Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

Kelet-Magyarország 1986. január 11. A régi szép disznótoros idő­ket idézik képeink. Első képünkön: a kétmázsás „co­ca” itt még egyben van. Második képünkön: íny­csiklandó látvány a sült kolbász. Ötletek a szebb megyéért a Túr-bukó • Turistaszállás a kádfürdőből * Marad a szobor! Sok érdekes és közérdeklődésre számot tartó témát tűzött napirendre megalakulá­sa óta a Hazafias Népfront megyei bizott­sága mellett működő környezetesztétikai bizottság. A legutóbbi ülésen a bizottság tagjai a Nyírtourist tevékenységéről és terveiről kaptak tájékoztatást, illetve mondtak véleményt. Az itt elhangzott ja­vaslatokat, információkat az illetékesekhez továbbítva kívánják kedvező módon for­málni a megye idegenforgalmát. Két bejelentés és az ezek nyomán várható intézkedés kelthet nagy visszhangot a közeljövőben a megye ide­genforgalmával kapcsolat­ban: megmenekül a Túr-bukó, illetve remény van a sóstói kádfürdő életben maradásá­ra. Mindkét kérdés hosszabb ideje foglalkoztatja már a közvéleményt, lapunk hasáb­jain is többször sürgettünk intézkedéseket. Most, úgy tűnik, végre megnyugtató megoldásokat sikerült találni. Védik a tulipánfát Szatmár egyik kedvelt ki­rándulóhelye, a turisták pa­radicsoma lett az utóbbi esz­tendőkben a Szatmárcseke határában lévő bukógát. A Túr magasból leszakadó víz­oszlopa és a folyó betorkolá- sa a Tiszába, paradicsomi környezetet kínál a pihenni vágyóknak. Csakhogy a mind nagyobb számú kirán­duló nemcsak pihent ott, hanem szemetelt is. Vad­kempingezők felejtették el eltakarítani környezetszeny- nyező nyomaikat, nyár vé­gére teljesen tönkretették a környéket. Változás várható és szükséges is, s ezt remél­hetően meghozza a Nyírtou­rist új kempingje, amelyet a szatmárcsekei turistaház mö­götti téren alakítanak ki. A bizottság tagjainak körülte­kintését jelzi az a javaslat, hogy felhívták a figyelmet a turistaház mögött álló védett tulipánfára, melyre a kem­ping kialakításánál ügyelni kell, s lehetőleg kastélypark formájú, sajátos hangulatú kempinget kellene formázni. Ezek után lehetőség lesz az eddigi vadkempingezők el­helyezésére, és a bukógátnál nyaralók környezetvédelmi ellenőrzésére is. Foglalkoztak ezen az ülé­sen a sóstói kádfürdő sorsá­val is, amely nekünk, patrió­táknak már elég sok bosszú­ságot okozott. Itt hangzottéi, hogy a jövőben a Zöldért Vállalat felújítja az épületet és turistaszállásnak alakítja át. Remélhetőleg mihama­rabb, mert már így is majd­nem a 24. órában vagyunk! A 24. órában Szerepel a Nyírtourist ter­veiben az Igrice nyaralófalu bővítése, parkírozó kialakí­tása, a terület fásítása. Üj kempingek szolgálják a jövő­ben a megye kulturáltabb idegenforgalmát: Tiszavasvá- riban, Nyírbátorban és Ti- szadobon is megnyitják majd kapuikat a sátortáborozásra alkalmas szálláshelyek. Vá- sárosnaményban a kemping­ben növelik a területet a felverhető sátrak számára. Szóba került, de erre egyelő­re nincs még konkrét el­képzelés: jó lenne valami­lyen módon az idegenforga­lom céljára igénybe venni és olcsó szálláshellyé átalakítani a használaton kívüli iskolá­kat. a lektorátus legutóbbi javas­lata szerint a Kálvin téren a református templom és a Technika Háza közötti zöld sávban volna jó helyen. Fel­vetődött korábban, hogy a Tanácsköztársaság téren lévő hősi emlékművet a sugársé­tány kialakítása miatt át kel­lene máshová helyezni — erről a lektorátus állást fog­lalt és — szerintünk is he­lyesen — úgy döntött: a szo­bor marad! A környezetesztétikai bi­zottság ebben az esztendőben a helyi népfront, illetve ta­nácsi szervekkel együttmű­ködve kíván mind többet tenni az esztétikusabb, em­beribb környezet kialakításá­ért, megőrzéséért. Baraksó Erzsébet Tá-á-ánc-hoz! 4 szigorú vezényszó­ja ra semmi szükség, mint ahogyan ver­buválni sem kell a tánco­sokat. Az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Há­zában legalábbis remé­lik, hogy az első hívó szóra is jelentkezik elég fiatal a nyíregyházi tánc­iskolába. A változás időszerű, mert társas tánckultúránk sokat sekélyesedett az utóbbi években. A diszkó­muzsika az egyéni rögtön­zéseket részesítette előny­ben, a klasszikus tánclé- pésekre nem tartott igényt. A rögtönzés azon­ban nem sikerült minden­kinek, a tánc egyre in­kább egyet jelentett a görcsös vonaglással. Se­gítő próbálkozásokban nem volt hiány. Hirdettek diszkótáncversenyt, és hó­dító útjára indult a break. A szokatlan koreográfia prófétáinak — úgy tűnik — nem akadt elég köve­tőjük, hiába törölték fel unos-untalan a táncpar­kettet. A televízióra maradt megint a probléma megol­dása. A kedvelt sorozat, az En táncolnék veled „tan­anyagát” pedig január 18- ' tói szombatonként a nyíregyházi irodaház nagytermében ismételhe­tik át a tánciskolások. Te­hát kis-kisasszonyok és kis-gavallérok, rajta! (r) Lakóközösséged ritka vállaikezása Válás, kálváriával Egy évtizede, mikor átad­ták „lordok háza" néven em­legették Nyíregyházán a Kos­suth utca 41—43. számú épü­letet. Abban az időben a me­gyeszékhely egyik büszkesé­ge volt mutatós burkolatával, függesztett lépcsősoraival, melyek a két bejáratot kötik össze a járdával. — Óvatosan! — figyelmez­tet Fabók András, a HAFE karbantartója, s a lépcsősor — vagy ahogy a lakók mond­ják: a sóhajok hídja — egyik leszakadófélben lévő grádi­csára mutat. — Már a beköltözéskor re­pedezett volít a lépcső. Azóta kérjük a lakásszövetkezetet, hogy hozassa rendbe, de hiá­ba. Ilyen „apróságok” miatt döntöttünk úgy, hogy saját lakásfenntartó szövetkezetei alakítunk. Egységbon mz erő? Ahogy a jogszabályok elő­írják, részközgyűlésen tár­gyalta meg az ügyet a Kos­suth utcai ház népe, s titkos szavazással lényegében egy­hangúlag voksolt a kiválás mellett ’85 áprilisában. Igaz, országosan ritkaságszámiba megy az ilyen vállalkozás, de Nyíregyházán a Vasgyár ultca 3. szám alatti lakók már ’84 őszén hasonlóan döntöt­ték. — Csupán visszatértünk a 'kezdetekhez — mosolyog dr. Kovács Tibor nyugdíjas jog­tanácsos, a Vasgyár utcai szövetkezet igazgatóságának elnöke. — Tizenöt éve ugyan­is mi alakítottuk meg az el­ső lakásszövetkezetet a me­gyeszékhelyen. Két évre rá, miikor szervezni kezdték a városi lakásszövetkezeteit, az elsők között léptünk be. Gon­doltuk : egységben az erő! Hi­szen ha közös műhelyek lesz­nek, s önköltségi áron tör­ténnek a javítások — ahogy ígérték —, csak jól járha­tunk. De ahogy múltak az évek, úgy szaporodtak a gon­dok, s emelkedtek az árak .. . — Nézze ezt a számlát egy radiátor liégtelenítéséről — mutat egy nyomtatványt De­meter Dénes, a Kossuth La­kásfenntartó Szövetkezet el­nöke. — A munka 106 fo­rintba került, mégis 315 fo­rintot hajítottak be rajtunk. Méghozzá jogosan! Hiszen „csak” az SZTK-járulékkal, az üzemi általános költség­gel, a jótállási, a fejlesztési alappal toldották meg a mun­kadíjat. Mindezt sokkal ol­csóbban megúszhatjuk az új felállásban. Vándorló Pásztor­lányka Mint szinte minden bi­zottsági ülésen, ezúttal is foglalkoztak a megyeszék­hely egyre korszerűsödő, szépülő külsejével, az utcák és terek, közterületi műalko­tások harmóniájával, a vá­roskép esztétikus formálásá­val. Tovább tart a vita a Pásztorlányka elhelyezéséről, Kitiltották Budapestről a huszonkét éves, háromgye­rekes hajadon Bari Ilonát 1982 őszén, ezután jött haza Nyíregyházára. Züllött, csa­vargó életmódot folytatott, még alkalmi munkát sem vállalt, ezzel szemben elősze­retettel látogatta az éjszakai szórakozóhelyeket. Bűntársa a tizenkilenc esztendős Koz­ma Anikó is hasonlóan élt, gyermekét állami gondozás­ba kellett venni. Kedvenc he­lyük a Piacbár volt. Február végén egy éjszaka itt szórakozott Bari Ilona. Megismerkedett egy fiatal­emberrel, aki nem sejtette, milyen drága estéje lesz. Táskáját a lányra hagyta, aki nem volt rest, kiemelt belő­le három és fél ezer forintot. Márciusban nagyobb társa­ság érezte Bari Ilonával jól magát, egyikük meghívta őket a lakására is. Hajnal fe­lé eltávoztak a vendégek, a háziasszony elaludt. Eljött Bari Ilona ideje: tízezer fo­rint értékű zsákmányt sze­dett gyorsan össze. Augusztus végén egy férfi megismerkedett a Piacban a tizenöt éves F. Józseffel, s megkérte a fiút, vigyen fel a lakására italt, s ha tud, sze­rezzen nőket is. A bár Ben­A Piacbár pillangói j amin ja nem tétlenkedett, szólt Kozma Anikónak és Bari Ilonának: „sok pénze van a pasasnak, le lehetne szedni”. A két pillangó kap­va kapott az ajánlaton, s a fiúval az idegen lakására mentek. (F. József teljesítet­te másik megbízatását is, a kapott ötszáz forintból meg­vette a hangulatkeltő italo­kat.) Hajnali négyig tartott a „vendégség”. Közben a höl­gyek és a kora szerint szin­te még gyermek F. József — kihasználva a házigazda fi­gyelmetlenségét — kicsit szétnéztek a lakásban. A szekrényekben, fiókokban, a fiú nagy zsákmányra talált. Húszezer forint értékű arany ékszert, hatezer forint kész­pénzt és egy fenntartásos takarékbetétkönyvet vett ma­gához. A piac környékén megosztoztak a zsákmányon. A Nyíregyházi Városi Bí­róság a különös visszaeső Bari Ilonát (először tizenhat évesen ült a vádlottak pad­ján lopás miatt, majd két­évente visszatért ide közve­szélyes munkakerülés, bűn­pártolás, tartás elmulasztása miatt) az elkövetett bűncse­lekményekért két év két hó­nap börtönben letöltendő szabadságvesztésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte. Kozma Anikó bünte­tése egy év és két hónap börtön, s két évre tiltották el a közügyektől. F. Józsefet a bíróság egy év — két év­re felfüggesztett — szabad­ságvesztésre ítélte. A párt­fogó felügyelet alá helyezett vádlottnak külön magatartá­si szabályként előírta, hogy fejezze be általános iskolai tanulmányait a dolgozók is­kolájában. Nyilvános szóra­kozóhelyet nem látogathat, s harminc napon belül köteles állandó munkaviszonyt léte­síteni. Az ítélet jogerős. <m. f.) A két ház lakói nem sej­tették, hogy csiak hosszú kál­vária árián tudják keresztül­vinni elhatározásukat. Hónapokig húzódott — Egyszerű formai okok miatt húzódott hónapokig az ügy — tájékoztat dr. Köteles István, a városi tanács cso­portvezetője. — A Vasgyár utcaiak például még tavaly januárban elkészítették az Építőik Lakásfenntartó Szö­vetkezet alapszabályát, s an­nak rendije-módja szerint be­nyújtották hozzánk jóváha­gyásra. Igen ám, de a kivá­láshoz előzőleg a nagy lakás­szövetkezetnek is hozizá kell járulnia. Ez mindaddig for­maság, amíg a kiválás nem veszélyezteti a szövetkezet működését — minit e két esetben is. A vita azon volt, hogy milyen fórum: a rész- közgyűlések, vagy a küldött- gyűlés elé kell-e vinni az ügyet. Sajnos a jog ebben nem fogalmaz egyértelműen. Végül az ügyészségtől kértek állásfoglalást, amely szerint küldöttgyűlésen kell megsza­vaztatni a kiválást. Két kéz nagyon kevés ah­hoz, hogy összeszámoljuk, mennyi levélváltás volt az érdekelitek között tavaly de­cemberig, míg össze nem ült — soron kívül — a küldött- gyűlés, ahol végre elhangzott a beleegyező igen. A Vasgyár utcaiak december 12-én, a Kossuth utcaiak pedig 27-én megkapták a tanács jóváha­gyását iS. Nem panmikapcsolat — Mióta kiváltunk, rá sem lehet ismerni a házunkra — újságolja örömmel dr. Ko­vács Tibor. — Nálunk min­dig tiszta a lépcsőtház, sepert az udvar. Bokrokat, fákat ül­tettünk a portánk körül, sőt kialakítottunk egy kocsimo­sót is. Valahogy így képzelik a jövőt a Kossuth utcaiak is. — Eddig egyszerűen kö­zömbös lakók voltunk — kí­nál hellyel a szárítóhelyiség- ből lett irodában, a „lordok házában” dr. Szabó Gyula, a konzervgyár osztályvezetője, akii egyben a Kossuth szövet­kezet felügyelő bizottságának az elnöke. — Sokan el sem mentek a lakógyűlésekre, hi­szen jóformán csak ígérete­ket kaptunk a gondok megol­dására. Valójában nem cso­dálkozom azon, hogy az évek alatt 48 ezer forint tagsági hátralék halmozódott fel. Bí­zom benne, hogy ez az ösz- szeg nem fog gyarapodni. Egyrészt azért, mert minden­ki tenni akar valamit. Na­gyon sokan felajánlották már a segítségüket a ház körüli munkáikban. Másrészt pedig ha látják, hogy jó kezekben vannak az ügyeink, akkor biztosán szívesebben fizetik a közös költséget, mint eddig. Rengeteget jelent az igaz­gatóság példamutatása. Ne­héz lennie összeszámolni, hogy például dr. Szabó Gyula miennyi időt töltött el a ki­válás előkészítésiével, a szö­vetkezet megalakításával. A munka neheze rá hárult. De­meter Dénes pedig, az elnök lemondott az ezerforintos tiisateletdíjrál, amit felaján­lottak számára. Társadalmi munkáiban vállalta ezt a nagy felelősséggel járó, időigényes megbízatást. Tennivaló bőven lesz. Elő­ször is rendbe kell hozni a rozoga lépcsősort. Szépítő ke­zekre vár az épület előtti park, s meg kellene nézetni a szellőzőberiendezést is. Lega­lább ennyire fontos igazi kö­zösséggé kovácsolni az itt élő 68 családot — hogy ne csak panelkapcsolat legyen az em­berek között. Házi Zsuzsa _2 ____

Next

/
Thumbnails
Contents