Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám

9 Kelet-Magyarország 1986. február 13. Hasznot hozó leányvállalat Vállalkoztak, nyertek Még a vállakózások korá­ban is ritka dolognak számít, ha egy vállalat a profiljától merőben eltérő leányvállala­tot alapít. Ezért még a szak­mabeliek is felkapták a fejü­ket, amikor három évvel ezelőtt egy építőiipari vállalat „mellesleg” vendéglátóipari tevékenységibe kezdett. 1983. január 1-én alakult meg a KEMÉV Munkásellátó Szálloda-Vendéglátó és Szol­gáltató Leányvállalata. Bódi Andrással, a vállalat igazga­tójával a kezdet, a 3 év mun­káját és az eddigi eredmé­nyeket tekintettük át. Az alapítás ötletét tulaj­donképpen az adta, hogy az anyavállalat munkásszállásai szinte üresen maradtak. A vi­déki dolgozók a nyolcvanas évek elején az egyébként ol­csó, komfortos szállás helyett inkább a hazaszállítást igé­nyelték. Elérkezett az az idő, hogy a három 360 helyes munkásszálláson alig negy­ven—ötven ember lézengett. Tenni ikellett valamit. Kapó­ra jött, hogy ebben az időben a Korona Szállót renoválták, és kevés volt a városban a szállodai hely. önmagától adódott tehát az ötlet, mi len­ne, ha a megüresedett szo­bákba vendégeket fogadná­nak? És mivel az új válla­lati törvény ezt lehetővé tet­te, néhány vállalkozó szelle­mű, rátermett emlber is akadt. Természetesen a munkála­tok némi átalakítást és elő­készítést 'igényeltek. Biztosí­tani kellett az egycsillagos kategória feltételeit. Lázas munka következett tehát: át­alakítás, festés, mázolás, sőt a sóstói Hotel Építőkiben fő­zőkonyhát is kialakítottak, és a terv egykettőre megvaló­sult. Mivel foglalkozik az önál­ló döntési jogkörrel rendel­kező vállalat, amelyért a KEMÉV kezességet vállal? Nos alaptevékenysége a ke­reskedelmi vendéglátás. Há­rom üzemi étkezőjében közel háromezer főt étkeztet. Mű­ködteti a már említett szállo­dákat — kettőt Nyíregyházán és egy fogadót Záhonyiban — továbbá négy munkahelyi büfét és egy munkaruhákat forgalmazó üzletet. Van taka­rító szolgálata is, amelyet mostanában már egyre 'töb­ben igényelnek. Különösen az átadásra váró lakásokban. Ami a gazdasági eredménye­ket illeti, már van mivel di­csekednie, hiszen a múlt év­ben mintegy négymillió fo­rint nyereséget szereztek. A három év során' a kis­vállalat dinamikusan feijilő- dött. Míg 1983-ban 38 millió forint volt a forgalmuk, ta­valy már közel 60 millió. Bó­di András igazgató szerint most kezdik érezni magukat biztonságban, végre minden sínen van. A kezdeti hetven- fős létszám pedig időközben 170-re gyarapodott. A leány- vállalatnál egyébként nem véletlenül fiatalos a lendület A dolgozók átlagéletkara 35— 40 év. Az is igaz persze, hogy sok a gond. Nehéz ugyanis megfelelő szakembergárdát szerezni. Az alapító vállalat nem járt rosszul a leányvállalat­tal, mivel többféle — tevé­Nyíregyháza legfiatalabb szállodája a Hotel Építők kemységétői eltérő — felada­tától is megszabadult. A le­ánycég megoldja a dolgozók étkeztetését, a munkásainak továbbra is színvonalas szál­lást biztosít, elvégzi a takarí­tást és egyéb szociális szol­gáltatásokat. Az sem közöm­bös, hogy a nyereségük fele a KEMÉV-et illeti meg. Hogyan tovább? — kérde­zem Boái András igzagató- tól. A látványos fejlődés ideje egyelőre lezárult. Hálózat­fejlesztésre nincs lehetősé­günk, de nem is akarunk. A szolgáltatásokat viszont bő­víteni tudjuk. Vállalatokat keresünk meg, felajánljuk, hogy átvállaljuk a munkás- ellátás gondjait. Szívesen át­veszünk kezelésre üzemi konyhákat, munkahelyi bü­féket. S ha lenne rá lehető­ségünk, a lakossági ellátás­ban is szeretnénk részt ven­ni majd nyílt árusítási üzle­tekkel. Bodnár István Egységes országos térképrendszer Hová lett a — Építési telkeink, zártkerti földjeink területét nyil­vántartási térképek készítése során számítják ki. Ezeken a legvékonyabb vonal is húsz-nyolcvan centiméteres sávot jelent a valóságban. Gondoljuk csak el mekkora területet jelent ez például százméteres hosszon. Aztán: ha egy narancs hé­ját szétterítjük, vagyis sík­ban ábrázoljuk A felületét, akkor az torzul, szétszakad. A föld felülete, is .felfogható egy ilyen narancs héjának. A gömbről síkba, térképre kell áttenni, nem csodálható hát az eltérés a térkép és a va­lóság között. A RÉGI, VAGY AZ ÚJ? Mindezeket a megyei föld­hivatal szakfelügyelője, Ho- ványi Péter mondta, aki Szi­lágyi Imre , csoportvezetővel közösen válaszolt kérdéseink­re. Sok vita adódik ugyanis abból, hogy az új felmérések során másként állapítják meg egyes telkek határait, mint amilyen a korábbi, nyilvántartásban is rögzített állapot volt. Költői a kérdés: melyik térkép a valósághűbb, a régi, a századfordulón ké­szült, vagy az új, műszaki­lag pontosabb? — Régen is volt megenge­dett eltérés, ez egy hold föld­Oipők, árak, minőség Miért az import, ha yan hazai? A tél közepén gyakran van gondunk a lábbelivel. Be­ázik a csizma, felszakad a talp. Mondhatnánk, cipősors. Baj csak akkor van, ha kiderül: cipőnket nemrég vettük, árát sem fogjuk egyhamar elfelejteni. Az egészség mindenekelőtt — Szeretném, ha elhinné: nem a cipőipar az előidézője a magas áraknak — válaszol kérdésünkre Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, aki ko­rábban évekig a martfűi ci­pőgyár mérnökeként dolgo­zott, bőséges tapasztalatokat szerezve a cipőgyártás hét­köznapjairól, gondjairól. Mitől drágul ? — Az alapanyag, a bőr ára egyre emelkedik, s ez csak egy tétel a költségekből. Az utóbbi időben megdrágultak az élőmunka költségei, hi­ányzik a megfelelő háttér­ipar. Ezek a tényék is okozói annak, hogy az elmúlt évben átlagosan 15 százalékkal emelkedett a cipők fogyasztói ára. A terjnelő^ ár vi«?opt ért­nek a felével, vagy ennél ke*- n^se.hbel: ‘ ! * , . '• — A boltokban — főleg de ünnepek előtt a megszokott­nál több volt az importból származó — olasz, jugoszláv csizma, cipő. A magyar ipar nem gyárt eleget? — Ennek több oka van, de közöttük a legfontosabb a választékbővítés. A forga­lomba hozott cipőknek 10—15 százaléka származik import­ból. közöttük legtöbb az exk­luzív, magas igényeket kielé­gítő lábbeli. Ugyanakkor pél­dául a Minőségi Cipőgyár termékei amerikai, nyugat­európai piacokon is megta­lálhatók, nyugodt szívvel mondhatom, ugyanolyan mi­nőségben, mint a nálunk kap­ható importlábbelik. — Akkor miért nem adják el ezeket a magyar piacokon? — Az előállítás költségei olyan magasak ezeknél a ter­mékeknél, amit a magyar vásárlók csak nehezen tud­nának megfizetni. A bőr minősége alaposan befolyásolja a késztermék tu­lajdonságait. A nyírbátori cipőgyár már az őszön kutat­ta az alapanyag-vásárlás lehe­tőségeit. Képviselői Indiá­ban, Brazíliában jártak, ahol a kész bőrök minősége vala­mivel jobb, mint a hazai ipa­ré. Persze van jobb az övé­— A szakma idegi ártalmai — a monotónia, a zaj, a mozgásszervi megbetegedések gyakoriak. Milliárdokat köl­tünk ezek kiküszöbölésére, a szociális helyzet mégis alig változott. A vállalatok ön­kéntes társulásával létrehoz­tunk egy úgynevezett elgo- nómiai labort, ahol a cipő­ipar fenti „közellenségei” el­len vesszük fel a harcot. Tervezzük, hogy alkalmassá­gi vizsgálatokat is elvégez­nénk itt, tehát ne a munka rostálja meg a dolgozókat. Sokkal kisebb - mint Örömömre szolgál, hogy már­is vannak biztató' eredmé­nyeink. Mindezekkel együtt talán sikerül elérni, hogy a cipőipar kilábaljon a jelen­legi helyzetből. A szándék biztató, igen nagy szükség van rá. A? ‘el­múlt évben Pécsett megren­dezett cipőipari szakvásáron ugyanis társadalmi zsűri vizsgálta a kiállított 1324 fáj­ta cipőt, s csak 282-ről, alig egyötödükről állapíthatták meg, hogy megfelelnek az egészség és a divat követel­ményeinek. ( Kovács Éva kénél is. A szakember sze­rint az olasz, spanyol, jugo­szláv bőrök kitűnő minősé­gűek — de ezek számunkra megfizethetetlenek. Faxénak külföldről — Nemcsak a minőség, a fazon is sokát számít a vá­sárlók szemében. Hogyan lát­ja ön, mennyi a magyar ci­pők divatkövetési távolsága? amit a vásárlók feltételeznek. Amit kérdez, az egyébként az ipar és kereskedelem örök­zöld vitatémája. A BNV-n minden évben látható: a ma­gyar cipőipar tud kényelmes, divatos, szép cipőket gyárta­ni. Külföldről is veszünk modelleket és technológiában is képesek vagyunk a jó eu­rópai átlag fölött dolgozni. Sajnos, az utóbbi időben le­értékelődött a szakma presz­tízse. A dol&ozók kétharma­da nő, s ez sajátos gondokat jelent. x í ■ i \ '. • u A tárgyalóteremből Százezer a szekrényből merősével vissza vitette magát motorral Kerecsenybe, s betért B.-ék lakásába. (B. nem indult el, mert elromlott a kerékpárja, és ezt Várad! nagyon jól tudta.) Kutatott a szobában, s B.-né kérdésére azt a választ adta, hogy a férjét keresi. Hazaérke­zett-e már? Azt is mondta az asszonynak, hogy elromlott a kerékpár, valószínűleg azért nem jött meg eddig. B.-né elin­dult a keresésére. Váradi vele együtt hagyta el a lakást, de később visszatért. Most már nem zavarhatták meg, kivett a szek­rényből 95 ezer forintot (!), és a motorral hazament. A Kisvárdai Városi Bíróság dr. Dzvonyár József tanácsa lo­pás bűntette * miatt vonta fele­lősségre Váradi Sándort; s ezért — mint többszörös visszaesőt — három év szabadságvesztésre ítélte. Büntetését a legsúlyosabb fokozatú intézményben, fegy- házban kell letöltenie. Az ítélet jogerős. nél 57 négyzetméter is lehe­tett, most ennél jóval na­gyobb pontossággal dolgo­zunk. A viták egy része ab­ból adódhat, hogy nagyon rögződtek bennünk az eddig nyilvántartott területi ada­tok, ezt használtuk adásvé­teleknél, öröklésnél, más ügyeinknél. A telekvásárlási szerződésekben azonban nem véletlenül szerepelt az a for­mula, hogv a természetben megtekintett, nyilvántartás­ban meghatározott térmér­tékű földrészlet... Tehát régóta a valóságos állapot volt a döntő, s a viták meg­oldásának a kulcsa ezután is ez lesz. A korábbi jogvi­szonyból származó adatokat, ha azok a természetben nin­csenek meg, nem lehet sza­vatolni. VÁRJÁK A TULAJDONOSOK SEGÍTSÉGÉT EOTR. Szakmai berkekben csak így emlegetik az egy­séges országos térképrend­szert. Az 1976-ban elkezdett munkálatok eredményeként, körülbelül az ezredforduló­ra, az egész ország területé­ről új térkép készül, ez vált­ja majd fel a régi alaptér­képeket. Ehhez a nagy mun­kához a tulajdonosok segít­ségét is kérik és várják a szakemberek. — Alapvetően fontos, hogy a tulajdonosok a helyszíni felmérések időpontjában mutassák meg telkük hatá­rait, s ahol a határvonalat állandó jellegű kerítés nem mutatja, egyértelműen karóz­zák ki. Ezzel járulhatnak hozzá, hogy az új térkép a tényleges valóságot a lehető legpontosabban ábrázolja. Ha a szomszédok között vita van és a karózás egymástól elté­rő, a felmérő szerv vizsgálja a helyes ábrázolás módját. A felmérések eredményé­ről a tulajdonosok az új tér­kép közszemléjén tájékozód­hatnak, ekkor tekinthetik meg, hogy az új felmérés szerint mennyi az ingatlanuk területe. A megengedett elté­rések értelmezése, alkalma­zása a földhivatal, illetve — végső sörön, egyezség hiá­nyában — a bíróságok fel-, • adata. A TANÁCSON MEGTEKINTHETŐ Az egyes települések lakóit a helyi tanácsokon kérésziül értesítik, hogy ' mikor kerül Hó és napsütés sor földjeik újbóli felmérésé­re. A munkák végeztével szintén a tanácsokon teszik közszemlére az eredményt: az új térképet és a területi adatokat tartalmazó föld­könyvet. Szabolcs-Szatmár területén Kisvárdán, Petne- házán, Laskodon, Magyon, Balsán, Szabolcsban és Gáva- vencsellőn folyik a felmérés. Tavasszal megkezdődnek a munkák Paszabon és Tisza- bercelen is. Az új térkép és a földkönyv közszemléje eb­ben az évben Oros, Császár- szállás, Tiszavid, Tiszabecs, Bököny, Érpatak, Apagy, Le­velek, Baktalórántháza, Szé­kely, Kisvarsány, Mátyus és Tiszaadony tanácsán várha­tó. (papp) HÍRŰIM Délelőtti pillanatkép Fe­hérgyarmatról. (és Wt.) AZ ELMARADT VIRÁGOK A Népszava január 14-i száma a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola életéről, a dolgozók helyzetéről közöl cikket. Taná­raink fizetése messze alatta ma­rad a középiskolainak. Oktató­ink bére kevesebb, mint az ál­talános iskolákban az átlag — mondja Nyilas István szb-titkár. A főiskola tanárainak helyzeté­hez az is hozzátartozik, hogy sok az ingázó. A kollégiumban pillanatnyilag 10 pedagógust szállásoltak el, mert nincs más megoldás. Mindössze két szolgá­lati lakásuk van ugyanis, de abban nyolc ágyon nyolc peda­gógus alszik. Egyébként a főis­kolának nincs szociális terve, de nem is lenne értelme készíteni, mivel a fejkvótájuk 60 forint, s ez arra elég, hogy évente egy­szer tudjanak segélyt adni a ta­karítónőknek. De ha az szb úgy döntene, hogy az intézmény nő­dolgozóit meglepi a nőnapon egy szál virággal, akkor oda lenne a takarítók segélye. Ugyanilyen okok miatt még csak nem is gondolhatnak arra, hogy peda­gógusnapkor vendégül lássák a főiskola 110 nyugdíjasát. Marad egy meghívás a házi kórusmű­sorra. MAJD AZTAN PÁRTOLUNK A Magyar Ifjúság 5. számában fenti címmel új sorozat kezdő­dött a vidéki színházak műhely­munkájáról, a céhbeliek össze­tartásáról. Az első rész a Mó­ricz Zsigmond Színház társula­tával foglalkozik. A terjedelmes riportból két véleményt idé­zünk* Schlanger András színmű­vész: „Mi nemcsak magunkért vagyunk itt, hanem színházat akarünk csinálni. Az aprómun­kát is el kell végezni. Mi itt hetente kétszer balettórán ve­szünk részt, heti háromszor lo­vagolunk, van saját filmklu­bunk, ahol filmtörténeti ritkasá­gokat vetítenek nekünk. Tehát mind fizikailag, mind szellemi­leg karbantart bennünket a munka.” Salamon-Suba László rendező: „A társulat hangulata és az egymás közti kapcsola­tunk itt olyan erő, ami állandó szembenézésre kényszeríti az embert önmagával és mindenki­vel. A kapcsolat ezer dologban megnyilvánul. Látogatjuk egy­mást, én szoktam a lakásomon próbálni, szervezünk bulikat, Utazunk együtt mindenfelé. Na­gyon szeretem ezeket az embe­reket színházon kívül is. Sok a szellemes, virtuóz színész, aki a magánéletben sem más. Tavaly tartottam amolyan .osztályfőnöki órát* a színészházban, ahol mindenkiről elmondtam a véle­ményemet fehéren-feketén ... A lényeg: a színészekkel törődni kell.” MINDENNAPOS TESTNEVELÉS A Köznevelés január 31-i szá­mában olvastuk: a megyei ta­nács felhívására Kisvárdán, az iskolaotthonos 1—3. osztályok­ban bevezették a mindennapos testnevelést. Olyan foglalkozási tervet dolgoztaik ki, amely ugyan a tantervre épül, de ennek fel­adatait játékos formában gya­koroltatja. Sok-sok játékkal,, versennyel, szabadtéri futással, más iskolákkal való vetélkedők­kel bővítették a foglalkozásokat. A 3. osztályban ezeken a fog­lalkozásokon bonyolítják le a „Játssz velünk!” akciót is, és minden hónapban „várkerti” fu­tást rendeznek. Már 1974-ben is többszörös visszaesőiként ítélte el lopás mi­att a bíróság a negyvenegy esz­tendős mátyusi Váradi Sándort, s azóta sem csak egyszer akadt dolga az igazságszolgáltatással. Legutóbb ’84 szeptemberében szabadult, egy táblásért kapott hosszú szabadságvesztésből. Egy évig bírta, de aztán! újból fel­éledt benne a bűnözési ösztön. Váradi alkalmi munkákból élt, így került Tiszakerecsenybe, B.- ék portájára. Trágyár hordtak már harmadik napja. Ételt-italt is kapott, és kifizették a bérét is. Ekkor fedezte fel Váradi, hogy a gazda a szekrényből vet­te ki a pénzeszacskót, s látta, maradt még jócskán benne ban­kó. B. visszavitte Mátyusba az onnan kölcsön kért fogatot, s természetesen Váradit is haza­vitte. Feldobta hátúira kerék­párját is, legyen mivel vissza­jönnie. Mátyusban B. meghívta egy italra Váradit, aki furcsa módon hálálta meg a dolgot. Egy is-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents