Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. december 12. A „kiszántott” villanyoszlop, mögötte a vétkes traktor. (Császár Csaba felvétele) A hír röviden: december 9-én 14 óra 24 perckor a tiszalök—nyíregyházi 120 ezer voltos távvezeték 105. számú tartóoszlopát a nyír­egyházi Ságvári Termelő- szövetkezet Rába-Steiger traktora tárcsázás közben kidöntötte. A következmény: zárlat keletkezett a hálózatban, egyperces áramkimaradás Nyíregyháza térségében. Ib- ránytól Balkányig. Az au­tomatikus berendezések azonnal átkapcsoltak, a me­gyeszékhely áramellátását a kisvárdai vezetékkel old­ják meg. A kár több száz ezer forint. Az oszlop cse­rélése, mintegy 500 méter hosszan a vezeték cseréje napokat vesz igénybe. Ad­dig viszont annak kell druk­kolni, hogy a kisvárdai ve­zetékszakaszon ne keletke­zén valamilyen hiba, mert akkor Nyíregyháza és kör­nyékén nem lesz villany, nincs más kapcsolat az or­szágos vezetékhálózattal. Ami szerencse: a figyel­metlenül dolgozó trakto­rost nem érte baleset, pedig rossz esetben akár szénné is éghetett volna. Ami elgondolkodtató: egy nagyfeszültségű veze­ték mellett mindig körül­tekintően kell dolgozni. Megsértése embereket és anyagi értékeket veszélyez­tet. A TITÁSZ szakem­berei viszont más veszély­től is rettegnek. Ugyanis jó néhány tartóoszlop fe­lülvizsgálatánál kiderüli, hogy az alsó merevítő va­sakat leszerelik, ellopják. Évente több mázsa mereví­tőt kell pótolni. Azonban aki ezeket ellopja, az ve­szélyeztet is, hiszen egy nagyobb vihar esetén a meggyengült oszlop kidől­het, veszélybe kerül az áramellátás. A károkozókat felderítik, szigorú büntetés vár rájuk, (lányi) Fizetik a modellt Mecénás a gyár I Képzőművész kör a gyárban? Manapság alig hal­lunk ilyesmiről, ritka, mint a fehér holló. Ma meglepő, pedig ha visszagondolunk, a közelmúltban sokkal töb­bet foglalkoztak az üzemekben a kultúra támogatásá­val. Igaz, volt időszak, amikor az volt a kívánalom, hogy afféle csasztuskabrigádok szórakoztassák a mun­kában megfáradt dolgozókat, de ebből nőttek ki az iro­dalmi színpadok. Azután a művészeti együt­tesek korszaka következett, énekkarok, tánccsoportok ala­kultak az üzemekben. Mára ezeknek a száma ás megfo­gyatkozott, de még jegyezhe­tők. Gyári képzőművész kör­ről viszont igen ritkán hal­lani, ezért kerestük fel a nyíregyházi dohánygyáriakét. Ketten kezdték Amikor az irodaablakokból már sehonnan sem szűrődik ki fény, a késő esti órákban is világítanak az oktatóterem ablakai: kéthetente hétfőn es­te itt találkoznak a kör tag­jai. Nem mondhatók ideális­nak a körülmények — elég csak arra gondolnunk, hogy itt színek megfestéséről szó sem lehet — ahhoz képest viszont kielégítő, ahonnan el­indultak. Ezeket a kezdete­ket eleveníti fel Mikó Sán- dorné, a kedves, finn szárma­zású asszony, aki ezt a földet választotta magának hazájá­nak: — Ketten kezdtük, egy kis lyukban, aztán lettünk hár­man, négyen, de nem volt senki, aki oktasson. Köcsö­göt, vázát csináltunk, és csak egymás munkáit bíráltuk. Így kísérleteztünk két évig, akkor jött Tökey tanár úr, aki a tus, a papír használa­tára, a színekre, formákra ta­nított bennünket. Akkor ha­tan voltunk, de ahogy a ta­nár úr elment, az a társaság szétszéledt. Kényszerszünet után most két éve Soltész ta­nár úrral kezdtük újra . .. A kör tagjai közül többen kerültek ide megfelelő előta­nulmányok után, például tag ­jai voltak a Berki Nándor, Diószegi Balázs-iéle képző­művészeti szatoadiskoiának, amely a megyeszékhelyen működött és országosan is­mert lett. Másokat személyes kapcsolatok irányították ide, például ismeretség festőmű­vészekkel, vagy részvétei a tuzséri alkotótáborban. És természetesen jöttek olyanok is, akiknek előzőleg semmi közük nem volt a festészet­hez, csak hallottak a kör mű­ködéséről, ez fölkeltette az érdeklődésüket, eljöttek, és ittmaradtak. Jelenleg ott tar­tanak. hogy zsűrizett képei­ket rendszeresen kiállítják. ízlést formálnak Igen változatos a kör tag­jainak összetétele a főálláso­kat tekintve. Garda Mihály például még tanuló, a 107-es szakmunkásképzőben készül szakmájára: várrögépműsze- rész lesz. Hajdú János mű­helyvezető, Jeles Károly nyugdíjas, tisztviselő volt, Mikóné háztartásbeli, Nagy László címfestő, Róka Gábor nyugdíjas már, a mentőknél szolgált, most félállásban a dohánygyárban dolgozik, fi­vére, Róka Sándor pedig az ingatlankezelőnél. Szalay Ti­bor munkahelye a MÁV, csakúgy, mint Trencsényi Lászlónak, aki a fizikai mun­ka mellett esti tagozaton vég­zi a tanárképző főiskolát — most másodéves. Az élet leg­különbözőbb területeiről jön­nek tehát össze, s ami össze­hozza őket, az az érdeklődés a művészet iránt. A foglalko­zásokat Soltész Albert festő­művész vezeti, aki így fog­lalta össze a kör céljait: — Az az alapszint, hogy ez a kör a közízlést elérje és ne rombolja, illetve lehetőségei szerint járuljon hozzá a kö­zönség ízlésének formálásá­hoz. A legfontosabbnak a raj­zot tartom, mindennek az az aiapja — ezt hangsúlyozta az öreg Leonardo is, őszbe csa­varodott fejjel. És most leg­utóbb, a kiállítás előtt szigo­rú zsűrit kaptunk: azt keres­ték, hol a rajz? Nem feladata ennek a Cikk­nek értékelést adni a körben készült képék minőségéről. Arról viszont jólesik tudósí­tani, hogy a kör tagjaival mint összetartó baráti közös­séggel ismerkedtünk meg, akik örülnek, ha eljön az a hétfő este. Jó érzés beszámol­ni arról, hogy működik ilyen kör, és arról is, hogy ezt egy gyár támogatja: zsák vásznat vesznek paravánnak — most már hatvan van belőle, a he­lyi asztalosműhelyben ké­szülnek a képkeretek, festé­kek, eszközöket, termet kap­nak, a meghívókat elkészítik számukra, fizetnek a modellt ülő személynek. Lesznek-e követők? Az utóbbi időben egyre többször vetődött föl a kér­dés, hogyan tovább, mi lesz a folytatás, mi történik a kör­rel, ha fő pártfogója nyug­díjba megy, ami hamarosan bekövetkezik? ígéretet kap­tak, hogy továbbra is meg­kapják a támogatást, sőt ter­vezik, hogy nyári alkotótábort rendeznek a körnek Tokaj­ban. Remélhetőleg az az idő­szak is el fog következni, amikor a dohánygyári dolgo­zók közül is többen fogják majd a kör foglalkozásait lá­togatni. Érdemes volna talán úgy kezdeni, hogy a diavetí- téses ismeretterjesztő előadá­sokra meghívnák az érdek­lődőket. Az pedig szép volna, ha másutt is akadnának kö­vetői a dohánygyári példá­nak. Baraksó Erzsébet * Púpos lett a parketta, felborult a szekrény „Elvarázsolt44 lakás A parkettakészítő kisipa­ros sorozatosan csapta be a megrendelőit. Az elvállalt munkát nem fejezte be ha­táridőre, szakszerűtlen mun­kát végzett. Az egyik helyen például, miután a parkettá­zást befejezte, a szoba való­ságos elvarázsolt kastéllyá változott. Az új parketta a falai két centiméterrel ar­rébb nyomta, majd ezután felpúposodott, s olyan lett. mint a dunántúli táj, néhány bútor pedig fel is borult. És milyenek az emberek? A megrendelő ahelyett, hogy vidámparkot nyitott volna lakásában, feljelentette a KIOSZ Szakmai Bizottságá­nál a kisiparost. Szerencsére a bizottság nem ilyen tréfásan fogta fel a dolgot. Már csak azért sem, mert a kisiparos ellen több ilyen bejelentés érke­zett. Fegyelmi eljárást indí­tottak ellene, kötelezték a szakszerű munka elvégzésé­re, a tanácsnak pedig indít­ványozták, hogy az iparen­gedélyét vonják be. Talán kevesen tudják, hogy a KIOSZ vezetősége mel­lett működik egy olyan szak­mai bizottság is, amely a kisiparosok jó hírének érde­kében a megrendelők érde­keit is védi. Ha valaki nem elégedett az elvégzett mun­kával, a bizottsághoz fordul­hat a panaszával. A bizott­ság ilyenkor szakértő bevo­násával helyszíni vizsgálatot végez, megvizsgálja a beje­lentést, majd a felek bevo­násával egyeztető tárgyalást tartanak. Ha kiderül, hogy az iparos valóban vétkes, orvo­soljál; a bejelentő panaszát. A bizottság munkájában szakmailag és erkölcsileg köztiszteletben álló szakem­berek vesznek reszt. Ez egy­ben az elfogulatlan döntésho­zatalt is garantálja. Ez év során a nyíregyházi alapszervezetnél 123 panasz- szal foglalkoztak. Legtöbb bejelentés az építő-, illetve a gépjárműjavító kisiparosokra érkezett. A bizottság tekin­télyére jellemző, hogy sok esetben már a kitűzött tár­gyalás előtt létrejön a meg­egyezés az iparos és a meg­rendelő között. A gyakoribb viszont, hogy a megegyezés a tárgyalás után születik meg. Sok esetben viszont ne­kik kellett kötelezniük az iparost a szakszerű munka határidős elkészítésére, vagy a hibák kijavítására. Ha a ha­tározattal viszont a kisiparos nem ért egyet, úgy polgári peres úton fellebbezhet. Ilyen esetek ritkán fordulnak elő, hála a bizottság megalapo­zott döntésének, tekintélyé­nek. Néhány további jellemző panasz. Egy karosszéria autószerelő lakatos ellen so­rozatosan jött feljelentés. A vállalt munkát nem végezte el határidőre és a ceruzája is vastagon fogott, túlszám­lázott. Fegyelmi úton vonták felelősségre, várható az ipar- engedélyének visszavonása. Egy férfiszabó szűcs oLyan munkát vállalt el, amit nem tudott elvégezni, a bunda tönkrement. Kötelezték, hogy az elfuserált bundát tegye használható állapotba, vagy pedig fizesse meg az árát. Hatáskörének túllépése mi­att pedig figyelmeztetést ka­pott. Kizárták viszont azt a kőművest a kisiparosok so­rából, aki „C”-lakások elké­szítését vállalta, a pénzt fel­vette, elköltötte, de a laká­sokat félig készítette el, azt is rosszul. Megnyugtatónak látszik, hogy évről évre csökken a panaszbejelentések száma. Változatlanul sok probléma forrása viszont, hogy meg­állapodáskor csak szóbeli egyezség születik az iparos és a megrendelő között. A KI­OSZ azt a tanácsot adja, hogy aki kisiparossal na­gyobb munkát végeztet, min­den esetben kérje az írásos szerződés megkötését, így probléma esetén bárki gyor­san érvényt szerezhet a szer­ződésben foglaltak betartásá­nak. Bodnár István MELYIKET VÁLASSZAM? Ezekben a napokban ez a kér­dés foglalkoztatja a továbbtanulni készülő nyolcadikosokat. A fehérgyarmati művelődési központban a helyi 142. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet segít abban, hogy másfél száz szatmár-beregi fiú és leány, mintegy 10 szakmából kiválasz- sza a legmegfelelőbbet. December 9-től egy héten át várják az érdeklődő végzősöket (és a fiatalabbakat), hogy megis­mertessék a szakmákkal, s az intézet életévek (m. k.) FALUHÁZ PETÖFI-TANYÁN A Magyar Nemzet november 19-i számában riport olvasható a Vitka községi Petőfi-tanyáról. A gyűléseken, kisebb-nagyobb ősz- szejöveteleken váltig mondogat­ták a helybeliek, hogy valami­féle közösségi helynek kell len' ni. ahol összejöhet az öregje- fiatalja, összefogott mindenki, hogy legyen. A tanács két esz­tendő leforgása alatt kiszorított 300 ezer forintot, a termelőszö­vetkezet elvállalta az összes fu­varozási teendőt, a Petőfi-tanya- beliek meg a két kezük munká­jával hozták tető alá az új fa­luházat. a közösségi összejövete­lek otthonát, ahol egy nagyte­rem, két kisebb foglalkoztatóte­rem, egyikben a könyvtár szol­gálja a 75 házas települést. A vásárosnaményi városi könyvtár háromezer kötetre tervezi a Pe- tőfi-tanyaiak új könyvtárát. Fele ezeknek a köteteknek úgyis az olvasóknál lesz kikölcsönözve, mivel ez a nép szeret olvasni. „VALLATNI A VILÁGOT” A Film Színház Muzsika no­vember 30-i számában Léner Pé­terrel, a Móricz Zsigmond Szín­ház igazgatójával készült'interjú olvasható Németh László. Galilei című darabjának bemutatásáról. A nyíregyházi társulatot jelenleg elég erősnek érzem ahhoz, hogy megbirkózzunk ezzel a feladat­tal — mondja az igazgató. Itt az egész társulat hozza létre az elő­adást. Noha a Galilei valóban abszolút főszerep, művészileg nagy súllyal vesznek részt benne a többiek. Abban a minőségori­entáltságban, amit a nyíregyhá­zi színház célul tűzött ki maga elé, nagy szerepet szánunk Né­meth Lászlónak. Szeretnénk cik­lust létrehozni darabjaiból, töb­bek között Az áruló és a Szé­chenyi bemutatásával . . . Van­nak színházcsináló előadások. Mi ezt a bemutatót ilyennek szán­juk r— jelezve azt a szellemi utat, amelyen haladni kívánunk. SZÖVETKEZŐK A TISZAHATON Az ember úgy érzi ..lemegy a térképről”, ha a Szabolcs-Szat- már megyei Uszkába, a Tisza- hátnak ebbe a 350 lelket is alig számláló községébe látogat — írja Balogh Jolán a Szövetkezet című hetilap november 13-i szá­mában. Uszkában az egyetlen közéleti fórum a Fehérgyarma­ti Áfész intézőbizottsága, a spon­tán társas összejövetelek színhe­lye a Fú utca közepén lévő fel­újított vegyesbolt. Kit mi köt a faluját ellátó szövetkezethez, ezt kutatja az újságíró. Egy vé­lemény a sok közül: ,»Gyarma­ton minden évben van a nyug­díjasoknak ruhaneművásár, nyugdíjas-igazolványunkkal ek­kor mindent olcsóbban vehetünk meg, s Uszkától Gyarmatig, oda- vissza megtérítik az útiköltsé­günket. Hát hol van még ilyen az országban? Ha valamelyik idős ember megbetegedik, ki­jönnék hozzá, segélyt kap, gon­doskodnék róla, akkor is, ha nem onnan ment nyugdíjba, csak egyszerű tag. Hát ezekért a Jolgokért ragaszkodom a szö­vetkezeihez v\ TALÁLNAK-E MEGOLDÁST SZABOLCSBAN? A fiatalok elhelyezkedési esé­lyeiről ír a Nők Lapja decem­ber 7-i számában Nagy ida. A jövő szempontjából most az egyik legkomolyabb gond: nem tudják elhelyezni a középisko­lákból kikerülő érettségizette­ket. Az idén 3000 fiatal kénysze­rült bizonyítványosztas után a megyehatáron kívül elhelyez­kedni — vagy várakozni. — S ez a szám rövid idő alatt hétezer­re növekedhet! Az utóbbi évek­ben minden végbizonyítvány mellé odateszünk egy levelező­lapot: dolgozom — nem sikerült elhelyezkednem — munkahelyem — beosztásom. Csak vissza kel­lene küldeniük. Sajnos néhány lapot kaptuiiK vissza — mondja Végh Jánosné, a fehérgyarmati közgazdasági szakközépiskola igazgatónője. Személyes tapasz­talataink azonban azt mutatják, hogy a falvakban talán kevesebb gondot okoz az elhelyezkedés, mint a kisvárosokban. És ne fe­lejtsük el: főképp lányokról van szó. Akadnak köztük, akiknek a szülei azt sem tartják tragédiá­nak, ha érettségi után férjhez mennek, gyereket szülnek és otthon maradnak. Idővel majd csak lesz valahogy. Csak éppen a tudásuk vész el a társadalom számára. A tárgyalóteremből Kerülte a munkát Csernyánszki László, nyíregy­házi lakosra mindent rá lehet fogni, csak azt nem. hogy ra­jong' a munkáért. Annak ellené­re. hogy kitanulta az esztergá­lyos szakmát egyáltalán nem vonzódott az esztergapadhoz, in­kább a vádlottak padját része­sítette több ízben előnyben. A büntetések letöltése után azon­ban minden kezdődött elölről, fi­atal kora (26 éves) fizikai ál­lapota ellenére sem vállalt ál­landó munkát, sőt, „szabad idejét” bűncselekmények elkö­vetésére fordította. A munkake­rülés, semmittevés, bűnözés idővel Csernyánszkit alkoholis­tává tette. Az elkövetett bűn­cselekmények is többnyire a na­pi alkoholadag megszerzésére irányultak. Ez év tavaszán először a nyír­egyházi Kelet Áruház csemege­boltjából porcelán díszeket, már­kás italokat, kozmetikai cikke­ket lopott el közel ez.er forint értékben. Az árut azonban az üzletből nem tudta kivinni, mert tettenérték. A sikertelenség nem szegte kedvét, ezután a Nyíregy­házán lévő balmazújvárosi ÄBC- áruházban próbálkozott, ahon­nan ugyancsak a márkás ita­lokból akart lopni, de itt is tet­tenérték. A sikertelen nyíregy­házi akciók után vidékre. Ke- mécsére látogatott el és az ot­tani Áfész ABC-áruházból ugyan­csak külföldi márkás konyakot akart ellopni. A vidéki kirucca­nás is teljes kudarccal végző­dött, a bolt dolgozói a tolvajt tettenérték. A bíróság közveszélyes műn- kakerülésért. és kisebb értékre elkövetett lopásért vonta fele­lősségre Csernyánszki Lászlót,., és mint többszörös visszaesőt egy évi szabadságvesztésre, a köz­ügyektől két évi eltiltásra ítél­te, és elrendelte alkoholista kényszergyógyítását. Az ítélet jogerős. m. f. Veszélyben az áramellátás „Kiszántitták“ a villanyoszlopot

Next

/
Thumbnails
Contents