa tagjának is ajánlották. A 29 éves fiatalembert arról ismerik, hogy a közösség ügyeiért eredményesen hallatja a szavát: tevékeny tagja volt a KISZ-bizottságnak, jól képviseli munkatársait a vállalati párt-végrehajtóbiBodó Barnabás zottságban és a szakszervezet fórumain is. Amikor a szakszervezeti irodán összefutottunk, még az alig negyedórája letett félévi vizsga izgalmától égett az arca (érettségizett, s most építésztechnikusi minősítőre jár), de az újságíró kérésére szívesen összpontosított az előtte álló nagy eseményre is: a kongresszusra. — A most záruló ötéves terv tapasztalataiba ágyazom gondolataimat: van, illetve, ha szót kapok, lesz mondanivalóm a fiatalok, főként a szabolcsi ifjúság helyzetéről, a pályaválasztás gondjairól éppúgy, mint az építőipari egészségvédelemről . . ., azokról a fiatal barátaimról, akik bizony fiatalon megrokkantak ... tenni kell értük, azokért, akik télen-nyáron a szabadban, huzatos, hideg munkahelyeken dolgoznak. Ugyanakkor az építők küldötte arról is beszél, hogy nekik, építőknek is meg kell felelniük a velük szemben támasztott követelményeknek. Két mondatot idéz az ÉFÉDOSZ főtitkára, Gyöngyösi István beszédéből: „Szeretnénk úgy boldogulni, hogy azok is jól járjanak, akik a mindennapok során használják a mi munkánk termékeit, akik a mi megrendelőink, megbízóink. És ez a mi célunk, hogy tőlük még több elismerést, jogos dicséretet érdemeljünk ki.” — Látja, ez a gondolat kísér el a XXV. kongresszusra. Szilágyi Szabolcs Vidéken nyaralók Gorkij-bemutatóra készül a színház Az 1985/86-os színházi évad második felének első bemutatójára készül a Nyaralok népes szereplőgárdája. Gorkij ritkán — legutóbb két évtizede — játszott darabja jelentékeny művészi feladat elé állítja színházunk művészeit. Gorkij drámái közül az Éjjeli menedékhely a legismertebb, mellette a Kispolgárok kap leginkább színpadot. Ezek a drámák a.nyomort, a szellemi és testi el- esettséget fogalmazzák meg, pozitív hősei a mélyből a fény felé fordulva a humanizmus fontosságát hirdetik. A Nyaralók a gazdagságiról, az ízlésről, az emelkedett életszínvonalról szól. Salamon Suba László, a darab rendezője mondja Gorkij drámájáról : — A Nyaralóknak két olvasata is lehetséges. Az egyik szerint a darab arról szól, hogy a polgárság elszakadt a néptől. Gorkij mintegy ennek a kritikáját írja meg. A másik szerint a darab szereplőinek tragikomikus kapcsolata hordozza az íród üzenet lényegét. — A Móricz Zsigmond Színház előadása — szándékom szerint — a második utat járja. Azokkal a gondolatokkal rezonáltam, amelyek személyes létünket, művészi létünket érintik. A nyaraló — a színészhóz. A nyaralók „lógnak a szeren”, megpróbálják bebizonyítani, hogy egy „végvári” színházban is érdemes jó előadást csinálni. A darabnak vannak mediterrán ízei, hangulatai. Ezekből is szeretnénk minél többet — a tél vége felé — a nézőkkel megéreztetni. Az előadás főbb szerepeit Gados Béla, Varjú Olga, Gaál Erzsébet, Farkas Ignác, Schlanger András, Saárossy Kinga, Vajda János, Mester Edit, Safranek Károly, Juhász György jábssizásk. A díszlet Bálint Ádám in. v. tervezte, a jelmezek Mial- kovszky Erzsébet m. v. munkái. A zenét Dés László szerezte. A bemutatóra ezúttal nem szombaton^ hanem 18-én, kedden kerül sor. (n. i. a.) Szerencsi István
