Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN

A nagyobbik szobába beszáguldott egy indián. A ház ura rémülten pattant föl vasárnap délutáni szendergésé- ből, aztán nagyot sóhajtva küldte vissza a kis szobába csintalan gyermekét. De hiába. Pár perc múlva két indián jött be, igaz, ezúttal vadat cserkésző lopakodással, mely abban kulminált, hogy feldöntötték a széket, s ezzel atyjukat az őrület szélére sodorták, mert már újra (majdnem) elszundított.

Ekkor érett meg a nagy elhatározás.

Ezt a nyavalyás lakást el •kell cserélni egy nagyobbra. Olyanra, ahol legalább egy fél szobával, de ha az nincs, egy icipici lyukkal több van — ahol békében elvonulhat az ember fia, ha csendre vágyik.

Felesége egy kicsit húzódozott. Nem azért, mert elegendőnek találta ezt a lakást a cseperedő két fiúval. Nem. Csak azért, mert számára lényegében ez a lakás jelenti a szülői házat — lassan húsz éve él itt, szülei vásárolták annak idején. De ők már nincsenek e földön...

Ez a lakás örökség, ami óriási előnyt jelentett annak idején, amikor összeházasodtak, 1972-ben. De hát — kinőtték az 52 négyzetmétert. Cserélni kellene. A bökkenő az, hogy a lakás fele az asz- szony testvérhúgáé, aki pár évi itt lakás után férjével együtt elköltözött más városba. A kérdés tehát az: elegendő-e a lakás értékének a fele egy másik lakás „beugrójára”?

Történt pedig ez 1983 tavaszán.

Érdeklődni kezdtek. Mivel szövetkezeti lakásról volt szó, a lakásszövetkezethez fordultak. Aztán a tanácsnál is érdeklődtek. A válasz megnyugtató: lehet szó cseréről. Hogy mennyibe kerül? Várjunk csak! Előbb azt tisztázzuk, miképp lehet lebonyolítani egy ilyen cserét!?

Van ugyebár egy kétszobás szövetkezeti lakás. Ha a tulajdonos ezt visszaszolgáltatja a tanácsnak, akkor kérhet helyette egy nagyobbat. Feltéve, hogy a szövetkezetnél be tudják sorolni egy új ház lakói közé. Amely új ház később fog felépülni. Mikor? Hááát... olyan másfél év! — mondták biztató mosollyal.

És addig mi hol lakunk?

Baj nincs, mert a tanács jóságos. Azt mondták, hogy az OTP útján visszavásárolják a lakást, aztán majd valakinek kiutalják, ha kiköltöztek belőle. Addig viszont lakhatnak benne nyugodtan, az OTP nagyon türelmes cég.

Heje és buja, szép az élet. De... mégis, mennyibe kerül egy ilyen csere? Bírjuk ezt mi?

Ezt, kérem, Önök tudják, mondták a lakásszövetkezetnél, mindenesetre annyit mondhatunk, hogy a legközelebb felépülő házban egy két és fél szoba plusz étkezős lakás ára körülbelül 750—800 ezer forint.

Ajjaj!

Vagy mégsem?

Ez a régi lakás mennyit érhet? Majd az OTP megmondja — és akkor számolgathatunk.

Az OTP energikus munkatársa egy papírlappal a kezében végigjárta a lakást, szemügyre vette alaposan. Azt már előre megmondta, hogy a ház nem új, hiszen 18 éve épült, a városnak ez a része akkor még igencsak a perem volt, ma már körbeveszik az épületet az új lakótelep paneltömbjei. Meg aztán harmadik emelet, lift nincs... Egy szó, mint száz: hamarosan jött a papír: „lakásukat 470 ezer forintra értékeljük ...”

No, most már számolgathatunk ... — mondta a cserevágyó házaspár, és nekiültek.

A 470 ezerből lejön az OTP-hátralék, körülbelül negyvenezer forint, marad tehát 430 ezer.

(Hogy miért csak 40 ezerrel tartoznak? Mert annak idején ez az 52 négyzetméter írd és mondd: 113 ezer forintba került.)

De számoljunk csak tovább — rágták a ceruza végét az asztal fölé hajolva. 430 ezernek a fele 215 ezer. Azért,

Tarnavölgyi György:

mert nem rögtön költözünk ki, levonnak valamennyit, tehát számoljunk 200 ezerrel. A hiányzó összeg tetemes .... Ekkor ütött a fejére a férj, és ragyogó szemmel közölte, hogy a lakszövnél egy másik lehetőség is fölmerült: egy már szervezés alatt álló húszlakásos házból valaki visszalépett, van egy két és fél szabás lakás hétszázezerért. De állítólag az amolyan félkész lesz, a befejezésnél részt kell venni a lakónak is. Sebaj, inkább majd dolgozunk, az is pénzt jelent. - ,.

Hiányzik tehát egy félmillió. Bagatell. Ez csökkenthető a két gyerek után járó szociálpolitikai kedvezménynyel, ami hatvanezer — írták le rögvest a szép summát. Az OTP-től fölvehető 360 ezer hosszú lejáratú kölcsön. És még mindig hiányzik nyolcvanezer forint. Nincs más kiút: erre is kölcsönt kell fölvenni, mégpedig úgynevezett bankkölcsönt, ami százezer forintig évi nyolcszázalékos kamattal jár, a törlesztés 15 éve •alatt tehát jóval többet kell visszafizetni. De hát... a forint egyelőre még nem arról nevezetes, hogy folyton erősödik . . .

No. Mégiscsak lehet valamit csinálni. Gyerünk, intézzük a papírokat. Volt belőlük bőven, ám egyszer minden együtt volt, az OTP áldása hiányzott az ügyletre: a hitelnyitás.

A karácsony közelgett már, s megérkezett a várva várt írás: tessék jönni aláírni a szerződést. December 20-án kézbe is vehették a paksa- métát, alá is írhatták nagy örömmel.

Az örömük csak akkor lohadt egy kissé, amikor pár nap múlva megtudták egy közleményből: a két gyerek után kapható szociálpolitikai kedvezmény nyolcvanezer forintra emelkedett január 1- től. Tíz nap híján tehát húszezer forintot vettek ki a zsebükből.

De egy új lakásra vágyót semmi sem rendíthet meg! Az OTP után most már a teljes terep a lakásépítő szövetkezeté volt — az ő beruházásukban épült ugyanis a ház a város egyik új negyedében. Eljőve az idő, amikor tervezgetni lehet: miképp is rendezzük majd be az új lakást, mit kell majd venni bele, melyik szoba mire szolgál majdan? Mert hiszen oly rövid az a határidő — 1985. június 30-ra minden készen lesz!

Legalábbis ezt -mondták a lakszövnél.

Naplórészletek, melyeket az egyre búsabb tekintetű férj rótt fel:

„Már kiásták a házunk alapját! Háromszor jártam ott az utóbbi héten, jó nézni, hogy milyen intenzíven dolgoznak az építők.

... Magasodnak a falak, az első emelet is készen van.

...A tetőnél járnak! Kívülről már ház formája van.

Belül még minden üres, a válaszfalak hiányoznak.

... Azt mondják, hogy nincs válaszfaltégla, ezért állnak.

... Még nincs tégla.

... Már van tégla. Meg eső, meg ősz. De azt mondták, hogy az év végére szer- kezetkészen átadják. Állítólag az építőcég csak ennyit vállalt. Ki fogja ezt befejezni?

... Csupasz téglafalak belül. Kint pedig mínusz húsz fok. Kemény ez az 1985-ös január! Minden munka szübad kapacitást? — kérdeztem, és ő csak búsan csóválta a fejét. Próbálkozunk — suttogta rutinosan, mert már sok ilyen helyzetben gyakorolta az ígérgetés eme kétes fedezetű módszerét...

... Győzelem! a brigád vállalta. Huszonegyezer,

plusz az anyagot meg kell vennem. Haladunk! A jövő hétvégén megcsinálják. Igaz, hogy csak kábé 10 ezret fizetnek ki a számlánkról az OTP-ben, mert ennyi volt az eredeti kalkuláció.

. .. Kész a vakolás! A briszélték a saját munkáról őket januárban a szövetkezetnél.

... Holnap kezdődik az iskola a két gyereknek. A lakszövnél nagy újság van. Találtak egy vállalkozó téeszt — az építőbrigádjuk fejezi be a házat! November 30-ra vállalták! Hurrá!

... Ma beállítottunk egy olajkályhát a nagyobbik szobába, szerencse, hogy lakásonként van egy kéménylyuk. De hálistennek most még príma az idő. Csak ... én nem tudom, miféle pacáMaratoni lakáscsere

netel, az építők elvonultak. Ki fogja ezt befejezni?

. . . Az átadási határidőig öt hónapunk van. A lakás-' szövetkezet hosszas nógatásra végre összehívta a húsz lakót, hogy tájékoztassa őket a helyzetről. Nagy vita volt. Többen fölvetették, hogy tulajdonképpen úgynevezett félkész lakásról volt szó, ők vállalják, hogy befejezik! A szövetkezet embere csóválta a fejét: nem kell elhamarkodni a dolgot. Már tárgyalnak egy másik építővállalattal, velük szeretnék befejeztetni a házat. A bökkenő talán csak az lehet, hogy a ház eredeti árkalkulációja

1982-ben készült, és lehet, hogy azokon az árakon már nem vállalják. Olyan 10—20 ezer forint pluszra kell számítani ... De persze, tette hozzá, ha egy-két lakó maga akarja befejezni, annak nincs akadálya. Csak ne legyenek túl sokan az ilyenek, mert akkor a vállalat szóba se áll a szövetkezettel! Kis munkát nem vállalnak. A lakók közül csak egy volt, aki azt mondta: én a vakolástól a teljes befejezésig vállalom. Páran azt mondták: mi a

csempézést, festést szeretnénk magunk elvégezni vagy elvégeztetni. így olyan lesz, amilyennek mi akarjuk... A szakember bólogatott, s azt mondta: hamarosan kiderül, mennyiért, hogyan vállalják.

... Kiderült. Semennyiért és sehogyan. Most mi lesz?

. . . Vége a kemény télnek, itt a tavasz újra. A házban egy téglát se tett arrébb senki. A leendő szomszédunk viszont kivakoltatta a lakását. Egy hétvégen megcsinálták neki, húszezer körüli a fizetség. A szomszédos építkezésen dolgozó brigád csinálta meg maszek alapon úgy, hogy a vállalat közelben lévő malterkeverőjét bérbe vették. Nagyszerű! Én is tárgyalok a brigádvezetővel holnap. Ott egye meg a fene az egészet, nem várok tovább a lakszövre. Ott ugyanis azt mondja mindig az egyre ziláltabb tekintetű illetékes férfiú, hogy tárgyalásokat folytatnak ezzel meg azzal a céggel. De hát könyörgök: hol talál a nyár elején szagád már elvállalta a negyediken lakónál is. Még hárman jelentkeztek. Van melójuk a fiúknak. De meg is csinálták rendesen.

... Meszelünk. Meszelge- tünk. Holnaptól rakjuk a csempét. Készen van a villanyvezetékezés (még a vakolás előtt), megvannak a vízvezetékcsövek is. Megvettük a kádat, a mosdót, a mosogatót, a csempéket, satöbbi. Majd „beváltjuk” a számlákat. Csak az a baj, hogy már május közeleg. A szövetkezetnél a szakember szemmel láthatóan kopaszodik, és gyűrt mosolyt erőltet magára, ha bekopogtatok. Ma azt mondja: valószínűleg csúszni fog pár hónapot az átadás. Ha-hah! Pár hónapot. Négy lakás van kivakolva, másutt semmi mozgás — csupasz az egész ház belülről.

... Ma beadtuk az OTP-nél a kérvényeket. Az egyikben azt kértük, mivel nem lakunk még az új helyen, ne kelljen megkezdeni a hitel- törlesztést. (Ami egyébként 2300 forint lesz havonta ...) A másik kérvényt azért nyújtottuk be, hogy továbbra is lakhassunk a régi lakásban — mely ugyebár most már nem a mienk. Bérlők vagyunk. És a lakbér azonos a tanácsi lakásokéval. Tehát július 1-től emelkedik is ráadásul. A házban annyi változott, hogy már a földszinten is vakoltat egy lakó. Kezdünk összeismerkedni — együtt káromkodunk, ha szóba kerül a ház sorsa. Meg a lakásszövetkezet, ahol újabb hitegetés az osztályrészünk.

... Engedélyezték a halasztást 1986. január 1-ig. A lak- szöv ugyanis óvatosságból (röhögnöm kell) ezt a határidőt adta meg az OTP-nek. Nekünk azt mondta az egyre idegesebb szakember: nyugodjanak meg, őszre már ott fognak lakni. Bíztató tárgyalásokat folytatunk! Hát erre mi az ördögöt lehet mondani?!

... Mi szépen haladunk a lakáson belül, hasonló a helyzet néhány más lakásban is. De több, mint a fele nem foglalkozik a dologgal — várja, hogy az ígéretek teljesüljenek. Olyan szépen lebekokat szedtek össze ezek. Ma reggel belebotlottam egy hullarészeg emberbe a lépcsőházban. Az építőbrigád tagja. Három másik próbálta később kényelmesebben elhelyezni, de ők sem valami biztosan álltak egymás lábán.

... A mellettünk és a fölöt- tünk lakó már csaknem teljesen készen van belül! Nekünk sem sok hiányzik: — a mázolás következik, aztán a parkettázás — és jószerivel költözhetnénk is. Csakhogy ... ezek a jó emberek úgy dolgoznak, hogy az elképesztő. Illetve: úgy nem dolgoznak! Egy hétnél tovább tesznek-vesznek egy lakásban, de ahogy elnézem, abban sincs sok köszönet. Lesz itt vakolathullás később, az a gyanúm. A szövetkezetnél megsúgták, hogy a téeszben, ahonnan ez az élmunkás- brigád jött, hatalmi válság tört ki. Elzavarták az egész vezérkart. A melósok állítólag nem kaptak fizetést ebben a hónapban.

... Tényleg nem kaptak. El is vonultak. Előbb a kocsmába, aztán haza. Mi lesz itt? November eleje van. Lassan itt a tél.

... Ez már szinte hihetetlen. A leendő lakók kaptak egy papírt a szövetkezettől, hogy a tervezettnél többe fog kerülni a lakás. Ki-ki fizessen be 15 napon belül (nem tévedés) 150—170 ezer forintot a lakás nagyságától függően. Aki maga vállalta a befejezést, az csak hetvenezret. Volt is búcsújárás a szövetkezetnél! A szakember már csaknem teljesen kopasz, és egyre jobban rángatózik a szemhéja.

... Kiderült, hogy mégiscsak tévedés. Részben. Valahol elszámolták magukat. Mindössze hetven- és százezer forint közötti összegeket kell befizetni. Szerencse a bajban: a feleségem munkahelyén ettől az évtől lakástámogatási alapot létesítettek, így hát munkahelyi kölcsönt kérhetünk a lógó hetvenezerre.

... A pénz megvan, de kiderült, hogy nem sok esélyünk van az idei költözésre. A szövetkezet igazgatósága

elé került beszámoló megjegyzi: „veszélybe került az 1985. évi átadás...” Benne vagyunk bizony a veszélyben. Nyakig. Igaz, a lakszöv most is nyugtatja a kedélyeket. Közölték: nincs más kiút, a saját építőbrigádjukat vezénylik a helyszínre. Karácsonyig be is vakolják a hiányzó két lakást és a lépcsőházat, meg a közös helyiségeket, meg az édes jó... De ezt inkább nem írom le.

... Beadtuk a kérvényeket az OTP-hez. Az ismerős szöveg: „Hadd ne fizessünk még egy kicsit, és hadd lakjunk még egy kicsit.” A szövetkezet nagyvonalú cég: azt írták az OTP-nek, hogy a várható átadás 1986. június 30. A helyzet egyébként változatlan a háznál: senki sem dolgozik. A decemberig tartó jó idő ugyanis nem volt elegendő a vakolásra — most pedig szilveszterkor beállt a tél. És az épületben nincs fűtés, nincs téliesítve. Most futkos a téeszbrigád valami hőlégfúvó után. Mert majd elfelejtem: visszajöttek. Most állítólag a lakszövösökkel közösen fejezik be a házat. Holnap fel kell íratnom a nyugtatót. Elfogyott az előző adag.

... Már harmadszor csengetett be az utódunk. A tanács ugyanis tavaly jóhiszeműen kiértesítette a fiatal házaspárt, hogy övék lesz a lakásunk. Nyáron csak körülnéztek, és némi rosszallással kérdezték, hogy mi a helyzet. Ősszel már erősen szemügyre vettek bennünket. Most megkérdezték, hogy a fiatalasszony márciusra esedékes szülése után vajon ide jöhet-e már haza? Mi a csudát mondhatnánk nekik?! Nem tudjuk, nem tudjuk, nem tudjuk. Azt mindenesetre elmondták, hogy az OTP-nél úgy értesültek: hatszázezer

forintot kell fizetniük a lakásért. Ma ennyi a forgalmi értéke.

. . . Csak most kapcsolok: de hiszen tőlünk 470 ezerért vették meg! Hogy az a... Előkerestem az adás-vételi szerződést. Ez áll benne: ha az eladó új lakása használatba vételig az eladott lakásban lakik, akkor a vételár az első két évben 2—2 százalékkal, a további években évente hat százalékkal csökkentendő. Tényleg! Hiszen tőlünk annak idején levontak 17 293 forintot a beígért közel kétévi bentlakásért, és levontak további 10 967 forintot arra az esetre, ha nem költözünk ki időben. Márpedig ez az eset most fennforog ... összesen tehát közel harmincezerbe kerül a bentlakás — eddig. A tervezetten felüli bentlakásért ugyanis csak a fele összeget vonták le előre — a másik felét (10 967 forintot) meg kell fizetnünk, ha átadjuk a lakást! Atyaisten ... Hogy miért kell fizetni a bentlakásért? Mert az OTP nem jótékonysági intézmény. Mert a lakás ugyebár évről évre amortizálódik. öregszik. Csökken az értéke . . .

Ezért lehetséges, hogy a lakosság bankja körülbelül 170 ezer forintót nyer egy lakáson három év alatt úgy, hogy közben a kisujját sem mozdította. Mert amiért mozdította, azért természetesen ki kellett fizetni az ügyintézési díjat, külön.”

A napló még nem ért véget. A következő bejegyzések valószínűleg egy kibontakozó pereskedésről tudósítanak. Habár: a lakásszövetkezet

megnyugtatóan közölte, hogy itt tulajdonképpen nincs is kit perelni, hiszen a befejezési munkát el sem vállalta senki, pedig ők mindent elkövettek. Erről papírjaik is vannak. Márpedig ez nagyon fontos dolog! Illetve talán csak ez a fontos!

1986. január' 25.

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET