Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
Fészekrakás énekszóval dástól eltekintve jól, színvonalasan oldotta meg feladatát. A lányok közül Saárossy Kinga játéka emelkedett ki. Elsősorban azzal, hogy fegyelmezett gesztusokba terelte a figurát. Komoly művészettörténész és mélyen szerető nő volt egyszerre. Énektudása is figyelemre méltó. Vennes Emmy kissé harsányan alakította a szerelemvágyó Tinit, Mester Edit túlhangsúlyozta Bözsi tudo- mányszeretetét, s mivel ez a figura már az első pillanatban kész volt, az előadás folyamán keveset lehetett ehhez tenni. A darab végére a sematikus vonások egy részétől megszabadult, s őszinte örömmel fogadta a boldogságot. Török professzort Simor Ottó alakította. Mértéktartó fegyelemmel élte át a szerelmi visszavonulást, bár nosz- talgiás hangvételű dala a budai hársfákról kissé ércesre sikerült. Stettner Ottó és Balogh Béla a kabarék évtizedes közhelyeiből formálták meg a figurákat, kevés egyéni leleménnyel. Máthé Eta jósnője nem hagyott különösebb nyomot a nézőben. Eisemann zenéje kellemes, könnyű melódiák együttese. Kazár Pál irányításával a színház kis létszámú zenekara igényesen muzsikált. Lendvay Ferenc rendezése fölényes mesterségbeli tudásról tanúskodott. Jóízű ötletek sokaságát láthattuk, ezeknek volt köszönhető, hogy a darab humora eleven, aktuális maradt. A második felvonást célszerű lett volna rövidebbre fogni: az eseményeket a jó mederbe terelő Sasekbői kevesebb is elég lett volna. Ritkán fordul elő, hogy a közönség már az első felvonás után a függöny elé hívja a színészeket. A Bástyasétány 77 bemutatóján ez történt. Az előadás végén még nagyobb volt az ünneplés. Mindez nemcsak a sikeres, élvezetes játéknak szólt, hanem annak is, hogy ritkán lát a közönség a színházban zenés játékot. Ennek elsősorban az az oka, hogy prózai tagozatú a nyíregyházi színház. Az érthető közönségigény kielégítése nem mehet a színvonal rovására. Ezért olyan darabokat kell keresni, amelyeknek énekesi, táncosi feladatai tehetséggel és sok munkával megoldhatók. Eisemann — Baráti — Dalos Bástyasétány 77 című operettje ezek közé tartozik. A bemutató közönségének már megvolta maga Bástyasétány *77 élménye. (Valószínű, hogy ez a későbbi előadásokon is így lesz.) Amikor a színpad kivilágosodik, Baráth András realista, funkcionálisan megépített díszletét látjuk: műemlék jellegű romos házat, előtte két — furcsa módon épségből maradt — antik szobrot. Három fiatalember boldog derűvel énekli az operett címadó dalát. Péter, Rudi, Ödön lelkesedése érthető: érvényes lakáskiutalási határozattal rendelkeznek. A festőművész, a profi textiltechnikus és amatőr jazzdo- bos, valamint a régész helyre kell hogy állítsák a megviselt épületet. Hamarosan kiderül: nincsenek egyedül. Három lány ugyanezt a határozatot kapta. Megkezdődik az „ádáz” küzdelem a kizárólagos birtoklásért... Üj és új fegyvereket vetnek be az ellenfelek, amíg mindnyájukat meg nem sebzi Ámor nyila. A szerelem megoldja a megoldhatatlannak tűnőt: a Bástyasétány 77-es számú Schlanger András, Juhász György és Farkas Ignác ház a három fiatal pár otthona lehet. Mindenki nagyon boldog, a fináléban együtt énekelik az operett slágereit. A Bástyasétány 77 jó szerepeket kínált. Az előadás mozgatója, lelke Schlanger András volt. Már a Vízke- resztben bizonyította, hogy jó érzéke van a humor színpadi megjelenítéséhez. Az Édes otthon ban a humor sok- arcúságára mutatott példát: a komikum groteszk elemekkel vegyült nála. Most, Rudi megformálásakor, legelőször a felszabadult öröm tűnik fel, amitől a nézőnek is jókedve lesz. Aztán az, hogy mindig meri önmagát vállalni, esetlen „lomhaságát”, énekhangjának olykori botlásait/ Jó ritmúsérzékkel mozog, táncol. Játékának van lendülete, íve. Szerepértelmezése hibátlan. Nagy értéke, hogy miközben hitelesen megformálja a lehetőségei előtt álló amatőr jazzdobost, nem teszi teljesen magáévá az operettfilozófiát, képes e világszemlélet megkérdőjelezésére is. Vigyáznia kell, hogy sikeres gesztusai más vígjátékokban ne térjenek vissza. A fiúk csapatának másik két tagja Juhász György (Péter) és Farkas Ignác (Ödön). Juhász ezúttal nem érzett rá igazán a figurára. Egyszer ellágyult, máskor katonatisztesen komoly volt. Játékában néhány korábbi szerepéből származó „áthallást” is észrevettünk, amelyek veszélyesek lehetnek, mert modorossághoz vezethetnek. Reméljük, hogy a fiatal és nagyon tehetséges színész elkerüli ezt a csapdát. Farkas Ignác kezdetben idegenül mozgott Dönci ruhájában. Az előadás végére kiderült, hogy néhány, rutintalanságból fakadó megolNagy István Attila „A csönd ... Kondor Lajos grafikája Éppen ellenkezőleg, túlságosan is sokra becsüli. A művészek, köztük a költők is mélyen átélik az emberi lét V nagy igazságait. A költőnek a ibékéről legelőször is a csönd és a fény jut eszébe. A „csönd fénye”. A „béke csöndje”. A „fény békéje csönd . A „csönd csöndje, fény fénye, béke”. Weöres Sándor írja ezeket az egyszerűségükben is gyönyörű mondatokat a Dob és tánc című tiszta sodrású versében. A költő a versben mindvégig kerüli a nagy szavakat. Egyáltalán a szavakat. Csak néhány szót váltogat a közel százsoros versében. Érdemes számba venni, melyek is azok a szavak, amelyeket a békével társít. Az életet adó kút és az életet jelentő fű. Az idő fogalmát kimerítő inga és inda. A szél, a víz és a föld. A reggel, dél, este és éj. A tűz. A tűz írása. Ezeknek a fogalmaknak a felelevenítése után már leírható a más közegben közhelynek tűnő mondat: „virágzó ág rejtekében párod rejlik”. Igen, a költő jól ismeri a béke liigaZi tartalmát és jelentését. Becsüljük hát meg a költészetet. Nála jobban csak a békét kell tisztelnünk. Bodnár István B éke. Szinte már szürkévé koptatjuk legszebb szavaink egyikét. Annyiszor tűzték szuronyok hegyére, szegecselték tankok tetejére és csomagolják mostanában félelmetes fegyvereket hordozó űrhajók útipoggyászába, hogy félő, jelentését és valós tartalmát lassan Jlassan elveszíti. Ha üres frázisként sokáig puf- fogtatják, egy nap azt vesz- szük észre, csak üresen peng, mint egy kifosztott kassza. A szép szavak mestere, a költő már nem is szívesen írja le, hogy béke. Nem mintha nem kedvelné a békét. Illyés Gyula: Elmaradt háború örüljünk hát a könnyű hegyi ködnek, fényes síneknek, méznek, a gyümölcsnek, harmat szalad a fán, a fáknak — Nézd hálával az éjszakának tartályait, a házakat, sok hű hegyünk s a tornyokat, hogy egyre állnak — Mint messze ismeretlen tájat fedezzük újra fel, hogy élhetünk — S az ibolya alatt az árnyat És ezt és azt és a könnyű madárhad szárnyalásában boldog sóhajunk. (1939) ... • ■ • Mester Edit, Saárossy Kinga és Vennes Emmy (Elek Emil felvételei) Szombati galéria Soltész Albert: Pihenő asszony Csutkakúp-tábor őrzi kertünk, rázizzen vadra, szélre, hóra, s mintha a ítéli fegyelemből a paraszt ősök lelke szólna: — Áldjátok meg a szűz karácsonyt! Vér buggyan, áldozati állat horkan és színültig visítja a sebe alá tartott tálat. — Ne várj semmi hit Jézusára! Ez nem legenda — ez a tél itt. Hull a hó, s majd lemeztelenült csontod is ugyanígy fehérük. — Légy hát magadért kíméletlen! Másként a szél szétmarja arcod. Maradj meg! Hiszen itt neked kell fázós kis kertünk betakarnod. Dúsa Lajos: Szamosszegi kertek A Miskolc Hazánk első vidéki hivatásos hangverseny-zenekara, az 1963- ban megalakult Miskolci szimfonikus zenekar egyenes folytatója és továbbfejlesztője azoknak a zenei hagyományoknak, amelyek kisebb-na- gyobb törésekkel, de folyamatosan jelen voltak Miskolcon a századfordulótól kezdve. Vezető karmesterük a megalakulás óta 1984-ig Mura Péter volt, aki korábban a Magyar Állami Operaház korrepetitora, majd a Miskolci Nemzeti Színház operatársulatának igazgatója, a Varsói Nemzeti Opera karnagya, a katowicei zeneakadémia tanára volt. Irányításával két évtized alatt rangos, magas színvonalú, elismert együttessé formálódott a város zenekara. Pedig az 1963-as őszi indulás még igen komoly gondok elé állította a karmestert és az együttes tagjait. A kötelező színházi teljesítések, a hangszerbeszerzés és a próbahelyiségek körüli bonyodalmak még sokáig éreztették hatásukat. 1963-ban szétvált a színházi és a szimfonikus zenekar. Az utóbbi a hetvenes évek végéig kisegítőkkel dolgozott, s ez nagyrészt meghatározta a repertoárt is. Az első évtizedben jórészt a zeneirodalom klasszikus alkotásai szólaltak meg kaneer tjeiken. 1978-ban új státuszok révén ugrásszerűen megnőtt a zenekar létszáma, s ekkor a repertoárban még a nagyobb létszámot igénylő romantikus alkotások is mind gyakrabban szerepeltek. Az együttes vezetését 1984 augusztusa óta Kovács László, az új hazai karmestergeneráció egyik legfiatalabb tagja vette át, aki korábban is dolgozott már egy ideig Mura Péter mellett másodkarnagykénl — Olyan rendkívüli lehető séget kaptam a megtisztel megbízatással — mondotta Ko vács László —, amelynek révé: egyrészt kipróbálhatom a ma gam erejét, megbizonyosodha tok arról, hogy mennyire va gyök képes ambícióim meg valósítására, másrészt hozzá segíthetem a magas színvona lú együttest a továbbfejlődés hez. Érdekeink tehát azonosai s nem utolsósorban egybevág nak közönségünk érdekeive A zenekar nagyszerűen össze kovácsolódott együttes, amel a legigényesebb művek meg szoláltatására is képes, és mé sok kiaknázatlan tartalék van. Operettbemutató a színházban 1986: a béke eve KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Bemutatjuk:
