Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-12 / 291. szám
1985. december 12. Kelet-Magyarország 3 Sajátos körülmények között Lépéstartás, gondakkal RIASZTÓ PÉLDA AZ ELMARADÁSRA a megyében, hogy van olyan gyár, ahol évtizede új gépet nem állítottak be a termelésbe. Lehet mutatni olyan textilipari üzemet, ahová a központból mindig csak a régi gépeket hozzák, tíz évnél fiatalabb nincs közöttük. Ugyanakkor hallani az ellentétes példát, hogy a Taurus Gumiipari Vállalat exportjának 45 százaléka Nyíregyházáról kerül ki, a papíripar legnagyobb feldolgozó és nyereségtermelő egysége a szabolcsi megyeszékhelyen van. A két véglet alapján is nyilvánvaló, hogy az ipari fejlődés színvonala éppen a megújulási készségtől, az intenzív gazdálkodástól függ. Azonban az is tudott, hogy a korszerű technika általában kevesebb, de jól képzett embert igényel — számítások szerint a megyében a következő öt évben mintegy ezer ember munkájára nem tartanak igényt ebből az okból — miközben szűkebb hazánkban 1990-ig a nyugdíjba menők pótlásán túl legalább három és fél ezer fiatal elhelyezését kell megoldani, a megyében a népességből az iparban dolgozók aránya csupán kétharmada az országos vidéki átlagnak. Mint látszik, sajátos körülmények között szükséges Sza- bolcs-Szatmárban munkálkodni az intenzív gazdálkodás kiterjesztésén. S éppen ennek jegyében tartottak a közelmúltban atívaérte- kezletet a megyei pártbizottság szervezésében. A pártfórum értékelése olyan gondokra hívta fel a figyelmet, olyan javaslatokat, ötleteket adott a kibontakozásra, amelyeket mindenütt a helyi körülmények ismeretében alkalmazhatnak, hogy valóban változást, akár áttörést érjenek el. S nem véletlen, hogy ezt összekapcsolták a vállalati szervezetek korszerűsítésének tapasztalataival, hiszen a változó gazdálkodás elképzelhetetlen az ahhoz igazodó szervezetek nélkül. AZ AKTIVAÜLÉS JÓ ALKALOM VOLT ARRA, hogy a hozzászólók a maguk tapasztalatai alapján szóljanak a lehetőségekről. így tudhattuk meg, hogy a gumiipari fejlesztésekben továbbra is alapoznak Nyíregyházára, ehhez helyben is erősítik a szakembergárdát. A papíriparban úgy látják, sok múlik a műszakiak alkotó készségének kibontakoztatásán. A vállalati és gyáregységi vezetők azokat az erőfeszítéseket ecsetelték, amelyekkel eredményeket lehet elérni. Kedvező volt, hogy a felszólalók között nem a „siránkozás" került előtérbe a nehezebb gazdálkodási körülmények, a szabályozó rendszer szorításai miatt, hanem a maguk módszereit ismertették, legfeljebb az előző vezetés hibáiból tanulhattak, mint ahogy az Elek- terfém szövetkezet elnöke szólt. Hogy mennyire sokat számít a jó eredmények elérésében a megfelelő helyi önállóság, az kiderült a kisvár- dai Vulkán Öntödei Vállalat példájából, ahol az idén megkapott önállóság máris megmutatta a belső tartalékokat. Ezt ismerték fel Újpesten is, hiszen a gyapjúszövőgyár gazdasági igazgatóhelyettese az újfehértói — a vállalat sorsa szempontjából meghatározó — gyárnál az önelszámolás bevezetéséről szólt, miközben korábban éppen a szinte teljes „felső” irányításról volt hírhedt ez az üzem. ÉRDEKELLENTÉTEK VAGY ROSSZUL FELFOGOTT PRESZTlZSÉRDEKEK IS munkálnak akkor, amikor egy-egy gyáregységnél nincs meg a kellő önállóság. A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárának igazgatója éppen azt a kemény harcot elemezte, amely a vállalaton belüli önelszámolásért folyt. Másutt, mint a nemrégiben épült fehérgyarmati műszergyárban ugyancsak ezt az igényt vetették fel, míg a Minőségi Cipőgyár — igaz szívós küzdelem után — eljutott addig, hogy a nyírbátori gyár jövőre leányvállalat formában gazdálkodjon, újabb munkahelyteremtő beruházást valósítson meg. Jó érzés volt hallani, hogy az ipari aktivaértekezlet a munka jobbítását szolgálta, jól illeszkedett az iparról hozott felső szintű határozatokhoz. Kiderültek olyan fájó pontok is, mint az együttműködési készség hiánya a vállalatok között, vagy az elmaradott területek fejlesztéséhez szükséges anyagiak hiánya helyben. AZ EGYÜTTES GONDOLKODÁS, a szabolcs-szatmá- ri ipar gazdasági és pártvezetőinek tanácskozása nemcsak a ma gondjait sorakoztatta fel hanem a megoldás útjait is feszegette. Az intenzív fejlesztésben, a hatékony gazdálkodásban szerényen lépett előre ebben az ötéves időszakban a megye gazdasága. Ezt felismerve szükséges gyáregységi és vállalati központi magatartáson változtatni, érdemes kihasználni a kádermunkában rejlő lehetőségeket, feltárni a műszaki tartalékokat, mert az ország eme csücskének is lépést kell tartania azzal az ütemmel, amely a műszaki haladásban szükséges ahhoz, hogy hazánk megőrizze eddig elért fejlettségi szintjét a világon. I Lányi Botondl Világjáró diákok — Hosszú évtizedek után végre sor kerülhetett a megye legszebb kastélyának felújítására, amely most a mi 300 állami gondozott gyermekünk elhelyezésére szolgál. Aiz itt dolgozó 160 tanárnak, illetve gondozó, kisegítő személyzetnek is javul a helyzete. Szeptember 1-től az llku Pál gyermekváros egyben önálló ipari szakmunkásképző intézet lett, ez is az itt folyó munka egyfajta elismerése. — Az is nagy örömünkre szolgál — mondja az igazgató —, hogy gyerekeink az idén is eljuthattak külföldre üdülni. Tiszadobon a lengyelországi Rzeszów vajdaságbeli gyerekeket fogadtuk, ugyanakkor a mi tanulóink az iwoniez zdróji üdülőben tölthettek három hetet. Ugyanilyen kapcsolatban vagyunk az NDK-beli Erfurt hasonló intézetével. Ebben az üdülésben 34, a lengyel úton 40 tanuló vett részt. Mocsár Tibor, Lőjek István és Jóni József harmadéves csőhálózat-szerelő tanulók a nyáron Lengyelországban jártak. — Második alkalommal voltam Lengyelországban — vette át a szót Mocsár Tibor. — Még általános iskolás voltam, amikor az NDK-ba is eljuthattam. Nagy öröm számomra, hogy világot láthatok. Lőjek István: — Sóik szép helyre elvitték bennünket a lengyel vendéglátóink, Krakkóban is jártunk, megcsodálhattuk a főtéren a Mária- templomot, a posztócsarnokot. Etettük a főtér nagyon szelíd galambjait. Én mivel barna bőrű, fekete hajú fiú vagyok, sok lány megfordult utánam, biztos azt hitték, Afrikából jöttem. — Nekem is nagyon tetszett Krakkó, a Waweliben is jártunk, de a legemlekezete- sebb az a focicsata, amelyet a lengyel srácokkal vívtunk — folytatja Jóni József. — Egy üvegserleg is bizonyítja helytállásunkat. Solinára hajókirándulásra vittek bennünket, én még, soha nem láttam ilyen nagy vizet. — Én az NDK-ban voltam, 33 társammal együtt — újságolja Máté Zsolt. — Erfurt A tiszadobi gyermekváros krónikáskönyvébe az idén minden eddiginél több és gazdagabb eseményanyag került bejegyzésre. Figuta István, az intézet igazgatója nem győzi sorolni, mi minden történt az eltelt időben, közülük csak néhányat jegyezhettünk (el. A külföldön járt fiatalok közül négyen: Mocsár Tibor. Lőjek István, Jóni József és Máté Zsolt. nagyon csodálatos város. Azt már régen tudtam, hogy itt vi rágik iái 1 ításoka t rendező ek, de most személyesen is megnézhettem. Elvitték bennünket Lipcsébe is, ahol többek között megismerkedtünk a vásárvárossal, jártunk a hősi emlékmű kilátójában is, ezenkívül bejártuk Türingia legszebb tájait, városait. Voltunk német családoknál is, itt A másodéves lakatostanulók Ladóczki Vilmos és Percze Gábor, Lucza Béla szakoktató irányítása mellett gyakorolják a fogásokat. egymással ismerkedtünk. Én nyíregyházi vagyok, szép emlékekkel tértem haza, édesapámnak, a barátaimnak is hoztam ajándékot. Több német barátommal azóta is levelezésben vagyunk. Szeretnék még egyszer eljutni ebbe a városba, találkozni a német ismerősökkel. De ezt már a saját keresetemből valósítom meg. A tiszadobi gyermekváros jelenlegi 237 lakója az ország 12 megyéjéből verbuválódott össze. Sokan keresztül-kasul bejárták már hazánkat, mások szűkebb falujuk, városuk határát alig llépték túl. Az intézetben a legkisebbek az általános iskolában tanulnak, a nagyobbak a szakmunkásképzőben kőműves, szobafestőmázoló, hegesztő, fémszerkezeti lakatos, fűtés- es csőhá- .lózat-szerelői szakmaoan kaphatnak képesítést. Sorsuk 'alakulását az intézeten kívül sokan segítik. A közelgő ünnepekre a budapesti 31-es számú Állami Építőipari Vállalattól video képmagnót kapnak ajándékba, a gyár- és gépszerelő vállalat filmfelvevő berendezést ígért az otthon lakóinak. Elek Emil Milyen áron? Exportra gyártanak jelentős mennyiségű mezőgazdasági gumiabroncsot a Taurus nyíregyházi gyárában. E gy fiatalembert figyelek, idestova egy éve. A tízemeletes bérház hetedik emeletén lakik. Szinte ismerősöm, hiszen járjak arra a nap bármely szakában, tavasz- szal, nyáron vagy ősszel, ő az erkélyen áll. A mögötte lévő lakásban a papa által vásárolt hi-fi-torony- ból dől a zene, az ablak, ajtó nyitva, s a muzsika belengi az egész teret. Több százak kénytelenek hallgatni, ízlésterrorjót elviselni. Dolga láthatóan semmi, hisz’ ha lenne, nem tudna örökké csak könyökölni. Végtére is nem haragszom rá. Nem ö az egyetlen ilyen, könyökölő, unott, érdektelen, ráérő. Inkább sajnálom. Szép dolog a zene, a rock is, a beat is. De a zenészt és a lemezlovast leszámítva nem életcél. Az átzenehall- gatott évek után az ember néhány dallammal, együttesnévvel gazdagszik, de lemarad sok mindenről. S ha majd jön az Élet, a munka, a pályára kerülés, akkor ezzel együtt megérkezik az elégedetlenség is. A haragvás a világra, azokra, akiknek sikerül, a társadalomra. amely nem kínálja tálcán a jólétet. A kiábrándulás, a cinizmus. Az út egyértelmű, jól követhető. Említett hősöm erőszakos. A figyelmeztetőket leinti, lehurrogja, fenyegeti. A család védelemben részesíti. Mindenkire fittyet hány. mint ahogy feltehetően így tesz akkor is, ha esetleges munkájáról lesz szó. Sajnos- típus. Sok-sok ilyen ember szaladgál köztünk. Hibásak ők is. hiszen koruktól lehetne felelősségük. De hibás a család, a környezet is. Mert itt nem egy-egy emberről van szó, bár ha csak arról lenne, akkor is megéri a figyelmet. Egy magatartásforma kritikája, ha szólunk az ügyről. Égy magatartásformáé, melyben előretolakszik az én. A jogom. A magánügyem. A mást lenézésem. Az eufórikus semmittevés A nevelhetetlenség. Hogy mindez közösségellenes'’ Ma legfeljebb egy tér csendjét zavarja a mentalitás. Holnap a munkahelyét, holnapután a család rendjel. Az erkölcs, a közösségről szóló elv nem diszvirág az ember gomblyukában. Ha nem válik az egyén magatartása részévé, akkor születnek a gondok. S ajnálom a magnót bömböltető emberkét. És féltem a sok csalódástól, ami rá vár. És szánom az esztelenül moto- rozót, az órákig álldogáló unottakat. a bávatagon pádon söröző kamaszokat, a magukkal mit kezdeni nem tudókat. Ne feledjük, nemcsak játszani kell hagyni őket. de jó szóval nevelni is. Másként nem is nézhetjük őket, csak mint a holnap felnőttéit. Hogy addigra mindezt kinövik? Lehet. De milyen áron? (bürget) Alekszi Ándrejev: 'WW oszta Zaprjanov autó- buszra száll. Leül. A kocsi rendesen halad. De egyszerre csak kiáltások hallatszanak. — Ez a tuskó még vezetni sem tud! — Hogyan kaphat egy ilyen jogosítványt? — Eh, ha én lennék a közlekedésnél az igazgató, hamarosan kiadnám az útját! A hivatalban a kollégák egyöntetűen az idős igazgatót szapulják. — Ezt a kérdést egészen másképp kéne eldönteni, nem igy ... — Magatói értetődik. De egy ilyen középszerű egyén. Ha én lennék az igazgató, sokkal jobban intézném a dolgokat. Az étkezdében Zaprjanov a gépírónökkel ül egy asztalnál, akik a mesterszakacs által főzött . ételek fölött ítélkeznek. — A levesben nincs rántás. a párolt húst máshogy kell fűszerezni... — Kész csoda ilyesmit létrehozni... Munka után Koszta a stadionba siet. hogy megnézzen egy bajnoki mérkőzést. A csapatok elég technikásán játszanak, a védekezés és a támadás gyorsan váltja egymást. De mindenfelől a következőket lehet hallani: — Hu-u-u! Ne oda. balra! — Ezék a fiúk ugatják a taktikát. — Ki tanítsa meg nekik, ha az edző sem ért hozzá! A meccs után Zaprjonov ellátogat egy ismerős fogorvoscsaládhoz. A hallban leültették a tv elé, a képernyőn épp egy művészi filmsorozat befejező része megy. — A forgatókönyvíró ötlete nem volt rossz— mondja a háziasszony —, de a kidolgozáshoz már nem értett. — A. dehogy, a rendezőben van a hiba! Hogy miért nem adnak az én kezembe egy ilyen forgatókönyvet, majd meglátnák, milyen filmet csinálnék belőle! Kosztya Zaprjanov hazafelé ballag az alkonyban, és a fejében keserű gondolatok kergetőznek. Ez a város egyszerűen zsúfolva van tehetségekkel, kiváló mesterekkel, szaktekintélyekkel és pótolhatatlan specialistákkal. Csupán ő nem tud forgatókönyvet írni, ő nem képes ízletes ebédet főzni, ö nem képes arra, hogy a futballpályán észrevegye a hibát, ő nem tudja, hogy kellene vezetni ezt a vállalatot, ahol dolgozik, ő nem tud folytatásos filmet rendezni, és ö nem tudja rendbe tenni a közlekedést... Milyen kisember ő, csupán egy közönséges tervezőmérnök. Nem is csoda, hogy még egy olyan egyszerű dolgot sem tud elintézni, hogy a lányát fölvegyék a nyelvtagozatos gimnáziumba.
