Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-14 / 11. szám

Kelet-Magyarország 1986. január 14. MapI külpolitikai kommentár Mégsem halott? Most három esztendeje, hogy az úgynevezett Conta- dora-országok egy igencsak fontos térségben megpróbál­tak valami fontosat. Nem ke­vesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy segítsenek vala­miféle hidat építeni a közép­amerikai forradalmak leg­újabb szülötte, Nicaragua és az Egyesült Államok között. A híd nem jött létre, helyén aggasztóan mélyülő szakadék tátong, és voltaképpen nem csoda, hogy néhány nappal ezelőtt a New York Times vezércikkének nem akármi­lyen címet adott: „Contadora halott”. Ilyen előzmények után az a hír, ami most érkezett eb­ből a zaklatott térségből, az Egyesült Államok hátsó ud­varából”, feltámadásnak is minősíthető. Pontosabban: annak lenne nevezhető, ha a Contadora-folyamat való­ban túllépett volna a klinikai halálból a végleges elmúlás­ba. De a jelek szerint, sze­rencsére, ez nem történt meg. Jó esetben az a béna mozdulatlanság, amit a New York Times már halálnak ne­vezett, utólag tetszhalálnak bizonyulhat. A Contadora annak a pa­namai szigetnek a neve, ame­lyen négy latin-amerikai ál­lam, Mexikó, Kolumbia, Pa­nama és Venezuela képvise­lői összeültek, hogy megpró­báljanak valami modus vien- dit létrehozni a nagy északi szomszéd és Nicaragua kö­zött. Azóta sokminden tör­tént. Nicaragua világszerte elismert választásokon bizo­nyította, hogy kormánya a népakarat kabinetje, Wa­shington pedig bebizonyítot­ta, hogy nem az együttélésre, hanem a forradalmi Nicara­gua kiiktatására törekszik. Ezért nem épülhetett meg a híd. A térség országai azonban szeretnék elfojtani ezt az őket is veszélyeztető parazsat, ami bármikor lángra lobban­hat. A Contadora-blokk ez­úttal Venezuelában ismételte meg eredeti alapelveit. Az erről szóló okmányhoz most az úgynevezett limai csoport (Argentína, Uruguay, Brazí­lia, Peru) is csatlakozott. Nem lehetnek illúzióink az amerikai magatartás gyors változásáról, de hosszabb tá­von e fejlemény jó hírnek bi­zonyulhat. Most ugyanis már nyolc latin-amerikai ország tett hitet amellett, hogy a nicaraguai—amerikai vi­szonyt, a térség most legve­szélyesebb tűzfészkét, ren­dezni kell, és a rendezés út­ja csak a kölcsönös kompro­misszumok útja lehet. Min­denesetre egyelőre tévedett a New York Times. A folyamat nem halott. Harmat Endre A hét végén Venezuelában tanácskoztak a Contadora-cso- porthoz tartozó államok, valamint az őket támogató úgyne­vezett limai csoport országainak külügyminiszterei. (Kelet- Magyarország telefotó) Harcok Bejrútbaa Szíriái—libanoni csúcs Hóból is megárt a sok — mondhatnák a Tokiótól 160 mér­földre, északnyugatra fekvő Niigata város lakói, akik a kép tanúsága szerint éppen azon fáradoznak, hogy eltakarítsák a hirtelen lehullott 185 cm-nyi havat. (Kelet-Magyarország telefotó) Szíriái—libanoni államfői tárgyalások kezdődtek hét­főn a damaszkuszi elnöki pa­lotában. Hafez Asszad és Amin Dzsemajel 11. csúcsta­lálkozójukon a libanoni belső helyzet problémáit, a nem­zeti megbékélési folyamat erősítésének lehetőségeit vi­tatják meg, különös tekintet­tel a libanoni milíciák kö­zött két héttel ezelőtt létre­jött békemegállapodásra. Dzsemajel hétfőn érkezett. Damaszkuszba, miközben a libanoni főváros keleti részé­ben hajnalban harcok rob­bantak ki a rivalizáló ke­resztény milíciák között. Dzsemajel pártjának falan- gista milicistái és a legna­gyobb keresztény milícia, az Elie Hobeika vezette Libano­ni Erők heves összecsapását megfigyelők a békemegálla­podás körüli nézeteltérések­kel magyarázzák. Politikai elemzők egyetértenek abban, hogy a keresztény milíciák közti erőpróba kimenetele meghatározó lehet a damasz­kuszi megállapodás jövője tekintetében. A hétfői össze­csapások során egyelőre egyik fél sem kerekedett a másik fölébe. Halálos áldoza­tokról nem érkeztek jelenté­sek. Egyesült Államok—Irán Incidens a tengeren A Fehér Ház és az ameri­kai külügyminisztérium „igen komoly incidensnek” tartja, hogy az iráni haditengerészet a Perzsa-öböl bejárata köze­lében feltartóztatott és átku­tatott egy amerikai kereske- delmi hajót, egyelőre azon­ban nem tervez ezzel kap­csolatban ellenintézkedése­ket. A Pentagon két amerikai hadihajót vezényelt az Indiai Óceánról a közeibe, hogy adott esetben fegyveres vé­delmet adhassanak az ameri­kai kereskedelmi hajóknak, de washingtoni közlés sze­rint nincs szó arról, hogy a kereskedelmi hajók állandó hadihajó-kísérettel közleked­nének. A vasárnapi incidensről az amerikai fél azt jelentette, hogy nem került sor ellenál­lásra, s a hajót feltartóztató iráni tengerészek kétórás ku­tatás után eltávoztak. A hajó washingtoni közlés szerint az Egyesült Arab Emírségekbe tartott, ahol gabonaszállít­mányt akart felvenni. Az iráni hatóságok arról akar­tak meggyőződni, hogy a ha­jó nem szállít-e fegyvereket Iraknak. Jugoszlávia Perel az özvegy A jugoszláv közvéle­ményben nem keltett meg­rökönyödést, s különösebb meglepetést sem az a hír, hogy a néhai Tito elnök özvegye, Jovanka, valamint Tito előző házasságaiból született fiai, Zsarko és Mi­so Broz bírósági pert indí­tottak örökösi jogaik érvé­nyesítésére. Az újságok részletes tudósításokban is­mertették az ügy részle­teit, amelyekről a szövetsé­gi parlamentben Boriszlav Krajina igazságügyi és közigazgatás-szervezési mi­niszter tájékoztatta a kép­viselőket. Két különálló perről van szó. Az egyik Tito művei­nek szerzői honoráriumai körül folyik, s ebben felpe­resként Jovanka asszony, továbbá Zsarko és Misa Broz együttesen lépett fel. A másikat egyedül az öz­vegy indította meg, hogy | neki ítéljenek bizonyos I olyan ingatlan és ingó va­gyontárgyakat, amelyek Jo- I sztp Broz Tito személyi tu­lajdonát képezték vagy amelyeket tartósan hasz­nált. Tito elnök halála után öz­vegye kiköltözött a belgrá- '' di, Uzsicska utca 15. szám alatti kertes házból, ahol férjével élt. Jovanka Broz ideiglene­sen egy több száz négyzet- méter alapterületű villába költözött, amelynek minden fenntartási költségét a ju­goszláv állam fedezi. Sze- i mélyautó, gépkocsivezető, takarító- és kiszolgáló sze- ■ mélyzet áll az özvegy ren- 1 delkezésére. ő maga a jelenleg folyó­sítható legmagasabb, havi 172 079 dináros (közel 600 dolláros) nyugdíját élvezi, i amiből csupán személyi ki­adásait kell fizetnie, mivel ■ a jelenlegi villát, s a töb­bit, amit felajánlottak ne­ki, nem találta megfelelő­nek, az általa jóváhagyott tervek alapján a szövetségi kormány új lakóházat épít­V_________________________ __ tét a számára Belgrád leg­szebb kerületében, a De- dinjén, 280 négyzetméter alapterülettel, több mint 100 millió dináros költséggel. Jovanka asszony a bíró­sághoz benyújtott iratában összesen 77 olyan ingósá­got és ingatlant sorolt fel, amely, véleménye szerint, örökösként őt illeti meg. Követeli, hogy az ő tulaj­donába menjen át Brioni szigetén az úgynevezett Fe­hér-villa, Vangi szigetén Tito elnök háza, Tito elnök brioni dolgozó lakosztálya, Belgrádban az Uzsicska ut­ca 15. szám alatti villa, a ’• horvátországi „Matija Gu- bec” múzeum, a zágrábi „Zagorje”-villa, Belgrádban az Uzsicska utca 15. szám alatt az úgynevezett billi- árdszoba, az erdészlak, a virágház. A listán szerepel Joszip Broz Tito száznál több hazai és külföldi ki­tüntetése, amelyek közül jó néhány kivételes értékű. Az özvegy véleménye sze­rint az ő tulajdonát kell képeznie a Tito elnöknek ajándékozott öt személy- gépkocsinak. (Egy-egy Rolls Royce, Cadillac, Chevrolet, Fiat és Zastava kocsiról van szó.) Továbbá a Vangi szigeten levő szőlőnek és gyümölcsösnek, a szamobo- ri szőlőnek (ezt Tito elnök Miso fia részére vásárolta meg), a lovas fogatoknak (a djakovói méntelep ajándé­ka), perzsa szőnyegeknek (az algériai és az indiai el­nök ajándéka), porcelán- és kristálykészleteknek (indiai, csehszlovák, francia, török stb. ajándék), Tito vadász- fegyvereinek, könyvtárá­nak, festmény-, szobor-, óra- és bélyeg gyűjtemé­nyének. A perben a jugoszláv ál­lamelnökség érdekeit a szö­vetségi jogvédő hivatal ] képviseli, s Jovanka Broz • követelését alaptalannak í tartja. Az özvegy által /el­sorolt tárgyakat társadalmi tulajdonnak tekinti. — Ha Ali nem lett volna muzulmán, ha nem lett volna tagja a feketék hatalmas szer­vezetének, nem sok esélye lett volna arra, hogy a nehézsúlyú világbajnoki cím kikerül a szindikátus ellenőrzése alól. A Fekete Mu­zulmánok szektája úgy belelendült, hogy ösz- szeroppantotta a szindikátus gerincét. Clay a szektába történt belépéssel először vitt be politikai célt a profi ökölvívásba. Ez a szekta ugyanis nemcsak vallási, de politi­kai szervezet is. Alaptétele: a fehér nem ember, hanem kék szemű ördög. Az ördöggel cimborálni pe­dig — bűn. A feketék az „iszlám országá­ban”, a fehér Amerikától elkülönülve, a maguk létrehozta államban találnak me­nedéket. Ezek a fanatikus kiáltványok vadul hangzottak. De hát mekkora a kilátástalan- ság szakadéka, amely a fekete amerikaiak előtt tátong, ha még az ilyen tanítás is vonzot­ta az embereket, ha még ez is a remény szalmaszálát jelentette nekik! A bőrszíntől független emberi egyenlőség eszméjéhez Malcolm X jutott el. Elhatároz­ta, hogy saját egyházat alapít, türelmesebbet és szabadabbat, amíg rá nem ébredt, hogy nem a vallás a lényeg — népének nem szek­tára van szüksége, hanem széles, demokra­tikus szervezetre. Ez a ráébredés az életébe került. Szakadárnak vélték és megölték. Ám a szakadár pusztulása nem mentette meg a vallást. A Fekete Muzulmánok főpapjának, Elijah Muhammadnak a halálával a mozga­lom elvesztette támadó szellemét és hama­rosan letűnt a színről. Ez azonban később következett be, akkoriban viszont Clay-t, csakúgy, mint a szekta többi tagját, megba­bonázta a Fekete Muzulmánok programja. Meglehetős gyakran szakította meg inten­zív edzéseit, hogy vallási szertartásokat vé­gezzen, s örült minden olyan alkalomnak, amikor találkozhatott fekete testvéreivel. Nagy tisztelettel viseltetett irántuk. Pompá­san játszotta a prédikátor szerepét. Ugyan­úgy, mint korábban a nagypofájúét. Ritkán tartott istentiszteletet, de jóval több hallga­tója volt, mint bármelyik prédikátornak. LAKAT A SZORÍTÓN 1967 márciusában Cassius Clay győzött a bajnoki címre pályázó soron következő el­lenfél, Zora Folley ellen. Ezután a mérkőzés után az Ökölvívó Világszövetség megfosz­totta világbajnoki címétől. De hát mi történt? — Clay-nek még 1966 márciusában be kel­lett volna vonulnia katonai szolgálatra, de ezt ügyvédeinek sikerült elodázni 1967. áp­rilis 27-ig, azaz addig a napig, amikor Clay a houstoni speciális sorozóbizottság elé állt, ahol a többi újonccal együtt katonai esküt kellett volna tennie. Ali még ezt megelőzően kijelentette: — Sohasem fogok fegyvert és nem veszek részt olyan háborúban, melyet Allah nem helyesel! A sorozóbizottság elé Clay-t elkísérte két ügyvédje és sok barátja. Simán ment min­den. Clay fennakadás nélkül válaszolt az or­vosok és a katonai tisztviselők minden kér­désére. Abban a pillanatban azonban, ami­kor le kellett volna tennie a jelképes esküt, megtörtént a konfliktus. Az USA-ban az újoncok eskütétele a következőképpen tör­ténik: egy tiszt olvassa a szöveget, az újon­cok pedig egymás után lépnek ki a sorból, kifejezve ezzel, hogy egyetértenek a hallott szöveggel. Elhangzott Muhammad Ali neve. Ö azon­ban csak áll mozdulatlanul. A tiszt megsza­kítja a ceremóniát, s figyelmezteti, hogy az eskütétel megtagadása szolgálat alóli fel­mentést és bírósági eljárást von maga után Clay azonban erre sem lépett ki a sorból és nem-esküdött fel Amerikára. Minden megállt, csak a vakuk villogtak és a fényképezőgépek reteszei csattogtak. Megállt az esküt fogadó ezredes is. De gyor­san magához tért, a telefonhoz rohant és értesítette a történtekről a katonai állam­ügyészt. A világbajnokot békén hagyták, s ő el­hagyta a Fegyveres Erők Vizsgálati és Fel­vételi Állomását. Nyomban közrefogták vi­szont az újságírók, akiknek Clay kijelentet­te, hogy még akkor sem vonul be a hadse­regbe, ha biztosítják, hogy nem küldik el Vietnamba. — Semmi bajom a Vietkonggal — mondta. — És semmi szín alatt nem leszek az USA fegyveres erőinek katonája. Arra a kérdésre pedig, hogy kitől fél job­ban: a hadseregtől, vagy Allahtól, azt vála­szolta : — Allahtól! Erre a pillanatra vártak a világbajnok el­lenségei. Az amerikai hadügyminisztérium már néhány hónapja tudott Clay-nek arról a szándékáról, hogy megtagadja a katonai szolgálatot. Ezt már régóta kürtölte a sajtó. S a tiltakozás után két órával már készen volt a válaszlépés. Az Ökölvívó Világszövet­ség (ÖVSZ) megfosztotta Cassius Clay-Mu- hammad Alit a világbajnoki címtől. New York állam ökölvívó bizottsága nyomban csatlakozott hozzá. Még egy európai és egy angol ökölvívó-szövetség — ezek tartják a kezükben Európa egész profi ökölvívását — vezetői is kihirdették, hogy nem ismerik el többé világbajnoknak Muhammad Alit. Hogy ezt a jól előkészített komédiát jól is játsszák el, az ÖVSZ egyik hivatalos képvi­selője kijelentette: — Egy ökölvívó világbajnoknak feddhe­tetlen férfiúnak kell lennie, Clay viszont az­zal, hogy megtagadta a katonai szolgálatot, bebizonyította: nem rendelkezik ezzel a tu­lajdonsággal! (Folytatjuk) Heten hetedszerre Sikeresen állított pályára egy nagy tel­jesítményű hírközlési mesterséges holdat vasárnap a Columbia amerikai űrrepülőgép 7 tagú személyzete. Az ötvenmillió dollá­ros mesterséges hold alkalmas arra, hogy az Egyesült Államok egész területére su­gározzon televíziós képeket, a jelek erős­sége olyan, hogy azok akár kisméretű, házi parabola-antennával is foghatók. A Columbia csak a hetedik kísérletre tu­dott elindulni vasár­nap a floridai űrre­pülőtérről. _4 ___ D Szeretne ön kevesebb javítási időt fordítani gépeinek hidraulikus javítására? — Szeretne ön megbízható hidraulikarendszerrel dolgozni? HA IGEN, VÁSÁROLJON ECONOMOS hidraulikatömítés garnitúrákat a Szabolcs-Szatmár megyei AGROKER Vállalat alkatrészosztályán. Jelenleg is készletezünk: T—174/2, UN 050—053, ADK—70, MTZ—50, 80, K—406. ADK 63,2, EO 2621, KCR 3—4—5000, BH—025, IFA W 50, Castor, E 512, 516, Poclain, Rába Steiger EO 4121, típusú gépekhez javító készleteket, karbantartási gyártmányokat. Egyedi megrendeléseket felveszünk, speciális tömítésgarnitúrákat legyártatunk. VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! (64)

Next

/
Thumbnails
Contents