Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN A nagyobbik szobába be­száguldott egy indián. A ház ura rémülten pattant föl va­sárnap délutáni szendergésé- ből, aztán nagyot sóhajtva küldte vissza a kis szobába csintalan gyermekét. De hiá­ba. Pár perc múlva két in­dián jött be, igaz, ezúttal vadat cserkésző lopakodással, mely abban kulminált, hogy feldöntötték a széket, s ez­zel atyjukat az őrület szélére sodorták, mert már újra (majdnem) elszundított. Ekkor érett meg a nagy el­határozás. Ezt a nyavalyás lakást el •kell cserélni egy nagyobbra. Olyanra, ahol legalább egy fél szobával, de ha az nincs, egy icipici lyukkal több van — ahol békében elvonulhat az ember fia, ha csendre vá­gyik. Felesége egy kicsit húzó­dozott. Nem azért, mert ele­gendőnek találta ezt a lakást a cseperedő két fiúval. Nem. Csak azért, mert számára lé­nyegében ez a lakás jelenti a szülői házat — lassan húsz éve él itt, szülei vásárolták annak idején. De ők már nincsenek e földön... Ez a lakás örökség, ami óriási előnyt jelentett annak idején, amikor összeházasod­tak, 1972-ben. De hát — ki­nőtték az 52 négyzetmétert. Cserélni kellene. A bökkenő az, hogy a lakás fele az asz- szony testvérhúgáé, aki pár évi itt lakás után férjével együtt elköltözött más város­ba. A kérdés tehát az: ele­gendő-e a lakás értékének a fele egy másik lakás „beug­rójára”? Történt pedig ez 1983 tava­szán. Érdeklődni kezdtek. Mivel szövetkezeti lakásról volt szó, a lakásszövetkezethez fordultak. Aztán a tanácsnál is érdeklődtek. A válasz megnyugtató: lehet szó cse­réről. Hogy mennyibe kerül? Várjunk csak! Előbb azt tisztázzuk, miképp lehet le­bonyolítani egy ilyen cserét!? Van ugyebár egy kétszo­bás szövetkezeti lakás. Ha a tulajdonos ezt visszaszolgál­tatja a tanácsnak, akkor kér­het helyette egy nagyobbat. Feltéve, hogy a szövetkezet­nél be tudják sorolni egy új ház lakói közé. Amely új ház később fog felépülni. Mikor? Hááát... olyan másfél év! — mondták biztató mosollyal. És addig mi hol lakunk? Baj nincs, mert a tanács jóságos. Azt mondták, hogy az OTP útján visszavásárol­ják a lakást, aztán majd va­lakinek kiutalják, ha kiköl­töztek belőle. Addig viszont lakhatnak benne nyugodtan, az OTP nagyon türelmes cég. Heje és buja, szép az élet. De... mégis, mennyibe kerül egy ilyen csere? Bírjuk ezt mi? Ezt, kérem, Önök tudják, mondták a lakásszövetkezet­nél, mindenesetre annyit mondhatunk, hogy a legköze­lebb felépülő házban egy két és fél szoba plusz étkezős la­kás ára körülbelül 750—800 ezer forint. Ajjaj! Vagy mégsem? Ez a régi lakás mennyit érhet? Majd az OTP meg­mondja — és akkor számol­gathatunk. Az OTP energikus munka­társa egy papírlappal a kezé­ben végigjárta a lakást, szemügyre vette alaposan. Azt már előre megmondta, hogy a ház nem új, hiszen 18 éve épült, a városnak ez a része akkor még igencsak a perem volt, ma már körbe­veszik az épületet az új la­kótelep paneltömbjei. Meg aztán harmadik emelet, lift nincs... Egy szó, mint száz: hamarosan jött a papír: „la­kásukat 470 ezer forintra ér­tékeljük ...” No, most már számolgatha­tunk ... — mondta a csere­vágyó házaspár, és nekiül­tek. A 470 ezerből lejön az OTP-hátralék, körülbelül negyvenezer forint, marad tehát 430 ezer. (Hogy miért csak 40 ezerrel tartoznak? Mert annak ide­jén ez az 52 négyzetméter írd és mondd: 113 ezer fo­rintba került.) De számoljunk csak tovább — rágták a ceruza végét az asztal fölé hajolva. 430 ezer­nek a fele 215 ezer. Azért, Tarnavölgyi György: mert nem rögtön költözünk ki, levonnak valamennyit, tehát számoljunk 200 ezer­rel. A hiányzó összeg tete­mes .... Ekkor ütött a fejére a férj, és ragyogó szemmel közölte, hogy a lakszövnél egy másik lehetőség is föl­merült: egy már szervezés alatt álló húszlakásos házból valaki visszalépett, van egy két és fél szabás lakás hét­százezerért. De állítólag az amolyan félkész lesz, a befe­jezésnél részt kell venni a lakónak is. Sebaj, inkább majd dolgozunk, az is pénzt jelent. - ,. Hiányzik tehát egy fél­millió. Bagatell. Ez csökkent­hető a két gyerek után járó szociálpolitikai kedvezmény­nyel, ami hatvanezer — ír­ták le rögvest a szép sum­mát. Az OTP-től fölvehető 360 ezer hosszú lejáratú köl­csön. És még mindig hiány­zik nyolcvanezer forint. Nincs más kiút: erre is köl­csönt kell fölvenni, mégpe­dig úgynevezett bankköl­csönt, ami százezer forintig évi nyolcszázalékos kamat­tal jár, a törlesztés 15 éve •alatt tehát jóval többet kell visszafizetni. De hát... a fo­rint egyelőre még nem arról nevezetes, hogy folyton erő­södik . . . No. Mégiscsak lehet vala­mit csinálni. Gyerünk, intéz­zük a papírokat. Volt belőlük bőven, ám egyszer minden együtt volt, az OTP áldása hiányzott az ügyletre: a hi­telnyitás. A karácsony közelgett már, s megérkezett a várva várt írás: tessék jönni aláírni a szerződést. December 20-án kézbe is vehették a paksa- métát, alá is írhatták nagy örömmel. Az örömük csak akkor lo­hadt egy kissé, amikor pár nap múlva megtudták egy közleményből: a két gyerek után kapható szociálpolitikai kedvezmény nyolcvanezer fo­rintra emelkedett január 1- től. Tíz nap híján tehát húsz­ezer forintot vettek ki a zse­bükből. De egy új lakásra vágyót semmi sem rendíthet meg! Az OTP után most már a teljes terep a lakásépítő szö­vetkezeté volt — az ő beru­házásukban épült ugyanis a ház a város egyik új negye­dében. Eljőve az idő, amikor tervezgetni lehet: miképp is rendezzük majd be az új la­kást, mit kell majd venni be­le, melyik szoba mire szolgál majdan? Mert hiszen oly rö­vid az a határidő — 1985. jú­nius 30-ra minden készen lesz! Legalábbis ezt -mondták a lakszövnél. Naplórészletek, melyeket az egyre búsabb tekintetű férj rótt fel: „Már kiásták a házunk alapját! Háromszor jártam ott az utóbbi héten, jó nézni, hogy milyen intenzíven dol­goznak az építők. ... Magasodnak a falak, az első emelet is készen van. ...A tetőnél járnak! Kí­vülről már ház formája van. Belül még minden üres, a válaszfalak hiányoznak. ... Azt mondják, hogy nincs válaszfaltégla, ezért állnak. ... Még nincs tégla. ... Már van tégla. Meg eső, meg ősz. De azt mond­ták, hogy az év végére szer- kezetkészen átadják. Állító­lag az építőcég csak ennyit vállalt. Ki fogja ezt befejez­ni? ... Csupasz téglafalak be­lül. Kint pedig mínusz húsz fok. Kemény ez az 1985-ös január! Minden munka szü­bad kapacitást? — kérdez­tem, és ő csak búsan csóválta a fejét. Próbálkozunk — sut­togta rutinosan, mert már sok ilyen helyzetben gyako­rolta az ígérgetés eme kétes fedezetű módszerét... ... Győzelem! a brigád vállalta. Huszonegyezer, plusz az anyagot meg kell vennem. Haladunk! A jövő hétvégén megcsinálják. Igaz, hogy csak kábé 10 ezret fi­zetnek ki a számlánkról az OTP-ben, mert ennyi volt az eredeti kalkuláció. . .. Kész a vakolás! A bri­szélték a saját munkáról őket januárban a szövetke­zetnél. ... Holnap kezdődik az is­kola a két gyereknek. A lak­szövnél nagy újság van. Ta­láltak egy vállalkozó téeszt — az építőbrigádjuk fejezi be a házat! November 30-ra vállalták! Hurrá! ... Ma beállítottunk egy olajkályhát a nagyobbik szo­bába, szerencse, hogy laká­sonként van egy kémény­lyuk. De hálistennek most még príma az idő. Csak ... én nem tudom, miféle pacá­Maratoni lakáscsere netel, az építők elvonultak. Ki fogja ezt befejezni? . . . Az átadási határidőig öt hónapunk van. A lakás-' szövetkezet hosszas nógatás­ra végre összehívta a húsz lakót, hogy tájékoztassa őket a helyzetről. Nagy vita volt. Többen fölvetették, hogy tu­lajdonképpen úgynevezett félkész lakásról volt szó, ők vállalják, hogy befejezik! A szövetkezet embere csóválta a fejét: nem kell elhamar­kodni a dolgot. Már tárgyal­nak egy másik építővállalat­tal, velük szeretnék befejez­tetni a házat. A bökkenő talán csak az lehet, hogy a ház eredeti árkalkulációja 1982-ben készült, és lehet, hogy azokon az árakon már nem vállalják. Olyan 10—20 ezer forint pluszra kell szá­mítani ... De persze, tette hozzá, ha egy-két lakó maga akarja befejezni, annak nincs akadálya. Csak ne legyenek túl sokan az ilyenek, mert akkor a vállalat szóba se áll a szövetkezettel! Kis munkát nem vállalnak. A lakók kö­zül csak egy volt, aki azt mondta: én a vakolástól a teljes befejezésig vállalom. Páran azt mondták: mi a csempézést, festést szeretnénk magunk elvégezni vagy elvé­geztetni. így olyan lesz, ami­lyennek mi akarjuk... A szakember bólogatott, s azt mondta: hamarosan kiderül, mennyiért, hogyan vállalják. ... Kiderült. Semennyiért és sehogyan. Most mi lesz? . . . Vége a kemény télnek, itt a tavasz újra. A házban egy téglát se tett arrébb sen­ki. A leendő szomszédunk viszont kivakoltatta a laká­sát. Egy hétvégen megcsinál­ták neki, húszezer körüli a fizetség. A szomszédos épít­kezésen dolgozó brigád csi­nálta meg maszek alapon úgy, hogy a vállalat közelben lévő malterkeverőjét bérbe vették. Nagyszerű! Én is tár­gyalok a brigádvezetővel hol­nap. Ott egye meg a fene az egészet, nem várok tovább a lakszövre. Ott ugyanis azt mondja mindig az egyre zi­láltabb tekintetű illetékes férfiú, hogy tárgyalásokat folytatnak ezzel meg azzal a céggel. De hát könyörgök: hol talál a nyár elején sza­gád már elvállalta a negye­diken lakónál is. Még hár­man jelentkeztek. Van me­lójuk a fiúknak. De meg is csinálták rendesen. ... Meszelünk. Meszelge- tünk. Holnaptól rakjuk a csempét. Készen van a vil­lanyvezetékezés (még a va­kolás előtt), megvannak a vízvezetékcsövek is. Megvet­tük a kádat, a mosdót, a mo­sogatót, a csempéket, satöb­bi. Majd „beváltjuk” a szám­lákat. Csak az a baj, hogy már május közeleg. A szövet­kezetnél a szakember szem­mel láthatóan kopaszodik, és gyűrt mosolyt erőltet magára, ha bekopogtatok. Ma azt mondja: valószínűleg csúszni fog pár hónapot az átadás. Ha-hah! Pár hónapot. Négy lakás van kivakolva, másutt semmi mozgás — csupasz az egész ház belülről. ... Ma beadtuk az OTP-nél a kérvényeket. Az egyikben azt kértük, mivel nem la­kunk még az új helyen, ne kelljen megkezdeni a hitel- törlesztést. (Ami egyébként 2300 forint lesz havonta ...) A másik kérvényt azért nyúj­tottuk be, hogy továbbra is lakhassunk a régi lakásban — mely ugyebár most már nem a mienk. Bérlők va­gyunk. És a lakbér azonos a tanácsi lakásokéval. Tehát július 1-től emelkedik is rá­adásul. A házban annyi vál­tozott, hogy már a földszin­ten is vakoltat egy lakó. Kezdünk összeismerkedni — együtt káromkodunk, ha szó­ba kerül a ház sorsa. Meg a lakásszövetkezet, ahol újabb hitegetés az osztályrészünk. ... Engedélyezték a halasz­tást 1986. január 1-ig. A lak- szöv ugyanis óvatosságból (röhögnöm kell) ezt a határ­időt adta meg az OTP-nek. Nekünk azt mondta az egyre idegesebb szakember: nyu­godjanak meg, őszre már ott fognak lakni. Bíztató tárgya­lásokat folytatunk! Hát er­re mi az ördögöt lehet mon­dani?! ... Mi szépen haladunk a lakáson belül, hasonló a hely­zet néhány más lakásban is. De több, mint a fele nem foglalkozik a dologgal — várja, hogy az ígéretek telje­süljenek. Olyan szépen lebe­kokat szedtek össze ezek. Ma reggel belebotlottam egy hul­larészeg emberbe a lépcső­házban. Az építőbrigád tagja. Három másik próbálta ké­sőbb kényelmesebben elhe­lyezni, de ők sem valami biztosan álltak egymás lá­bán. ... A mellettünk és a fölöt- tünk lakó már csaknem tel­jesen készen van belül! Ne­künk sem sok hiányzik: — a mázolás következik, aztán a parkettázás — és jószerivel költözhetnénk is. Csak­hogy ... ezek a jó emberek úgy dolgoznak, hogy az el­képesztő. Illetve: úgy nem dolgoznak! Egy hétnél tovább tesznek-vesznek egy lakás­ban, de ahogy elnézem, ab­ban sincs sok köszönet. Lesz itt vakolathullás később, az a gyanúm. A szövetkezetnél megsúgták, hogy a téeszben, ahonnan ez az élmunkás- brigád jött, hatalmi válság tört ki. Elzavarták az egész vezérkart. A melósok állító­lag nem kaptak fizetést eb­ben a hónapban. ... Tényleg nem kaptak. El is vonultak. Előbb a kocs­mába, aztán haza. Mi lesz itt? November eleje van. Lassan itt a tél. ... Ez már szinte hihetet­len. A leendő lakók kaptak egy papírt a szövetkezettől, hogy a tervezettnél többe fog kerülni a lakás. Ki-ki fizes­sen be 15 napon belül (nem tévedés) 150—170 ezer forin­tot a lakás nagyságától füg­gően. Aki maga vállalta a befejezést, az csak hetven­ezret. Volt is búcsújárás a szövetkezetnél! A szakember már csaknem teljesen kopasz, és egyre jobban rángatózik a szemhéja. ... Kiderült, hogy mégis­csak tévedés. Részben. Vala­hol elszámolták magukat. Mindössze hetven- és száz­ezer forint közötti összegeket kell befizetni. Szerencse a bajban: a feleségem munka­helyén ettől az évtől lakástá­mogatási alapot létesítettek, így hát munkahelyi kölcsönt kérhetünk a lógó hetvenezer­re. ... A pénz megvan, de ki­derült, hogy nem sok esé­lyünk van az idei költözésre. A szövetkezet igazgatósága elé került beszámoló meg­jegyzi: „veszélybe került az 1985. évi átadás...” Benne vagyunk bizony a veszélyben. Nyakig. Igaz, a lakszöv most is nyugtatja a kedélyeket. Közölték: nincs más kiút, a saját építőbrigádjukat ve­zénylik a helyszínre. Kará­csonyig be is vakolják a hi­ányzó két lakást és a lépcső­házat, meg a közös helyisé­geket, meg az édes jó... De ezt inkább nem írom le. ... Beadtuk a kérvényeket az OTP-hez. Az ismerős szö­veg: „Hadd ne fizessünk még egy kicsit, és hadd lakjunk még egy kicsit.” A szövetke­zet nagyvonalú cég: azt ír­ták az OTP-nek, hogy a vár­ható átadás 1986. június 30. A helyzet egyébként válto­zatlan a háznál: senki sem dolgozik. A decemberig tartó jó idő ugyanis nem volt ele­gendő a vakolásra — most pedig szilveszterkor beállt a tél. És az épületben nincs fű­tés, nincs téliesítve. Most futkos a téeszbrigád valami hőlégfúvó után. Mert majd elfelejtem: visszajöttek. Most állítólag a lakszövösökkel közösen fejezik be a házat. Holnap fel kell íratnom a nyugtatót. Elfogyott az előző adag. ... Már harmadszor csen­getett be az utódunk. A ta­nács ugyanis tavaly jóhisze­műen kiértesítette a fiatal házaspárt, hogy övék lesz a lakásunk. Nyáron csak körül­néztek, és némi rosszallással kérdezték, hogy mi a helyzet. Ősszel már erősen szemügy­re vettek bennünket. Most megkérdezték, hogy a fiatal­asszony márciusra esedékes szülése után vajon ide jö­het-e már haza? Mi a csudát mondhatnánk nekik?! Nem tudjuk, nem tudjuk, nem tudjuk. Azt mindenesetre el­mondták, hogy az OTP-nél úgy értesültek: hatszázezer forintot kell fizetniük a la­kásért. Ma ennyi a forgalmi értéke. . . . Csak most kapcsolok: de hiszen tőlünk 470 ezerért vették meg! Hogy az a... Előkerestem az adás-vételi szerződést. Ez áll benne: ha az eladó új lakása használat­ba vételig az eladott lakás­ban lakik, akkor a vételár az első két évben 2—2 százalék­kal, a további években éven­te hat százalékkal csökken­tendő. Tényleg! Hiszen tő­lünk annak idején levontak 17 293 forintot a beígért kö­zel kétévi bentlakásért, és le­vontak további 10 967 forin­tot arra az esetre, ha nem költözünk ki időben. Márpe­dig ez az eset most fennfo­rog ... összesen tehát közel harmincezerbe kerül a bent­lakás — eddig. A tervezetten felüli bentlakásért ugyanis csak a fele összeget vonták le előre — a másik felét (10 967 forintot) meg kell fi­zetnünk, ha átadjuk a lakást! Atyaisten ... Hogy miért kell fizetni a bentlakásért? Mert az OTP nem jótékonysági intézmény. Mert a lakás ugyebár évről évre amorti­zálódik. öregszik. Csökken az értéke . . . Ezért lehetséges, hogy a lakosság bankja körülbelül 170 ezer forintót nyer egy lakáson három év alatt úgy, hogy közben a kisujját sem mozdította. Mert amiért moz­dította, azért természetesen ki kellett fizetni az ügyinté­zési díjat, külön.” A napló még nem ért vé­get. A következő bejegyzések valószínűleg egy kibontakozó pereskedésről tudósítanak. Habár: a lakásszövetkezet megnyugtatóan közölte, hogy itt tulajdonképpen nincs is kit perelni, hiszen a befeje­zési munkát el sem vállalta senki, pedig ők mindent el­követtek. Erről papírjaik is vannak. Márpedig ez nagyon fontos dolog! Illetve talán csak ez a fontos! 1986. január' 25. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents