Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-13 / 292. szám

1985. december 13. Kelet-Magyarország 3 N em biztos, hogy ez a legjobb kifejezés: le­telepedési támogatás. De a lényeg a fontos; lassan tíz éve a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága anyagi tá­mogatást, letelepedési se­gélyt ad azoknak a fiatal pá­lyakezdő szakembereknek, akik a merhirdetett pályáza­ti feltételeknek megfelelnek. Három évvel ezelőtt módo­sították a tanácsi határoza­tot, ezek szerint az idén ti­zenhat pályakezdő fiatal kapott egyenként 15 ezer fo­rintot az összegből. A meghirdetett pályázati felhívásra hét orvosgyakor­nok, két hygienikus orvos, egy fogorvos, egy gyógysze­rész, egy híradásipari üzem­mérnök, három pedagógus, egy okleveles mérnök, két üzemmérnök és egy számí­tógép-műszerész adta be pá­lyázatát. összesen tizenki­lencen, s hármat kivéve, el­nyerték a támogatást, nem magasnak nevezhető össze­get, amely valamelyest még­is enyhít az anyagi helyzetü­kön. Érdemes — a nevek emlí­tését mellőzve — belelapoz­ni a róluk készült rövid, de igen kifejező pályatükörbe. Az egyik fiatal szakember, aki jó minősítéssel fejezte be tanulmányait a Kandó Kálmán Villamosipari Mű­szaki Főiskola Számítógép­technikai Intézetébe Szé­kesfehérváron, a vállalat munkásszállásán lakik. Meg­jegyzendő, megyénk ellátat­lan ilyen végzettségű felső­fokú szakemberekben. Az egyik fiatal segédterve­ző eddig hét község rende­zési tervének elkészítésében vett részt, nagy szerepet vál- i lal a megye területrendezési, műemlékvédelmi és építé­szeti tervezéseiben. Felesé­gével, aki tavaly részesült letelepedési támogatásban; rendszeresen készítenek tervpályázatokat. A tizenhat fiatal közül heten „summa cum laude” minősítésű dip­lomával végezték el az egyetemet, ketten külföldön szereztek oklevelet. Egy fi­atalt kivéve, akinek OTP-la- kása van, mind albérletben vagy szolgálati lakásban, munkásszálláson laknak. A többség havi jövedelme 3500 —4000 forint körül mozog, kivéve a kórbonctani osztály orvosgyakornoka, aki ennél lényegesen többet keres, me­lyet a speciális munka indo­kol. A pályakezdő fiatalok kö­zül többen jöttek más megyé­ből, városból — Sátoraljaúj­hely, Budapest, Debrecen, Heves, Szolnok, Ózd, Tata­bánya — amely azt is jelzi, Szabolcs-Szatmár megye ma már nemcsak ad szellemi munkásokat, értelmiségieket az ország más megyéinek, a fővárosnak, hanem fogad is, vonz ide más vidékekből is. S azok akik még pályáztak, de nem kapták meg a végrehaj­tó bizottság által alapított 15 ezer forintos támogatást a pénzügyi keret szűkössége miatt, nekik is jól jött vol­na a kis pénz, de ők sajnos ezúttal nem kerültek a sze­rencsések közé — bár nem szerencse alapon döntöttek a bizottság tagjai a támogatás odaítéléséről, a „nyertes” ti­zenhat pályakezdőt az eddig nyújtott teljesítmények alap­ján mégis szerencsésnek ne­vezhetjük, amely természete­sen semmit nem von le ab­ból, hogy megérdemlik, meg­dolgoztak érte. A többiek, másokkal, újabbakkal együtt pe­dig remélhetően is­mét pályáznak, hogy elnyer- jék a telepedési támogatást, amely nem egy óriási összeg, sőt szerénynek mondható, í de mégis egy csöpp segítség, i amit a megye nyújt „előleg­ként” azoknak, akiket ide : szeretne kötni, a szó igazi és jó értelmében ... P. G. I „Csipkeház“ f Vásáros- naményban Három, külső megjelenésé­ben is tetszetős 34 lakásos épületet épít a Nyíregy­házi Építő és Szerelő Vál­lalat Vásárosnaményban. I A most készülő 34 lakás- sos tömbből még az idén k adnak át új lakásokat. (Elek Emil felvétele) Ma ezt, holnap mást Kormány Margit tanítónő Rugalmasan változtatni — Nagyon jól érzem magam a népfrontban. Talán azt is mondhatom, nekem ez a legszimpatikusabb mozgalom. Igen sokféle érdeklődésű, foglalkozásbeli, meggyőződésű em­ber találkozik itt, mégis igazi közösségben érzem magam. Megtaláltam a helyem, még ha ez egy kicsit közhelynek is tűnik. Magányosan élő ember vagyok, a szüleim korán meg­haltak. Jövőre lesz harminc éve, hogy Penyigére jöttem és most már ügy hiszem, itt élem le az életem. Kimondva, kimondatla­nul tudomásul kell ven­ni a gyártóknak: ők ki­szolgálóik a vásárlóknak. Vagyis, ha nem akarnak raktárra termelni, azt gyártanak, amit a piac igényel. Ezért nem vélet­len így év végén, s a terv­időszak befejezésekor, sok helyen ismét átnézik a termékválasztékot, egye­seket meghagynak, má­sokat könyörtelenül kiir­tanak a skálából. Ám a változtatáshoz leg­alább két dolog szükséges: piaci igény és pénz. A me­gye ipari szövetkezeteiben is felmérték, milyen a ter­mékszerkezet-váltás. Nos az eredmény: a termékcsopor­tok nagy részét a vizsgált helyeken stratégiai jelentő­ségűnek tartották, míg a megszüntetendő termékek aránya igen csekélynek bi­zonyult. Ez leginkább a pénzszűké­re vezethető vissza, s ugyan­akkor az is eszébe jut az em­bernek, eszi, nem eszi, nem kap mást alapon tovább gyártják a régi termékeiket — ha tudják. Ugyanis főként a tőkés megrendelők eseté­ben tapasztalható, ha a szö­vetkezet nem tud egyik nap­ról a másikra átállni más termék gyártására, könnyen hátat fordítanak, más part­nert keresnek. A termékszerkezet-váltást nagymértékben befolyásolja a rendelkezésre álló gép­park és a meglévő technoló­gia. A gépipari szövetkeze­tek közül nagy erőfeszítések árán váltott a Nyíregyházi Vas- és Fémipari. A hagyo­mányos vasszerkezeti ter­mékeik mellett elkezdték a kisesztergák gyártását, ami alapvetően forgácsolási és összeszerelési munkát igé­nyel. Az Elekterfém-nél meg­kezdték a szerszámüzem fej­lesztése mellett a precíziós öntést. A mándokiak pedig felismerték, igény jelentke­zik — s egyre fokozódó — az alumíniumból készült épületszerkezeti elemek iránt a hagyományos bádogból ké­szülttel szemben. így még gyártják a régit, de készítik az újat is. A Nyíregyházi Bú­toripari Szövetkezetnél vár­ható a Ganz-MÁVAG meg­rendeléseinek csökkenése. Nem várják meg a végleges „visszavonulást”, már el­kezdték a saját tervezésű bú­torok gyártását. Igény van rá, így a termékváltás bizto­sítja a szövetkezet piacon maradását. A cipő-, a ruha-, az építő­ipari és a többi ágazatba so­rolt szövetkezeteknél is ke­resik az újat. Viszont eddig még nem sikerült megszer­vezni megnyugtató módon megyén belül a szövetkeze­tek közötti kooperációt, pe­dig nagy lehetőség rejlik ebben. Mert ha nem most, de lehet hogy már holnap a piac rákényszeríti ezt is a szövetkezetekre. Sipos Béla Kormány Margit, az egyik szabolcsi n épfront küldött mondta ezeket, mielőtt elin­dult a fővárosba a harminc­nyolc tagú megyei küldöttség. A távoli kis faluiból érkező kongresszusi küldött 'igen ko­rán kelt ezen a napon, hogy beérjen fél 7-re, amikor a külön autóbusz elindult a népfront VIII. kongresszusá­ra a megyeszékhelyről. Többet tenni A penyigei tanítónő egysze­rű szavaira, amelyek mindig mély gondolatokat tartalmaz­nak, érdeklődéssel figyelnék a résztvevők a megyei bizott­ság ülésén. Két ciklusban az országos tanács (tagjaként is képviseli megyénket. Ami­kor legutóbb hallottam fel­szólalni, a hazaszeretetről beszélt. De másként, mint szoktak, nem azért, ment egy kicsit divat nemzettudatról szólni, hanem mert úgy érzi: a felnőtteknek többet kell tenni ezért. Jó példával, szó­val, erkölcsi igazságok fel­mutatásával, anélkül, hogy „agyonnevelnénk” a fiatalo­kat .. . — A szülőhely, a család, a rokonság, a barátok, a kis közösség szeretete lehet az első lépcsőfok. És az értéke­ink védelme, legyen szó anya­gi, vagy szellemi értékekről. A hazafiságról olykor úgy beszélünk, mintha annak nem lenne éltető eleme a szeretet, hisz a haza, a szülőföld sze- retete, nyelvünk, múltunk vállalása mind összetartozó fogalmak. Ha erre nem fordí­tunk gondot naponta, iskolá­ban, családiban, munkahe­lyen, utcán, mindenütt, ne várjuk, hogy a gyermekeink megismerik és átélik azt, amit hazaszeretetnék tar­tunk ... Ö maga is egy kicsit zavar­ban mondta e szavakat az említett felszólalásakor, mint aki fel a megszokott, olykor közhelyszerű, elkoptatott ki­fejezések szürkeségétől. Hol­ott nem erről van szó. Aztán egészen egyszerű epizódok­kal folytatta, akárcsak ami­kor a kongresszusra utazás előtt néhány szót váltattunk vele. Énekesekkel Jövőre lesz harminc éve, hogy a faluba került. Szó szerint, mert Kisvárdón szü­letett, ott végezte el a közép­fokú tanítóképzőt. Penyigén 1950-ban az akkori igazgató, ma mór nyugdíjas, először arra kérte, szervezze meg az iskolai ünnepélyre a gyer­mekénekkart. Ez volt a be­mutatkozás, ami azóta is tart, hisz Kormány Margit tanító­nő énekesei minden évben újjáverbúválódnak, nem egy­szer a Magyar Rádió népze­nei műsorában is hallhatjuk őket. — Engem megfogott a rend­kívül szép táj és az emberek őszintesége. S még valami, Penyige múltja. Itt született a már szinte országszerte is­mert ballada, a kilenc lány tragédiájáról, vízbefúlásáról, melyet Erdész Sándor dolgo­zott fel és tett közzé az Et­nográfia című szakmai folyó­iratban. Amíg élek, a ballada is élni fog a faluban, mór az elsősökkel megtanítom, pedig nem vagyok ének szakos, ta­nítónő maradtam. De tanítot­tam vagy húsz évig kémiát is, nagyon szeretem, kiváló tanáraim voltak az álltalános iskolában és a képzőben is. Én hivatásból lettem pedagó­gus, s ebben a kis községben megtaláltam a nyugalmam, a rengeteg munkát. Mint friss élményt említi, hogy vasárnap nagy viták közben beszélték meg a nép­fronttól kapott facsemeték dolgát, melyik utca mennyit kapjon, mikor ültessék, most vagy majd tavasszal, és ki ül­tesse ... de ez a legkevésbé volt vitatéma. A népfrontel­nök férfiember, ő az egyik faültető. Kormány Margit évek óta a penyigei népfront­bizottság titkára, s az emlí­tett csemetevitán neki kellett igazságot tenni, hogy egyetlen utca se érezze magát hát­rányban. .. Mindent el tud fogadtatni, megértik és hall­gatnak rá a penyigei embe­Tizenkilenc szövetkezeti lakást adtak át csütörtö­kön Tuzséron. Az Érdért Vállalatnál 1982 szeptembe­rében alakult meg a Lakás-, Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezet, s azon az őszön már megkezdték a lakások tervezését is. A kivitelezést az Érdért építésvezetősége vállalta, s a lakók kívánsá­rek. Egyedül él, magányos maradt, nincs szorosabb ba­ráti köre, de alig van olyan névnap, s más jeles esemény, hogy ne hívják meg. Disznó­öléskor pedig téltől tavaszig küldik a kóstolót, s nem azok, akiknek iskolás gyermekük van, hanem a nagyapák, nagymamák, akik közül mór néhányat tanított is ... Nyugodt lelkiismerettel Jegyzetfüzeten kívül mond­ja, amikor az életkörülmé­nyeiről érdeklődtünk, hogy egy szolgálati lakásban la­kik. Szeretik, becsülik a falu vezetői éppúgy, mint a lakók. Mégis tíz évig egy használ­hatatlan olajibojler miatt fa­zékban melegítette a vizet, ha mosakodni, mosni kellett. Most cserélték ki villanyboj­lerre. Csendes, beletörődő tí­pus, nem panaszkodó. Elgon­dolkodva mondja, talán ez nem is biztos, hogy jó, eny- nyire nem lehet igénytelen az ember... De őt annyira a közösség napi ügyei, gond­jai kötötték le, hogy nem tu­dott a sajátjával foglalkozni. Még öt éve van a nyugdíjig, az évek elszálltak, sokat dol­gozott a faluért, az embe­rekért, nyugodt lelkiismeret­tel ment a népfront kong­resszusára, ahol, ha netán szót kapna, egy „balladás kis falu” életéről, élni akarásáról beszélne a legszívesebben ... A haza egy darabkájáról. .. Páll Géza gának megfelelően félkész állapotban adták át, majd a többi munkát maguk a la­kók végezték. így egy há- romszoba összkomfortos, P négyzetméteres lakás mind­össze 790 ezer forintba ke­rült. A boldog tulajdonosok ezekben a napokban költő." nek új otthonaikba, s kará­csonyi ajándékként már cti tölthetik az ünnepeket. PATENT, AUTOMATÁVAL. A máriapócsi Rákóczi Terme­lőszövetkezet textilüzemében készülő bébiruhák patentjait | automata géppel varrják fel. A képen Komócsi Józsefné. * Szövetkezeti lakások T uzséron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents