Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

1985. december 5. Kelet-Magyarország 3 T örtént egyszer, le­het vagy két éve, hogy import al­maecetet árultak Nyír­egyháza néhány ABC- áruházában. Éppen a legnagyobb almatúlter­melés időszakában volt az, ha jól emlékszem. Írtam akkor egy glosz- szát, amelyben felemlí­tettem: milyen jó keres­kedő az, aki a sivatag­ban homokra talál ve­vőt, vagy az eszkimók­nak hűtőszekrényt tud eladni, netán a Déli­sarkra jeget. Az almaecet, amelyet akkor az osztrákok er­jesztettek nekünk, a mi almánkból, azóta eltűnt a boltokból és a jelen­séggel sem találkoztam azóta. Egészen hétfő es­tig, amikor Budapesten felszálltam a Nyíregyhá­zára induló Hajdú ex­presszit. Volt még néhány perc az indulásig, éppen any- nyi, ami alatt a pálya­udvari árusok végigsiet­nek a szerelvényen ká­vét, újságot kínálni an­nak, aki nem érkezett már hozzájutni. Most is hallatszott, hogy valaki közeledik, de se kávé, se újság . . Almát tes­sék . Almái: tes­sék ... Gyönyörű sza­bolcsi alma ... Ezzel jött az illető. Amikor odaéri, tény­leg bebizonyosodott: az alma minden kritikát kiáll. De hát nekünk kí­nálja az almát? — há- borngtam magamban. Igaz, hogy Debrecenbe megy az utasok legalább fele, de ott is terem elég. Zavarodottan néz­tem a csodálatos al­mát és gondolkoztam a kereskedői csúcsteljesít­ményen. Rájöttemhogy ennél nagyobb már csak az lenne, ha Nyíregyházán és Debrecenben szebbet árulnának (ésik) Marad-e még erdő? Kivágással szépítik A sóstói erdőben moto­ros fűrész bőg, dőlnek a fák. Ilyenkor jut az em­bernek eszébe: egyáltalán marad még erdő? A vá­laszt Novák Tibor, a Fel­ső-tiszai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság nyír­egyházi erdészetének megbízott vezetője adta. — Mindenekelőtt hadd osz­lassak el egy tévhitet: az üdülési célokat szolgáló te­rületen a fákat nem gazda­sági érdekből vágjuk ki. A szóban forgó területen lévő fák nagy része jóval több mint 100 éves, korhadt, csú­csa száradt, kidőlésveszélyes. Közülük sok sarj eredetű, tehát eleve nem a kívánatos módon fejlődött. A kivágá­suk elkerülhetetlen. Azonban csak tűzifaként értékesíthe­tők és akként sem túl jó áron. Ezeket 20—30 évvel ezelőtt lehetett volna jól eladni, ak­kor még méretes, lemezipar! rönköket lehetett volna be­lőlük készíteni. De mint vá­rosvédő erdőt meghagyták. Mára már a száradó, mond­hatni haldokló fák sem kör­nyezetvédelmi, sem esztéti­kai funkcióiknak nem felel­nek meg, hiszen levegőtisztí­tó képességgel csak a dús lombkoronájú fák rendelkez­nek. A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 1985- ben a sóstói erdőben 110 hektáron, vagyis az összterü­let harmadán termelte ki a kiszáradt, korhadt fákat. A szakember elmondta, hogy az egészséges fákat meg­hagyják, a kivágottak helyett pedig gyorsan növő, például vöröstölgyeket ültetnek. (Ilyen található a Sóstói út közelében, a tanárképző fő­iskola mellett). Az erdőgazdaság évente 2—300 ezer forintot költ az erdei létesítmények, például esőbeállók, majálisház, kilá­tó, autóbuszváró, erdei tor­napálya, játszótér, padok, asztalok, hulladékgyűjtők és szalonnasütők fenntartására — melyeket sajnos nemegy­szer szándékos rongálás ti­zedel. (cs.) ÉV VÉGI RÄADÄS. Közel hatszázan dolgoznak a HÖDI- KÖT fehérgyarmati üzemében (264 dolgozó a városkörzet­ből jár be). Anyagmentes termelési értékük 5,5 millió forint, melynek 70 százalékát exportra szállítják — szovjet és amerikai megrendelésre egyaránt termelnek. A. szov­jet partner most, az év végén újabb 25 ezer darabos, ter­mészetes alapanyagú férfipulóvert kért. A gyarmatiak — köztük a végzős ipari tanulók — mindent megtesznek azért, hogy december 17-re vállalásaikat teljesítsék. Ké­pünkön: Szabó Mária a „ráadáson” dolgozik, (m. k.) A falusi közélet színtere A bolt hangulata Itt lenne a bolt? Hiszen ez inkább egy régi iskolának tűnik? Ez volt az első gondola­tom, amikor megláttam a késő délutáni szürkületben a boltíves, málló vakolatú, sokablakos épületet. Talán ez juthatott eszébe Magyar László nyírteleki tanácsel­nöknek is, mert sietve meg­nyugtatott: — Átmenetileg költözött ebbe a használaton kívüli is­kolába a bolt, október ele­jén. A régit felújítja a szö­vetkezet, már igazán ráfért. A település pedig nem ma­radhat élelmiszerüzlet nél­kül. A Nyírtelekhez tartozó Varjúlaposon háromszáz­nyolcvan lelket számlálnak, s igaz, a munkaképes korú­ak Nyíregyházán, meg a környékbeli falvakban dol­goznak, de ők is itt élnek. Mindent nem vásárolhatnak meg a városban. Ottjártunk- kor is egymásnak adták a kilincset az emberek. Napi cikkek — helyben — Mi újság, Katika? — kérdezi az elnök, amikor be­lépünk az egykori tanterem­ből kialakított boltba. — A legjobb hír, hogy meghozták a szenet, nem fá­zunk meg. Ennek ellenére inkább csak a barátságos fogadtatás enyhíti a kinti hideget, mert az óriási termet, amelyben valaha harminc, netán negy­ven gyermek is tanult, bi­zony még csak langyosra fű­tötte a cserépkályha. S egy óra múlva zár a bolt. — Legalább nem szárad olyan hamar a kenyér — jegyzi meg az egyik vásárló, Hrenkó Andrásné. Talán nem is ez a fontos, sokkal inkább, hogy van hol vásárolni a varjúlaposiak- nak. — Mindent lehet itt ven-' ni, még jobban, mint a má­Árusítás a varjúlaposi volt általános iskolában. (A szerző felvétele) s december végén, amikor visszaköltözünk, több ipar­cikket, meg ruhaneműt ren­delek. Ne kelljen egy zokni­ért, vagy szegért a városba menni, tizenöt kilométerre. Felújítás terv szerint A variúlaposi bolthoz ha­sonlóan nagyon sok. perifé­rián lévő kis üzlet található még Szabolcs-Szatmár me­gyében. főként a kis lélek­számú településeken. Ezek­nek a boltoknak a felújítá­sára, hároméves tervet dol­gozott ki a MÉSZÖV. Esze­rint száznegyven bolt és ven­déglátóhely korszerűsítésé­re hetvenhárommillió forin­tot fordítanak. A harmadik év végén va­gyunk, nehéz lenne felsorol­ni, hol, mi készült el. Olcs- vaapátiban, Berkeszen, Ján­sikban — toldja meg Dankó dón vegyesboltot újítottak Pálné — Van itt lapát, meg seprű, s persze liszt, cukor, tej, de bors és paprika itt sem kapható. Mi lesz velünk, nyakunkon a disznóölés. fel, Tiszamogyoróson presz- szót, Gyügyén, Fülesden ital­boltot. Szabolcsbákán a kis- várdai fogyasztási szövetke­zet egy új lakóházat vásá­Erre Czomba Menyhértné. rolt, abból alakítottak ki a bolt vezetője sem tud vá­laszolni. Ha lenne, ő adna mindenkinek, de nem kap a Fűszérttől. — Én még ebbe az iskolá­ba jártam, nem is olyan rég — mondja. — Most a tábla, meg a padok helyett pult van. Az árukészlet megha­ladja a kétszázezer forintot, élelmiszerüzletet és presszót. — Laskodon ugyancsak la­kóházat vettünk, amiből ve­gyesbolt lett — mondja Pe- kó László, a Kisvárdai Áfész elnöke. — Húsz település tartozik hozzánk, s arra tö­rekszünk, hogy az alapellá­tást valamennyiben a leg­jobban oldjuk meg. Ezért >o#o#o#o#o#o*o*o#o#o#o#o#o#o#o#o#o«o#o«o#o#o#o#o«o#o«o#o#o< egkereste a szöget bal lyj oldalt.. Olyan volt va- laha a szögfej, mint a bőr pórusai felnagyítva ezerszeresre: elnagyolt rá-( csozat mintázta. Látott egy­szer egy fényképet valami újságban. Most már egé­szen sima. Lekopott a min­ta. Vajon ugyanolyan arány­ban kopott a bőr is az ujja hegyén? Különös lenne. Ez az apró mosoly. Fénykép a múltból: szi­gorúan hátrafésült haj, a tarkón nem látható a nagy fo­gú fésű, mely egybefogja a szálakat. Hosszúkás arc. Meglepően kiugró járom­csontok. Milyen sima volt a rájuk feszülő bőr! Pici rán- cocskák a szem körül a kis mosolyoknál is. Most bizto­san több látszik. Sokkal több. Az ujjhegy rásimul a szem alatti finom bőrre. A tükörben mit lát a „másik”? Szembenéz ő is! A tükörképek is megvakul­nak? Madainé a két gyerekkel. A kicsit már messziről hal­lani: soha be nem áll a szá­ja az iskolába menet. Elsős. Nem, nem, már másodikos. Azon a nyáron született. A második és a harmadik szemműtét között a piros csikorgású kocsiban tolta az anyja az ablak előtt. o A szög o Háromnegyed nyolc? El­késik Gabika, ha nem szedi a lábát, mindjárt csöngetnek az iskolában. Két koppintás, zörren a párkány — megint az apró ráncok. Nincs is sok belőlük! lesz-e az új ? Tavasszal kez­dik a bontást, amikor min­denki elköltözött. Az nem lehet, hogy megint nincs tanítás ... Zsolt teg­napelőtt is hazajött tíz kö­rül. Ugyanezzel a barátjá­Sötét hangú a teherautó, val. No, megint a péboksz öblös, krákogó aztán, amint elhallgat. A szög feje most biztosan nyomot hagyott a köröm alatt. Milyen messzi lehet az a Kodály utca? Nem férhet föl egyszerre minden — ha bár ... elég nagy han­gú az autó, szélesen dühben a platója is. A lámpa! A fo­tel mellett áll... állt a szom­szédban. Most nagyot csör- rent. Meg lehet ragasztani vajon? Kodály utca... Jan­csi szerint teljesen új, egy éve, hogy nevet kapott. No, ezek jól beálltak! Ma­rika pirosló dühű hangja sem segít. Amíg föl nem rak­ják a bútorokat, addig nincs neki sörrakodás. Negyven rekesz üveg a fal mellett. Marika el sem akarja hinni, hogy pontosan ennyit szá­molt ő is a múltkor, miután kirakták a járdára. Keskeny az utca. Ha lebontják majd a két házsort, szélesebb következik. Odáig van érte ez a fiú. A harmadik a há­zuk átellenben, de tegnap­előtt négyszer hallgatta vé­gig ő is a nagylemezt. P. Box? Szinte érthetetlen, hogy miért vette kézbe a lemezt. Zsolt hangja nagyon kerek szemű volt, amikor elkérte tőle egy pillanatra. Ahogy benyújtotta az ablakon, mel­lette egy kislány állt! Pan­dora! Pandoras box — Pan­dora szelencéje? Fura név egy együttesnek. Mit szólna a fiú, ha javasolná, hogy egy kartondoboz legyen a lemez tasakja helyett? Stílszerűbb, nem? Vén bolondnak tartja, mert megtapogatta a lemez­borítót? Jégsima. Kodály mit szólna vajon az efféle zenéhez? Hatodik emelet, lift van. Tízemeletes a ház, ahogyan Jancsi meséli, majd­nem száz lakás van benne. Még négy nap. Ugyanez a sötét hangú teherautó jön majd? A fotelt nagyon óva­tosan kell föltenni, nyikorog, sóhajtozik már véns.égében. Nem lesz könnyű kihúzni in­nen a szöget. Egyáltalán rá­venni Jancsit, hogy kiszedje. Ilikének nem szabad meg­mondani, hogy elviszi. Azon a nyáron ütötték be ide, ak­kor javították az ablakpár­kányt. Éles az Ilike neveté­se. Mama, vegyünk egy kiló új szöget? Nem szabad szólni neki. Kocsis Joli megint felpa­kolt a boltban. Üres kézzel alig hallani szürke lépteit. Most kövéren csoszog. Hogy bírja az a vékony nájlonsza- tyor a holmit?... ha folyton a lábához üti, még kilyukad Hol tarthatja Jancsi a ha­rapófogót? Szörnyen teli van a kamra, sokszor' Ilike is mo­rog, hogy nem talál semmit. Ahogy Jancsi belép, ezzel kell kezdeni... kisfiam, tu­dom, hogy buta kérés, de ott a párkányban az a szög ... Ott a hatodikon állítólag minden műanyag. Talán még az ablak is. ... Szörnyű sima. El sem hihető, hogy fa van ez alatt a síkos festék alatt. Mégsem műanyag a párkány — ha Jancsi mondja! Az a másik meleg volt, szinte bolyhos a sok-sok apró száltól, melyek a felületére simultak. A fa erei. Körbeölelték a lencsé- pyi legömbölyödött szögfe­jet. A konyhaasztalon volt egy súlyos fém hamutartó. A ka­lapácsot ki tudja, hol tette le Jancsi az este. Nem érde­mes keresgélni. Akkor is húz a szél, ha csak résnyire nyitja meg a furcsán forduló ablakot. A nagyszobában lehet nyitva az erkély ajtaja. Az előszo­ba teli még elrakatlan do­bozokkal. Talán nem is le­het átlábalni rajtuk. Olyan nehéz ez a szoba, ha zárva az ajtó ... nem árthat meg ez a kis huzat. Kölyöktra- bant. A földszintről hallva komolyabb lehet. Egy eme­let három méter, hatszor há­rom.: tizennyolc. A hűtőkocsi a húsbolt­hoz jöhetett, az üve­geket az ABC-ből szállítják el. Jancsi minden boltot elsorolt. Óriási, mély­sárga forróság, fönt, egészen magasan. Mindjárt dél. Ki­áltott valaki. Az ösztövér rikkantás már nem is tudott megkapaszkodni a külső pár­kányban. Remélhetőleg nem karco­lódik meg a hamutartó felü­lete. A szög feje olyan sima. Tarnavölgyi György épült nemrég Mezőladány- ban is élelmiszerbolt. Ezt látni kell Mezőla- dányban, mondhatja az em­ber. Valóban* kis gyöngysze­me a községnek, pedig ezen­kívül még két élelmiszerbolt is van. De ez az újabb, szí­vesen járnak ide az embe­rek. Joggal büszkék — Régen vártuk már, hogy elkészüljön — szól örömmel Dicső Jánosné, aki október közepe óta, a nyi­tástól törzsvevőnek számít. A bolt a raktárral együtt alig nagyobb alapterületű egy mai kétszintes lakásnál — A hiánycikkeket, a fű­szerpaprikát, a kókuszresze­léket kivéve sok mindent találnak itt a vevők. — Me­ző Istvánná, eladó szavai ezek. — Hetente egyszer előre csomagolt tőkehúst is árusítunk,, tartunk háztartá­si cikkeket, papírárut. Joggal lehet büszke a bolt forgalmára a vezető Balogh Zoltán. Október közepén nyi ­tottak, azóta a havi forgal­muk mindig negyedmillió fo­rinton felül volt. Benk csak néhány kilomé­terre van Mezőladányhoz. Ott hatszázan élnek, és az egyetlen boltban Esik And­rás és felesége hat órakor már árul. — Hatszázan, ha lakják a falut, innen mindenki eljár dolgozni — mondja a bolt­vezető. — Korán reggel vá­sárolnak, indulásig még megfőznek — majd sorolja, mi mindént lehet kapni. Egy nagyobb ABC-ben is alig férne el, nemhogy ebben a negyven négyzetméteres bolt­ban, amelyet nemrég korsze­rűsítettek. — Á, mindenből egy ke­vés van, csak a legfontosab­bak — világosít fel Ésik Andrásné. — Ha több kell valakinek, megy Kisvárdára, vagy Záhonyba. Egyedül húst nem árul­nak. De minek is. A falu­ban hetente két-három disz­nót ölnek — nyáron is —, így aki akar, vehet friss húst. Lábasjószágból meg számtalan szaladgál a ház körül. — Havi huszonötezer fo­rintot fizetek az áfésznek az árrésből, a többi marad az enyém. A forgalom legtöbb­ször meghaladja a 350 ezer forintot — von mérleget a boltos. O Boltok. Falusi vegyesbol­tok. Ezeknek hangulatuk van. Mert amíg az ember vásárol, megbeszéli a világ dolgait az ismerősökkel. S persze a faluban mindenki ismerős, így a falusi közélet legfontosabb színtere a ve­gyesbolt. Sipos Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents