Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
2 Kelet-Magyarorwág 1985. december 24. Toldit szeretné eljátszani. Az embereket mindig izgatták a „leg”-ek. Ki a világ legmagasabb, legalacsonyabb, legkövérebb, leg- soványafob stb. embere. Maradjunk most itthon, a megyében. Nyíregyházán lakik, 2 méter magas, súlya 140 kiló, szakállas, 48-as cipőt hord; ruhát, kesztyűt csináltat, mert az ipar nem gyárt számára. Ki ő? D. Vikár Csaba Sándor, magyar— ének szakos tanár, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház segédszínésze. Sokan úgy mondják: ő a nyíregyházi Piedone. — A barátságok létrejöttében előnyt jelentett a termetem — mondja D. Vikár Csaba Sándor. — Már gyermekkoromban is testesebb, magasabb voltam a társaimnál, akik azt hitték, rettenetes erős vagyok, ezért keresték a társaságomat, barátságomat. A lányoknál viszont hátrányt szenvedtem. Ügy véli, az ember testalkata jellemformáló erő is. — A kosárlabdázásban, a röplabdázásban, az úszásban és a birkózásban nagyszerűen kamatoztathattam magassági fölényeméit — folytatja. — A zenében viszont bántam adottságaimat, mert a nagy kezem, vastag ujjaim a zongorázáshoz nem olyan fürgék, mint; szeretném. A sorban áljáénál is előnyt élvetek; mivél előre, látok, és idejében kinézem az árut. D. Vikár Csaba Sándort a különböző epizódszerepekhez a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház is „megvette”. Egy Szentendrére eljuttatott pályázat révén, meg egy színdarabban Toldi Miklós szerepét szeretné eljátszani. Ma a televízióban a Báthori advent cimű darab látható, melyben a nyíregyházi Piedone hóhér. — Életemben sokszor meg akartak verni. De az illető000 ban a testnevelésórán nem mondom, hogy minden gyakorlatot meg tudtam csinálni, de a tanárok dicsértek, ügyesen mozogtam. — Kereskedelmi szakmunkásképzőt végeztem, az iskolába egyből felvettek. De a boltban, akik nem ismernek, gyakran tanulónak néznek. Ez néha egy kicsit rosszul esik, attól függően, milyen a hangulatom. Nőtlen vagyok. Szeretek itt dolgozni. A kollégáim nagyon rendesek. Közöttük én vagyok az egyedüli férfi. Sok barátom van. — Sorozáson két éve voltam, azt mondták, majd még hívnak. Cselényi György Strandoláshoz tengeri halszem Ezrek utaznak külföldre és sokan keresik fel hazánk szép tájait. A turizmus ma már sok embert érint. Éppen ezért nem árulunk el titkot, ha közreadunk néhány történetet, amely megyénk turistáival történt a nyáron idehaza és külhonban. Pattogatott kukorica ? Olaszországban történt. Strandra menet a magyar csoport felfedezett egy gyors beszédű olaszt, aki pattogatott kukoricaszerű csemegét árult. Nem mérte drágán, ízlett, így naponta mindenki vett belőle. Az utolsó napon tudták meg, hogy szárított tengeri halszemet rágcsáltak olyan buzgón ... A magyar ember külföldön sem tagadja meg a gyomrát. Tücsköt-bogarat összeenne, ám amikor tényleg kagyló, csiga, béka, rák szerepel az étlapon, akkor visszakoznának. Grondos Lajosné, az IBUSZ vezetőhelyettese egy spanyolországi körúton hősiesen lenyelt pár falatot a tenger gyöngyszemeiből, hadd lássa a csoport, ez ehető. Ugyancsak ő vezette a csoportot, amikor Görögországban borjúhúsnak vélték a gombás szelet alapanyagát. A nyíregyházi „Piedone” — és ellenpárja: B. P. két erről vagy sikerült lebeszélnem, vagy más módon kitérnem a verekedés elől. Egyébként sok barátom van, szeretem az embereket — új- -ságolija. — Körülbelül annyit eszem, mint más ember, szeretem a főzelékeket, gyakran fogyókúrázom, de eredmény nélkül. Nem merném kijelenteni, hogy a 19 esztendős B. P., az iparcikk kiskereskedelmi vállalat kereskedője — 145 centiméter testmagasságával a megye legalacsonyabb felnőtt korú embere, de annyi bizonyos: eséllyel pályázhatna e babérokra. ■ Nagyon óvatosan említet- tem néki szándékomat, és B. P. meggyőzött arról: a beszélgetésünk témája, apropója nem sérti. — A testmagasságom szá- mos előnyhöz juttat — mondja. — Másoktól olcsóbban öltözködöm, hiszen kisebb cipőt, ruhát kell vennem. — A testmagasságát megszokja az ember, azzal együtt kell élnie. A szüleim sem magas termetűek. Nem emlékszem, hogy a magasságom miatt valamilyen hátrányt szenvedtem volna. Az iskoláMikrofonvégen az egész világ Távhívás a Kanári-szigetekre Megyénkben 1974. augusztus 20-án helyezték üzembe a Crossbar telefonközpontot, s a Nyíregyházán akut postai gondok egyidőre mérséklődtek. Ismét egy augusztus 20-a hozott minőségi előrelépést, ezúttal 1984-ben. A korábbi 5200-as helyett tízezer vonalas telefonközpontot használhatnak az előfizetők és a postások. Karácsony, szilveszter és az új esztendő közeledtével megszaporodnak a nemzetközi hívások. Naponta 80— 90 hívást kérnek az ügyfelek. — Leggyakrabban Romá- : niába telefonálnak tőlünk — említi a megyei postahivatal távközlési osztályvezetője, Salamon Győzőné. — Nemrégiben a postai világnapon is elhangzott: Európában a Magyar Posta műszaki színvonala igencsak a végén kullog. Nemzeti jövedelmünkből mi költünk a legkevesebbet a postára. így aztán előfordul, hogy igen nehéz kapcsolatot teremteni a nemzetközi hálózatban. Bár sok esetben előnyösebb helyzetet élvez valaki, ha egyszerű fülkéből akar Akinek telefonja van, karnyújtásnyira tőle az egész világ. Bizonyára ezt érzi sok előfizető, hiszen manapság már nem szenzáció a föld túlsó felén levő Ausztráliába, Űj-Zé- landba, vagy éppen a Kanári-szigetekre telefonálni. telefonálni. Két-három éve ugyanis Nyíregyházán nemzetközi hívások lebonyolítására alkalmas fülkét helyeztek el a megyei tanács előtt. Pár forintért a világ számos országával kapcsolatot létesíthet a telefonáló. A nyíregyházi előfizetők annak is örülhetnek, hogy Debrecent bekapcsolták a nemzetközi távhívásba. így Pécs, Győr, Szeged, Miskolc, Eger, Siófok és a főváros után a közeli hajdúsági megyeszékhelyről is közvetlenül hívható sok nagyváros. Gyorsabban, jobb minőségű ösz- szekcttetést létesíthet a posta debreceni közvetítéssel. Fontosán nyomon követhető, hol dolgoznak a magyar munkások. Ök hazatelefonálnak a családnak, s a nálunk dolgozó külföldiek pedig innen hívják távoli 'szeretteiket. Nagyon sokan kérnek a postától moszkvai számot. Szerencsére, töbAhol már gyerek van, ott jobban előfordul, nem azt mondom, hogy nagy számban, de az esetek tíz-tizenöt százalékában elképzelhető az összebékülés. Az utóbbi időben megszaporodott ott is, ahol a részegeskedés a fő oka a válókereset beadásának. Gyakran félnek elszakadnia családtól, s ígérik a megváltozást. Elvonókúrára mennék, és sokan bíznak a tabletta beültetésében is. (Olyan, aki vállalta, még nem is jött eddig vissza.) Amikor a felek feloldódnak Ügy veszem észre, hogy az öregkori betegségekre is visszavezethető sok válás. Nemrégen például egy hetvenéves bácsi akart azért válni, mert szerinte a felesége szórja a pénzt. Agyérelmeszesedése volt, s bizony ez a betegség néha borzasztóan megváltoztatja az embereket. A bácsi nyugdíjából éltek. Ha megjött a postás, kiporciózta feleségének kenyérre, tejre, a legszükségesebb dolgaikra a pénzt, de ez természetesen nem mindig volt elég. A felnőtt gyerekek is a papa mellé álltak, valószínűleg sejtettek egy pénzes kazettát... A néni nem akart válni, hiszen semmiféle jövedelme nincsen. Itt ki is békültek, de úgy hallom, már megint itt járt a bácsi a bíróságon. Ha- mégis elválnának, legfeljebb kérhetné a néni a házastársi tartás megítélését. Karácsonytájt gyakoribb... Békülés a bíróságon Sokféle emberrel találkoztam már a tárgyalóteremben, hiszen 1976 óta foglalkozom házassági bontóperekkel. Sajnos nem unatkozunk. Jönnek egészen fiatalok is, náluk legritkább a békülés. Nyilván visszavezethető ez arra, hogy hiányzik belőlük egymás megértése, a türelem, az alkalmazkodni tudás képessége. Ha korosabbak jönnek — olyanok, akiknek még nem született gyerekük — akkor is kicsi az esély a békülésre. Senki nem szeret idegenek előtt a legbensőbfo dolgairól beszélni, ráadásul a tárgyalóterem is feszélyezi az embereket. Igyekszem kontaktust • teremteni velük. A békítő tárgyaláson különösen fontos ez, ezért a formális dolgok után megpróbálok beszélgetni velük, vagyis inkább beszéltetni őket. Ebben a kötetlen formában jobban feloldódnak. Behatárolt az időnk — egy tárgyalásra általában háromnegyed óra jut —, de ha megmentlhetőnek tűnik a házasság, akkor kétszer-há- romszor ennyit is rászánunk. A családi nevelés... Gyakran jön oda ismerős az utcán, hogy válni akar, mit tegyen? Én akkor is a békítéssel kezdem. Pláne, ha gyerek is van. Nyilván egy iszákos, brutális szülő mellett. jobb ha nem marad a gyerek, de egyébként a családi nevelésnél jobbat. nem tudok elképzelni. Emlékszem egy házaspárra — nem nehéz, mert szinte naponta látom őket, hogy együtt vásárolnak —, akik megfordultak nálam a bíróságon. Tipikus szerelmi háromszög volt. A férj beleszeretett egy másik nőbe, hazudni nem lehet folyton — elhatározta, hogy elválik. Közös megegyezéssel adták be a keresetet, de az első mondatok után az ember már érzi, ha lehet valamit kezdeni. Ügy tűnt, hogy az asszonyka csak a békesség kedvéért ment bele a dologba, de nem tiszta szívvel. Persze az ember ilyenkor mindent elmond, elsősorban a gyermekek -érdekeire hivatkozik. A férj már állást is talált magának az új helyen, aztán végül mégiscsak együtt maradtak. Jóval később oda is jöttek hozzám, hogy köszönik ... Van egy másik emlékezetes történetem is. Már a harmadik tárgyalásnál tartottunk, a vagyon megosztása volt a napirenden, de egyszer csak úgy éreztem, itt mégis lehet kezdeni valamit. Azért váltaik volna, mert a férj nemigen tudott elszakadni a 'barátaitól, szinte többet volt velük, mint a családjával. A fiatal- asszony egyszer megunta, s egy összezördülést követően hazaköltözött az édesanyjához. Mondom, már a vagyontárgyakon folyt az alkudozás, mégis ’ megpróbálkoztunk a békítéssel. A férfi is bánta már, hogy idáig jutottak, ígérte, megváltozik, csak a család m,áradjon egyben. Szüneteltettük a pert (ilyeníkor, ha nem jönnek megint, egy év után automatikusan megszűnik), újból összeköltöztek, s azóta is együtt élnek. A bírónő sikerélménye Ezek az én sikerélménye- .im. Nem mondom, hogy túlságosan gyakoriak, de előfordulnak. És tudja milyen érdekes: a karácsony utáni napokra kitűzött tárgyalásokon jóval nagyobb arányban béküinek, mint máskor ... (Dr. Körmendi Lajosné válóperes bíró szavait lejegyezte: Papn Dér •'s) ben jól beszélnek oroszuk a telefonközpontban, így nem gond a kapcsolás. Előny a Szovjetunióba telefonálóknak, hogy igen szoros telefonismertségben vannak a nyíregyházi és az ungvári postáskisasszonyok. Két közvetlen áramkör működik a két testvérváros között 1958 óta, így csak rövid ideig várnak az ügyfelek ezekre a hívásokra. Címet is nehéz nyomozni, hát még telefonszámot! Mégis arra vállalkoznak időnként a telefonközpontosok. Előfordult, hogy valaki csak a francia úr nevét és címét adta meg. Debrecen segítségével utánanéztek, van-e telefonja, milyen számon érhető el, s otthon tartózkodik-e. Szinte személyes ismerősként köszöntik azt a lengyel mérnöknőt, aki szinte naponta értesíti a családját a nálunk történtekről. — Igen sok hívást jegyeztetnek be az ügyfelek jó előre — hallottuk Salamonné- tól. — A világ másik végén élő anyának, gyermeknek szeretnének kellemes karácsonyt kívánni. Van, aki a távoli családtag hangjának is örül, de van, aki egy óra hosszat is társalog. Szilveszterkor nagyvárosokban és kis falvakban csörög majd a telefon és nyíregyházi újévi jókívánságot küldenek a világ számos országába. T. K. Az étlap tanulmányozása után sem lettek okosabbak. Mígnem valaki kiderítette: kecskesültet fogyasztottak ... Gondosné egyébként minden külföldi útjáról hoz valamilyen ételreceptet haza és azt magyaros fűszerrel főzi a családjának. A feleség nem hiányzik? Szilágyi Sándort, az IBUSZ gépkocsivezetőjét csak Pepinek ismeri minden utas. Talán a közvetlen megszólítás adja, hogy ő is részese mindennek, ami egy rövidebb- hosszabb turistaúton előfordulhat az emberrel. Becsben történt meg vele, hogy lerobbant az autóbusz és mire megjavította, a csoport már megreggelizett. Annyira kapkodott, hogy a filteres teát elfelejtette beletenni a forró vízbe. Azt hitte, valami osztrák specialitást iszik a reggelihez. Csak az idegenvezető szavaira hűlt meg benne a vér, hisz ő még soha nem ivott meleg vizet... A szállás, a szobák elosztása mindig a legkényesebb idegenvezetői feladat. Gyakorlat, rutin, emberismeret és jó adag diplomáciai érzék kell hozzá. És természetesen diszkréció, mert a kétágyas szobákba kerülni nemcsak a házastársak privilégiuma — súgják az idegenvezetőnek a magányosan, vagy párosán érkező utasok. Egy férj előtt viszont felcsillant a remény: rövid úton megszabadulhat a feleségétől. Az olasz körúton a gépkocsi- vezető, Szilágyi Sándor megkérdezte az egyik program után az utasokat: indulhatunk, senkinek nem hiányzik a szomszédja? A hallgatást egyértelműnek könyvelte el. Több kilométert megtettek, amikor az egyik utas megjegyezte, neki ugyan nem hiányzik a szomszédja, de a felesége lemaradt a buszról... Tanulmányút — inkognitóban A család nem mindig közösen dönt az utazásról. Nagy titokban jelentkezett a férj: el ne árulják a feleségének, hová megy — kérte az ablaknál az ügyintézőt. Hasonló megfontolással kereste fel az irodát a feleség is. A baj csak akkor kezdődött, amikor mindketten ugyanazt a társasutazást szemelték ki. Talán elfelejtették megemlíteni a másiknak: drágám, pár napra átugrom a Bode- ni-tó partjára ... Tóth Kornélia Az év végi ünnepekre 10 ezer tonna narancs érkezett hazánkba. Képünkön a Délker budapesti telepén a szállítmányokat kirakodják, minőségileg vizsgálják és továbbítják az üzletekbe.
