Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
1986. január 14. Kelet-Magyarország Embereken múlik Tízegynéhány évvel ezelőtt az új feladat lelkes megálmodói még azt gondolhatták. olyan lesz, mint a mesében: elég megnyomni néhány gombot betáplálni egy számítógépbe a megfelelő adatokat, máris automatikusan, a lehető legjobban működik az a nagy komplexum, amit záhonyi vasúti átrakókörzetnek hívnak. Ám napjaink szállítási gondjai, a napokig veszteglő vagonok, néha bizony a nyilvántartás hiányosságai arra figyelmeztetnek, az álom és a valóság túl messze van egymástól. „A világon sincs párja..." Bár napjainkban a gyakorlatban látják hasznát a számítástechnikának, mégis érdemes idézni a vasúti szaklap egyik megállapítását: „A kritikai elemzésből, a két koncepció VI. ötéves tervi megvalósítási üteméből, a beruházási összegek egybevetéséből egyértelműen kitűnik, hogy ... a hálózati szempontból fontos szállításirányítási és folyamatirányítási rendszer fejlesztése stagnált.” Közben sokan emlékeztetnek arra, hogy 380 millió forintos programmal készült a záhonyi automatizált információs rendszer (ZAIR), amelytől már olyan feladatok megoldását is várták, mint a körzeten belül az üres kocsik elosztásának tervezése, az átrakás feladatainak meghatározása a nagy teljesítményű számítógéppel. — A világon sincs párja hasonló bonyolultságú, szinte percről percre változó feladat számítógépes irányításának. Talán a tapasztalatlanság hozta, hogy már a kezdetektől túl sokat vártunk — ismeri el Kassai István, a záhonyi üzemigazgatóság szervezési csoportvezetője. Mindez persze nem mentegetőzés akar lenni, hiszen a szakemberek körében köztudott, a megye legnagyobb számítástechnikai bázisát építették ki Záhonyban. Az R 32-es típusú, lengyel masina egymillió adatot tárol, másodpercek alatt old meg bonyolult műveleteket. Elég egy gombot megnyomni, „lekérdezni” a gépet, hogy valaki az irányító központban tudja, melyik állomás vagy átrakóhely melyik vágányán mi a helyzet. Négyszázan jeleznek Egy külön apparátus, a MÁV Számítástechnikai Üzem záhonyi üzemegysége a maga másfélszáz dolgozójával éjjel-nappal dolgozik. Az átrakókörzet területén mintegy négyszázan kapcsolódnak munkájához, hogy adatokat szolgáltassanak, jelezzenek. Ügynevezett terminálokban, kihelyezett egységekben a Videoton által gyártott kisszámítógépek segítik ezt a munkát (más vállalatoknál ezek a VT 20-as gépek „a” számítógépek) egy percre sem állhat le az adatszolgáltatás. — Már az első lépcsőben több részfeladatot megoldottunk a ZAIR-ral — magyaÚt a cselédso Ez utóbbit a sínek között úgy értékelik, hogy „visít” a gép, ha rossz adatot kap. Ugyanis rádión közük egy- egy vasúti kocsi valamennyi adatát, a fuvarlevelekből árucsoportok szerint is tudnak összesíteni, azonban mindez mit sem ér, ha nem pontosak az alapadatok, ha nem törekednek a teljességre. — Rá kellett jönnünk, hogy az üzemelőknél is jóval nagyobb fegyelmet követel a gép — egészíti ki Kassai István. Beépül a mindennapokba A számítógép nem tűri el a fegyelmezetlenséget, márpedig a jelenlegi gondok éppen abból adódnak, hogy nem mindenki tartja be a technológiát, az adatfelvevők között magas a cserélődés, amihez időszakonként mű1 szaki hibák is járulnak. Ezért döntöttek úgy az üzemŰjsághír: Az Elnöki Tanács Somlyai Jánost, az MSZMP Nyírbogát Nagyközségi Bizottsága és a Rákóczi Tsz párttitkárát kiemelkedő munkássága elismeréseként nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette [ki, melyet bensőséges ünnepségen január 10-én Nyírbogáton adott át Diczkó László, a megyei pártbizottság titkára. Szép titkába avatta be asz ünneplőket SotrrulyaS János, amlikor szerényen megköszönte a kitüntetésit, a pártbizottságok és a ittsz ajándlé- kadit. Felesége felé fordulva meleg szavaikkal fogalmazta meg a hitvesi hűséglet, amely egész munkásságát, életiét végigkísérte. Barátai tudták, de itt fedte fél mindenki előtt: tizennégyezer kilométert kerékpározott, motorozott, míg sikerült a szerelmükből házasságot, s később boldog családi életet kovácsolni. Somlyai János élete nyitott könyv. Ismerik, tisztelik a bogátealk ás az egykori nyír- báltori járás falvainak lakói, 'kommunistái, fiataljai ahol csak megfordult. Ezen az ünnepségen Paszternák József, a tsz elnöke fogalmazott így: Somllyai János korán megismerte a szükségét. Való igaz. A Nyírbogáitihoz tartozó István tanyán született. Szülei uradalmi cselédek voltak Bogátá földbirtokosnál. Itt, a (most újjávarázsolt csaknem eredeti szépségében visszaállított) kúria körüli ezer cselédház egyikében élt születésétől a felszabadulásig. „Nyomorúságos gyermekkorom volt” — váltotta beszélgetésünkkor. Édesapja — aki parádés kocsisként szolgálta a földbirtokost — 1942-ben meghalt. E pülanattóil félárvakienyéren nevelkedett, s 1945 után a mozgalom, a kommunisták karolták fel. Olyanok, mint Medve Ferenc, Elek József, Guthi Sándor, Szondi László és a többiek, akikre szívesen emlékezik ma is. Somlyai János nem csak szereimében volt kitartó, mozgalmi munkájában, is. Ki ne emlékezne az idősebbek közül arra a fiatalemberre, aki társaival megalakította az első fúvószenekart a MA- DISZ-ban. Térzenéiket adtak, ünnepségeken, felvonulásokon szerepeltek. Szellemi atyja volt a bogáti sportéletnek. Huszonkét las'ztendaig védte a bogáiti Áfész labdarúgó csapatának, kapuját. Neítóz történelmi időszakban döntött az elkötelezettség végleges életútja mellett. 1952-ben lett tagjelölt, s egy év múlva a párt tagja. DISZ-tiitkár a tsz-ben, hasonló beosztásba választják a honvédségnél!. Az ezrediskolán szavaznak neki bizalmat a katonafiaibalok. Katonai szolgálatának letöltése után a járási ás a községi tanácsnál dolgozik. Tudja hol a helye 1956-ban is. önként vonul be a határőrséghez szolgálatra. S ifjú szívvel, kitartással szervezi újjá a KISZ-t. ő még ahhoz a generációhoz tartozik, akik kerékpárral, motorral járta a falvakat, s bizony nem egyszer előfordult, hogy a kemény telek, az őszi esős, latyakos időjárás a határban találják. S olykor ő viszi hátán a kerékpárt. Nyolc községben szervezi a KISZ-t. Járási KISZ-titkárnak választják, majd a járási pártbizottság politikai munkatársaként bizonyít. E napokban húsz esztendeje, hogy hazatér Bogátra. Párttitkárnak választják. Kitüntetések sora jelzi az úttörő és az ifjúsági mozgalomban is elismert sikereit Nyírbogáton szinte mindenben, ami a felszabadulás pillanatától született új és történelem, benne van Somlyai János szíve-lelke, szorgalma, tettei. Egyik legmaradandóbb talán mégis az, hogy sok fiatalnak ő fogta a kezét, s vezette a pártba, nevelte kommunistává. Idekerülésekor alig negyvenen voltak a párt tagjai, most nyolcvannyolcan vannak a két alapszervezetben. Olyan szellemben nevelte fiait is. Számára mindig az élet fogalmazta meg a pártmunkát. „Ahol szükség lesz rám, s ha szólnak, szívesen végzem a jövőben is” — vallot ta. Igen, mert mint Diczkó László megfogalmazta: „Párt - titkárként nyugdíjba vonult Somlyai János, de kommu nistaként nem.” Számítanak munkájára, tapasztalataira a jövőben is. Farkas Kálmán Társadalmi együttműködéssel a környezetért Nemcsak szerelni... MINDANNYIAN SZERETJÜK az arany kalásszal ékes rónaságot, melyre pipacsot éget a lángoló magyar nyár; szeretjük a mezőt, ahol tücsök dalol; elnézzük, milyen kékek az alkonyi dombok; hogy bókol a nádas a tavon; s a költővel valljuk: „Szép vagy ó hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben . . De nem elég csak szeretni a zúgó erdőt, gyönyörködni a nyíló virágban, meglesni a napon sütkérező gyíkocskát. A technika századában óvnunk kell a természetet, hogy megőrizzük mai teljességében, gazdagságában. Erre figyelmeztet a Hazafias Népfront nemrégiben megtartott VIII. kongresszusának állásfoglalása is, amikor — többek között — hangsúlyozza: „Társadalmi érdek, hogy a környezet- és természetvédelem, feladataiban a felismerést felváltsa a következetes cselekvés. El kell érni, hogy a környezetgazdálkodás etikai, lelkiismereti kérdéssé is váljon.” Nem elég tehát az, hogy az állami szervek hivatalból teljesítik környezetvédő teendőiket, és a lehetőségekhez képest igyekeznek kialakítani a gazdasági tevékenység környezetkímélő módszereit is. Mindezt társadalmi közreműködésnek kell kiegészítenie, olyan lehetőségeket. szervezeti kereteket kialakítva, hogy kinek-kinek módjában álljon kibontakoztatni cselekvő részvételét a társadalmi együttműködésben.* Nagy szükség van a környezetkárosítás mérséklése érdekében a társadalmi ellenőrzés erősítésére is. A HELYZET KOMOLYSÁGÁT JELZI az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal megállapítása is, mely szerint az ország jelenlegi környezeti állapota az eddigi erőfeszítések, és a különböző területeken elért eredmények ellenére sem kedvező. A legnagyobb gondot a veszélyes hulladékok kezelése, a levegő szennyezettségének mérséklése és az ivóvízbázisok védelme okozza. Mindez óriási anyagi terheket is jelent az országnak. Ezért, bár a VII. ötéves tervidőszakban a környezet- védelmi problémák megoldásában határozottabb, differenciáltabb előrelépésre lenne szükség, reális célként csak a környezet minőségromlásának fékezését tűzhetjük ki. Csak egyes súlyponti kérdésekben várható határozott előrelépés. 1986-ban 232,7 millió forinttal gazdálkodik az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, ez az összeg az előző évinél 15 és fél százalékkal magasabb. Sok mindenre kellene telni ebből a pénzből. Például erőteljesebben bekapcsolódik hazánk a környezetvédelem nemzetközi, kormányközi szervezeteinek munkájába, csatlakozunk különböző természetvédelmi egyezményekhez, elsősorban a szomszédos országokkal működünk együtt. Sok pénz kellene felújításra is, többek között az aggteleki barlang és létesítményei is sürgős javításra szorulnak. NEM KÖNNYŰ FELADAT a rendelkezésre álló összeget sem elkölteni, például beruházásra, mert a különleges terepeken, a sajátos földrajzi, geológiai viszonyok között nehéz gondosan előkészített, kifogástalan munkát végezni: kevesen is vállalkoznak rá. Pedig vannak halaszthatatlan feladatok, mint a Kiskunsági Nemzeti Park területén a Kolon-tó felszíni vízelvezetése, vagy a kún- kápolnási mocsár helyreállítása, hogy csak néhány természetvédelmi célkitűzést említsünk. Ipolytarnócon viszont az ősmaradványok megőrzését, konzerválását, bemutatását biztosító létesítményhez még a látogatók számára kell szociális helyiségeket építeni, Dévaványán a túzokrezervátumban folyik a munka. A környezetvédelem érdekében történő vállalati beruházások támogatását szolgálja 1986-ban is mintegy 400 millió forint; amelyet főként a veszélyes hulladékok ártalmatlanná tételére, és a levegő -tisztaságának védelmére kell fordítani. Egyébként az állami támogatás megoszlásának aránya a megyék között viszonylag állandó, ez is hozzájárul ahhoz, hogy Békés és Pest megye elmaradása konzerválódott. MINDERRŐL AZONBAN tudnia kell a közvéleménynek. A környezet- és természetvédelem ügyét a társadalom csak akkor képes hathatósan segíteni, ha az emberek tisztában vannak mindenütt azzal, hogy mik a konkrét tennivalók, amelyeknek sürgős elvégzése a saját érdekük is. Mindany- nyiunk érdeke, hogy kulturált, egészséges környezetet teremtsünk, hogy megőrizzük a körülöttünk élő természet szépségét, gazdagságát. Jó döntések gombnyomásra? Távirányított vasút - számítástechnikával rázza Mikó Ádám üzemegység-vezető. — így többek között a körzet irányítói számára információkat nyújtunk a gyors döntésekhez, a szovjet és magyar vasutak közötti kocsileszámolást, a számlákat a gép adja, de ugyanígy különböző bizonylatokat adunk, több száz kimutatást, tablót tudunk elkészíteni. Azonban — s ezt ki kell hangsúlyoznom — a számítógép csupán eszköz a használó vasutas kezében, csak éppen jóval igényesebb, kritikusabb, mint más. A záhonyi számítóközpont. A mozdonyvezetők rádió- kapcsolatban vannak az irányítókkal. A tengelycseréhez is a számítógép sorolja a vagonokat. igazgatóságon, hogy külön oktatótisztet állítanak be. Az olyan állomáson — mint Tu- zsér—Komoró — ahol a vezetők jobban odafigyelnek a pontosságra, jó az adatszolgáltatás is. Másutt a nagyobb felelősségre vonással lehet megteremteni ezt. A műszaki hibák elkerülésére pedig befejezik a hiányzó munkákat, 1986-ban kétszeresére emelik a nagy gép adattároló kapacitását, újabb memóriaegységeket állítanak be. — A számítástechnika szinte észrevétlenül beépül a vasutasok mindennapjaiba — szögezi le Mikó Ádám. Mindez megnyilvánul abban, hogy kevésbé félnek tőle, rájönnek, hogy az ide fordított százmilliók megtérülnek a pontosságban, a munkák jobb előkészítésében, a gazdaságosabb megoldások alkalmazásában. Ezért lehet arra számítani, hogy a „félelmetes” gép az ember segítője lesz. Lányi Botond 3
