Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám

1986. január 21. Kelet-Magyarország 3 Váci örökségé H ogy miért éppen a Vá­ci Mihály nevét vise­lő szocialista brigádok körében pattant ki az ötlet, azt most, több év elteltével utólag nehéz lenne kiderí­teni. Mindenesetre jó, hogy a kezdeményezés megszüle­tett, hogy szerencsés fordu­latot vett és immár folyta­tása is van. Röviden az előzmények­ről: Veszprém városa ren­dezte több éven keresztül a Váci Mihályról elnevezett szocialista brigádok orszá­gos találkozóját, amelyen egy-egy alkalommal több százan vettek részt, ismer­kedtek egymás munkájával, illetve a költő munkásságá­val, találkoztak Váci hozzá­tartozóival. Véletlen volt, hogy épp Veszprém vállal­ta — itt akadt kezdeménye­ző, aki megszervezte az ese­ményt, programot készített, gondoskodott az ellátásról. A jól sikerült találkozók után mégis maradt megvá­laszolatlan kérdés: vajon miért nem a szülőföld a há­zigazdája ennek a rendez­vénynek? Több éves hallgatás után újra jelentkeztek a Váci brigádok képviselői, sürget­ve a hivatalos szerveket. Ennek eredményeként nem­régiben a Váci Mihály mű­velődési ház adott otthont a költőről elnevezett szabolcs- szatmári brigádok találko­zójának, az SZMT-vel közös rendezésben. Előadások hangzottak el Váci lírájá­ról, emberi értékeiről, köz­életi tevékenységéről. Jó hangulatú volt a közös ebéd is, itt is sikerült folytatni a veszprémi találkozók han­gulatát. Óvatosak voltak vi­szont a rendezők annyiban, hogy az első ilyen találko­zóra meghívóval, meghatá­rozott létszámú résztvevőt invitáltak meg, hadd lás­sák, milyen a nyíregyházi találkozó, s a jövőben en­nek tapasztalataira építve lehet szervezni a követke­zőket. így esetleg olyanok is távol maradtak, akik koráb­ban a veszprémi találkozó­kon rendszeresen részt vet­tek, vagy olyanok, akik az­óta vették fel a költő nevét, és szerettek volna itt lenni. Mind a résztvevő, mind a hiányzó brigádok tagjaira gondoltak akkor, amikor a találkozón javaslat hangzott el: forduljanak felhívással a költőről elnevezett brigá­dokhoz Váci Mihály örök­ségének méltó ápolása ér­dekében. A felhívást a kis- várdai HUNNIACOOP-tól Kállai Istvánná és Mártha Bálintné, a DIRUVÁLL- tól Szollár Józsefné, a nyír­egyházi dohányfermentáló­tól Berecz Györgyné, a Tau­rus kempingüzemétől Kán­tor Mihályné írta alá. E gyebek között azt kez- kezdeményezik: gon­doskodjanak megfe­lelően a saját üzemükben a Váci brigádok tagjai, hogy a költő emberi példáját, költői, írói értékeit, szelle­mi örökségét a brigádközös­ségben és az üzemi kollek­tívában is ébren tartsák. F elhívják társaikat, hogy kövessék példájukat és használják fel a lehetőséget közösségük, munkahelyük kulturális életének gazdagí­tására. Közreműködést vál­laltak olyan fórumok támo­gatásában, mint például a tiszaszalkai Váci-emlékna­pok, vagy az alföldi peda­gógus vers- és prózamondó verseny, amelyet szintén Váciról neveztek el. A nyíregyházi találkozó méltó volt a költő szellemi hagyatékához. A dicséretes ezek után az volna, ha a Váci brigádok példáját más, hasonló közösségek is kö­vetnék. Baraksó Erzsébet GLUTIN EXPORTRA. Cj partnerrel bővítette exportkapcso latát a Szeszipari Vállalat de- mecseri üzeme. A napokban indítanak útnak első szállítmányként 35 tonna glutint egy NSZK-beli partner megrendelésére. Tóth József az 50 kilós zsákokat címkézi. (Elek Emil felvétele) A VAJAI MODELL Vállalkozásból szerzett nilliák Országos visszhangja volt az elmúlt év végén egy te­levíziós riportnak. A Hét műsorában a vajai vállalko­zók nyilatkoztak. Reakciójaként a látottaknak és hallottak­nak szinte vég nélküli tapasztalatcsere-látogatások kezdőd­tek. Volt úgy, hogy csak egy-egy gazdaság szakirányítói, de megesett, hogy a szakemberek szervezetten érdeklődtek, csoportosan érkeztek. De milyen is a vajai vál­lalkozói rend, mi az, ami új és hasznos belőle a termelő­szövetkezeti gazdálkodásnak? Csak a jobb megértés ked­véért néhány szó a kezdő lé­pésekről. A lovas fogatokkal indult. A fogattartás — bár szükséges — nem kifizetődő a termelőszövetkezeteknek. Ezentúl gondot okozott, sőt viszájt szült a fogatelosztás a háztáji munkára, tagi és la­kossági szállításokra. Ilyen előzmények és okok alapján döntött úgy a tsz vezetősé­ge, hogy a fogatokat bérbe adják a fogatosoknak. A fo­gatokért (ló- és kocsihaszná­latért) olyan bértarifát kér­tek, amely a tsz-nek ered­ményt, a fogatosoknak a ko­rábbi fizetésnél nagyobb anyagi érdekeltséget biztosí­tott. Az új módszer bevált. Minden fának gazdája van Következett a vállalkozói rend bővítése — a fogatosok példáját és tapasztalatait hasznosítva — a termő almá­sok kerültek sorra. A tsz itt elsősorban a munkaerőgon­dokat, a minőségi almater­mesztést igyekezett megolda­ni. Kezdetben — hozzátarto­zik az igazsághoz — voltak ellenvetések, nem minden termelőszövetkezeti tag, al­kalmazott értett egyet a vál­lalkozói formával. Az első évben még voltak fel nem fogott, közös művelésre visz- szamaradt területek. Ma már nincs ilyen. Minden fának gazdája van és ha több gyü­mölcsös lenne, az is gazdára találna. Alapvető a vállalkozói al­mánál, hogy amit a tsz-veze- tés elvárt és tervezett, az maradéktalanul megvalósult. Nincs szükség idegen mun­kaerőre, metszésnél, almasze­désnél — ki-ki elintézi csa­ládi alapon —, javult a mi­nőség, következésképpen nőtt az almáért kapott bevétel és a tagok (vállalkozók) jöve­delme. Több munka A vállalkozás legifjabb ré­sze az erő- és munkagépek, a teherautók bérbe adása, A termelőszövetkezet minden olyan kis és középkategóriá­jú traktorát és azoknak mun­kagépeit, továbbá IFA jár­műveit vállalkozásba adta, amely nem igényli a közpon­ti elosztást, munkaszervezést. Központi irányítás alatt csak a nagy gépek, kombájnok maradtak. A gépüzemeltetés új módja rövid idő alatt is bizonyította létjogosultságát. Máté János, a termelőszö­vetkezet termelési és műsza­ki igazgatója milliós nagy­ságrendű megtakarításokat említhet. Az elmúlt évben negyven MTZ-traktor több munka el­végzésére volt képes, mint amennyit korábban ötven teljesített. A vállalkozók most maguk javítják gépei­ket, nincs szükség a nagy szerelőműhely fenntartására (ott bérmunkában fúrógép­asztalokat gyártanak) és nincs szükség a nagytételű anyag- és alkatrészraktár­ra... A raktári készlet 6 millió forintról 2 millió fo­rintra csökkent. Megoldódott a vállalkozói renddel a ko­rábban szinte lehetetlen hét­végi munkák szervezése, ja­vult és bővült a tsz-tagok- nak végzett szolgáltatás. A traktoros, a gépkocsivezető most minden erejével és tu­dásával arra törekszik, hogy minél több munkát kapjon. Ez az érdeke, hiszen ha áll a gép, szerződés szerint ak­kor is fizetnie kell a bérbe vett eszközért. Első a közös A gépeket a vállalkozók, attól függően, hogy milyen idősek, 4—5 évre kapták, a gépek utáni befizetés a gé­pek állapota, amortizációs ideje alapján történik. A tsz gondoskodik a géppark fel­újításáról, kiegészítéséről, korszerűsítéséről. Tavaly 8 millióért vásároltak új gépe­ket, amit szintén vállalkozók kaptak meg. Gépi munkánál elsődleges kötelesség a közös gazdaság igényeinek kielégí­tése, szántás, vetés, permete­zés stb. Ha nincs tsz-munka, a traktoros, a gépkocsivezető ott vállal munkát, ahol tud. Miért is jó tehát a vállal­kozás? Az anyagi érdekelt­séggel megnőtt a munka in­tenzitása, javult az eszköz­kihasználás, az egyszemélyi felelősség a munkában, a munka minőségében egyér­telmű lett. Mindenki jól járt. A vállalkozásból szerzett és megtakarított milliók egy­ként gazdagítják a szövetke­zetét, a szövetkezet tagjait és az alkalmazottakat. Egy olyan gazdaságban, ahol a termőhelyi adottságok kedve­zőtlenek, ott mindenképpen kedvező, ha megtalálják az eredményt hozó munka mód­ját. Seres Ernő f----------------------------------------------------­B elépett az ajtón, az­tán leszegett fejjel megállt. Bundás sapkáját bal kezébe gyűr­te, odafogta szorosan kék munkásruhájához, mint ahogy a laktanyában illik a kiskatonának, s hango­san jó napot köszönt, az­tán bemutatkozott. Az el­nök, aki fogadónapot tar­tott, elément egészen az ajtóig, ő is bemutatko­zott, s amikor kezet fog­tak, újból megszólalt: ak­kor mi talán rokonok is lennénk... — Közös volt a nagy­anyánk, a nagyapánk — mondta továbra is lesze­get fejjel az öreg, leült a felkínált székre, csizmás lábát maga alá húzta, az­tán hozzákezdett mondó- kájához. Nem cifrázta, nem kerített neki nagy feneket, csak sorolta a baját, hogy a felesége rég­óta kezelés alatt áll, mos­tanában már haza sem engedik, s az orvos azt mondta: jobb volna neki egy intézetben állandó or­vosi felügyelet alatt. És mi lesz én velem? — kérdezi inkább önmagától, mint az elnöktől a 74 éves mokány ember. És újra beszélni kezdett. A S. ___________________________________ ÁTNÉZGK — ezt a kifejezést találta a szakma azokra, akik naponta őrködnek sok-sok pulóver fölött a Hódiköt fehér- gyarmati üzemében. Kezük nyomán 25 ezer divatos férfi- pulóver kerül január végén konfekcionálás után szovjet, román illetve francia piacokra. AMIT LOPNI ÉRDEMES, az biztosan érték. Nem le­het véletlen, hogy a nyugati közgazdaságtan fogalom- készletéhez az „agylopás” szó is hozzátartozik. Mind­ez akkor jutott eszembe, amikor tudomást szereztem arról, hogy a megye mező- gazdasági üzemei kevéssé érzik szükségét, hogy a szakembereik szürkeállo­mányát értékesebbé tegyék. Arról van szó ugyanis, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um mérnök- és vezetőkép­ző intézetének nyíregyházi továbbképzési központja által erre az évre meghir­detett tanfolyamokra fele annyian jelentkeztek, mint a korábbi esztendőkben. A továbbképzéseket egyéb­ként a mezőgazdasági főis­kola erre alakult tanszéke szervezi. Mi az érdektelenség oka? A hozzáértők sem találtak erre elfogadható magyará­zatot. Drágállani igazán nem drágállhatják a kurzusokat, hiszen egy kéthetes közép­fokú tanfolyam átlag két­ezer forintba, egy felsőfokú átlagosan háromezer forint­ba kerül. Ezek pedig iga­zán nem akkora összegek, hogy egy nagyüzem költség- elszámolásakor említést ér­demeljenek. Felmerülhet, hogy rossz időszakban hozzák össze a különböző csoportokat, ép­pen akkor, amikor a gazda­ságban szükség volna a be­iskolázottak munkájára. Csak kifogásnak jó az ilyen megokolás, mert melyik az a két hete a gazdasági év­nek, amelyről nem mond­ható el, hogy elengedhetet­len a szakember jelenléte? FURCSA IGAZSÁGOT kell tapasztalnia annak, aki igazán utána jár a kér­désnek. Az esetek többsé­gében az elkényelmesedett gondolkodás a legfőbb aka­dálya a tanfolyamokon való részvételnek, a beiskolázá­soknak. Hasonlít ez a szem­lélet ahhoz a régi paraszti­hoz, amely a maradiságát egy kérdőmondatba sűrítet­te: „Minek tanulsz, úgyse leszel te postáskisasszony Nyíregyházán?” Postás-kisasszonykodáshoz tényleg nem szerezhető szakismeret a mezőgazdasá­gi főiskolán, de például a növénytermesztésben dol­gozó brigádvezetők, vagy az állategészségügyért te­vékenykedők igen hasz­nos tudnivalókkal gyara­podhatnak a számukra ren­dezett kurzusokon. A bizonyítványt adó ok­tatás csak egy része a fő­iskola szolgáltatásainak. Éhnél talán nagyobb jelen­tősége van a mezőgazdaság­ban dolgozó felső-, illetve középfokú vezetők szakmai továbbképzésének. Főköny­velők, ágazatvezetők meg­tanulhatják itt, mit tud a számítógép, értesülhetnek az agrárgazdaságtan legfris­sebb tudományos eredmé­nyeiről. NEM MEGLEPŐ, nagyon is törvényszerű, hogy a to­vábbképzésekre éppen azok az üzemek küldik el rend­szeresen az embereiket, amelyek a legjobban gaz­dálkodnak Szabolcs-Szat- márban. Például a mária- pócsl, fakamazi, baktaló- rántházi, tiszavasvári tsz- ek nem várják meg a TE- SZÖV szelíd nógatását, ha­nem önszántukból, a saját jól felfogott érdekükben postázzák újból és újból a jelentkezési íveket. Ezek­ben az üzemekben tudják, hogy erőforrás-szűkös hely­zetünkben a szellemi tőké­nek különös, mi több meg­határozó jelentősége van. Ha tőlünk fejlettebb ipa­rú országokban a vállalko­zónak megéri, hogy alkal­mazottait taníttassa, hogy a költségekre nem nézve magához csábítsa a legki­válóbb szellemi erőket (azaz túlzó fogalmazásban: másoktól „ellopja” a minő­ségi „agyakat”), akkor min­den bizonnyal kifizető le­het ez az „üzlet” — talán a legkifizetőbb. Sztancs János Januári csibék December végén „beindult” a tarpai tsz baromfikeltetője. A tsz baromfi-törzsállománya biztosítja a tojást, mint alap­anyagot. A villamos fűtésű keltetőkben 10 800 tojást he­lyeztek el. Az első 5 nap eltel­tével lámpázással választották ki a hibás tojásokat. Január fiáról, aki jó gyerek. Ha hazajön öt napra, kimos, kettőjükre főz is, hogy le­gyen néhány napra, aztán visszamegy Paksra és 10 napot ott dolgozik. Aztán saját magáról, meg a 2717 forint nyugdíjáról szólt, amiből kifizeti az adót, a tévét, a villany­számlát, s ha a felesége mégis bentmarad, érte az 1400 forintot. Akkor ő hogyan él meg a megma­radó 300 forintból? Mert az egészség sem a régi már. A panasz elfogyott, az elnök megadta a választ, a rokon indulni akar. És ak­kor kérdezni kezdett az elnök. A többi rokonról, akik egy részével már rég találkozott, a panaszosról, akit már régen látott és a testvéreiről, akikkel szintén ritkán hozza ösz- sze a sors. A beszélgetés elején leszegett fej fel- emelkedett, aztán a mo­21-re kikelnek a csibék a to­jásokból. A közel 9 ezer kis­csirke, s a következő kelteté­sek újalbto sokezres példá­nyai a HUNNIACOOP és az ÁFÉSZ-ek segítségével el­jutnak Szatmár-Bereg te­nyésztőihez, de az ország más vidékeire is.----------------------------------^ kány ember újból beszél­ni kezdett. — Két tehén van, azo­kat is üresen hagytam — mondja, hogy ezzel is el­árulja: ő is hamarabb fá­rad már. Lassan azokon a jószágokon is túl kell ad­ni, mert nem olyan köny- nyen megy már a fejés, nem úgy megy már a ka­szálás, mint valamikor, amikor hárman szedték utána a markot. És meny­nyit csodálkoztak rajta azok, akikkel együtt vág­ta a rendet, hogy kicsire nőtt kezébe fogott kala­páccsal ide is ütött egyet meg oda is, mégis olyan éles lett a kaszája, hogy tőle többet egyszer sem vágott egy nap alatt sen­ki. A rokon felállt és in­dulni készült. Az el­nök felállt és bú­csúzni indult. A rokon a kezét nyújtotta, az elnök átölelte és megcsókolta. A rokon arcán olyasmi látszott, mintha már meg is bánta volna, hogy pa­naszkodott. A sapka sem állt olyan szabályosan a kezében. És zavarában megbotlott a küszöbben. Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents