Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1985. december 31. Sorsfordító esztendők írta: Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője /------------------------------------------------------------------------------------------------------------------S orsfordító éveket zárunk — sorsfordító fél évtizedhez ikezdünk. Ma, amikor két tervidőszak fordulóján a mérlegkészítés a feladat, okkal juthat eszünkbe ilyen summázat. Hiszen a VI. ötéves tervben kritikus időszakokat átvészelve jelentős eredményeket értünk el, azonban — várakozásainkkal ellentétben — terheink észrevehetően nem csökkennek, horizontunkon újabb erőfeszítések igénye tűnik fel. Sorra véve a fontos, meghatározó tényezőket: megőriztük társadalmunk szociális vívmányait, s megóvtuk a magyar belpolitika stabilitását. Magyarországnak, szocialista vívmányainknak azt a legnagyobb politikai értékét, amely a nemzeti egységben fejeződik ki, és immár harminc évre-tékint vissza. Gazdaságpolitikai, de nyugodtan állíthatjuk, politikai jelentősége is van annak, hogy külső egyensúlyi helyzetünk javult, hogy gyarapítani tudtuk pénzügyi tartalékainkat és fokoztuk gazdaságunk biztonságát. Nem szenvedett el a társadalom jelentős gazdasági megrázkódtatást, s az 1978—85 közötti évek nemegyszer kritikus pontjain túljutva, megteremtettük a továbbfejlődés reális alapjait. Ez még akkor is nyilvánvaló, ha tudjuk: nem értünk el érdemi haladást a termékváltásban; az ipar termék - megújítási folyamata több okból — például a műszaki fejlesztés szükségszerű visszafogása miatt — késett. Nem valósult meg a termelésben előirányzott hatékonyságjavulás. Az anyagi árakban az élő- és holtmunka hatékonysági mutatói az öt évre számított 12 százalék helyett csak 6 százalékkal növekedtek. Tényszerűek tehát azok a megállapítások, amelyek mind a XIII. pártkongresszuson, mind pedig utóbb, a jelentős politikai fórumokon, így a VII. ötéves tervjavaslatot tárgyaló központi bizottsági ülésen, illetve az országgyűlés ülésszakán megfogalmazódtak: a magyar gazdaság eljutott fejlődésiének ahhoz a szakaszához, amikor növekedését a hagyományos források egyre kevésbé táplálják, az új növekedési források pedig még nem kellően erősítik. A vártnál lényegesen rosszabb külgazdasági, külpolitikai hatások között élt az ország, csak két adatot említve: ha 1985-ben az 1981-es áron értékesíthettük volna élelmiszertermékeinket, bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne most több; külkereskedelmi árveszteségünk a cserearányromlás felgyorsulása miatt megduplázódott. Pártunk XIII. kongresszusa tisztázta a társadalmi-po- litikai-gazdasági teendők összefüggésrendszerét és mozgósító erejű célokat adott népünknek. Kiderült, a termelés visszafogása, az újabb fékezés már nem vezethet eredményre, olyan koncepció szolgálja érdekeinket, amely az egyensúly megszilárdítása, az adósságállomány további csökkentése, a gazdasági fejlődés élénkítése, az életszínvonal fokozatos javítása irányába hat. Ez lett a VII. ötéves terv programja. Az előzetes vitákban felelős politikai elemzéseken igazolódott az, hogy ez a cél reális és mértéktartó. Ez olyan gazdasági stratégiát ad a társadalomnak, amely Magyarország mai és jövőbeni adottságait figyelembe véve helyesen kapcsolja össze a növekedési ütem és az egyensúly követelményeit, biztonságos fejlődési sebességet nyújt, egyszersmind eleget tesz annak az igénynek is, hogy szocialista társadalmunk építése hű maradhat a bevált prioritásokhoz, szocialista értékeinket megőrizhetjük és erősíthetjük. Magában foglalja ez azt is, hogy mód nyílhat a műszaki-technikai haladás felgyorsítására és az indokolt szociális célok megvalósítására. A VII. ötéves terv a nemzeti jövedelem öt év alatti 15—17 százalékos, az ipari termelés 14—16 százalékos, a mezőgazdasági termelés 7—10 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem körülbelül 9—11 százalékos és a reálbér mintegy 5 százalékos emelésével számol. A terv tehát nem ír elő „nagy ugrást”, túl gyors nekibuzdulást, hanem józan, teljesíthető pályát szab. Fontos szerephez jut ebben a fokozatosság, amely példáid mind a gazdaságirányítási célok megvalósításában, mind pedig a szociális elképzelések végrehajtásában döntő: csak a gazdaság teljesítményének javulásával bontakozhatnak ki a tervezett és remélt folyamatok. Tisztában vagyunk azzal, hogy e fokozatosságot is csak úgy tudjuk biztosítani, ha összpontosítjuk erőfeszítéseinket már 1986-tól kezdve. Hiszen a terv önmagában nem jelent és nem is jelenthet „biztosítékot” a megvalósulásra, még ha a középtávú tervben elvárható konkrétsággal meg is határozza a célok mellett az azokat alátámasztó eszközöket, cselekvési irányokat, (ide értve a gazdaságirányítás folyamatos továbbfejlesztését, a külön jóváhagyásra kerülő programokat; továbbá feltételezve, hogy az éves népgazdasági tervek és a folyamatos gazdaságirányítás a tervcélok realizálását szolgálják). A tervben megjelölt fejlődési pálya csak a feltételek megteremtése és azoknak az eddigieknél jobb kihasználása, az állami gazdaságirányítás, a gazdálkodó szervezetek és a tanácsok céltudatos, az ötéves terv irányvonalával összhangban álló, annak érvényre juttatására irányuló aktív tevékenysége esetén járható végig eredményesen. Az előrehaladás, a kitűzött célok megvalósításának folyamata csak fokozatos lehet, hirtelen pozitív változások elérése reálisan nem várható el, ezért nem tűzhető ki célul. A társadalom számára kedvező megoldások mindenkor csak a gazdaság fejlődésében elért tényleges eredmények alapján jöhetnek .létre. A VII. ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak valóra váltását elsősorban a gazdaságirányítási rendszernek a VII. ötéves népgazdasági tervről szóló törvényben lefektetett elvek szerinti fejlesztésével és összehangolt működtetésével kell alátámasztani. A gazdaságirányításnak — eszközei célirányos alkalmazásával — gondoskodnia keli a központi feladatok maradéktalan végrehajtásáról, továbbá arról, hogy a gazdálkodó szervezetek, a tanácsok és intézmények önálló terveik alapján folyó tevékenysége összhangban legyen az ötéves terv céljaival. E célokat a gazdasági mechanizmus szolgálja jól, ha a tervszerű központi irányítás és a szabályozott piac aktív szerepét szervesen összekapcsolja és gazdasági szabályozó eszközök alkalmazásával hatékonyabbá teszi a népgazdaság tervszerű központi irányítását, tovább növeli a vállalatok gazdasági önállóságát, kezdeményezését és felelősségét, jobban segíti az érdekek összehangolását, az állami gazdaságirányítás és a vállalati gazdálkodás közötti jobb munkamegosztás révén is aktívabb szerephez juttatja az áru- és pénzviszonyokat, közvetlenebb kapcsolatot teremt a belső és külső piacok között, szélesíti a szocialista demokráciát, biztosítva a lakosság öntevékenységét, a dolgozók vállalatvezetésben való intézményes részvételét, az érdekképviseletek szélesedését. A jövő évi esztendő, mint annyiszor, most is kulcs- fontosságú lesz abban, hogy az előrelépés programját végül is sikerül-e megvalósítani. Sajnos, mint ismeretes, 1985 ehhez nem adott jó feltételeket; az előirányzotthoz képest jóval kisebb a nemzeti jövedelem emelkedése, az állami költségvetés egyensúlyi helyzete romlott, s bár rubelelszámolású áruforgalmunk aktív lett, a konvertibilis forgalom nem alakult számunkra kedvezően, adósságállományunk nem csökkent tovább. Mindez bizonyos kényszerű cselekvési programot is megfogalmaz, hiszen eredetileg azzal számoltunk, hogy az 1984-ben tapasztalt fejlődés tovább folytatódik, és az aktívum 600—700 millió dollárral nő majd. Jövőre feltétlenül meg kell szilárdítanunk az egyensúlyjavítás folyamatát, fel kell számolnunk az 1985-ös megtorpanás következményeit ahhoz, hogy a VII. ötéves terv céljai megvalósulhassanak. Ennek érdekében az ipari és a mezőgazdasági termelés növekedésére alapozva, a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékos emelésével számol a terv. Ez a reális lehetőségek keretein belül van, hiszen gazdaságunk 1981-ben, 1982-ben és 1984-ben valójában nehezebb körülmények között teljesítette ehhez kapcsolódó feladatát. A gazdasági munka fő feladata tehát folytatni a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtását, beleilleszkedve a VII. ötéves terv irányvonalába. Jövőre a konvertibilis áruforgalomban ismét fontos a jelentősebb aktívum elérése, miközben rubelelszámolósban is — a fizetési megállapodásokkal összhangban — folytatjuk adósságaink mérséklését. Természetesen a külső egyensúly javítása nem történhet a belső felhasználás szűkítésére, azaz rovására. Gazdaságpolitikánkban és gazdaságirányítási gyakorlatunkban hangsúlyváltás lesz, szigorúan szabályozzuk ugyan a vásárlóerőt, ugyanakkor olyan gazdaságpolitikai magatartást érvényesítünk, amely főként a feldolgozóipart, a kivitelt bővítheti, meggyorsíthatja a fajlagos energia- és anyag- ráfordítások mérséklését. Egyszóval, erősíti a vállalati aktivitást, a gazdálkodás minőségi jellemzőinek érvényre jutását, a strukturális változásokat — a hatékonyság javulását. A nemzeti jövedelem előirányzott növekedése és felhasználási céljai — elsősorban a termelési folyamatok — a forrásképződés javításával érhető el, ez áll a gazdaság- irányítás középpontjában. A tervezett növekedési ütemhez a KGST-tagországokkal folytatott külkereskedelem a korábbinál kedvezőbb feltételeket teremt. A konvertibilis export feltételei változatlanul szigorúak, most már elengedhetetlen a piaci és ármunka, a termelők és külkereskedők együttműködésének lényeges javítása. Ezt fogják szolgálni a szabályozórendszerben végrehajtott változások és az a rendszer például, amely az ipari exporttermelést ösztönzi. Gazdasági hatékonyságunk növelésének több kiemelt feladatára központi programok és intézkedések szolgálnak, ugyanakkor elengedhetetlen a vállalati hatékonysáig javulása; kibontakoztatjuk a gazdaságosságot szigorúbban mérő, a gazdaságos termelést előmozdító folyamatokat. Nem tartható tovább az a gyakorlat, hogy a gazdaság erőforrásai a gyengén termelő, elmaradó vállalatok életben tartását szolgálják. Az eszközrendszert fel kell használni arra, hogy a gazdaságtalanul termelőket szerkezetátalakítással, átszervezéssel gazdaságossá tegyük, vagy ha más mód nincs, tevékenységüket felszámoljuk. Érdemes megemlíteni: a jövő esztendőben jobban érvényesülni fognak a szelektív fejlesztési célok, az élelmiszer-gazdaság, a feldolgozóipar egyes területein, így a gép- és vegyiparban nagyobb fejlődési lehetőséghez jutnak a vállalatok, a nép- gazdasági exportcélokkal összhangban. Az adottságokhoz mérjük a társadalom jövedelemelosztási céljait. Amennyiben sikerül a várt teljesítményt elérni, életszínvonalunkat megőrizhetjük, néhány elemét pedig szerény mértékben javíthatjuk. Megtartjuk a reálbérek átlagos színvonalát, bővülő körben megőrizzük a nyugdíjak vásárlóértékét (itt az alacsony nyugdíjak emelésére is sor kerül), javulnak a kisgyermekes családok életfeltételei, mérsékeljük a fogyasztói árszínvonal növekedési ütemét, a közteherviselés méltányos elveinek megfelelően változások következnek be az adóztatásban. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1—1,5 százalékkal, fogyasztása mintegy 1 százalékkal emelkedhet. A fogyasztói árszínvonal 5 százalékkal nő, mintegy 2 százalékponttal kisebb mértékben, mint 1985-ben. Ezzel összefüggésben a lakosság összes pénzjövedelme 6 százalékkal, a bruttó átlagkereset 5—5,5 százalékkal, a pénzbeli társadalmi jövedelmek, juttatások összege 6,5—7 százalékkal gyarapodik. A z idei esztendőben felfigyelhettünk egy nagyon fontos jelenségre: erősödött a párbeszédre való készség a társadalomban, nyíltabb, demokratikusabb viták után hoztuk meg döntéseinket. Végezetül ezek egyik tanulságát említeném: a társadalom sikerrel csak akkor juthat túl e sorsfordító évek kihívásán, ha az egységes gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási és intézményi, fejlesztési elképzelések és magatartás mellett nagyobb figyelmet szab önmaga, a mindennapi munka számára. Az utóbbi években ugyanis romlott a munkafegyelem, a munkaidőalap egyötöde, egyhatoda elvész. Ezt nem hagyhatjuk így tovább, saját érdekünk, hogy kiaknázzuk mind a soha vissza nem térülő időt, mind pedig minden eszközünket, forrásunkat. Ebben, meggyőződésem szerint, a társadalom túlnyomó többsége egyetért, s ennek megvalósítására kész. Pillanatkép az Űjpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói üzeméből. (Jávor László felvétele)
