Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
KM HÉTVÉGI melléklet 1986. január 18. Úton a képviselővel □ Kilencre várták Tisza- nagyfaluban a község vezetői, de fél órával korábban érkezett. Nagy volt a meglepetés. Irénke néni, a falu népfrontelnöfce sem készült még el a friss pogácsával, amit a tiszteletére szántak az asztalra tenni. A képviselő, aki most szabadsága idején jött választókerületébe, fél éve járt errefelé. Akkor azt mondták a választói, hogy nem, a markukat tartják a milliókért, de elvárják, hogy erezzen velük az elkövetkező öt esztendő során örömben, bánatban, s adjon biztatást a nehéz napok idején. Az űtravalót, amit a szőkébb szülőföldtől megválasztásakor kapott Berecz János, az országos és a nemzetközi ügyek intézése közepette sem felejtette el. Ha rendszeres fogadóórákat nem is tarthat (ilyen sok községben ez lehetetlen vállalkozás volna), a hozzá érkező levelek, jelzések és a legalább hathavonkénti személyes találkozás révén állandóan itthon van azok között, akiknek a bizalmát élvezi az ország házában,. Itt, aiz ütött-kopott tanácsivá zán is kitűnt, hogy az ilyesfajta véleménycsere rendkívül hasznos formája a képviselő tevékenységének. E találkozásokra egyformán készül a helyi párt- titkár, tanácselnök, a gazdaság, az intézmény vezetője, és jól tájékozott a képviselő. Tiszainagyfaluiban csakúgy, mint a megye 6-os számú választókerületében másutt, a beszélgetés fő fonala a munka volt. A gazdálkodós, a jobb megélhetés bevált és új forrásai. A külső szemlélő számára is kitapintható e közös töprengések haszna. Amikor a helybeliek is, meg a fővároshoz kötött képviselő is megegyeznek abban, hogy többet kell kínlódni, gyötrődni, ezáltal bízhatunk a holnapban. A végén előkerül Irénke néni finom .pogácsája is. Az ' asszony szabadkozik, hogy sajnos, már nem meleg. ■ Berecz János megnyugtatja: sokszor jön ő még ide pogácsát kóstolni. o Tímár. A Béke tsz palotának éppen nem nevezhető irodája elnöki szobájában a tavalyi nehéz tavaszt idézik, s együtt örülnek a most már biztosnak látszó jó 'közepes nyereségnek, amely sok munka és nem kevés ötlet gyümölcse. Képszerűen elevenítik fel, hogyan vitték a tsz teherautói a ti- már.i .krumplit a messzi iparvidékre 20 kilós csomagolásban. Árulták és fel- hordták emeletre is, ha úgy adódott. Benne vagyunk a gondok sűrűjében. Ki és mivel magyarázza meg, kinek jó, ha egyszer rendkívül olcsó, egy idő után pedig már alig és csak drágán, kapható a burgonya? A kereskedelem sok kritikát kapott. Azt hiszem, joggal. Hiszen hiába termelnek jót és sóikat, a mezőgazdaság árveszteségeit nem mindig képes pótolni a jól fizető ipari tevékenység sem. Terítékre kerül1 a bérezés. Aiz egyéves tapasztalat itt azt mutatja: nagyon időszerű volt kilépni abból a bizonyos skatulyáiból. Belementek a keresetszint-sza- bályozásba, amely jó, ha van nyereség. Jobb munkára kényszeríti a vezetőt, serkenti az embereket, akik már kezdik látni, hogy a nyereséggel együtt nő a jövedelmük. A képviselő figyel és jegyzetel. Mit róhat vajon a papírra? A nemzedékváltással járó gondokat. Az idősebbek, aiz alapításkor derékhadnak számítók mostanában mennek nyugdíjba. A helyükbe lépő fiatalok pedig még csak munkahelynek tekintik a szövetkezetét. Pedig a növényhez, az állatokhoz meg különösen több kell ... A Taurus-szal .társulásban vállalkozott e gazdaság: gumihulladék feldolgozására. A selejtes autóköpenyek ezek uitán nem a megyeszékhely szeméttelepére kerülnek megsemmisülni. össze aprítva hasznosulnak itthon. És (külföldön is sportpályák, utak burkolatában, új gumiáruk készítésénél. Egy éve sincs, hogy egy régi pajtában elkezdték megvalósítani az ötletet és máris két és félmillió hasznot hozott. Hamarosan új csarnokot kap a huliladékvonal, mert nemcsak az itteniek látnak nagy fantáziát benne. Megmutatják az üzemet, amelynek a pora ma még lerakódi.k a ruhára, belepi az emberek arcát, die amely plasztikusan jelzi, hogy ebben a pénzben különösen szűkölködő szabolcsi világiban is sok minden érdemeset lehet még tenni. Ez az ötletdús vállalkozni akarás a titka annak is: e gazdaság már megteheti, hogy nem alkalmaz minden jelentkezőt, hogy teherautója mindennap meleg ebédet vigyen a környék idős embereinek, hogy mozit üzemeltet, hogy éttermét esténként kultúrházzá varázsolja, hogy a helyi erő jó részét adja a lakóhely építéséhez. Telik a jegyzetfüzet a megvalósult vágyakról. Óvodáról, iskoláról, egészség- házról, védőnői, gondozónői hálózatról. És útról, ivóvízről, szépülő-lkorszerűsödő öregék napközijéről. Majd a holnapról. Szolgál,tatóház- ról, amelyben ruhát tisztítanak, gépet kölcsönöznek, ravatalozóról, postaházról, szennyvízcsatorna-hálózatról. Egy normális élet alapjairól. Az újságíró arra gondol, vannak még mifelénk is, akik valamiféle csodára várnak. Szerencsére a ti- máriak nem közülük valók. Többre, jobbra törekszenek, dolgoznak is érte. Igaz, (s ez is a gondok egyike) még itt sem mindenki. Vannak, akik kerülik a munkát, italoznak, veszélyesek a közrendre. A képviselő jegy- zetlapjaira kerül .a szilárdabb közrendi, a hathatósabb intézkedések, a fegyelmezettebb munka, az elvárható államipolgári magatartás igénye. Ezt a .beszélgetést sem lehet befejezni, csak abbahagyni. A folytatásig. o Gávavencsellőn sem lesz elég a kitűzött idő, ez már előre látszik. A Tisza-par- ti beszélgetések harmadik helyszínién sokan vannak és bizonyosan szólni .szeretnének. A téma itt is a nagyközség egy évtizede. A szerény lehetőségek időszakának 'titulálják aiz .elmúlt öt évet. Néhányat írok 'le csupán a fejlődés tényei közül, döntse el az olvasó, valóban szerény a megtett út? Megkezdték a faloxközpomt kialakítását, az OTP-laká- sok 'előkészítését, a szennyvízhálózat építését. Három épületben alakítottak bensőséges otthont az idős embereknek és megteremtették a gondozói hálózatot. A szociálpolitikában többet sikerült elérniük, mint a korábbi évtizedek során együttesen! Balsán új ABC- árüiházban árulnak. Ritka helyen mondhatják el azt, amit itt: a társközség minden tekintetben felzárkózott a központhoz. A ki- lencvenig tartó jövőt együtt tervezte meg a faluközösség. Hétszáz gyereknek 8 tantermes, mér a holnapnak készülő iskolát, a szennyvízhálózat teljes kiépítését. Csak e két vállalkozás nem mindennapi pénz, 71 millióba kerül. Amelyhez negyvenegymii- Jiiót ad az állam, a .többi az üzemek, a lakosság felajánlása. A Tiszánál kézenfekvő egy horgászfalu és üdülő- központ kiépítése a helyiek, nyíregyháziak, mások pihenésére. Mi foglalkoztatja még a gávavencsel'lőieket, a balsaiakat ? (Mert hiszen őket képviselik azok, akik itt ülnek most a házasság- kötő teremben.) Több helybéli munkalehetőség. Hogy az litt lakók (főként a f iatalok) ne kényszerüljenek vándorbotot fogni messze vidékekre. Még több pénz kellene szociális ellátásra, hiszen a 2700 lakásból 230-at egyedül élő kis nyugdíjas, vagy szegény sorsú idős ember lakja. Megérdemelten, magasabb munkabér, ment egy négyzetméter .téglafal' felrakásáért Gávavencsellőn ma 80, Budapesten pedig 125 forintot kap egy kőműves... A beszélgetés — szándékosan írom le, hogy nem panaszkódás — folyama megállíthatatlan. Ügy tűnik, a helyiék további elszántságnak sincsenek híján. Rendbe akarják hozni az egészségügyi intézményeket, megnyitni a második fogorvosi rendelőt, az új műszaki áruházát, új ABC-t, és már intézményesen akarnak törődni a községek tisztaságával. Kérdezik : jogos-e, ha közvetlen buszjáratot szeretnének Nyíregyházára? (Ugyanis a kisvonattal1 1986-ban annyi ideig tart eljutni a megye- székhelyre, mint onnan Budapestre!) És szóvá teszik, hogy ugyanannak a településnek a két oldaláról, Ven- csellőről Gávára és viszont csak távolsági díjszabással lehet telefonálni. Ha Budapestet meghívják, azt csak másnapra tudják kapcsolni. A közeli Ibrányt tárcsázni csak Tiszabercel közbeiktatásával tehet. Azt sem érti senki, hogy az erősen romló állapotú műemlék kastély és szobor sorsának jobbra fordításában vállalt helyi erőfeszítések miért ütköznek a szabályokhoz való merev és értelmetlen ragaszkodás falaiba. Az itteni lakosok nem nyúlhatnak hozzájuk, akik meg tehetnék, pénzt rá belátható ideig nem kapnak. A műemlékék sorsa így lassan véglegesen megpecsételődik. Itt is szólnak a kritikus növényről, a burgonyáiról, a felvásárló szervezetek rizikómentes gyakorlatáról. Az évszázadok óta honos és a piacon kedvelt krumpliról ■mégsem akarnak lemondani. Szelekcióval, éllomány- eseróvel1, tároló és feldolgozó építésével várják ki az időt. Sok esztendő fcísértet- járása talán ‘egyszer véget ér. Több lábon állni, vállalkozni egyébként is .kötelességüknek itartjé'k az itteni gazdák. Bizonyítandó: február elején tsz-varroda kezdi meg a munkát Gávavencsellőn. Emberi tényezőik -ezek is, csakúgy, mint az itt is aktuális munkafegyelem és a szervezettség javításának szándéka. A képviselő szavait idézik a tévé .legutóbbi Hírháttér műsorából. Miszerint továbblépni csak a termékszerkezet váltásával, a helyi munka nemzetközi megmérettetése árán, a tudomány-technika új .követelményeinek eleget téve lehet. Sötét van, mire elbúcsúzik választóitól a Parlamentbe küldött választott. Szép és gazdag volt ez a napja, továbbgondolásra, cselekvésre buzdító. Kopka János __________ J a muveszpedagógusnál Babka József nevével rendszeresen lehet találkozni a zeneiskolai tanárok hangversenyeire szóló meghívókon, olykor utcai pla- .káitiökon, ,az utóbbi időkben pedig lapunk hasábjain is, mint a zenei eseményekről beszámoló cikkék szerzőjével. Koncertező zongoraművész a pódiumon rivaldafényben — és zeneoktató egy szűk irodában a nyíregyházi zeneiskolában, amelynek egyben igazgatója is. Aktív művészpedagógus, aki egy .intézmény „dirigenseként” a hivatalos ügyek intézője. — Zenésznek 'készültem, és hivatalnok lettem — mondja cseppet sem elégedetlenül, inkább bölcs derűvel. — Arról szó sincs, hogy én boldogtalan volnék emiatt. Hivatásul nem választottam volna a művészetet, hiszen úgy ötéves lemaradással indultam el a pályán, ahhoz korábban kellett volna, kezdeni. Meg alkatilag nem vagyok arra való. De az rosszuili esik, (bánt, ha előfordul, hogy néha napokig nem jutok a zongorához gyakorolni a hivatali teendők miatt... In médiás rés — a dolgok közepénél — kezdtük a beszélgetést az igazgatói irodában, amely kevéssé hasonlít más vezetői „rezidenciákhoz”. A legnagyobb helyet itt a zongora foglalja el az ablak melletti fényben. A többi berendezés a lehető legpuritánabb. Hogyan is került ebbe az igazgatói székbe az iparoscsalád gyermekéből lett előadóművész? Nem volt zenész a családban., a művészethez annyi közük volt, hogy rendszeresen eljártak az Iparos Székházba, ahol Babka József annak idején még olyan előadókat látott-hallott, mint Palló Imre, Kovács Dénes, Török Erzsébet. Szülői óhaj miatt kezdett el hangszeren játszani — afféle Sikk volt a háború után egyes nyíregyházi iparosikörökben a gyermekeket zenére taníttatni. A hegedűtanulás azonban félbeszakadt, de ezt a „hangszertudást” felfedezték, amikor 49—50-ben megalakították a városi úttörőzenekart, amelyet Major Mártonná vezetett. Oda hívták meg furulyázni. Tanuljon meg zongorázni! — ez volt az újabb szülői kívánság, amely végképp a pályára állította. Három hónap alatt, egy vakáció idejében sajátította el az első év anyagát Erhardt Jenőnénél 50 nyarán. Később a zenei munkacsoport keretében tanult, majd a zeneiskolába járt. Harmadikos volt a Kossuth gimnáziumban — ahol mindig pártfogolták a művészeteket —, amikor a debreceni Bartók- versenyen felfigyeltek rá: második helyezett lett. Tanulmányait a miskolci zeneművészeti szakiskolán folytatta az érettségi után, ott végzett 1962-foen úgy, hogy 'az utolsó két évben már állásban volt, tanult, de tanított és zongoraieckéket is adott. A nyíregyházi zenekáskola az első és azóta egyetlen munkahelye. Igazgatói kinevezése előtt két évig volt helyettes a nagynevű előd, Vikár Sándor mellett. Szép emlékeket őriz az első időkből,, a kezdeti, évenkénti 40—50 ■koncertről, hiszen akkoriban minden jelentősebb ünnepségre, eseményre a zeneiskola tanárait hívták műsort adni. Sorolja a partnerek nevét, kollégákét, vendégművészekét: dr. Marssá József, Tündikné Bánhegyi Etelka, Csősz Sándorné, Áginé Bocskai Ibolya. önálló koncert a zeneiskola egykori növendékével, az azóta világhírű Budai Líviával, dalest László Margittal, Bordás Györggyel, Gyimesi Kálmánnal. Kísérte az ugyancsak innen indult Seregély Katit, Belohorszky Sárit — hirtelen ezek a nevek sorakoztak elő. Mint előadóművész és mint pedagógus számtalan szép siker, eredmény részese. Mint igazgatónak viszont, a napi teendők intézése közben gyakran ikell komoly gondokkal számolnia, melyek megoldása, mivel nemcsak tőle függ, sokszor nem egyszerű. — Mindennek megvan a maga jó és rossz oldala — foglalja össze. — Siker például, ha el tudom intézni, hogy jó hangszereket vásárolunk. Állandó gondunk viszont a terem- hiány, ami miatt most már áldatlan állapotok alakultak ki. Az új 'tanterv a növendékek sokoldalúbb zenei képzését írta elő, de sajnos nem írt elő új tantermeket. Az álmom: legalább 5—6 plusz tanterem. Nagy örömömre szolgái viszont, hogy a napokban egy jelentős fórumon, a megyei oktatási, •sport- és ifjúságpolitikai bizottság ülésén foglalkoztak ezzel a témával, — várom a folytatást, remélem, kedvező következményei lesznek. Ma a nyíregyházi zeneiskola az ország egyik legkomolyabb ilyen intézménye a 830 növendékkel, 42 kinevezett és 11 szerződéses tanárral, mintegy ötmilliós értékű hangszer- készlettel. Mégis úgy látszik, mostohagyereke az oktatásügynek. Érthetetlen, hogy amit minden megyeszékhelyen el tudtak intézni, itt miért toporog egy helyben? Az utóbbi 17 évben minden jelentősebb fejlesztési terv elmaradt, félbeszakadt, vagy az építkezést társadalmi munkában kellett befejezni. Jelenleg hót helyen tanítanak szétszórva a városban, ami rendkívül megnehezíti a tanárok munkáját. Szűkös anyagi helyzetük befolyásolhatja a tanítás minőségét is, hiszen az elhasználódott hangszereket nehezen tudják pótolni, nagyon sokat javíttatnak, és a mai árak mellett ez nem olcsó mulatság — egy valamirevaló kűrit 33 ezer forint. A tanárok furfangos takarékoskodásra kényszerülnek — például a fagottosok mádkészletéivel, hogy a tanterviben előírt számú fúvóka .tanév végéig kitartson. Sajnos, ma Nyíregyházán száz gyerekből mindössze négy (statisztikai pontossággal 3,8) részesülhet zeneiskolai oki tatásban. Ilyen körülmények iközött a zenei nevelés fontosságáról vagy kiterjesztéséről beszélni nem több illúziónál. A tanárok túlterheltek, többet nem tudnak vállalni. Itt tartja fontosnak az igazgató megjegyezni: nagyon sok a lelkiismeretes tanár, akire „nem kell ránézni”, így érvényesülhet kedvenc vezetési módszere : maximális bizalmat és önállóságot a szakterületeken! Sok minden miatt fő az igazgató feje, de ugyanaz az igazgatói hivatal adja a szép feladatokat is. Kezdve a 'tehetségek felkutatásával: ma már a város óvodáit járják rendszeresen a zeneiskolai tanárok, a nagycsoportosok közötti „felfedező utakon”. Aztán a különféle koncertók, versenyek: tanév végéig zongora-, szolfézs- és rézfúvós versenyre készülnék. Májusiban lép először közönség elé a zeneiskolai növendékekből alakult kamarazenekar, gyakoriak a növendékhangversenyek. Közben Babka József, az előadóművész is új feladatok előtt áll, elkezdődik az erőteljesebb gyakorlás időszaka, és márciusban összesen 12 koncerten lép közönség elé. Februárban a filharmóniai koncertsorozat keretében kilenc hangversenyen lép fel, márciusban, a művészeti hetek alkalmából három kamarakoncertnek lesz a közreműködője. Közben tanít a zeneiskolában, a főiskolán, pályázati kiírásokkal foglalkozik, tárgyal a filharmóniával,,társadalmi munkásokat gyűjt az építkezéshez, Vitatkozik az építőmunkásokkal, nemzetközi versenyeken megfigyelőként vesz részt stb. Ilyen tempó jól szervezett életmódot kíván. — Reggel hattól este tízig minden órában mást csinálok. Vannak kedves hobbijaim, amelyek kikapcsolnak. Utazni nagyon szeretek, és ha az hangversennyel társul, akkor különösen. Rendszeresen járók pesti hangversenyekre, mert a koncertre akikor is szeretek elmenni, ha nem muszáj. Vén fejjel kezdtem nyelvet tanulni: hat éve németet. Mindennap egy-másfél órát foglalkozom nyelvtanulással. Szeretek úszni. Ennek az ideje szombat, vasárnap, és szerdán kilenctől tízig. A portré kiegészüli még a családi háttérrel: sem a felesége, sem a két gyerek nem foglalkozott komolyan a zenéveli, Bábka József mégis büszke és elégedett, hogy sikerült a gyerekekkel, — talán életreszólóan — megszerettetni a muzsikét. Jó .lenne — és ezért dolgozik — nagyon sok gyereket így megtanítani arra, hogy a zene boldogabbá, teljesebbé tesz ... Baraksó Erzsébet Téli álom (Szabó Csaba rajza) LÁTOGATÓBAN
