Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. november 12. három­negyed milliard DOBOZ GYUFA. Hiába a gázon- gyűjtők sokasága, a különböző elektromos és egyéb gyújtó­eszközök számta­lan változata, a gyufa most sem hiányzik a háztartásokból, a dohányosok zse­béből. A hazai igényeket a Gyu­faipari Vállalat budapesti és sze­gedi gyára ki­elégíti. A két gyárban összesen 740 millió doboz különböző — normál, levél, reklám — gyufát gyártanak. Ebből csaknem 100 mil­lió dobozzal az NSZK-ba és Hol­landiába expor­tálnak. Felvéte­lünk a budapesti gyárban készült. A képen: gyufa­szálak mártását ellenőrzi Selyem Judit. Maszek? Géemká? Szövetkezet? Üzenet a liftből Nyíregyháza, Örökösföld, Fazekas János tér. A 7. számú épület földszintjén Adamóczki Jánosné házmesternél érdek­lődünk: — Már csaknem két éve lakunk itt, de eddig a lifttel semmi gond nem volt — mondja. — A házban 87 OTP-íaikás van. Az egyik la­kógyűlésen eldőlt: a felvo­nó rendszeres karbantartásá­val Újhelyi József kisiparost bízzuk meg. ö minden reggel eljön, megnézi a liftet, ha kell javítja, vagy megelőzi a bajt. Itt két év alatt még sen­ki sem ment fel gyalog. A Fazekas János tér 1. szám alatt viszont sorolják a gondokat. Itt a szerelés-kar­bantartást a nyíregyházi la­kásszövetkezet látja el. A lift gyakran rossz — közli Laczkó Lajosné. — Szinte nincs olyan hét, hogy ne romoljon el. Ha az bekö­vetkezik, a házmester beje­lenti, s a szerelők még aznap kijönnek, megcsinálják, alá­írjuk a számlát, de utána nem sokáig működik. Pedig a lakók vigyáznak rá. Elő­fordul, hogy mind a két lift rossz. Képzelje el, milyen kellemetlen a tizedik eme­letre gyalog felmenni. A lakók elmondták: so­kuknak nem működik a ka­putelefonja. A szeméttároló helyiség ajtaja régen lesza­kadt, azt sem csinálták meg, pedig a lakók havonta szép összeget fizetnek. És hogy ré­gen a lakásszövetkezet hét­végén tartott liftügyeletet, de megszüntette. A Fazekas János tér 6. szám alatt szintén OTP-s la­kások vannak. A lifttel ott sincs gond. Cserpák Béláné házmester szerint ez annak is köszönhető, hogy a lakók vigyáznak rá. —j VISSZHANG/-----------------------­Még egyszer a garázsokrél Hol tart a Nyíregyháza- Örökösföldön épülő gará­zsok ügye? — tettük fel a kérdést (az érdekeltek leve­le nyomán) a Lakszöv-nek. Nyilatkozatuk alapján tá­jékoztattuk olvasóinkat ok­tóber 30-i számunk „Al­szik minden ...” című írá­sában. Az egyik érintett, a Mélyépítéstervező GMK szükségesnek tartotta ki­egészíteni a cikkben foglal­takat az alábbiakkal: 1984. január 22-én felke­restük a nyíregyházi Lak- szöv-öt, hogy könnyűszer­kezetes elemekből olcsó, esztétikus garázsokat lehet építeni a városban, mivel ismeretünk szerint Nyír­egyházán a gépkocsik táro­lása gondot okoz. Indítvá­nyunkat örömmel fogadták, és egyben felkértek arra, hogy készítsük el egy ga­rázs költségvetését. Kedvező árajánlatunkat követően a Lakszöv az el­ső ütemben mintegy 100 garázshoz való elemet kért, amit meg is rendeltünk a gyártó cégtől. Megrendelé­sünket elfogadták. A több­szöri egyeztetést követően végül is 33 garázsra módo­sult a megrendelés, aminek megrendelőjét 1984. márci­us 3-án elküldtük a gyártó cégnek. A gmk megrendel­te a 33 garázs elemeit, ugyanakkor le kellétt mon­dani 67 garázsról, aminek eladása nekünk kellemet­lenséget, a gyártó cégnek pedig gondot okozott. 1984. április 27-én a Lak- szöv-vel felvett jegyző­könyv alapján a 33 garázs­ból 32 darabot az Öz köz térségében kellett volna fel­építeni, aminek a kiviteli tervei el is készültek. Az építési engedély mind a mai napig hiányzik. 1984. május végén az ele­meket leszállítottuk a Lak­szöv Jég utcai telepére. Már az idén is számtalanszor felkerestük a Lakszöv-öt, hogy mikor kezdhetjük a garázsok építését, mert a többi munkát ehhez szeret­tük volna programozni. 1985 tavaszán ismét áraján­latot kértek és kaptak a Szamuely-lakótelep térsé­gében épülő 4X12 garázsra — választ azóta sem kap­tunk. Ezt követően történt az örökösföldi garázsépítési tervdokumentáció elkészíté­se, amit ez év októberében kaptunk kézhez. Egy ütem­ben 56 garázs épülne, eb­ből 46 Betonyp típusú, 20 darab BVM típusú. Az er­re vonatkozó árajánlatot 1985. október 22-én szemé­lyesen átadtuk a Lakszöv- nek, aminek alapján októ­ber 25-én-. megkötöttük az előszerződést. Az előszer­ződésben költségcsökkenés miatt újabb árajánlat ké­szítésére kértek fel. Tudomásunk szerint a mai napig a terület tartós használatba adása nem történt meg, a Lakszöv nem rendelkezik építési enge­déllyel. Ennek hiánya mi­att az építkezést nem lehet elkezdeni. Amennyiben a hiányzó feltételek teljesül­nek, és a Lakszöv vállalko­zási szerződést köt a mun­kára munkaközösségünkkel, a kiviteli munkákat a szer­ződésben foglaltak szerint elvégezzük. A lakótelepen többen úgy tudják, hogy a lakásszövetke­zet emberei GMK-ban is dolgoznak, s azokban az épü­letekben a lift megy, mint az óra. Vagyis ha más az anya­gi érdekeltség, más a munka minősége is. Toldi utca 67., a tízemele­tes épületben a liftet a Lak­szöv javítja — gyakran el­romlik. Toldi utca 68.: OTP- lakások, saját karbantartó, a lifttel semmi gond. Kun Béla utca 1.: a liftet az ingatlan- kezelő tartja fenn, a felvonó­val több szint nem közelít­hető meg, mert hiányoznak a betáplálógomtook. Mit szólnak ehhez a lakás­szövetkezet szakemberei ? — A lakásszövetkezet fő- munkaidőben 47 liftet tart karban — mondja Kováts Attila, a nyíregyházi lakás- szövetkezet liftkarbantartó csoportjának vezetője. — Szerintünk az általunk kar­bantartott felvonók semmivel sem romlanak el gyakrabban, mint a géemkák, vagy a ma­szekok által karbantartottak. — Nagy József, a Lakszöv liftszerelője: Nehogy bárki is azt higgye, nekem több lesz a fizetésem, ha a liftet többször javítom. Ellenkezőleg. Ta­pasztalom viszont, hogy az OTP-s házakban az emberek jobban vigyáznak a liftre. A szerelésekhez szükséges al­katrészek, felszerelések dol­gában jobban állunk, ha a szövetkezet képviseletében dolgozunk, s az akarat sem hiányzik. Ezek után hol az igazság? Valamennyi válaszban van valami. Éppen ezen érdemes elgondolkodni. Cselényi György Fiatal szakemberek munkájukról Nemcsak jogászok ügye Pályájuk elején tartó rend­őrtisztek, jogászok gyűltek össze a közelmúlban Nyír­egyházán, hogy a hagyomá­nyos államigazgatási és igaz­ságügyi napok keretében megvitassák a büntetőeljá­rás aktuális kérdéséit. Mond­hatnánk, egy szakma belügye ez. Mondhatnunk, de nem tesszük. Mert bár közönséges halandónak esetleg valóban kínaiul hangzik a jog sajá­tos (és nem mindig magya­ros) nyelvezete, s nem sorol­ható a könnyű, nyáresti ol­vasmányok közé egy-egy ilyen dolgozat, de ahogyan kilép a szakirodalom falai közül, s alkalmazni kezdik (vagy éppen nem alkalmaz­zák) egyes megállapításait, attól a pillanattól kezdve már közügy. Sőt (talán itt nem helytelen a fokozás), a legbensőbb magánüggyé vál­hat. Még a kifejezetten elméle­ti jellegű értekezések is hat­nak a gyakorlatra — például a nyíregyházi tanácskozáson elhangzottak közül az, ame­lyik a valószínűség, bizonyí­tottság, bizonyosság kategó­riáit próbálja körülhatárol­ni —, hát még azok, ame­lyek már hasznosíthatók az eljárás egyes szakaszaiban. A témaválasztás önmagában is jelzi, melyek a legfontosabb kérdések az adott területen; hol kellene egyértelműbb sza­bályozás, vagy éppen milyen viszonyok követelnek új szabályozást. Ilyen összefüg­gésekben különösen érde­kes, hogy többek között a szerződéses üzemeltetésű ke­reskedelmi, vendéglátóegy­ségekkel kapcsolatos jogsér­tésekről hangzott el előadás. Szó esett a közlekedési bűn- cselekményekről, ezzel is je­lezve a tendenciát, az ilyen ügyek gyakoriságát.. Sajnos hasonló a helyzet a fiatalko­rúak bűnözésével. Ezen a fórumon az okok felderítésé­vel, a motivációk elemzésé­vel foglalkozott előadás. Az egyik legérdekesebb té­mának a büntetőjog fontos alapelvének, az ártatlanság vélelmének a megvalósulá­sa bizonyult. Ez a klasszikus értelmezés szerint azt jelen­ti: mindaddig ártatlannak kell tekinteni valakit, míg jogerős döntés nem állapítot­ta meg a bűnösségét. (Ezt a mai jogtudomány már sok­kal pontosabban fogalmaz­za meg, de az érthetőség szempontjából nekünk a régi értelmezés is elegendő.) A szerző a bűnügyekkel kap­csolatos sajtógyakorlatot is elemezte ebből az alapállás­ból, s jó néhány megszívle­lendő tanulságot fogalma­zott meg. Hatvan előadás közül a legértékesebbek szakmai publikálását javasolják a meghívott minisztériumi tisztviselők, tudósok. Az igazi siker azonban az lesz, ha a nyomozástól az ítéletho­zatalig tartó büntetőeljárás­ban hasznosíthatókká vál­nak az itt elhangzottak. A jó hangulatú, tartalmas nyír­egyházi tanácsokás ezzel éri el majd igazán a célját. P. D. Vásárló a cirkusz Kocsordon tizenhat kanyar van. Amikor a közút a tize­diket kanyarítja, egy tábla tűnik fel, rajta használt autók adásvétele. — Használt autók adás­vételének közvetítésével fog­lalkozunk — pontosít Nagy István. — Polgárjogi társa­ságot alapítottunk és éppen egy fél éve kezdtük el a munkát. A házigazda civilben pe­dagógus, autószerelést oktat Mátészalkán a 138. számú szakmunkásképzőben. A szakértelem téhát nem hi­A tárgyalóteremből A rablás nem gyerekjáték A körülményeket nem is­merve az emberek gyakran felkapják a fejüket, ha vala­milyen súlyos bűncselek­ményt szerintük túlságosan enyhén ítél meg a bíróság. Most ellenkező előjelűnek tűnhet egy büntetés: öt és fél ezer forintért hét év fegy- házat szabott ki az ítélőta- nács. Egyszerű a történet, la­punkban is számtalan ha­sonló jelent már meg — saj­nos. Gyermeke születését megünnepelni tért be a ke- mecsei állomás melletti fala­tozóba március 29-én R. Ist­ván. Meglátta ott a húszesz­tendős Bódi Ernőt, akivel korábban megegyeztek egy kerékpár eladásában. Bódi azt mondta, menjenek a gé­pért a sógorához. Útközben aztán bicikli helyett akkora ütést kapott R. a mellére, hogy a földre zuhant. Biz­tos ami biztos, a tizenhat esztendős J. József rátérdelt, nehogy elszaladjon, míg Bó­di és a tizennyolcadik éves B. Miklós kizsebeli az áldo­zatot. A Nyíregyházi Városi Bí­róság dr. Spisákné dr. Kiss Judit tanácsa Bódi Ernőt a rablás miatt hét év fggyház- ra ítélte, mivel különös visz- szaesőként követte el tettét. (Kifosztás miatt rendelték el még 1980-ban a javítóintéze­ti nevelését, három éve élet­veszélyt okozó testi sértés volt a vád ellene. Ez utóbbi­ért két és fél évet kapott, amelyet nem kellett volna letöltenie teljes egészében, ha kibírta volna a feltételes kedvezményre megszabott próbaidőt.) B. Miklós két évet kényszerül börtönben tölteni (ő a tárgyalásra is lakat mögül érkezett, egy másik rablási ügy miatt ül). J. József sem teljesen kezdő a szakmában, tavaly próbá­ra bocsátották lopás miatt. A próbaidő leteltét ő sem tud­ta nyugton kivárni, így az előző tettéért is most bűn­hődik majd: két év és négy hónap szabadságvesztés vár rá. Az ítélet másodfokon jog­erőssé vált. ányzik. Ö maga veszi át az eladásra szánt gépkocsikat, kipróbálja, majd megegyez­nek az árban. — Bizománybán vesszük át a gépkocsikat, s volt már pesti, debreceni eladónk is — mondja. — A vásárlók nagy többsége persze innen Szabolcsból és Szatmárból kerül ki, ám adtam már el autót a Fővárosi Nagycir­kusznak, meg Dunántúlra is. Hogy melyik a legkereset­tebb autó? Ezt mindenkinek a pénztárcája dönti el. Ha mégis sorrendet kell felállí­tani, akkor Lada, Dácia, Wartburg, Skoda, Trabant le­hetne. Eddig a legdrágább autó, ami volt, egy Audi 450 ezer forintért. Érdeklődő volt, olcsóbban meg is vette volna, a tulajdonos viszont nem adta. Napi húsz forintért bárki elviheti a kocsordi magán­ház udvarára az autóját, il­letve értékesítés után bizo­nyos százalékot fizet. A kíná­lat állandóan változik. Most éppen egy PD-s rendszámú 1500-as Lada viszi el a pál­mát, 120 ezer forintért. Szó se róla, kitűnő állapotban van. Egy másik társa PF rendszámmal már csak 93 ezret ér. S még mutatóba néhány: PG-s Dácia 75 ezer, UL-es Skoda 100-as mind­össze 25 ezer forint. — Az újabbakat, műszaki­lag jó állapotban lévőket ha­v mar elviszik — folytatja Nagy István. — S elvem, aki előbb leteszi a vételárat, azé az autó. Még nem számol­tam össze, dé az itt megfor­dult gépkocsik 80—85 száza­lékát eladtuk. Ez lehet úgy 60—70 darab. A kocsordi Mobil-börze — mert így hívják az ügynök­séget — sem mentes a mo- zizóktól. Nézelődnék az em­berek, mustrálják a kocsi­kat, de ezért nem kell hara­gudni. Előbb-utóbb közülük kerülnek ki a vevők, (sípos) »" n Tévéjegyzet Pálya­K önnyű lenne elintéz­ni azzal a mondat­tal a pályaelhagyó­kat, amit az egyik riport­alany mondott magáról a hétfő esti műsorban: moz­gékony természetű, nem sokáig tud egy helyen ma­radni, szűk neki az a keret, amit egy zárt munkahely adhat. Ilyen van, sőt akad­nak a munkával hadilá­bon állók is, de a Pályael­hagyók című műsor nem róluk szól, hanem azokról a fiatal diplomásokról, akiket tudásuk alatt fog­lalkoztatnak, s a keresetük is jócskán alatta maradt az átlagos béreknek, ezért más, fizikai munka után néztek. Láthattunk, hallhattunk, gépészmérnököt, aki fa­vágó lett, a műsorban megszólalt a több nyelven beszélő építészmérnök, aki portás az egyik vállalat­nál, egy másik újságki­hordó, egy jogásznő — mi­után végigpróbált jó né­hány állást, cigánygondo­zó a főváros egyik kerüle­tében, a négydiplomás mérnök az apja kovács­lakatos műhelyében dol­gozik, a matematikus ut­cai énekesként keresi ke­nyerét. Azzal is elintézhet­nénk az ügyet, nem ez a tipikus, a fiatal diplomá­sok többsége nem hagyja el a pályát, ami igaz is. De megengedhető egy ilyen kis országban, hogy diplo­mások fát fűrészeljenek, portásként dolgozzanak? Ilyen gazdagok vagyunk? Az utcai zenészt kivéve, aki az egyetem matema­tikai szakán végzett, de igazában nem érdekelte a matematika, a zene iránti vonzódás és a fellépés vá­gya vitt más vizekre és nem szépítve a dolgot, úgy mondta: ő igazában nem is érezte magát a pá­lyán, hanem mindinkább mellette. így pályaelha­gyásról aligha lehet szó az ő esetében. De a töb­biek? Akik megszólaltak, nem a pénz, nem a na­gyobb kereset hajszolása miatt váltottak pályát, életmódot, hanem a csa­lódás miatt. Nem tudták elviselni, hogy tudásuk, szakképzettségük alatt, rutinfeladatok végzésére alkalmazták őket. Nem adott élményt, örömet ez a munka. Ügy látszik elég so­káig tanuljuk — de med­dig — , hogy a szellemi értékekkel is jól kell gaz­dálkodni, s ha másért nem a jó értelemben vett ön­zésből is meg kell talál­ni a módját, hogy a sok évig, drága pénzen kikép­zett értelmiségiek azon a pályán dolgozzanak, amelyen igenis szükség van rájuk, de valóban olyan munkát adjanak nekik. A műsor nyugtalanító volt, fontos társadalmi problémát jelzett, ami­ről sokszor esik szó, de amiben sok-sok körül­mény miatt, sajnos kevés az előrehaladás. Jó lenne, ha azokat is jobban nyug­talanítaná, akik érdemben tehetnek azért, hogy ke­vesebb legyen a pályael­hagyó, a megkeseredett ember. P. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents