Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

1986. január 25. Kelet-Magyarország 3 Több ötlettel Kollégiumi kérdőjelek Segíteni a tehtlséiel VARRODA A PUSZTÁN Biztosan szaladjon a tű Jelenleg hálóingeket varrnak szovjet exportra az üzemben. KOLLÉGISTÁNAK LEN­NI valamikor diákkörökben egyfajta rangot jelentett. A kollégium közössége, szel­leme olyan pluszt volt ké­pes adni a diákoknak, amely elsősorban a jó ta­nulmányi előmenetelben, közösségi gondolkodásban, önművelésben, az önálló személyiség alapjainak le­rakásában jelentett segít­séget. Sok olyan tudott — tegyük hozzá: tud ma is — adni, amit a szülői ház nem, vagy csak részben. Elég csak arra gondolni, hogy a kollégiumi nevelő­tanárok az intézményes korrepetálások, tanulmányi gondozások mellett akár a nap minden órájában kéz­nél vannak, és ha a diák helyett nem is oldják meg a feladatokat, sokat lendít­hetnek a tanulás jó mód­szereinek elsajátításában, az iskolában kevésbé ér­tett, vagy elsajátított isme­retek, összefüggések elmé­lyítésében. Az egyéni tehetséggondo­zásban, a tehetség felisme­résében és ezek kibonta­koztatásában, majd a kollé­giumi diákközvélemény — vagy kisebb közösség — ön­álló ítélőképességének, ér­tékítéletének fejlesztésében is pótolhatatlan a kollégiu­mi színtér. Természetesen a szülőket, a családi hátte­ret nem képes és nem is kell pótolnia, de a jó ne­velőtanár — akár a jó szü­lő — észreveszi, mikor szo­rul segítségre a kollégista, legyen ez tanulási kudarc, betegség, pillanatnyi pénz­zavar, vagy más természe­tű gond. MINDEHHEZ HOZZÁ KELL TENNI, ami kézen­fekvő is, hogy a kollégiu­mok megyénkben is válto­zó eredményességgel töltik be az imént említett fel­adatköröket. Nem egyfor­mák a tárgyi, személyi fel­tételek, s volt egy nem is néhány éves időszak, ami­kor a kollégiumok szerepe háttérbe szorult. Nem min­denütt alakult ki eleven, partneri kapcsolat az isko­lák és a kollégiumok kö­zött. A kollégiumi oktatást segítő munka kevésbé tu­dott szinkronba jutni az iskolaival, s mivel a kollé­giumi nevelőtanár munkája kevésbé megfogható, érzé­kelhető és látványos, csök­kent az itt dolgozó pedagó­gusok presztízse is. Mind­ezek felismerésén már rég túl van az oktatásügy irá­nyítása, de még igen sok a közös tennivaló. Nemrég a megyeszékhely egyik középiskolai kollégiu­mában szereztünk tapaszta­latokat elsősorban a tanul­mányi munkáról, a tehetsé­gek felkarolásáról, a tanu­lás jó módszereinek nép­szerűsítéséről. A nyíregy­házi Münnich Ferenc Kö­zépiskolai Fiúkollégiumban járva eszünkbe jutott: ez­előtt jó tizenhárom évvel, amikor átadták rendelteté­sének a modern bentlaká­sos intézményt, az volt az elképzelés: a megye tehet­séges — munkás-paraszt származású — diákjait gyűjtik ide. A mindennapos szóhasználatban hamar el is terjedt a név: a tehetsé­gek kollégiuma. Mi történt azóta? Mi változott és mi maradt meg az eredeti el­képzelésből, célból? A kollégium, amely két­száz személyes, hét iskola vidéki diákjainak ad ott­hont. A diákok kétharmada az építőipari és vízügyi középiskolában tanul, míg a fennmaradó részt a Vas­vári gimnázium testnevelé­si osztályában, illetve a he­lyi gimnáziumokban tanuló aktív sportoló tanulói al­kotják. Ezek szerint a kol­légium nem vált a megye valamennyi tehetséges munkás-paraszt fiataljának otthonává, hisz vannak kö­töttségek, amelyek előírják; a diákság egy tekintélyes részét az építőipari és víz­ügyi szakközépiskolából kell felvenni, ugyanis pénzt adott a kollégium építésére az építési minisztérium, így érthető, hogy a középfokú szakember-utánpótlást szívügyének tartja. De ami­att sem válhatott egyfajta gyűjtőhelyévé a tehetséges fiataloknak a Münnich kol­légium, mert a területi fel­vételi rend behatárolja, mi­lyen települések tartoznak a körzethez, s innen vehe­tik fel a diákokat. HA NEM IS VÁLT spe­ciális tehetséggondozó kol­légiummá, kiemelten fog­lalkoznak a tehetséges fia­talok megismerésével. Ez az első osztályosoknál a tanév elején elkezdődik és széles skálán igyekeznek hi­teles képet alkotni vala­mennyi kollégista adottsá­gairól, képességeiről, te­hetségéről. Korszerűen, ru­galmasan értelmezik a te­hetség fogalmát, nem ritka egy-egy név után a meg­jegyzés, kiváló szervező, jó a zenei hallása. S mivel in­kább a testnevelés, az ak­tív sportolás „pártolásában” mutat egyfajta sajátos ar­culatot a kollégium, külön is figyelik a sportban leg­inkább kiugró adottságú fiatalokat. Önmagában a tehetség felismerése kevés — vall­ják a kollégium vezetői, ne­velőtanárai — cselekvési lehetőségek sokaságát kell megteremteni, hogy a te­hetség „éljen” is. Nem egy esetben magát a fiatalt is rá kell ébreszteni értékei­re, s ehhez a kisebb közös­ség buzdítását, ösztönzését is igénybe veszik. Nem is mindig konfliktus nélkül megy ez minden diáknál. Előfordult az is, hogy a kollégiumi nevelőtanár és a szülő közös véleménye alapján iskolaváltoztatást javasoltak a fiatalnak, ahol jobban kamatoztatni tudja tehetségét. Más esetekben pedig folyamatos partneri kapcsolatot alakítottak ki az iskolák tanáraival, s ab­ban segítik a diákot, ami­ben az iskola — az órákon keveset — a kollégium — a korrepetálásokkal, egyéni foglalkozásokkal, önképzés­sel — annál többet tehet. NEM VÁLHATOTT tel­jes mértékben valóra a ne­mes elképzelés a tehetsége­sek kollégiumáról, amit azért sajnálhatunk, de a kollégium tanulmányi, bu­kási és egyéb mutatóit néz­ve, a kulturális, közösségi, társadalmi munka sokszí­nűségét tapasztalva azt szűrhettük le: ebben a kol­légiumban nem maradnak magukra a tehetséges fia­talok. S mindinkább így van ez a többi hasonló kol­légiumban is ... Páll Géza __________J Részletes térkép kell ah­hoz, hogy kiókumulálihassuk, hol is van Tormáspuszta. BaLkányhoz tíz kilométerre délen, a megyehatár közelé­ben. Kamionnyomtáv széles­ségű kövesút visz oda. Miéri járnának arra kamionok? A helyi varrodába viszik az alapanyagot és hozzák onnan a készárut. Veszteséggel kezdett — Nem kellett hozzá egy fél év sem, hogy meg akar­junk szabadulni az új mel­léküzemünktől — mondj a Er­délyi Gyula, a balkányi Sza­bolcs Tsz megbízott elnöke a szóban forgó varrodáról. — 1984 őszén átalakítottunk egy épületet és már abban az év­ben megindult benne a ter­melés. A gépek mellé az asz- szonyokat, lányokat a kör­nyező településekről: Aba- pusztáról, Görénypusztáról, sőt Balkányból toboroztuk. Csakhogy jól fizető munká­kat nem tudtunk szerezni. A várt nyereség helyett közei 400 ezer forint veszteséget könyvelhetünk el. A varroda létrehozása na­gyobb körültekintést igényelt volna. A tsz ugyanis — job­bára — szóbeli megállapodá­soknak adott hitelt, amikor döntött a beruházásról. Hogy mit ígért a kereskedelmi part­ner, a Fővárosi Kézműipari Vállalat, és hogy mit vállalt a mezőgazdasági üzem . . . azt felgöngyölíteni már nehéz volna. Tény, hogy a leglé­nyegesebb kérdéseket szerző­désben nem tisztázták a fe­lek. Vevő kerestetik — Gyorsan kerestünk egy vevőt a varrodánkra — foly­tatja a megbízott elnök. — Meg is találtuk 'tavaly nyár elején a FLAMINGO ruha­ipari leányvállalatot. Az üzem dolgozói ennek a cégnek vál­tak a munkásaivá. Ügy egyeztünk az új tulajdonos­sal, hogy az épületért, annak fűtéséért, valamint az embe­rek szállításáért bérleti díjat fizetnek nekünk. Azonkívül A kis műhely a Halász étterem szomszédságá­ban található. Bejára­ta fölött tábla árulja el: itt dolgozik Kertész Lajos iroda­gép-műszerész. Alacsony, mo­solygó, villogó 'tekintetű fér­fi fogad, s amikor megtudja, hogy nem írógépet akarunk •javíttatni, hanem őt szeret­nénk a Kelet-Magyarország olvasóinak bemutatni, rös- telkedve mondja: nem tett ő semmi olyat, amivel felhívta volna magára a figyelmet. Csak akkor „adja meg” ma­gát, amikor említem neki a rendőrséget, hogy ott bizony sok mindent elmondtak róla. Lajos bácsit — 75 éve miatt nyugodtan lehet így szólítani — Mátészalkán szin­te mindenki ismeri. A műhe­lyéből is, hiszen 1947 óta iro­dagép-műszerészként dolgo­zik, az utcáról is, ahol im­már 30 éve gyakran látni, amint karszalaggal önkéntes szeptemberiben az egész hó­napra rendelkezésünkre bo­csátják a varrónőket, hogy segítsenek az almaszedésben. Mindezt szerződésiben rögzí­tettük. — A FLAMINGO-nak — sok tekintetben — ugyan­azokkal a gondokkal 'kellett szembenézni, mint a tsz-nek — tájékoztat Kissné Kénin­ger Kornélia, a varroda ve­zetője. — A dolgozóink szin­te kivétel nélkül szakképzet- lenek. Tanfolyamok szervezé­sével igyekszünk enyhíteni a helyzeten. Jelentős segítséget kapunk a nyíregyházi 107-es számú szakmunkásképző in­tézettől. Az előzetes számítá­sokkal ellentétben, nem dön­getik a környékbeli nők a varroda kapuját, jóllehet a közelben alig van számukra munkalehetőség. Tormáspuszta a FLAMIN- GO-nak sem hoz nyereséget. Egyelőre. A vállalati vezetés azt reméli ugyanis, hogy túl­esve a kezdeti nehézségeken, az üzlet jóra fordul. Vagyis, ha az új üzem a cég képze­letbeli pénzeszsákjáin kis kar­colást ejtett, akkor magának aiz új üzemnek, a varrodának be is kell szegni azt. Aki paraszti munkát végez, annak nehéz a keze. Volt olyan asszony, aki eleinte csak nyugtató tabletta besze­dése után tudott leülni a gép mellé. Ha valaki hajnaltól délig dohányt tor, annak nem rendőri szolgálatot lát el, de az idősebbek még a szabad­ságharcos szövetségből, az if­jabbak az MHSZ-ből emlé­keznek rá, ahol hosszú évek során több száz gépjárműve- ize tő-jelöltnek oktatta a KRESZ-t. És ismerik még Nyíregyházán is, hiszen in­nen indult a Mák utcából, csak akkor még Kacz Lipót volt a neve, mert birkózott a Vasúiban és a NYTVE-ben. Szívesen beszél életéről, bár van olyan, része annak is, ami-t örömmel elfelejtene. Például 1938-tól 1945-ig, ami­kor munkaszolgálatos volt, s arra a néhány napra sem gondol jó szívvel, amikor az ellenforradalom kitörése után szerették volna néhányan megszerezni tőle a gondjaira bízott fegyvereket. Mondta is, amikor november közepén megkeresték a pártközpont­ból és föl akarták vinni Pest­re; nem megy ő sehová, nem könnyű délután a finom, bab- rás munkához hajlítani az ujjait. Márpedig exportra nem lehet akármilyen minő­ségű terméket küldeni. Ta­valy nyár óta ugyanis kizá­rólag szovjet piacra termel­nek. Finom munka — Nekem valamivel köny- nyebb volt beleszokni ebbe a munkába, mint a többieknek. Korábban bedolgoztam a Debreceni Ruhaipari Válla­latnak úgy, hogy én mér is­mertem a varrógép természe­tét — mondja Győri István­ná, varrónő. — Kell ehhez 2—3 év tanulóidő, hogy biz­tosan szaladjon a ruhán a tű ... Persze a legügyeseb­bünk sem keres többet átlag­ban 3 ezer forintnál. Két műszakban dolgozik — tanulva munkálkodik — hat­van ember a pusztai varro­dában. Elvárható teljesítmé­nyüknek 'egyelőre csak a fe­lét tudják .adni. Alakulóban van még mindig az üzem. A napokban munkaszervező szakemberek vizsgálódtak benne. Reméljük, hogy a FLAMINGO-nak a türelem üzletet terem. Sztancs János volt neki maga miatt az em­berekkel semmi baja, s igaz, hogy a lakása Pesten van, jobban érzi ő magát Máté­szalkán a régi ismerősei kö­zött. És akkor is, amikor kar- szalaggal kiáll, hogy ellen­őrizze a járművezetőket. Me­séli, nem is olyan rég Nyír­meggyes környékén egy autó feltűnően gyorsan hajtott. Nyoméba eredt, megelőzte, leintette és figyelmeztette, hogy akkor se siessen így, ha a kórházba megy. Később Mátészalkán ismét találkoz­tak, ám akkor a járművezető állította meg, s megköszönte, hogy az előbb figyelmeztette, mert néhány száz méterrel arrébb ott állt a trafipax, s bizony sokba került volna a sietés. Gégény László alhadnagya mátészalkai rendőrkapitány­ság közlekedési alosztályának helyettes vezetője nem fukar­kodik a dicsérő jelzőkkel, amikor Kertész Lajosról esik szó. Mondja, nagyon szeren­csések Lajos bácsival, mert munkája révén ismerik min­den vállalatnál, s ha egy el­lenőrzéshez önkéntes rend­őröket és vállalati kocsikat is kérnek, Lajos bácsinak se­hol sem mondanak nemet. Ha hívják, hogy valamilyen ese­mény miatt egy helyszínt A Szatmár Bútorgyár termelési osztályve­zetője, Szegedi Tamás mondta egy korábbi be­szélgetésünkkor, hogy a bú­toripar a megújulás korát éli. A tíz évvel ezelőtt vett gépek elhasználódtak, a technológia elavult, a vá­sárló ráunt a termékek egy­hangúságára. Minden bútor egyforma, szögletes és do­boz alakú. Felismerni a termékek eladhatatlanságának okát még nem eredmény, de alapja lehet a megújulás- nek, iránymutatója a fej­lesztésnek. A VII. ötéves terv így fogalmaz: „A be­ruházások hatékonyan já­ruljanak hozzá az ipar kor­szerűsítéséhez, szerkezeté­nek megújulásához.” Ez létkérdés és nem csak a Szatmár Bútorgyár eseté­ben, de az ipar egészére vonatkoztatva. De lássuk mit tesz a bútoripar? A gyár termelési osztály- vezetője szerint korszerű technikával és technológiá­val már 1986-ban elérhető a hazai igények jobb kielé­gítése, az export (főként a tőkés export) jelentős növe­lése. Az új technika és technológia egy része már az üzemben van, az idei bútor- gyártásban részt vesz. A vásárolt gépek közül a leg­többre tartott gyártóesz­köz a 10 millió forintot érő élmegmunkáló. Ezzel meg­szüntetik a bútorok már említett szögletességét, do­boz alakját, a lágy forma lesz a jellemző. A termelésfejlesztés ter­mészetesen nem hagyatkoz­hat csupán néhány új gép beszerzésére, avagy egy új gyártócsarnok, raktár meg­építésére. A számítógépes progra­mozás komplett alkalmazó»­sát idén vezetik be. Meg­előzte ezt, hogy két éven keresztül vitték gépre a kü­lönböző adatokat, amelyek a termékekre, termékszer­vezésre, anyagszükségletre és egyéb dolgokra vonat­koznak. A számítógépes programozástól azt várják, hogy a munkahelyek ki­szolgálása a kezdő fázistól a végtermékig fennakadás nélkül történjen. A mátészalkai bútorgyár­ban, ahol két műszakban 850 embert foglalkoztatnak, voltak már korszakokat le­záró jelentős állomások. Most nem erről van szó, csupán megújulásról, bár meglehet, ezzel az évvel a helyi bútoriparnak egy új korszaka kezdődik. S. E. kell biztosítani, Lajos bácsi mindent megszervez. Nem véletlenül lett egy önkéntes rendőri csoport vezetője, s meg is sértődne, ha egy-egy akcióra őt nem hívnák be. Mondja az alhadnagy, hogy ha véletlenül elfeledkezné­nek az alosztályon valame­lyikük névnapjáról, Lajos bá­csi eszükbe juttatja, s ha né­hány napig nem megy be a kapitányságra, már azt hi­szik, tortént valami vele. S zerencsére Lajos bácsi­val rossz dolog nem történik. 75 éves, de hatvannak is alig látszik, s mivel eddig még nem nősült meg, szabad idejét baráti kö­rében és rendőr barátaival (tölti el. S hogy jól, lelkiis­meretesen állta meg a helyét az önkéntes rendőrt karsza­laggal is, bizonyítják kitün­tetései, oklevelei, pici szobá­ja falán látható emléklapjai, s bizonyítja majd az a Ki­váló Társadalmi Munkáért (kitüntetés is, amelyet ma a belügyminiszter megbízásá­ból Gulácsi Sándor ezredes, megyei rendőrfőkapitány ad át azon az ünnepségen, ahol a körzeti megbízotti és az ön­kéntes rendőri szolgálat meg­szervezésének 30. évforduló­jára emlékeztek. (b , Hivjat Műszerész, minden . akcióra karszalaggal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents