Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-14 / 11. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. január 14. LELTÁR I MIATT7/m. Túl vagyunk az ünnepe­ken, lassan már csak em­lék a beszerzés, zsúfolt­ság, tülekedés. Kevés a vásárló, de a boltokban még sincs idő a pihenésre. Kezdődik a leltár, vagy már javában tart. A bátorligeti vegyesbolt­ban sincs ez másképp. Az üzlet ajtaján hétfő óta lóg a tábla: Leltár miatt zárva. Aki tejet, kenyeret akar ven­ni, túllép a bolt bejáratán. Az udvarban lévő presszó árulja most a legszüksége­sebb élelmiszereket. Menetrend helyére rakni nem könnyű dolog. Főleg, ha a munkát megzavarja az újabb áru ér­kezése — ami ilyenkor kü­lönleges adminisztrációt is jelent. — Nem szeretem a leltárt, már csak azért sem, mert ilyenkor nem tudunk forgal­mazni. Azt, hogy pluszmun­kát jelent, nem is számolom — mondja Pál Olga, aki öt éve dolgozik a boltban, s há­rom éve, hogy a vezetés gondjai és felelőssége is az ő vállát nyomja. Amióta ő a főnök, nem volt leltárhiány az üzletben. Ahogy elnézem az öttagú ■brigádot, akik félszavakból is értik egymást, úgy érzem, nem is lesz talán. Jó kollektíva, pontos leltár? ni az indulásnál, hogy együtt fogjunk a munkának. A szomszédban lakom, ez meg­könnyíti a helyzetemet. Milyen ma boltvezetőnek lenni? — tűnődik el a kérdé­sen Pál Olga. — Fárasztó. Nem fizikailag, — annyit ki­bír az ember. Az a rossz, hogy két tűz között vagyunk. Készletgazdálkodás van, köt­ve a kezünk. Ugyanakkor a vásárló igénye is jogos, aki szeretne mindent egy he­lyen, lakóhelyén megkapni. Jó lenne, ha mindazokat tarthatnánk, amit a vevő ke­res. 480 ezer forint lehet az árukészletünk, s ebbe az alapvető dolgoknak kell el­sősorban beleférni. De el tudtam volna adni legalább tíz Salgó tűzhelyet az idén, ha tarthattam volna. Iga­zodnunk kell az évszakokhoz is. Tavasszal kerti szer­számnak, télen meleg alsóru­házatnak lennie kell. A hét végén kedvezett az idő a kirándulóknak, a télisport kedvelőinek. A kabalási dombot több szá­zan keresték fel vasárnap délelőtt. Igaz, a hó gyor­san lekopott, de ennek el­lenére nem bánták meg, akik kimentek. Lehetett sétálni, lovas szánkózni. A sóstói tó jege vastagra fa­gyott — a városban ké­szülő „műjégpályákkal” ellentétben — sok fiatal élt is ezzel a lehetőséggel. (E. E. felv.) szerint — Ha minden igaz, csü­törtökre végzünk — mondja Horváth Csaba, a Nyírbátor és Vidéke Áfész dolgozója, aki a leltár vezetője. Tíz éve vagyok ebben a beosztásban, már az árukészlet után meg tudom mondani, hány napos munkára számíthatunk. A Jel tározásnak nálunk kiala­kult menetrendje van. ame­lyet persze gyakran zavar­nak meg váratlan dolgok. Egy áremelésnél például azonnal cselekedni kell. Ha vendéglátóegységben leltáro­zunk, gyakran záróra után, éjszaka végezzük az áruk számbavételét. Vidéken kü­lön figyelünk a gyorsaságra. Tíz-tizenkét órát is dolgo­zunk, hogy mihamarabb új­ra fogadhassa a bolt a ve­vőket. A vásárlók nem sze­retik a leltárt, amit pedig normális esetben mindössze évente kétszer tartunk, még­is naponta előfordul, hogy a zárt ajtók láttán azt mond­ják az emberek: már megint leltároznak? Leltár idején minden egyes darabot átszámolni, le­ellenőrizni, cipekedni, újra a Horváth Csaba szerint is a megbízható, összeszokott kollektíva a legjobb garancia a pontos leltárra. — Csak az a baj, hogy en­nek kialakítása a legnehe­zebb — mondja. — Tíz éves tapasztalatom, hogy mostan­ra "felhígult a kereskedelem, csökkent a szakmai színvo­nal. Az okot abban látom, hogy nehezen alakul ki egy- egy jó kollektíva. Alacsony a fizetés, kevés a szakember, nagy a fluktuáció is. örven­detes, hogy aki mégis meg­marad, igyekszik szakkép­zettséget szerezni. Ebben a boltban is minden­ki munka mellett szerzett képesítést. Szabó Györgyné boltvezető-helyettes hathóna­pos kisbabáját bízta a nagy­mamára, hogy újból beálljon a pult mögé. — Hiányoztak a kolléga­nők. Jól kijövünk egymás­sal. Most vezetjük be új módszerként a jövedelemér­dekeltséget, itt akartam Ien­Egyre ritkább teleti Sajnos, a szatmári tájékot is elözönlöt- t-ék a „gyűjtők”, s ma már ritkaságszámba megy a tu- rnyogmatolcsi Zalka Máté Üttörőcsapat honismereti szakkö- ,mseinek szerencséje. A pajtások a régiek mindennapjaira utaló tárgyakkal tadták gazdagítani az ér elején a régiség­gyűjteményüket. (m. k.) Elhanyagolt park A 66-os vegyesárubolt, vagy ahogyan a faluban hív­ják, a „nagybolt” — keresi a kapcsolatokat. Divatcikket is árulnak. A Kelet-Szövker és a tarcali tsz árubemuta­tója alapján választják ki a legkelendőbb portékát. Meg­kezdték a könyvárusítást, ha­vonta ötezer forint ebből a forgalmuk. Szellemi táplálé­kért sem kell ezentúl Bátor- Da utazni! További ötletek is vannak az eladónők tarsolyában. Kü­lön üvegvisszaváltó, mozgó­árusítás, rugalmasabb árube­szerzés szerintük a továbblé­pés alapja. Űj utakra, többféle kez­deményezésre nagy szükség is van: a falusi boltok ellá­tási színvonala különösen érzékenyen érinti az itt élő­Persze csak addig, amíg az ellenőrök rá nem jöttek erre, és szabálysértési eljárást nem indítottak ellene. A jelentős árdrágításért alighanem bor­sos pénzbírságot is fog fizet­ni és valószínűleg megváltoz­tatja a díszes madarak re­ceptjét. Legalábbis ami az árakat illeti. Következete­sebb ellenőrzés Két éve alakult a Nyír­egyházi Városi Tanács árel­lenőrzési csoportja és az em­lített vizsgálat egyike volt annak a mintegy kétezer el­lenőrzésnek, amit ez a cso­port két év alatt végzett. Az utóbbi három év alatt több mint duplájára nőtt a ma­gánvállalkozók száma. Csu­pán Nyíregyházán 1375 kisr iparos és 460 magánkereske­dő található, ami a színesebb kereskedelem és az igénye­ket jobban kielégítő szolgál­tatások mellett számos prob­lémát is hozott magával. Ellenőrzésükre külön szer­vezetet hoztak létre. A cso­port munkatársaival az el­telt két év munkájáról be­szélgettünk. Elmondták: fi­gyelemmel kell lenniük ar­ra, hogy többek között meg- van-e az ártájékoztatás, rendben vannak-e az árnyil­vántartások és a bizonyla­tok. Ezenkívül azt is vizsgál­Tisztelt Szerkesztőség! A belváros szívében van egy gyönyörű park, a Ben­czúr tér ölelésében, amit igen ritkán takarítanak. Én a Báthori utcában lakom, na­ponta átmegyek rajta, és csendben a lelkem mélyén én is háborgók, hogy itt so­hase jár olyan személy, aki tehetne érte valamit. Ne ért­sék félre a háborgásomat, nem én akarok igényes len­ni a park tisztaságára, átme­gyek rajta akár milyen pisz­kos, más a probléma. Hajdú­szoboszlón az üdülőkben szerveznek kirándulásokat, és az útvonal városunkat is érinti. Rend szerint a múze­ják, hogy a magánkereske­delemben alkalmazott árak mennyiben és miért térnek el a szocialista szektor árai­tól. Lehet tízezer is Minden negyedik, ötödik esetben valamilyen súlyosabb hiányosságot állapítanak meg az ellenőrök, ami azt bizo­nyítja, hogy sok magánvál­lalkozó még mindig nem is­meri, vagy nem akarja is­merni a megfelelő jogszabá­lyokat. Ilyen esetekben nem marad el a büntetés, ami a figyelmeztetéstől 10 ezer fo­rintig terjedő pénzbírságot jelenthet. Nem ritka az sem, hogy a vevőket kártalanítják, vagy a tisztességtelen hasz­not elvonják. Amennyiben a magánkereskedő vagy a kis­iparos két, illetve egy éven belül három esetben vét sú­lyosan a jogszabályok ellen, úgy sor kerülhet az engedé­lyének a megvonására is. Az árellenőrzési csoport nem csupán Nyíregyházán el­lenőriz, hanem további ti­zennégy, a megyeszékhely közelében lévő községekben. A Nyíregyházi Városi Ta­nács V. B. ugyanis olyan megállapodást kötött ezeknek a községeknek a tanácsaival, amely szerint igazgatási tár­sulás formájában itt is el­végzi az árellenőrzéseket. Ez um melletti úton állnak meg a buszok, és az Omniába in­vitálja kávézni a kulturos a csoportot. Van aki megy, vannak akik a parkot járják körbe, a Jerevánt, a Vénuszt fotózzák, közbe megjegyzé­seket tesznek a park e] hu- nyagolts ágára. Ha a fotókat nézegeti majd, eszükbe jut, hogy a szép kör­nyék milyen elhanyagolt volt a város szívében, az impozáns épületek sem fe­ledtetik talán. Önök bizo­nyára tudják, kinek kellene felhívni erre a figyelmét. Egy nyugdíjas háziasszony mindenképpen eredményes­nek bizonyult, tervszerűbbek lettek a vizsgálatok és kö­vetkezetesebbé váltak a szankcionálások. Hiszen egy jobban felkészült ellenőr több mindenre fényt derít. Eltűnt bizonylatok Az ellenőrzések során a leggyakrabban a bizonylatok hiányát állapítják meg. A. Sándorné nyíregyházi vásá­rozó divatáru kereskedő pél­dául 91 ezer forint áruról nem tudott számlát bemutat­ni, s a legtöbb nadrágról és blúzról hiányzott az ártájé­koztatás is. Ezekután .bizo­nyára lesz, hiszen 8 ezer fo­rint pénzbírságot kapott emiatt. Cs. István sóstóhegyi műszaki kereskedő például kismotor-alkatrészeket érté­kesített indokolatlanul ma­gas áron. A jogtalanul szer­zett bevételt elvonták tőle és ezenkívül 5 ezer forint pénz­bírsággal sújtották. Hiba az is, ha a kisiparos nem ad számlát. V. István kemecsei villanyszerelő például ma­gánmegrendelőknek ezt sor­ra elmulasztotta, de a közü­leti számlákat sem őrizte meg. A városi tanács szabály­sértési csoportja által kisza­bott pénzbírságok átlaga 3—4 ezer forint körüli. A követ­kezetesebb ellenőrzéseknek van is már némi eredménye, hiszen a múlt évben keve­sebb volt a bírságolás. (bodnár)----------------------------------------N Rádiójegyzet Nevelők - nyugdíj után Hétfőn a reggeli pár­beszédben arról volt szó a rádióban: érdemes len­ne minél több nyugdíjas pedagógust megnyerni, hogy vállaljon i skolai órát, napközis munkát, enyhítve ezzel is az igen szorító nevelőhiányt. Nemrég jogszabály is in­tézkedik arról, hogy hét- százalékos nyugdíjemelést kapnak azok, akik to­vábbra is maradnak az iskolában. Anyagilag is érdekeltté szeretnék ten­ni a még nadrafogható nevelőket, akik .éreznek magukban elég erőt és rugalmasságot, a nyug­díjas kor utáni oktató- nevelő munkához. Mindez jó, mert re­mélhetően kevesebb ké- j pesítés nélkülit, kell alkal- ■ mazni az iskolákban, de a helyzet mégsem teljesen egyértelmű. Az egyik gond, hogy a nevelők egy tekintélyes része — j mire eléri ,a nyugdíjas éveket — eléggé megfárad ahhoz, hogy tovább foly­tassa a tanítást. Akik vi­szont elég erősnek és al­kalmasnak érzik magúikat erre, nem mindig kapnak megfelelő feladatokat az iskolai munlkamegosztás- bain, netán olyan tenni­valókat bíznak rájuk oly- H kor, amelyekkel az aktív I nevelők se nagyon bír­nak ... De létezik egy másféle gond is, a szülők ; agy része idegenkedik at­tól, hogy nyugdíjas neve­lő tanítsa a gyermekét. Megyénkben is foglal­koztatnak az iskolák nyugdíjas nevelőket, ér­demes, sőt szükséges vé­gigondolni, hogyan lehet­ne kedvet csinálni ehhez a munkához. Jelenleg ke­vés azok szánna, akik ezt vállalják, vagy nem elég- j gé hívják őket, nem tud- ! juk. Tény, hogy a Kossuth rádióban elhangzott rö- \ vid beszélgetés arra a tar- | toalékra is ráirányította az j oktatási vezetők figyel- í mét, amelyet a nyugdíja- ' sok foglalkoztatása jelent, amelytől természetesen 1 nem várhatjuk az egyes ! iskolákban érezhető neve- lőhiány teljes megoldását, de sokat segíthetnek ta­pasztalatukkal, lelkiisme­retességükkel, s mostmár anyagilag is honorálni le­het teljesítményüket. P. G„ V ____________/ két. Kovács Éva Kétszer volt drága a papagájétel EUmnönés társulás formájában Végy egy kiló kölest 12 forintért, egy kiló zabot 15- ért, keverd össze 1:9 arányban, és add el kilónként 50 fo­rintért. Íme egy papagájétel receptje. Legalábbis e recept szerint készítette és hozta forgalomba P. Zoltán nyíregy­házi, jósavárosi díszállatkereskedő. Új kezdemé­nyezések

Next

/
Thumbnails
Contents