Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1986. január 11. Kelet-Magyarország 3 Az irigyeli kisebbség Vizsgaidőszak a nyíregyházi tanárképzőn' Nem igazán felhőtlen az ünnepe, a karácsonya nem olyan meghitt és nyugodt, s a szilveszteri mulatozás közben is beugranak kellemetlen gondolatai annak, aki egyetemre, főiskolára jár. A vizsgaidőszak elnevezésű fantom nem hagyja, hogy túlságosan eleressze magát a nagydiák. December köze­pétől e hónap vé­géig (az ügye- sebbjének rövi- debb ideig, a leg­lustábbaknak pe­dig még ezen is túl) tanulás, lelki­furdalással terhes lazítás és vizsga váltja egymást. A Bessenyei György Tanárképző Főis­kola kollégiumá­nak ablakaira néz­ve egyértelmű, hogy korántsem fejezte még min­denki be az első félévet: ott lóg a sok kolifrizsider, a kilincsre kívülről erősített, otthoni finomságokkal te­li reklámszatyor. A tanulmányi osz­tály vezetőjének. Csizmadia Valériának a síza- vai megerősítik ezt a tényt. „Nem lenne mindegy...” — Sajnos sokan még az aláírásokat sem szerezték mieg, addlig pedig nem vizs­gázhatnak. Igaz, a másik végletre is van példa. Lévai- né Szabó Erzsébet negyed­A tanulmányi osztályon. éves földrajz—népművelés szalkos hallgató már leadta a ledkekönyvét. Nem is akár­milyen átlaggal zárt, 4,62-t ént el. Az év közben szorgalma­saiknak ilyenkor könnyebb a dolguk, de ezekben a hetek­ben ők is sópaditabbiak a megszokottnál. Mindenkinek megvan a maga módszere. Akad, aki azt állítja, csaik otthon képes normálisan fel­készülni, mások viszont haza sem mernek utazni. Elcsébí­Gondolatok oß\f kötet kapcsán 5 zülőhelyük: Szabolcs- Szatmár (Nyíregyhá­za, 1985). A szülő­földtől maradandó elisme­rés arra érdemes szülötte­inek. így tudom summázni ennek a kötetnek a lényegét. Folyamatosan olvastam már a riportsorozatot is, amelyikből a mű összeállt, most mégis átforrósodott bennem valami kellemes izgalom, ahogy kezembe vettem a könyvet. így együtt csak más ez: szebb, jobb, nagyszerűbb. Lapozgatni kezdek ben­ne, és sorra villannak fel előttem gyermek- és diák­korom kedves emlékei. A 358. oldalnál el is mélázok egy kicsit. Igen, nyolcéves „kiskölyök” lehettem, Juci pedig tízéves „nagylány”. Kapcsolatunkat tulajdon­képpen öccse barátságának köszönhetem. Gyakran meg­fordultam a szamosszegi Rákóczi utca és Bercsényi utca sarkán álló ház ud­varán. De hát hol van már az a ház is azóta? Egy al­kalommal, úgy augusztus tájban, Juci és barátnői a szalmakazal tetején ver­tek fészket. Odaszállingóz­tunk aztán mi, fiúk is. Lett akkora hancúrozás, játék, hogy újra kellett rakatni a szalmakazlat. Ezután ha­mar elváltak útjaink, s csak meet, ebben a kötetben ta­lálkoztam újra szamosszegi gyermekkorom Jucijával, Puskás Júlia neves törté­nésznővel. A neves jelző egy kicsit átzsibong rajtam. Lapozok tovább. A 388. oldal már egyetemi évei­met idézi. A pontos társat; a munkában, tanulmány­ban és életvitelben min­dig precíz Sebi-t. <5 meg­marad barátnak és támo­gatónak dr. Sebestyén Ár­pád egyetemi tanárként is. A kellemes melegség újra átborzong rajtam, ö is szatmári! Ojra régi emlékeimet idé­zem a becsukott könyv fö­lött. Mátészalkán vagyok az 1940-es évek elején az Állami Polgári Fiúiskolá­ban (ma Zalka Máté Álta­lános Iskola). Avemária Ru­dolf történelemtanárunk lép a terembe, megszokott lendülettel levágja magát a párnás székre, de rögtön fel is ugrik ordítva. Tele­raktuk a szék párnáját rajz. szöggel és gombostűvel. Emlékszik erre a diákcsíny­re Jóska is, a kis köpcös szálkái fiú. Vele az egyete­men ismét találkoztam, itt­hon pedig azóta is gyak­ran. Emlékszik erre, isme­ri ezt a múzeumalapító dr. Farkas Józsefet szinte az egész megye. Jó tudni, hogy neves múzeumigazgatónk azért itthon is van, akár­csak irodalomtörténészünk, vagy nyelvész tanárunk. És neves mérnökünk, írónk, orvosunk is. Mert nem hiszek benne, hogy igaza lenne a köz­mondásnak: „Nem lehet senki sem próféta a saját hazájában.” Merem remél, ni, hogy jó tollú riportere­ink a ..Megyéből indultak” sorozat szép lezárása után biztosan kiötlik azt a ro­vatot is, amelyben azok kapnak majd helyet, akik itt maradtak és sokat tet­tek szülőföldjükért. Ezek után azt sem tartom elkép­zelhetetlennek, hogy a ta­lálékony újságírók har­madik sorozatként elindít­ják a „Megyénkbe jöttek” címűt is, amibe pedig már hazánk más tájairól ide- származottak nagyszerű munkásságáról is olvasha­tunk. így kell ennek lennie! Csendesen, fokozatosan, erőnk szerint: az első lé­pés után a másodiknak, az­tán a harmadiknak. Amely- lyel a szülőföldbe gyökere­ző szeretet fája egy óriás­sá lombosodhat. Balogh László Rohod taná őket a régi baráti kör. A kisvárdai Hozdik Aranka és a Miskolcról jött Bársony Anita (mindketten tanító sza­kosok) általában otthon (ta­nulnak. Vizsga előtt egy-két nappal költöznek csaik vissza a kollégiumi szobába. Kuco­rognák egymással szemben a heverőn, ölükben pszioholó- giajegyaettel. Idegesek a más­napi jelenés előtt, de azért bizakodnak. — Nagyon jók voltak a sze­mináriumok, sokat kísérle­teztünk ezeken a foglalkozá­sokon, ez biztosan jól jön majd a vizsgán is. Jó lenne valahogy 4,5 fölötti átlagot elemi, ment ha három féléviig hozzuk ezt az eredményit, ak­kor megpályázhatjuk a Nép­köztársasági ösztöndíjat, ket­tő után pedig az 1500 forin­tos kiemeltet. Nem lenne mindegy. Akinek míg szokatlan Anita még most is harag­szik magára élete első kol­lokviuma miatt. Matematiká­ból feltétlenül többet várt hármasnál. — Furcsa volt az egész, időre kellett megoldani a fel­adatokat, erre én elkezdtem kapkodni — emlékszik visz- sza, aztán belenéz a pszioho- jegyzetbe, és felsóhajt. — Ha ez négyes vagy ötös lesz, ak­kor én zseni vagyok! Néhány tételt még át kell nézniük, nem is zavarok to­vább. A hagyományos, tréfás jókívánságot már csak ma­gamban mondom: „Kéz- és lábtörést!” A tanulmányi épületben nagy a nyüzsgés a folyosó­kon. Előkerültek aiz érettsé­giző öltönyök, a sötét szok­nya — fehér blúz összeállí­tások. Egyesek idegesen jár­kálnak fel s alá, mások le­kuporodnak a földre, s még az utolsó pillanatban is át­futnak egy-egy témát. Ahogy viszont nyílik egy ajtó, rögtön letámadják a kilépőt. „Mit kérdezett? Nehéz volt? Ren­des? Segít?” Ez a sorsa aiz első éves, magyar—gyors- és gépírás sízakos Szabó Évának is, aki a logiikavizsgán jutott túl. Láttam bent izzadni a valla­tószékben. Tördelte a kezét, a jó választ is olyan félén­ken mondta, mintha maga sem hinné, hogy rátalált a helyes megoldásra. Most vi­szont (teljesen kivirult. Álta­lában jobbak a jegyei, de eb­ből, a humán éndeklődésűek- nek nehéz tárgyból örül a közepesnek is. Majd javíthat a többiből. — Rosszul sikerült a dol­gozatom, ezért is tartottam nagyon a logikától. Szokattam még nekem a vizsgaidőszak. Lazítás helyett... Ha ismeri Éva a negyed­éves Kis Jánost, biztosan na­gyon szeretne a helyében lenni. A földrajz—népműve­lés szakos, utolsó éves oros­házi fiatalember adta le ugyanis — kétezer nappalis és ezer levelezés hallgató kö­zül — másodiknak, 4,25-ös átlaggal az indexét. Fáradt arcát látva felírnék neki né­hány hét teljes lazítást, ő azonban másként gondolko­dik. — A mai nap már úgyis elvész, talán a holnapi is, de aztán csinálom tovább a szakdolgozatot. János azonban még így is az irigyelt kisebbséghez tar­tozik. A többség még meg­szenvedi a hátralévő három hetet. Májusban aztán min­den kezdődik elölről. . . Papp Dénes „Kucorognak a heverőn, ölükben pszichológiai jegyzettel...” (A szerző felvételei) Vita és munka A PÉNZÜGYI SZFÉRA évek óta szeizmográfként jelzi a gazdálkodás zavara­it. Nem véletlen, hogy az alacsony hatékonyságú, vagy veszteséges vállalatok sorsának rendezésére kü­lön jogszabály készül. S mind több cég kényszerül várni a pénzére, mert adó­sa átmenetileg nem fizet. Mindez felületi jelenség, amelyet különböző hitelek­kel, támogatásokkal csak átmenetileg lehet kezelni. De az már húsbavágó kér­dés, hogy a fejlődés pers­pektívái mind több vállalat előtt szűkülnek be, s ez na­gyon gyakran azt is jelenti: a cég hosszú időre kiszo­rul az itthoni piacról, és olykor a külföldiről is. Bár a vállalatvezetők ön­kritikusan mindig saját hi­báikat is felsorolják, azért egy-egy beszélgetésből a legritkábban marad ki a szabályozás kritikája. Az, hogy hovatovább ekkora el­vonás mellett már nem ma­rad sem bérfejlesztésre, sem beruházásra. S minél jobban, eredményesebben gazdálkodik manapság egy vállalat — kis túlzással él­ve — csak adóforintjainak számát, és nem a nyeresé­gét gyarapítja. De nézzük meg a másik oldal érveit is. Az állami költségvetés elsőrendű kö­telezettségeit tartja szem előtt; ügyel a külső és a belső egyensúly megőrzésé­re, a külföldi adósságok pontos törlesztésére. A kül­ső és a belső egyensúly kettős követelményének szorításában nem választ­hat teljesen szabadon, dön­téseit elsősorban a gazda­ság teljesítménye determi­nálja. Ha a tervezettnél ke­vesebbet termel a népgaz­daság, akkor bevételei sem érik el a várt.szintet,..így növelni kell az elvonást. Nem véletlen, hogy ősszel a pesszimistáknak lett iga­zuk, akik a vállalati jöve­delemszabályozás szigorítá­sára tippeltek. IGAZ, VISSZATEKINT­VE az elmúlt évek közlö­nyeire, nemigen mondhat­juk, hogy jóslataik nem váltak be, hiszen szinte mindig szigorodtak az álta­lános szabályok. De sze­rencsére mind több jele mutatkozik a szelektív fej- lesztésnek-fejlődésnek is, idén az exportcélú beruhá­zások után már kevesebb felhalmozási adót fizetnek majd a vállalatok. Persze, így is igaz, hogy a vállalati jövedelmek több mint 60 százaléka immár a költ­ségvetés rovataiba olvad be. Ezért minden egyes válto­zás, akár csak egy száza­lékkal növekvő elvonás, élénk tiltakozást vált ki. Még akkor is, ha a vállala­ti jövedelmek évről évre meghaladják a tervezettet. A globális számok azon­ban eltakarják azokat a cé­geket, amelyek évek óta a csőd szélén egyensúlyoz­nak. S ne feledkezzünk meg azokról sem, amelyek különböző támogatások ré­vén tartják fenn magukat. (Éppen az irányításra ne­hezedő vállalati nyomás miatt is nagyon nehéz eze­ket megszüntetni __) A vállalatok alkalmazkodá­sát az is gátolja, ha min­den évben a szabályozóvál­tozásra készülnek, mert vannak helyek, ahol ilyen­kor nem a termelést tart­ják a legfontosabb feladat­nak. De az elmúlt eszten­dő nóvuma; az igazgatóvá1 lasztás, a vállalati tanács alakítása sem zajlott le mindenhol zökkenőmen­tesen. A példákat pro és kontra még sokáig folytathatnánk. S bizonyára tavasszal, az első negyedéves számok is­meretében újból fellángol­nak majd a viták. A felso­rolt problémákkal az idén is szembe kell nézniük a vállalatoknak, s csak re­mélhetjük, hogy az első fél év majd nem szolgál olyan kellemetlen meglepetések­kel, miint 1985-ben. A VII. ÖTÉVES TERV SIKERE az első esztendők eredményes voltától nagy­mértékben függ, hiszen az utolsó három év nagyobb növekedését az indulás esz­tendejében kell megalapoz­ni. S valóban sorsdöntő a népgazdaság számára, hogy sikerül-e meggyorsítani a növekedést. Ehhez viszont másféle munkastílusra van szükség,. ramtanúheAA?-£Í:_ múlt években hozzászok­tunk. .. . Annak a belátására: vi­tatkozni lehet ugyan a sza­bályozókon, azok milyensé­gén, de ez sem változtathat — és nem is változtat — azon a tényen, hogy az adott közgazdasági környe­zetben kell dolgoznunk. Akár tetszik a szabályozók egyik-másik vonása, akár nem. Sok vállalat eredményes munkája, sőt jó néhány gazdálkodó szervezet kiugró sikere igazolja, hogy még a nehéz körülmények kö­zött is meg lehet találni a dinamikus fejlődés útját, módját. Csak nem a sza­bályozókról folytatott vi­tákra, hanem a munkára, a gazdálkodásra . kell helyez­ni a hangsúlyt­L. M. caí rendez érettségi ta­/K lálkozót januárban? Hát a IV. C, — zúgják kórusban a telefonkábelek a postaládáknak. És persze azok, akik nem tudták meg­szervezni az elmúlt évben nyártól őszig. És valóban a néhai IV. C 25 éves érettsé­gi találkozójára — a helyi cannes-i filmfesztiválra — gyülekezik, a kisváros gim­náziumának osztálytermében. A fotóriporterek, a plety­ka, — a rosszmájú megjegy­zések sajtója, szép számmal összegyűlt a nagy esemény­re. Ilyenkor a kísérő házas­társak, férjek és feleségek a legelhagyatottabb emberek. Belőlük toborzódik a közvé­lemény, Elviszi őket az ün­nepelt öregdiák a nagy fesz­tiválra, aztán a falhoz tá­masztja és magára hagyja. Van aki lerészegedik, és van, aki közönségszavazatával ér­tékeli a bemutatott produk­ciókat. A IV. C hírességeinek be­vonulása négy órakor kezdő­dött. Ki-ki partnere, produ­cere, rendezője, esetleg férje karján vonul, van aki öleb­ként, van aki gazdiként sé­táltatja farkaskutyáját. A né­zőközönség, és a szakmabe­liek elismerő vagy kérdő pil­lantása kíséri a felvonulókat: Negyedik C „Pötyi te nem változtál, de kel, mint 1985-ben. Csodálatos ruhaköltemé­nyek, — esetleg fűzfapoéták­tól; ékszercsodák, — esetleg januári karácsonyfák; koz­metikai bravúrok, — esetleg kifestőkönyv lapjai; szakács­művészeti remeklések, — esetleg hústorták — vonul­nak át a PVC-szőnyegen. A bemutatók a szokásos forgatókönyv szerint zajla­nak. A tanári kar — élén az osztályfőnökkel — helyet fog­lal a zsűriben, és névsor sze­rint szólítja a produkciókat. Ez a jubileumi fesztivál vál­tozatosságával tűnik ki. Min­den életsors filmként pereg le előttünk. Többen intellek­tuális művészfilmeket hoz­tak. Hogyan lesz valaki or­vosnő, tanárnő, közgazda, ügyvéd a Scillák és Charib- diszek között hányódva az élet tengerén. Némely szí­nésznő kicsit tudományos-is­meretterjesztőre veszi a fi­gurát, felvillantva a lézerte- ránia lehetőségeit, vagy a szexuális joghézagok problé­máit. Mások családregényt dol­goznak fel, tehetséges gyer­mekszereplőkkel, zseniális férjekkel, amelyeket egy­aránt, a kissé kövérkésre maszkírozott hősnő — o há­tán hord, mint a produkció királytengelye. Van aki sci-fivel verse­nyez, vágyait valóságnak áb­rázolva, — idegen bolygóról jött élőlényekben keresi jö­vendőbelijét, két kipróbált és elvetett földi férj után. Egye­sek vígjátékban aratnak si­kert. Ezek jópofáskodással kezdik és habostorta-dobálás- sal folytatják a banketten. Az ellenkező típusú produkció meg mintha karót nyelt vol­na. Aki mindig rendőrfel­ügyelőt, smasszert vagy ille­galitást játszott, már az élet­ben sem tud másként visel­kedni. Itt is olyan fürkészve mustrálja nőtársait, mintha azt kutatná, kinek vannak felvarrvá a ráncai, és kinek van tömés a melltartójában. Jó néhány an hiányoznak a fesztiválról, akiket pedig az előzetes hírek beharangoz­tak. Az egyik alkoholelvonó­kúrán van éppen, — túl sok fogadáson és baráti találko­zón vett részt. A másik nem­rég szerződést bontott produ­cerével, és egy ilyen válás mindig megviseli az embert. A harmadik épp most disszi­dált a filmszakmából, el­hagyva hazáját is. Ügy ter­vezi, hogy ő már csak az aranymosók fesztiváljára fog járni ... \ Na de nem csigázom to­vább a kíváncsiak idegeit. A fesztivál nagydíját, az Arany műfogsort — szinte közfel­kiáltással Infant Ili kapta, aki egy ifjúsági filmben nyújtott utolérhetetlen alakí­tást. A fesztivál gáláján tabló­képi ruhájában jelent meg: sötétkék rakott szoknya, fe­hér blúz, matrózgallérral. Há­rom gyerek után, 43 évesen ez igazán szép teljesítmény. 4 legtöbb tapsot férfi hódolóitól kapta a díj­kiosztást követő bá­lon, legtöbb mérgezett meg­jegyzést kolléganőitől, mivel az érettségi ruhájába még ma is belefér. Kulcsár Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents