Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1986. január 11. O O

A magyar piktára sajátot helyet ás siínf képvisel

Pillanatképek

KIÁLLÍTÁS A MŰCSARNOKBAN

szí fesztivál idején osztrák művészek tárlatát rendezi Budapesten a Neue Galerie.

Az osztrák professzor a 60- as évektől figyelemmel kíséri a magyar festészet fejlődését, alakulását, s megállapította, hogy a kortárs művészetben „a magyar piktúra sajátos helyet és színt képvisel”.

A 60-a6 évektől képzőművészetünkben három periódus különböztethető meg, amelyet három festőgeneráció képvisel. Az első a 60-as éveik elején lépett porondra, szuverén, színes festészettel. Munkáikban egyszerre képviselték a folyamatosságot és a megújulást. Ez az időszak volt a konstruktivizmus újrafelfedezése Kelet-Európá- ban, mindenekelőtt Magyar- országon. Ideáljaik a konstruktivizmus nagymesterei, Maholy-Nagy László, Kassák Lajos, Breuer Marcell, Bort- nyik Sándor. De bartóki szellemben merítettek a magyar népművészet hagyományaiból is, különösen színválasztásban.

Erdélyi Miklós, Keserű Ilona e generáció vezéralakjai, akik megérezvén a korszellemet, alakították ki sajátos stílusukat. Kapcsolódott hozzájuk Bak Imre, Hencze Tamás, Attalai Gábor, Fajó János, Nádler Istisfél éves előkészület, tómunka előzte meg az ■ős Stájer ősz keretében ban rendezett magyar szeti kiállítást. A Neue rie és a Künstlerhaus : helyet októberben húsz ísz nyolcvan nagyméretű ;nek, amely A magyar szét három generációja t viselte.

Ifried Skreiner profesz- a Neue Galerie igazgaKoncz András festménye.

tója válogatta az anyagot a Műcsarnok munkatársainak, Hegyi Loránd és Bakos Katalin művészettörténészek segítségével. A grazi múzeum és a Műcsarnok között másfél éves együttműködés alakult ki. A magyar festészeti kiállításért cserében a tava'iiHlsnikus zenekart

iskolci szimfonikus ze- amely az elmúlt két év- n többek között olyan ~ű karmesterekkel is itt, mint Lamberto i, Pierro Bellugi, Gün- srbig, Riccardo Muti, Zecchi, Somogyi Lász~ dies Károly, ma már ■supán Borsod megyé- ■ az ország más telepü- valamint Budapesten íny külföldi városban dó vendég.

esztendővel ezelőtt a tanács jóvoltából az s egy régi malomból ott saját székházat ka- a tágas, szépen kiiiaila- épület segítségével a elem hangsúlyozottan a

zenekar munkájára irányul. Megalakult a Zenebarát Kör, amely szellemi bázisa a zenekarnak, s az együttes tagjaiból két vonósnégyes, fúvósötös, kamarazenekar, s a Miskolci Űj Zenei Műhely szerveződött. A nagyzenekari koncerteket a színház épületében tartják, a székházuk földszintjén lévő 83 férőhelyes kamarateremben pedig vasárnap délelőttönként házimuzsika szól. A város fiataljai gyakran meghallgatják a zenekar nagy próbatermében a koncertek előtti próbákat, s az együttes nemegyszer társadalmi munkában vállal fellépéseket iskolákban, közművelődési intézményekben.

[iskolci szimfonikusok.

— Tudod jól, hogy neked nem lehet kimenni az épületből ! — nézett szigorúan a vézna fiúra az ápolónő. Az még kisebbre húzta össze magát a fehér kórházi hálóruhában, zavartan babrálta az ing elejéről lógó, a mosástól megkeményedett pertlit.

— Olyan jó idő van ... Szeretnék egy kicsit pingpongozni, Éva néni. — Hosszú, szőke haja egy kicsit a szemébe lógott. Oldalra simította, élénk, szürke tekintetét kérlelőn szögezte az ápolónőre. „Szép kölyök — nézte a fiatal nő — ilyen lesz öt-hat év múlva Peti is ...”. Kisfia arca azonban ellibbent az újabb gondolatra: „szerencsétlen gyerek, tizenhárom évesen ide kerülni”! Felidézte a videofelvételt, melyet előző nap délután vetítettek le a főorvos szobájában. Újra megborzongatta a szenvtelenül csengő gyerekhang: „húsz deka még jó adag egy zacskóba .. . öt-hat mély szippantás, és akkor már hat a ragasztó... egy jó félóráig lehet álmodni”.

— Ha maga mellette lesz, amíg kint van, felöltözhet egy órára — mondta a fiú mögé lépő fiatal férfinak. — Aztán nehogy valami hülyeséget csinálj, Gabi! — fenyegette meg az ujjával a fülderült gyereket, aki összecsapta a kezében tartott két pingpongütőt, és elrohant a szobája felé. — Péter! — szólt a férfi után, aki szintén ellépett az ajtótól. — Vigyázzon rá, valószínűleg bejönnek a szülei, meg a testvérei háromkor. S hát... maga is látta a múltkor az anyját. Remélem, most józan lesz. El ne menjen Gabi, mert akkor én kapok. Nem lenne szabad levetnie a kórházi cuccot... tudja, hogy a szökése után kapta.

★

Ismét a Gabiről készített film járt a fejében. Farkas doktor nem is kommentálta azt a részt, melyet a gyerek otthonában készítettek. A három kislány, Gabi húgai merev arccal, szűkölő félelmet árasztó szemmel álltak az apjuk mellett, aki nagy hangon magyarázott. „Nézzék meg ezt a három lányt! Egészséges mind, az iskolába is eljárnak, mit akarnak még tőlünk... Az a rohadt kölyök meg üdül ott maguknál. A nyavalyát kell

Bak Imre festménye.

ván, a középgeneráció. Az új konstruktivizmus általuk és még néhány kortársuk által váltott a konceptuális művészet irányába. Ezen irányzat fő alakja Birkás Ákos, aki nem a hagyományos tábiLa- képfestészetet műveli, hanem xeroxok, szövegek, fotók felhasználásával alakítja műveit. Birkás mint főiskolai tanár, közvetlen kapcsolatban áll a harmadik generáció képviselőivel. Felfedezője, felismerője a legifjabb

nemzedék új törekvéseinek. Az akadémiai kultúrán nevelkedett fiatal festők a geometrikus absztrakciótól az expresszív festészetig jutottak el. Olyan egyéniségek, mint az akcióról híres Szirtes János, Soós Tamás, a ragyogó piros és arany színekkel dolgozó Mazzag István, az emberi test töredékeivel operáló Buliás József.

A három festőgeneráció által megteremtett stílusban vannak különbözőségek és

hasonlóságok. De a más-más indíttatású alkotók mégis közös szellemiségű, magyar művészetet hoztak létre.

E művészek munkáival a hazai közönség először 1968t 69-ben — aimdlkor a hívatta to.s galériák elzárkóztak szerepeltetésük elől — az Iparterv kiállításán találkozhatott. Később a Fészek Galériában, majd az Emst Múzeumban. A' grazi bemutatkozás utálton most a Műcsarnok három középső termét kapták meg.

annak kezelés, egy pár büdös nagy pofon, és abbahagyjia azt a marhaságot! Fizetnek ezért nekünk, remélem! Nem filmezhetnek csak úgy ingyen ...” A kamera a szoba iszonyú rendetlenségén pásztázott végig, a tépett tapétán, az egy szál dróton függő villanykörtén. A háttérben az ablakon túl meg- ,,villantak a lakótelep tízemeletes házai, melyek beton- dzsungelében jó néhány Vekri család élhet még, s talán ott is rálelnek előbb-utóbb a rendőrök szipózó Gabikra, akik már tíz-tizenegy évesen a mérget lehelő zacskóba dugják az arcukat.

„Többet ér majd ez a képmagnófelvétel a szimpozionon, mint három előadás!” — bólogatott a főorvos a videokazetta súlyát latolgatva a tenyerén. — Mennyit adjak be a főnöknek? Mit fizettetek a kedves papának? Mondtatok nekik, hogy ez a film csakis szakmai körökben lesz látható? Remélem, a papírt aláírta?” Farkas doktor kesernyés mosollyal legyintett: „Aláírta, és úgy gyűrte zseíbre a pénzt, hogy már nyeldekelt közben ... Azóta biztos elitták a feleségével ...”

★

A három kislány állt az ajtóban, mint az orgonasípok sora: a kicsi négyéves lehetett, nővérei pedig hat és nyolc. A legidősebb a kicsi kifakult, pecsétes pulóverének vállát fogta.

— Gabit keressük, a testvérünket.

— Anyuka vagy apuka nem jött? — kérdezte sóhajtva az ápolónő.

Mindhárman hallgattak, majd a nagylány rántott egyet a vállán.

— Jöttek, de leragadtak itt a saroknál a kocsmában. Majd jönnek, azt mondták ... Hol van Gabi?

— Az épület mögött pingpongozik. Hoztatok neki valamit? — nézte szúrósan a középső gyerek kezében lógó műanyag szatyrot. — Mutassátok csak!

Ahogy hirtelen feléjük nyúlt,

• a Ificsí rémülten"lépett'égjrét' hátra, a másik ketto behúz'tá a nyakát a fölemelt kéz láttán. A szatyorban két üres

sörösüveg volt.

— Vissza akarjuk váltani — hebegte a középső kislány vörös arccal — veszünk majd fagyit.

— Ennyiből?

— ... hát, anyuék biztos adnak még — mondta bizonytalanul az egyik, azzal sietősen a kijárat felé lépdeltek.

— Huszonegy-tizenkilenc! — kiáltotta diadallal Gabi a zöld asztal mellett. Fénylett az arca, rojtos szélű trikója átizzadt. Odavágta az apró fehér labdát, amikor meglátta húgait. Mintha még jobban kivirult volna a kislányok előtt állva. Lehajolt, sorbapuszilta őket. A kicsi elé guggolt, fel- nőttes mozdulattal két tenyerébe fogta a mosolygós kis arcot.

— Szia, tökmag! — Aztán körülnézett összehúzott szemmel.

— Anyuék?

— Bementek a bisztróba — mondta könnyedén az apróság.

— Mi pedig veszünk fagyit. Neked is adunk, jó?

— Fagyit? Kaptatok rá pénzt? — enyhe csodálkozás rezzent a hangjában.

— Visszavisszük a boltba az üvegeket! — mutatott testvére felé a kislány diadalmasan

— Mari elkérte aputól azt a két üveget.

Gabi belenézett a szatyorba, összehúzott tekintettel töprengett egy pillanatig.

— Na, üljetek le oda a pádra! — rendelkezett aztán kihúzott derékkal. — Biztos jönnek anyuék mindjárt... —

tette hozzá halkabban.

A két férfi, aki az asztal mellett állt a gyerekeket nézve, most játékhoz készülődött. Gabi előbbi partneréhez lépett.

— Játsszunk még egyet? Pénzbe!

Az ránézett felvont szemöldÖkkeJ"’*v**J ötc+um«»ri A

r— Pénzbé? ^’'keifäfezte1'"Hitetlenkedve. — Hogyhogy pénzbe?

— Hát úgy, hogy aki veszít, az fizet egy kettest....

— Ne bolondozz már .'..

— Az előbb is megvertelek — nézett a magas fiatalemberre dacosan.

— Háát... játsszunk úgy, hogy ha megversz, kapsz két forintot.

Gabi felszegte a fejét.

— Nem. Ha én veszítek, akkor én adok. Majd... kérek anyuékltól — bizonytáíanodott el a hangja, de már kapíta is fel az ütőt.

A fiatalember rápillantott a pádon ücsörgő három kislányra, megcsóválta a fejét, aztán játékra készen megfogta az ütőjét.

★

A lányok körbefogták bátyjukat, aki' a zsebében kotorászó partnerét nézte. Átvette a sárga pénzdarabot, a tenyerére helyezte, és egy ideig tétovázva odanyújtotta a kicsinek. Az bámult egy sort, elvette a kétforintost, a markába szorította szó nélkül.

— Üljetek le. Én még játszom.

A fiatal férfi megvakarta az üstökét.

— Játsszunk egy visszavágót, jó?

A következő kétforintos a középső kislány kezébe vándorolt. öten-hatan nézték már a játékot össze-összesúgva, s most kivált közülük egy középkorú nő.

— Játszol velem is egyet, Gabi? Két forintba.

A gyerek szélesen elmosolyodott, és letette az ütőt. A zsebébe nyúlt, hosszas keresgélés után előhalászott egy forintot. A legnagyobb lány markába nyomta.

— Ezzel együtt már kilenc forint, ha beváltjátok a két üveget. Vehettek három fagyit, Mari! Tessék jönni — fordult aztán a nőhöz egy kicsit még mindig lihegve. — Most már csak úgy...