Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1985. december 24. Á szabolcsi ipar fejlesztési lehetőségei Kapolyi László ipari miniszter válaszai a Kelet-Magyarországnak A múlt hét végén fogadta el az ország- gyűlés a VII. ötéves tervet, amelyben az ipar feladatai között az intenzív fejlesztés, a műszaki haladás kapott kiemelt szerepet. Ugyanez vonatkozik megyénkre is, miközben ebben a térségben még foglalkoztatási gondokkal is küszködünk. A feszültségek feloldása nem könnyű. Mivel az Ipari Minisztérium eddig is szívén viselte az elmaradott térségek — köztük Szabolcs-Szatmár — helyzetének javítását, ezért kértük dr. Kapolyi László akadémikust, ipari minisztert, hogy válaszoljon Lányi Botond, lapunk gazdaságpolitikai rovatvezetője kérdéseire. O Melyek a fő fejlődési irányok az ipar fejlesztésében? — Az ipari teljesítmény növekedésének gyorsulása a társadalom fejlődésének alapja, ezért az MSZMP XIII. kongresszusának határozatai, a most elfogadott VII. ötéves terv az iparral szemben támasztják a legnagyobb követelményeket. Feladataink nagyok és összetettek, hiszen az ipari termelés 14—lö százalékos növekedése csak úgy lehetséges, ha azt a mainál jóval szelektívebb fejlesztés alapozza meg. A gyártmány- és gyártásfejlesztés mellett, illetve ezt is segítve a korábbinál nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a termelés fajlagos anyag- és energia- igényének csökkentése, az exportorientált termelés és a műszaki, technikai fejlődés gyorsítása. A Központi Bizottság a nekilendülés, a gazdaság dinamizálása mellett foglalt állást-,, mert •csak. a. gyorsuló növekedés adhat alapot a beruházások arányának növelésére, műszáki-technikai lemaradásunk csökkentésére, termékeink versenyképességének növelésére. Ehhez a termelés jövedelemtartalmának gyarapítása az ugrópont. Továbbra is alapvető az anyagtakarékosság, mert a népgazdaságban minden egyszázalékos megtakarítás 14 milliárd forint, ami másfél-két százalékkal növeli a nemzeti jövedelmet. Ki gondolná, hogy csak egyszázaléknyi energiamegtakarítás 330 ezer tonna kőolajjal egyenértékű? — A VII. ötéves tervben szerkezetátalakítási feladataink is vannak az iparban, annak ellenére, hogy a népgazdaság és az ipar ágazati szerkezete hasonló az iparilag nálunk fejlettebb országokéhoz. Lehetővé válik majd, hogy a fejlesztésekkel egy időben néhány gazdaságtalan vagy környezetszeny- nyező üzemet leállítsunk, gazdaságtalan gyártást csökkentsünk vagy teljesen megszüntessünk. Természetes, hogy a kitűzött ipari feladatok végrehajtásáért az Ipari Minisztérium a felelős, a végrehajtást megalapozó eszközök egy része azonban csak a kormány egészének áll rendelkezésére, ezért a megvalósításhoz kérjük az egész társadalom és a kormány segítségét. Q Ehhez kapcsolódik az ágazati és a területi fejlesztés összhangjának megteremtése. Szabolcs-Szatmár megyében hogyan jut érvényre a fő irányok fejlesztése? — Ügy gondolom Önök által ismert, de a tények jobb megvilágítása érdekében érdemes megemlíteni, hogy Szabolcs-Szatmár megye ipara az 1970-es években élte meg fejlődésének legdinamikusabb szakaszát. A növekedés üteme az utóbbi években csökkent ugyan, de még így is meghaladja az országos átlagot. A most befejeződő VI. ötéves tervidőszakban a megye mintegy három százalékát adja az ország ipari termelésének. Legfontosabb jellemzőit döntően a szabad munkaerőre települt üzemek profilja alakította ki. Így magas a könnyűipar részaránya; a termelés területileg négy városra (Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor) és azok környékére összpontosul; a minisztériumi iparban a gazdálkodó egységek fele nem megyei székhelyű vállalat gyára, gyáregysége. .Ennek a szervezeti rendszernek is következménye, hogy különösen a gép- és a könnyűiparban a termelési M eglehet, nem -illik az ünnep óráihoz, hogy az ember kétségeivel hozakodjék elő, mégis a számvetéshez tartozik: valamikor az iskolában kórusban mondtuk fel az egyszeregyet, — ma pedig matematikaórán nyitott mondatokat „fogalmaznak” a gyerekek, s mi felnőttek otthon gyakorta zavarba jövünk, mert alsó tagozatos csemeténknek sem tudunk segíteni. Vagy: olvassuk a hirdetést, hogy egyik városi tanácsunk, itt Szabolcsban szakképzett mikroszámítógépes programozót keres ... A gyári mérnök azzal dicsekszik, sikerült hozzájutnia egy japán gyártmányú szintetizátorhoz, s ez a kis masina — amely alig nagyobb, mint gyermekkorom szájharmonikája — pótol egy teljes zenekart, lemezjátszót, magnetofont. Az egykori vezetékes rádiót is felváltotta a sztereo — újabban már Nyíregyházán is kezd csatát nyerni a vezetékes televízió. folyamat nem képez zárt ciklust, a többnyire meghatározó műveletet nem a megyében végzik. — A megvalósult dinamikus fejlődés sem oldott meg minden társadalmi-gazdasági problémát: Szabolcs-Szatmár megye az ország iparilag legelmaradottabb térsége maradt. Ezt igazolja az előbb említetteken kívül a teljes foglalkoztatás hiánya, az alacsony beruházási színvonal, az alacsony átlagbér. Így a gazdasági fejlődés adatai szerint a megyék rangsorában Szabolcs-Szatmár a 16—19. helyen áll. Ennek is következménye, hogy 225 településéből 125 tartozik a gazdaságilag elmaradott térségekbe. Mindez meghatározza a fő fejlődési irányokat. A megye iparában a VII. ötéves terv időszakában erősödni kell a gazdálkodás intenzív jellegének, de a foglalkoztatás növelése érdekében az extenzív jellegű fejlődés is elengedhetetlen. A megye elképzelései és az Ipari Minisztérium területfejlesztési elgondolásai között összhang van: gépipari, elektronikai alkatrész- és részegységgyártásban. vegyipari fejlesztésekben fogadóképes és fogadókész a megye. A könnyűiparban a fafeldolgozás kapacitását célszerű növelni, s elsősorban a már meglévő üzemek kihasználását, magasabb fokú termelésszervezését tartjuk megoldandónak. Célszerű lenne a Záhonyon át beérkező nyersanyagok megyében történő feldolgozási lehetőségét jobban felkutatni és kihasználni. — A megye foglalkoztatási színvonala megkívánja a munkahelyteremtő beruházásokat. Azonban a vállalatok a közgazdasági szabályozó rendszer hatásaként az intenzív fejlesztés irányába kényszerülnek. Az ellentmondás feloldására szükségesek extenzív beruházások, amelyek lényeges állami támogatással, hitel- és kamatkedvezménnyel, a normatív szabályozók alóli egyedi, illetve átmeneti mentesség biztosításával valósíthatók meg. Vonzóbbá kell tenni a megye iparát — a ma még arányában kevés — műszaki és gazdasági felsőfokú végzettségű szakemberek számára, esetleg a helyi képzés feltételeinek megteremtésével, valamint a másik oldalon lehetségesnek tartjuk a bedolgozói rendszer növelését az érdekeltség javításával. Q Az ipar intenzív fejlesztése és a foglalkoztatási gondok megoldása között ellentét feszül. Miben látja a feloldását? — A következő tervidőszakban valóban egyik legfontosabb célunk az ipar intenzív fejlesztése. Emellett azonban egy dinamikusabb fejlődést kívánunk elérni, amely a foglalkoztatási feszültségek feloldását inkább segíti, mintsem új problémákat hozzon felszínre. A technikai-műszaki színvonal növelése, az állóeszközök, gépi berendezések kapacitáskihasználásának növelése, a vállalatok ösztönzése a több műszakos, folyamatos üzemmenet bevezetésére, illetve bővítésére a munkaerő hatékony foglalkoztatását segíti. Ehhez azonban előrelépés szükséges a munkaerő mobilizálásánál, segíteni kell a több szakma megszerzését, fokozottabban igénybe venni az átképzés, továbbképzés intézményrendszerét. A megyében is ez nagyon fontos feladat. A foglalkoztatási feszültség feloldásának módja tehát a már meglévő bázisok termelésbővítése, a munkaerő kívánt szintű szakmai képzettségének megteremtése, a szellemi bázis megalapozása. Q A megye keleti, délkeleti térségét mint gazdaságilag hátrányos helyzetű és elmaradott területet lehet jellemezni, amelynek fejlesztésére kormányprogram készül. Milyen lehetőséget lát itt a következő tervidőszakban az iparfejlesztésre? — A kérdés szorosan kapcsolódik az előzőhöz, mert a szabad munkaerő elsősorban az említett térségben koncentrálódik. Azonban többsége szakképzetlen, tehát korszerű technikai felszereltséggel rendelkező középüzem munkaerőbázisát nem biztosítja. Egy ilyen üzem telepítésénél gondot okoz a termelő és lakossági infrastruktúra fejlettségi szintje is. Köztudott ugyan, hogy egyre kevesebben vállalják a napi ingázást, azonban mégsem mondhatunk le erről a munka- erőforrásról. Feladatunk az, hogy az ingázás körülményeit, feltételeit javítsuk a közlekedés színvonalának emelésével. A keleti térség foglalkoztatási gondjai gyors megoldását a kisüzemek létesítése, a bedolgozói hálózat megszervezése segítheti. Jelentős fejlődés érhető el a nagy- és középüzemek háttéripari tevékenységéhez kapcsoltan, mellékterméket és hulladékot feldolgozó üzemek telepítésével. E lehetőségek feltárásában partner az Ipari Minisztérium, de számos feladata van a helyi irányító szerveknek is. A fejlesztésekhez pénzügyi támogatást ad 1986-tól a területfejlesztési alap. Q Milyen az együttműködési lehetőség az iparvállalatok és termelőszövetkezetek között melléküzemek létesítésére? — Az ipar célja az, hogy a gazdaságilag viszonylag elmaradott, többszörösen hátrányos helyzetű térségekben a mezőgazdasági szövetkezetekre — mint egyetlen funkcionáló gazdasági szervezetre — támaszkodva bővítse működési körét. Véleményem szerint a termelőszövetkezetek ipari tevékenységének bővítése céljaink szerint elsősorban a helyi népességmegtartó erő növelését, a térségi munkalehetőségek bővítését, a háttéripari tevékenység fejlesztését kell szolgálnia. Az Ipari Minisztérium belső szerkezetének korszerűsítésével is elősegíti az ez irányú munka koordinálását. O A bevezetőben említette, hogy a szabolcsi iparra jellemző a gyáregységi szervezet. A tapasztalat, hogy ezek sokszor az önállóság alacsony szintjén dolgoznak. Melyek azok a módszerek a központi irányításban, amellyel a helyi alkotó energiákat fel tudják szabadítani, egységben a vállalati központok törekvéseivel? — Szabolcs-Szatmár megye ipartelepítési, szervezeti struktúrájának megítélésében osztjuk a területi vezetés véleményét. A megyében működő ipartelepek közül szerintünk is kevés jelenleg azon szervezetek száma. amelyek önálló költségvetési kapcsolatokkal, a piac önálló alanyaként, önálló érdekeltsége alapján gazdálkodik. A gazdaság teljesítőképességének növelése, a hatékony- sági tartalékok mozgósítása, a piaci viszonyok erősítése szempontjából fontos szerepet tulajdonítunk a szervezeti önállóság — feltételekkel összhangban álló — fejlesztésének. Indokoltnak tartjuk napirendre tűzni olyan jogszabály-módosítást, amely a korlátolt felelősségű tröszt ideáltípusához közelítően önkormányzati típusú vállalattömörülés létrejöttét teszi rlehetővé, amelyben a központ csak stratégiai összehangolást yé-> géz az igazgató tanácsi döntések és pénzügyi eszközök révén. Az önálló piaci szereplők számának növelésére ez esetenként megfelelőbb forma lehet, mint a decentralizálás. — A vállalati szervezetek között is: van lehetőség leányvállalatok kialakítására, a vállalati központok által végzett szolgáltatások (mint a kutatás-fejlesztés, beszerzés, értékesítés stb.) önelszámoló egységekben való megvalósítására és ennek megfelelően vállalaton belüli szerződéses rendszer kialakítására. Ezek a megoldások jelentősen növelhetik az egyes vidéki egységek önállóságát, gazdasági aktivitásukat, az eredmények"növelésében való érdekeltségüket. A legmegfelelőbb megoldások kialakítása — mivel azok vállalati hatáskörben vannak — csak a konkrét adottságok és lehetőségek figyelembevételével lehetséges. Ehhez a munkához a minisztérium továbbra is megadja a módszertani segítséget. f j Második éve működik a megyében a területi ipari bizottság. Milyen szerepet szánnak a jövőben ennek a testületnek? — Köztudott, hogy a területi ipari bizottságok az Ipari Minisztériumnak a megye tudományos, gyakorlati és társadalmi élete magas felkészültségű szakembereiből létrehozott javaslattevő szerve. Létrehozásukkal, tevékenységük fejlesztésével a minisztérium célja az, hogy az iparpolitikai elképzelések megvalósítását a helyi lehetőségeket ismerő, a gyakorlati munkában járatos emberekből álló testület segítse. A területi ipari bizottság híd a minisztérium és a megye között, melyen kétirányú forgalom zajlik. Egyrészt a bizottság gyakorlati segítségét nyújt a központi elképzelések helyi valóra váltásához, másrészt a megye ipari tevékenységének folyamatos elemzése alapján befolyásolja a közpöftti elképzelések alakítását.*. Alapvető, hogy a'területi ipari bizottságok, a megye iparának legjobb ismerői, helyzetüknél fogva felelős alkotói legyenek, úgy .közvetítsék a minisztériumhoz a megalapozott területi igényeket, megoldási javaslatokat. Az ünnepi számvetéskor legfeljebb csak magunknak valljuk meg, hogy bizony, miközben a mai ötvenesek, hatvanasok megvívták kemény harcukat a társadalmi változások emberpróbáló küzdelmeivel, megváltozott körülöttük a világ is, amelyben néha- néha zavarba jönnek. Azt is csak befelé, restellked- ve mondjuk: mennyivel többet kellene tudnunk, hogy otthonosabban mozogjunk. Olykor a szükségesnél is jobban hatalmába kerít bennünket az ijesztő kérdés: így elment volna mellettünk az idő? Az idő, a történelem nem ment el mellettünk, hiszen a fényes szellőkkel indult korosztály maga csinálta a történelmet. S ha rászánjuk magunkat, hogy felidézzük a történelemesinálókat, akkor végig sorakoznak előttünk e szép társadalmi forradalom névtelen harcosai. A fiatal falusi fiú, aki bekerülvén a középiskolába, késsel, villával sem tudott enni, s aki ma milliárdos vállalat elismert irányítója, mérnöki diplomával. Kirajzolódik a városszélről, salétromos lakásból indult ifjú alakja, aki végigélte a város bombázását, majd — mint a legtöbb árva — alkalmi munkákat vállalt, úgy tartotta fenn magát, munka ■ mellett tanult, jutott előbbre egészen a bölcsészdiplomáig. Akik innen és így jöttek, azokat megedzette az élet, ők megéhezték a szocializmus építését, állhatatosokká lettek, valóban meg akarták forgatni ezt a világot. Valóban sikerült megforgatni az egykori világot. Akkor miért hát a kétség? Miért az önmar- marcangolás, hogy ők már talán teljesen be vannak fejezve? Túlzás volna azt állítani, hogy e történelmi korosztály valamennyi tagja ilyen dilemmát cipel magában, magával. Vannak viszont akik úgy érzik, hogy a társadalom- és főleg a természettudomány fejlődése túlságosan gyors már nekik, nehezen találják meg — ha egyáltalán keresik — az azonos hullámhosszot. Napjaink társadalmi változásai, a szédítő technikai forradalom eredményei valóban feladják a leckét mindanyiunknak. A fejlett szocialista társadalom építése most azt igényli va- lamennyiőnktől, hogy újítsuk meg látásmódunkat, bátran dobjuk el szokásaink idejétmúlt sablonjait, az új körülmények és feltételek alapján tisztázzunk lényeges fogalmakat. Társadalmi téren .jól értsük meg a demokratizmus, az önálló gazdálkodás lényegét. Mindez nemhogy nem ellenkezik nemes eszméinkkel, hanem azt jelenti: a nehezebb és bonyolult körülmények között csakis ilyén útónmódon tudunk megbirkózni tennivalóinkkal. A technikai forradalom megvolt a fent említett korosztály életében is. A mezőgazdaság első gépei megjelenésekor éppúgy, mint a kísérleti televíziózás korszakában, vagy a félatoma- ták munkába állításakor új üzemeinkben. Hogy ma mégis problémát okoz a soha nem tapasztalt mértékű természettudományos, a műszaki előretörés, hogy hihetetlen mértékben újult meg oktatási rendszerünk, s teljesen új fogalmak honosodtak meg gazdasági életünkben, talán érthetőek és természetesek a kérdéseink. Vajon képesek vagyunk, leszünk beilleszkedni, biztos talajt fogni a megújuló társadalmi-technikai környezetben? Vajon meg tudunk-e birkózni a iparszerű termelési rendszer gépláncával ? S aki roppant szorgalommal otthon érezte magát a mennyiség szédítő százalékai közepette, most fogyó erővel felismeri, megtanulja-e az új, a minőségi követelményeket ? K öltőinek tűnnek a kérdések, ha azt látjuk, hogy nagyon sokan negyvenen túl is igyekeznek elsajátítani a számítógépek titkait, iratkoznak be intenzív nyelvtanfolyamokra, áldoznak tanulmány- utakra, vállalkoznak szervezett ismeretmegújításra. Sokan deresedő fejjel is megtanulják a második szakmát, hogy képesek legyenek a váltásra. Jó tudni: mind többen ismerik fel, hogy az ember addig él, amíg képes a megújulásra. Angyal Sándor _____________________/ V-
