Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
1985. december 28. Kelet-Magyarország 3 Gondozónők Kabay-emlókérmesek Műszakiak megyénkért Szlobodáné Berente Irén, Szegedi Tamás és Bezerédi Antal. KEVÉS SZÓ ESIK RÓLUK, talán mert munkájuk annyira mindennapos és természetes, hogy semmi rácsodálkozni valót nem találunk benne. A kismamák, kispapák — nagyszülők — naponta találkoznak velük és teszik fel naponta a kérdést: hogyan viselkedett a gyermek. Egész nap ők helyettesítik a szülőket, sok apró titkok tudói, félig kimondott szavak, első tétova lépések, az első gumi- nadrág, pelenka nélküli nap, mind esemény számukra, csakúgy, mint a szülőknek. Melyik gyerek evett vagy nem evett rendesen. volt nyugodt, vagy nyugtalan, kinek volt hő- emel'kedése, netán láza ... Gondozónők, alkik nemcsak a pelenkázáshoz értenek, hanem az első rövidke mese, versike, dal türelmes megtanítói is, amiből meglehet egy-egy szófoszlány marad az apró fejecskében, de az megmarad és tovább erősödik. A legkisebbek lélektanát, viselkedési sajátosságait a könyvéken kívül a tapasztalatokból merítik, de ez még kevés lenne. Érteniük kell a felnőttek, a szülők nyelvén is, hisz velük is „foglalkoznak”, még ha ez csupán beszélgetés, rövid párbeszéd megszokott „kér- dezz-felelek” formát is ölt. De itt még van vélemény- csere, beszélgetés a gondozónő és a szülő között, amiből még sok minden megmarad az óvodában, de egyre halványul majd az iskolában ... Az egyik levél, melyet szerkesztőségünk kapott, azt fejtegeti, véleményünk szerint is helytálló érvekkel és epizódokkal, hogy a bölcsődék gondozónőinek többsége becsületesen, lelkiismeretesen, hivatásszerűen végzi munkáját. E nem könnyű munkát és nem is kiemelkedően magas fizetésért. „Bárki láthatja, főként tavasszal, milyen sok társadalmi munkát is végeznék a gondozónők, hogy megszépítsék a bölcsőde környezetét. Rengeteg virágot ültetnek, gondozzák azt, hogy a picik mijiél emberibb környezetben éljenek. Minden (bölcsőde és óvoda úgy emelkedik lei a beton- rengetegből, mint sivatagban az oázis ...” LEVÉLÍRÓNK AZT IS TÁRGYILAGOSAN EMLÍTI, hogy bizonyosan egyes bölcsődékben egy-egy dolgozó apróbb mulasztást is elkövet, mint más munkahelyeken is, de a többség nagy hozzáértéssel, gyermekszeretettel dolgozik, nyugodtan hagyhatják a szülők gyermeküket a bölcsődékre. S mivel kevés szó esik a bölcsődei dolgozókról — így azokról a napi kisebib-nagyobb feszültségekről, „ártalmakról” sem tudunk, ami e munkával olykor együtt járt. Egyes szülők a lázas, beteg gyermeket is be akarják „csempészni”, veszélyeztetve a többi gyermek egészségét. Olyan is előfordult — utal levelében olvasónk —, hogy a szülők a bölcsödében felejtették a gyermeküket. Olyan gyermeket is visznek be a böl- csibe, aki nem felel meg az alapvető higiéniai követelményeknek, s az is előfordult, igaz kirívó eset, hogy az egyik édesanya ittasan ment a bölcsődébe a gyermekéért. MI SZÜLÖK sem mind és mindig vagyunk angyalok — írja a „névtelen” szülő, aki a korábban megjelent, a bölcsődék nyitvatar- tásáról szóló tudósításunkból úgy érezte, elmarasztaljuk a bölcsődei gondozónőket. Valójában nem ez volt a célunk, mi is nagyra becsüljük a bölcsődei dolgozók nevelő, gondozó, szülő- pótló munkáját, akiket még egy sor — igazában a háttérben maradó technikai segítő — szakácsnő, mosónő, takarító sitb. — tesz teljesebbé. „Számítanak ránk...” Évtizede, hogy itt Sza- bolcs-Szatmárban erőteljes lendületet vett a könnyűipar fejlődése. Ma a textil- és ruhaipar együttesen több mint tízezer embert foglalkoztat. Szlobodáné Berente Irén — a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének megyei szervezője, a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület titkára a kezdet kezdetétől részese a textil- és ruhaipar felvirágoztatásának. — Tizenkilenc éve férjhez jöttem a megyébe Pest környékéről. Előző munkahelyem a tejipari vállalatnál volt, majd 1976-ban az SZMT munkatársaként mint munkavédelmi felügyelő dolgoztam. Az a munkakör, de a jelenlegi is nagyon sok szabolcsi emberrel hozott már össze. Egy gyárlátogatás emlékképeit idézem. Az Üjpesti Gyapjúszövő újfehértói gyárában beszélgettünk műszakiakkal, szövőnőkkel. A kivarróban Szlobodánét többen is közrefogták és volt szó a bérezésről, lakásról, munka- szervezésről és nem csak úgy általában. Kitűnt, Szlobodáné jól ismeri a szövőnők gondját és minden kérdésre tudott elfogadható választ adni. — Évente 60 fiatal vizsgázik a textiles szakmából. Most azon fáradozunk, hogy legyen a megyében a köny- nyűipari műszaki főiskolának egy kihelyezett osztálya. Az egyesületi munka, főként a titkártól, türelmet és szervezői készséget kíván. Szlobodáné mindezekkel rendelkezik. Bevallja: — A TMTE-munkát vállaltam és'szeretem csinálni. Ha jó programokat szervezünk, ha értelmes dolgokra kérjük fel az embereket, akkor az egyesületi tagok jönnek, vállalkoznak, rendezvényeinken részt vesznek. 1985- ben 37 rendezvényt tartottunk. Előadások, tanulmányutak, klubfoglalkozások. Gyűjtőfogalmakként ez volt a program. Ennek keretében a textil- és ruhaipar jövőjét is meghatározó témákkal foglalkoztak, mint például mikroelektronika és számításTizedik alkalommal volt, hogy Szabolcs-Szatmár fejlesztéséért — figyelembe véve a huzamosabb időn át végzett kiemelkedő műszakitudományos társadalmi munkát, szervező tevékenységet technika a ruhaiparban, avagy számítógépes üzem- irányítás. De volt ifjúsági találkozó és ruhaipari pályázat és volt tanulmányúti élménybeszámoló. — A TMTE országos vezetősége felkért bennünket a megye textil- és ruhaiparának bemutatására a Textil Technikában. Országosan is számítanak ránk ... Egyesíti az erűket „Nincs ma olyan faipari üzem a megyében, ahol az évente keletkező több ezer köbméter fahulladékot (mellékterméket) ne hasznosítanák. A fakéreg, forgács, fűrészpor: energia. Gazdaságunk jelenlegi helyzetében erre az energiára nagy szükség van ...” Szegedi Tamásnak, a Szat- már Bútorgyár termelési osztályvezetőjének, a Faipari Tudományos Egyesület megyei csoportja titkárának szavait idéztem. Miként lesz egy gépipari végzettségű mérnökből faiparos? — Több dolog is közrejátszott. Az is, hogy a szomszédban, Kocsordon születtem 35 évvel ezelőtt. Sok iskolatársam vállalt munkát a bútorgyárban. Velük akartam lenni. Különben az egyetemen tanultakat itt is ugyanúgy hasznosíthatom, mint a gépiparban. Itt is gépekkel, termeléssel, termelés- szervezéssel foglalkozom. A termelési osztályvezetőségig bejárt út nem volt hosszú. Féléves tanulmányút az NDK-ban, felkészülés a szériatermelésre, aztán a tanultakat három évig üzemvezetőként kamatoztatta Szegedi Tamás. 1977-től a termelési osztályvezető fő feladata (és gondja), hogy 560 embernek a bútorgyártás különböző területein állandóan legyen munkája. Nem kell ahhoz szakmabelinek lenni, hogy az ember megértse, mekkora leterheltséget jelent nap mint nap egy nagyra nőtt gyár termelésirányítása, avagy mekkora felelősséggel és munkával jár a technológia fejlesztése a jövő érdekében. Van munka bőven és mégis ennek ellenére is jut idő, energia az egyesületi munkára. — Kell, hogy jusson. A FATE 1969-től él a megyében, jelenleg 8 tagvállalata van, az egyesületnek 220 tagja. A titkári teendő változó elfoglaltságot jelent, hol erőteljes, máskor könnyebb a leterhelés. A megye faiparának termelési értéke ma már évente meghaladja a 3,5 milliárd forintot. 6500 ember az, aki kenyerét bútor, forgácslap avagy rönköléssel, ládagyártással keresi. Ebben az iparágban — de mindegyikben — kell a jó szakember, szükség van a képzésre, az új ismeretek népszerűsítésére. Az egyesületi munkában az a jó, hogy egyesíti az erőket és a rendezvények témái olyanok, hogy abból valami mindenütt hasznosítható. — az MTESZ megyei elnöksége odaítélte a Kabay Já- nos-emlékérmet. Az idei kitüntetettek: Szloboda Gézáné, Szegedi Tamás és Bezerédi Antal. Figyelem, készenlét Szabolcs-Szatmárban a múlt időkben ötévenként duplázódott a villamosener- gia-fogyasztás. 1965-ben mindössze 84 ezer megawattóra villamos energiát használtak el a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatóság körzetében, ma a fogyasztás 680 ezer MW óra. A villamoshálózat hossza 6 ezer kilométer és nincs olyan település, tanyabokor, ahol ne a villany világítana. Bezerédi Antal 1965-ben lett a TITÁSZ dolgozója. Na- cionáléjához tartozik, hogy itt Nyíregyházán született, itt járt gimnáziumba, villamosmérnöknek Budapesten tanult. Dolgozott két évet a MOM-ban, aztán hazatért. — Vonzódásom az elektronikához, a rádiózással, detektoros, majd csöves rádió építésével kezdődött. Szakköri tag voltam a szabadság- harcos szövetségben, az MHSZ mai elődjénél. Gimnazista koromban — a Vasváriba jártam — rendezvényeken a hangosító berendezéseket szereltem. Érettségit követően szerencsém volt, felvettek az egyetemre. A TITÁSZ-nál kezdett mint tervezőmérnök, volt transzformátorjavító, szak- szolgálati üzemvezető és most üzemviteli osztályvezető. — A villamos szolgáltatás és minden ezzel kapcsolatos tevékenység, például a ki- rendeltségek irányítása, fegyelmet, figyelmet és állandó készenlétet igényel. 130 ezer fogyasztóval állunk kapcsolatban, ebből több mint 3 ezer a nagyfogyasztó, az emberek ezreit foglalkoztató üzem. Elképzelhető, milyen bonyodalmat okoz, vagy 'okozhat az áramszolgáltatás pillanatnyi megszűnése is. Az osztályvezetőnek tehát munkahelyén nagyon sok a dolga, de a társadalmi elfoglaltsága sem kevés. Titkára például a Magyar Elektrotechnikai Egyesület nyíregyházi csoportjának. Az egyesületi munkát fontosnak és nagyra tartom. Eredménynek könyvelem el, hogy a taglétszám 188-ra nőtt, új üzemi csoportok alakultak Kisvárdán, Mándok— Záhony (térségében és a MŰM 107. sz. Ipari Szamunkáskép- ző Intézetben. Fő feladatunk — és ez nem csak az egyesületi tagoknak hasznos — a képzés és továbbképzés. Az eltelt öt évben tanfolyamainkon 1873 fő vett részt, tapasztalatcserén, külföldön 105-en, belföldi szakmai tanulmányúton 275-en jártak. Hiszem, hogy ezek a rendezvények hozzájárultak, hozzájárulnak az energiagazdálkodás javításához, munkánk tökéletesítéséhez. Bezerédi Antal Kandó Kál- mán-díjas, a Kabay János- emlékérem kitüntetettje. Seres Ernő Páll Géza A kora tél még enyhe hidege és a kora este már tökéletes sötétje meleg lakásokba vonzza a falusi embert: konyhai beszélgetésre, tévénézésre, jószomszédi te- referére. Kocsijával az Előadó lassú tempóval hajt a kanyargót tiszateleki főutcán. A halványan pislákoló útmenti lámpák alatt helybeli «járókelőt kutat, mondaná meg, hol a művelődési ház. Mondaná meg, hol várnak rá azok a falusiak, akik kiváncsiak mondanivalójára ... Az utcán egy lélek se jár, a nagyhalászi busz hátsó ajtaján az imént lépett fel az utolsó ember, aki még eligazítást adhatott volna. Az Előadó, a megyeszékhelyről érkezett ember eltűnődik: van-e értelme küldetésének? Ha meg is találja a falusi kultúrházat, várja-e ott valaki, rászánja-e magát bárki is, hogy otthagyva az otthon kényelmét, melegét, társaságát, eljöjjön ezen a téli estén meghallgatni s netán kérdezősködni, vitatkozni a nagyvilág dolgairól... A második nagy kanyar ívéből éles fény — mint tengeren a világítótorony — vonzza ez Előadót. Ez lesz a művelődési ház! — gondolja, s ha ilyen fényes, akkor itt hallgatóságnak is Kis faluban nagy világról lennie kell, — transzponálja vidámabb hangfekvésűre illúzióit a megyeszékhelyről kiküldött vendég. Azután kiderül, hogy az in- pozáns fény nem a kultúra háza, hanem — a cukroszsákokból ítélve — raktár vagy élelmiszeripari kisüzem. A zsákokkal foglalatoskodó munkás pedig eligazítja az idegent: „Itt van a másik oldalban, alig ötven méterre...” És a munkás a kocsijához visszatérő Előadó után kiált: „Mindjárt megyünk mi is!” Ha „mi is”, akkor mások is! Az Előadót felvillanyozza az új felmerés: lám mégiscsak lesz közönség, lesz kinek beszélni. A kultúra otthona maga az iskola: kétszáz kisdiákot tanító 12 pedagógus munkahelye. A • „messziről” jött embert a tanári kar fele fogadja, kedves szóval, kávéval. Az Előadó megtudja, évente úgy ötször érkezik ide hasonló Vendég, s még ma is emlegetik itt a Kelet-Magyarország munkatársa pár év előtti jó hangulatú előadását. A jól befűtött nagyteremben ügy harmincán vagy talán negyvenen is lehetnek. Sok a fiatal arc. Az Előadó mondókája elején bejelenti: szívesen vitatkozik a világ kis és nagy ügyeiről a késői órákig is, de bárki — ha dolga akad — menjen el korábban, őt ezzel nem sérti meg. És elkezdődik a TIT-elő- adás. Már egy órája tart. Senki nem távozik. Másfél óra, még' mindig maradnak az emberek. A nagyhalászi busz indulása is csak egy-két családanyát késztet távozásra. A helybeliek maradnak: vitáznak, s a tervezett egyórás külpolitikai fórum már két órája tart. A kis falu lakói érdeklődnek — és értenek! — a nagyvilág nagy ügyeihez. A mikor az Előadó útban hazafelé a falu határában jár, egy jól sikerült est hangulata tölti el: Tiszatelékről távozván már nem is érezte magát a megyeszékhelyről jött idegennek... (—sz—) Nincs vita... Vasutasok ötletei Az újítás a korábbi években nem tartozott a mátészalkai MÁV üzemfőnökség kiemelkedő (tevékenysége közé. Az évenként beadott néhány újítás is csak a műszaki szakterületről került ki. A forgalmi és kereskedelmi szakterület dolgozóit mesz- sze elkerülte az újítás szelleme. Ebben az évben valami megváltozott. A ] változást elsősorban no- I vemberben lehetett ita- [ pasztalni, amikor az újí- | tási hónap keretében meg- | hirdetett ötletpályázatra 136 javaslat érkezett az j üzemfőnökség minden szakterületéről. Különösen sok az ügy- || viteli és kereskedelmi te- !j rületen dolgozók köréből. 1 De nemcsak egyéni ötleteket tettek a bizottság elé, hanem szocialista brigádok is — Csanádi György, Kölcsey Ferenc, November 7, Sallai Imre. — éltek az ötletadás lehetőségével. A beadott, beruházást nem igénylő javaslatokból 30-at jutalmaztak. s összesen 10 ezer forint díjazásban részesültek. Ezek között van adrni- | nisztrációt csökkentő, kul- I túráit utazást javító és 9 energiamegtakarítást segítő is. Ebből az akcióból hat kiemelkedő ötletet újításként! kidolgozásra javasolt az értékelő bizottság. Ilyen — többek között — a bz-motorok utastér fűtésének levegőszűrő betéttel történő ellátása, a jobb fűtés érdekében. Ez Borbély László mozdonyvezető ötlete. Importanyagmegtakarító Petruska Miklós porlasztóátmosó és -beállító berendezése. Nagy jelentőségűnek látszik a 'környezetvédelem szempontjából a dízelmotorok vizének visszanyerése, mely Kovács Gyula ötlete. Az év során egy korábbi újítás eredménye a Mátészalka' és más állomásokon felállított utastájékoz- tató tábla, melybe villanyórát is építettek az ügyes újítók. Ez iránt más üzemfőnötaégek is érdeklődnek. Az új iránti fogékonyságot dicséri, hogy az üzemfőnökség más újításokat is átvett hasznosításra. így került Szabó György tiszafüredi vasutas újítása Mátészalkára és oldotta meg a pénztári ablakoknál a sok vitát kiváltó el- hallást az „átbeszélő” készülékével. (zsoldos) Programok nya™ Megjelentek a Coopíourist 1986-ra szóló belföldi és külföldi utazásokat ajánló programfüzetei. Üj körutazásokat kínál az „Ezerszínű Magyar- ország nemzeti értékei nyomában” címmel a hazai utakat bemutató füzet. A következő évben először rendezik meg a nyíregyházi szabadtéri játékokat, ahol Ivó Breson Paraszt Hamlet című zenés komédiáját mutatják be. A külföldi utazásokat tartalmazó füzetben újdonság, hogy az egyéni valutakeret terhére Ausztriába utazó turisták a részvételi díj egy részét forintban is kifizethetik. ,
