Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-03 / 283. szám
1985. december 3. Kelet-Magyarország 3 Együtt a szomszéddal □ síkfalmetsző régen a talonban van. Négy éve, azt követően, hogy megvásárolták, kipróbálták, nem vált be, félretették. Most átjöttek a nyír- lugosi szakemberek, közölték; szükségük lenne egy gépre, gyorsítanák véle az almafák metszését. Egyezség aznap nem született, de a síkfalmetsző tulajdonosai közölték, ők cserébe egy traktort kérnének az őszi szántáshoz, mert szűk a kapacitás. Valamit valamiért. Így megy ez ma és ha lassan is, de egyre bővül a gépkölcsönzések köre. A szükség, a gazdasági körülmények, de főként a józan ész diktálja azt, hogy így legyen. Mert gondoljuk csak át, van a megyében 119 termelőszövetkezet, 8 állami gazdaság és korábban kivétel nélkül mind a teljes körű gépesítésre törekedett. Ma már tudjuk, feleslegesen, hiszen vannak olyan erő- és munkagépek, speciális gépek, amelyek nem egy, de több üzem igényét is kielégíthetik egy-egy szezonban. Már tavaly is, idén is megtörtént, hogy a nagy teljesítményű — méregdrága — vetőgépet nem egy, de több termelőszövetkezet használta. A gép kibírta — többet is kibírt volna — és jói járt minden üzem. Az egyik azért, mert fejlesztési alapjából nem tellett volna új gépre, a másik üzem viszont annak örülhetett, hogy a kölcsönadott gép bérleti díjából megtérült a vásárlás egy része. Hozzáértő szakemberek mondják: azon lehet vitatkozni, hogy a megyei mezőgazdasági géppark menynyire korszerű, de az vitathatatlan, hogy olykor a meglévő eszközeinket sem hasznosítjuk eléggé. Más téma, de a gondolatkörrel egybeesik, hogy gépvásárláskor, vagy egyéb fejlesztésekkor nagy a szűk látókörűség. Előfordul, hogy egymással szomszédos tsz- ek szinte egyszerre vásárolnak olyan nagy teljesítményű gépeket, amelyekből nem két szövetkezetnek, de háromnak is elég lenne egy. A kooperáció, a gépcsere, az együttműködés alkalmilag és véletlenszerűen terjed. Előbbrelépés lenne, ha szomszécf üzemek, avagy egy térség üzemei szervezetten, előre megbeszélve cselekednének. Miért ne egyeztethetnék, hogy speciális gépekből, egyedi eszközökből ki mit vesz, ki milyen irányban kívánja fejleszteni gépparkját. Nagyobb fejlesztésekre akár társulhatnak is. Ez már hatásosabb, nagyobb hasznot hajtó együttműködés. Ilyenkor év végén — ha van — sok pénzt költenek az üzemek gépbeszerzésre, és tervezik a következő évek fejlesztését. Nem ártana, ha ki-ki saját ügyeinek rendezésekor a szomszédokra is figyelne. A pénzfelhasználás így célszerűbb, hatékonyabb lenne. S. E. A szép rangja j em tudom, hol és mikor kezdődött, de I valamikor és valahogyan el kellett kezdődnie. Budán, de sok faluban élt gyerekkoromból is tudom, hogy milyen becsülete volt akkor az írástudó embereknek. Nem ezt az időt sírom vissza, hiszen az a jó, ha minél többen tanulnak meg írni, olvasni ebben a hazában. így van, mert így kell ennek lennie Európában, és hovatovább a világ valamennyi földrészén is. Más dolog, és bár bizonyára összefügg a kettő, mégis egyre érthetetlenebb, hogy az írott szó, a fogalmazás kultúrájában, de a megjelenés formájában is, egyre inkább rangját veszti. Nem véletlen idézek egy községi irattárból kibányászott egykori kérvényt. Szerzője, vagy inkább gazdája e kérvénynek egy hadiözvegy, négy gyereke sorsáért aggódón alázatos tiszteletéről biztosította a segítséget adható jegyző urat, és leírván kérését, az akkor kérvényt író nyilvánvaló tanácsára alázatos kézcsókkal búcsúzott „jegyző uramtól”. Tudom én, hogy ilyen kérvényeket a nevetségesség látszata nélkül manapság írni sem lehet. Nem is ez hiányzik nekem. Hirdetőirodánkba nap mint nap járnak be ügyfelek. Valósággal megsértődnek, ha a gyűrt cetlin, szó szerint macskakaparással lekörmölt hirdetésüket formanyomtatványra kell átírniok. Más példa: hoznak a szerkesztőségbe olykor éppen csak leskiccelt, már- már olvashatatlan írásokat és megsértődnek, ha valaki azt kéri tőlük, hogy írják át, fordítsák magyarra a mondatokban lerontott gondolatot, és, hogy azt a gondolatot tiszteljék meg legalább annyira, hogy tudásukhoz képest tisztességesen leírják. Mondjuk egy tiszta papírra. Ne tessenek azt hinni, hogy ez puszta formai kifogás. Ez a gondolatot is szolgáló tisztesség dolga lenne. Tudom én, hogy egy kicsit megszoktuk, hogy a hivatal dolga szolgálni az embert. Az ember dolga, és ez akkor is így van, ha ketten találkoznak egy úton, hogy tisztességgel köszöntsék egymást. Mondjuk annyi fáradsággal, amennyit néhány sor tisztességes leírása megér. Tessék elhinni, hogy szívesebben olvassák az ilyent. Bartha Gábor Tiszavasvári: Nyolc új tanterem Egy új nyolc tantermes szárnnyal bővítik a Petíhe Ferenc általános iskolát Ti- szavasváriban. A helyi költségvetési üzem októberiben kezdte az építést. Már állnak az épület földszinti traktusának falai: jelenleg az emelet falazásán dolgoznak a szakemberek. A nyolc tanterem 20 millió forintba kerül, melyből várhatóan 6 millió forint lesz a társadalmi munka értéke. Az átadást jövő nyár végére tervezik, így a következő tanéviben megkezdődhet a tanítás az új iskolai szárnyban. Ezzel Tiszavasvári valamennyi iskolájában áttérhetnek az egy műszakos oktatásra. Használt a szókimondás Élénk vita a beszámoló taggyűlésen Ramocsaházán Huszonkét éve gondozza, ápolja a tiszadobi gyermek- város parkját Béres Imre kertész. A több mint két évtized alatt szívéhez nőtt minden virág, növény, amely a hatalmas területen munkája nyomán gyökerezett. Parányi üvegházába nem ' lehet úgy bemenni, hogy az év bármelyik szakában ne pompázna valamilyen virág. A szabadtéri kiskertben a dísznövények, örökzöldek iskolás rendben sorakoznak, hajtatja, neveli, szaporítja, hogy minél több jusson a parkba, a növényt szerető emberek kertjébe. A kastély mögötti angolpark növényeit a belvíz V _________________________ megtizedelte, csaknem 30 százalékuk kipusztult. Ezekben a napokban, de még tavasszal is ez adja Imre bácsi legnagyobb munkáját, hogy a nyíregyházi kertész szakemberekkel pótolják a több mint százéves park bukszusait, tiszafáit. Az idős kertésznek két éve van a nyugdíjazásig, de máris fájlalja, hogy itt kell hagyni ezt a csodálatos parkot. Elek Emil felvétele Virágok barátja Egyesülés megrázkódtatás nélkül A ramocsaházi Rákóczi Tsz-ben harminchétén (csaknem teljes létszámmal) vettek részt az éves munka értékelésében. Tizenegyen mondtak véleményt a beszámoló párttaggyűlésen. Bagoly Albertné így minősítette a pártfórumot: — Az utóbbi esztendők legkritikusabb beszámolóját hallhattuk. Vitéz Ferenc termelési főmérnök : — Igaza van a pártvezetőségnek, amikor úgy fogalmaz, hogy teljes erőtartalékait bevetette ez évben a közösség és a párttagság. Egyet azonban meg kell jegyeznem: az idén sokkal nehezebb volt talpon maradni, mint korábban. Okosan kellett a kérdésekre válaszolni: mit, menynyiért, kinek termelni, exportálni úgy, hogy az jövedelmező is legyen. S ehhez túl kellett feszíteni a húrt, így sem mindig sikerült minden. Kollektív munka kere. A szövetkezetben nyereséggel zárják ezt a különösen nehéz esztendőt is. Hogy mennyivel? Még nem tudják. De azt igen, hogy az olyan növénykultúrák meghonosodását segítették elő a dohány mellett, mint a brokkoli, s más zöldségfélék. Szépen fejlődik a cipőüzemük is, ahol 120 nő dolgozik, s ezzel Ramocsaházán és környékén megoldották a nők foglalkoztatását. Hévre szólóan Az egész pártfórum — a beszámoló és felszólalók — nagy figyelmet fordítottak a pártszervezet belső életére. S itt már névre szólóan fogalmazott a beszámoló. Elismerte azok munkáját, akik példát mutattak a megbízatások teljesítésében. Ezek során említette Mogyorósi Jánost, Ruszkovics Gyulánét, Hubicsák Bélát, Nagy Mihályt, Lucskai Zoltánt, Pásztor Andrást és Erős Mihály- nét. Azt is névreszólóan címezték meg: kiktől várnak többet, kiállást politikánk mellett és személyes példa- mutatást. Szigorú felelősségre vonást követeltek a kommunisták a fegyelemsértőkkel szemben. Három párttagot sok mulasztása miatt töröltek az idén a pártból. Nyomatékosan szólt a párttag példamutatásának fontosságáról Nagy Mihály, az aprómunka szükségességéről Petró Sándor beszélt szenvedéllyel, s azt hangsúlyozta, hogy a párttag lépten-nyomon pártmunkát végez. A pártdemokrácia fontosságáról így szólt Mogyorósi János: — Olykor hiányoljuk, hogy nincs, vagy nem megfelelő az emberek aktivitása. Vajon miért? Ha nem talál meghallgatásra a véleménye, frázissá válik a pártdemokrácia, ő közömbös marad, nem szól többé. Ezt meg kell előzni, erre figyelni kell. őszinte vélemények Vissza-visszatérő gond Ramucsaházári a lakosság alapvető élelmiszer-ellátása. Behatóan foglalkozott vele a beszámoló és csaknem minden felszólaló érintette. A taggyűlés délutánján a község három üzlete közül (kettő az áfész egy maszek!) egy sem tartott nyitva! S bizony az ilyesmi is közhangulatot rontó tényező. Egy jó tanácskozás sava- borsa a szókimondás. Ezt tapasztalhattuk e taggyűlésen. Említett egy gondolatot a beszámoló. Ez megjelölte a teendőket is. Így hangzott: „Változó, fejlődő életünkkel csak akkor tudunk lépést tartani, ha mindenki egy kicsit többet vállal és tesz a közösség, a falu érdekében.” Erre a jövőben Ramocsaházán még nagy szükség lesz. Farkas Kálmán Mogyorósi János: — Mindenkinek a lakására mentünk. Beszélgettünk eredményekről, gondokról, véleményt kértünk. A beszámoló kollektív munka eredménye. Biztos vagyok benne, hogy mindenki ráismert arra, amit mondott, a beszélgetések során. A vezetőség értékelése hű tükörképét adta a falu, a tsz, a közösség egyéves politikai, gazdasági, társadalmi fejlődésének. Tavaly elnyerték a Kiváló Szövetkezet címet. Hogy ez minek volt köszönhető? Elsősorban annak, hogy a párt- és gazdasági vezetés idejében felismerte: váltani kell. Nem csupán a vezetés módszereiben, hanem a termékszerkezetben is. Óriási eredmény: az év derekán minden különösebb megrázkódtatás nélkül következett be a „házasság” a székelyi Búzakalásszal. Példás előkészítő munka, együtt dolgozás, a vezetők és a tagság kölcsönös megismerése és segítése ezt előzte meg. Könnyítette, hogy Gál Ákos, a ramocsaházi Rákóczi Tsz agilis elnöke 1984 májusától a székelyi gazdaságnak is az élén állt. S ha erről kevés szó esett a felszólalásokban, ez elsősorban annak köszönhető, hogy teljes volt a siF ekete nagykabát imbolyog az út szélén, élesen elüt a zúzmara lepte mezőtől. Az öregasszony megtorpan, és szorosabbra csomózza álla alatt a fejkendőt, amikor pár méterrel előtte fékezek. Kicsit gyanakodva néz, közelebb lépeget, nyitom az ajtót. — Hová tetszik menni? — kérdem a köszönés után. — Ó, csak ide Vasváriba — válszolja, s keze már az ajtó szélét fogja. Veszélytelennek ítéli a Trabantot és vezetőjét. — Én is oda tartok, tessék beülni, szívesen elviszem. Elmosolyodik, szabadkozik, de már ül is be, ami nem könnyű vállalkozás ekkora kabátban. — Hogy-hogy gyalogosan? Hiszen jó pár kilométer ide Vasvári! — Elment az a fránya busz. Lekéstem. Jaj, olyan gyorsan szalad az idő ilyenkor, ha készül az ember valahová, bezzeg, ha otthon teszek-veszek, alig akar múlni... Nem olyan nagy távolság innen Szorgalmatostól, megtettem én már sokszor a két lábamon. Csak tudja ... gyenge vagyok mostanában. Hetvenen felül ez már nem is csoda! Beszél, beszél, kissé mereven ül, szemét az útra szögezve, markolja a fekete kézitáskát. — Aztán miért ilyen sürgős, hogy gyalogosan is neki tetszett vágni. A következő buszig nem ért rá? — Nem tudom, meddig van nyitva a bolt. Tudja, vásárolni megyek — élénkül meg a hangja. — A műszaki boltban akarok venni egy kis rádiót. Egy olyan kicsit, amit kézben is lehet vinni, és elemmel működik, nem kell a konnektorba dugni. — Hát, abból bizony sokféle van ... — Nem kell nékem valami csudarádió — vág közbe gyorsan. — Csak szóljon! — Tudja, olyan csendes a ház egész nap. Magam vagyok már ... Van ugyan tévém, de az csak este ad műsort. — Markolja a kézitáskát, abban van a pénz. Már Vasváriban vagyunk, nézegetem, melyik is a műszaki bolt. Megállók, nyitom neki az ajtót, mert nem tudja melyik fogantyúhoz is nyúljon. Kikászálódik, aztán visszafordul. Arcán a ráncok között aggodalom gyúródik. Biztatást várón kérdezi: — Ezerötszáz forintot hoztam magammal. Ugye, ezért már tudok venni egyet? A megnyugtató szóra hálálkodik egy sort a fuvarért. Aztán kihúzza magát, és gyors léptekkel bemegy a boltba. Társaságot vásárol magának. (tarnavölgyi)
