Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
1985. november 12. Kelet-Magyarország 3 AZ EGYSZERRE SZÁZNÁL TÖBB SORT VETŐ GÉPEK korában már csak jelkép a magot szóró földműves figurája. A debreceni agráregyetem bejáratánál található egy szobor- csoport, amelynek alakjai közül egy mélyen az iszák- jába nyúl kezével és a következő évezredes mozdulat már a művet szemlélő ember fantáziájára van bízva. Oda is képzeli a széles csapást, amelynek nyomán nagy ívben repül a mag, hogy a földet egyenletesen beterítve megalapozza a következő évi életet. A módszert soha nem felejtjük el, miként azt sem, hogy valamikor sarlóval arattunk. Frissíti az emlékezetet, hogy vannak megyénknek olyan tájai, különösen Szatnjiárban és Be- regben, ahol ^gy sáros őszszel még nemi is olyan régen, a hatvanas-hetvenes évek végén, lehetett látni magot szóró embereket. Annyi bizonyos, hogy ha a talaj olyan barátságtalan, mint az esős őszökön általában, másként nem is lehetne boldogulni. Mégis: gondol-e valaki 1985-ben szórva vetésre? AZ ENERGIATAKARÉKOS, KÖLTSÉGKÍMÉLŐ ELJÁRÁSOKÉ a jövő, — választotta jelszavául a MAE megyei szervezete, a Teszöv, a mezőgazdasági főiskola és a nyíregyházi Ságvári TermelőszövetkeS ___________________________ zet, amikor holnap délelőttre tanácskozni hívta az érdeklődő szakembereket Nyíregyházára a Tudomány és Technika Házába. És mi lehet energiatakarékosabb, költséget kí- mélőbb, mint a szórva vetés? Vissza a természeteshez — alkothatunk még egy alkalmi jelmondatot. Persze annak primitív vonásai nélkül, — tehetjük hozzá. Nos erre garancia az a néhány tudományos előadás, amelyet tudósok és kutatók tartanak a módszer modern alkalmazásáról, és az a sok pozitív gyakorlati tapasztalat, amelyekről termelési szakemberek számolnak be. MINDENNÉL JOBBAN MEGGYŐZ persze mindenkit a Ságvári Tsz-ben délután tartandó gyakorlati bemutató, ahol egyúttal a kétkedő kérdések is megválaszoltatnak. Az előzeteshez pedig még annyit fűzünk hozzá, hogy nagyon örvendetes az ilyen és hasonló kezdeményezések megszaporodása. És amiként a vetésnél visszanyúlunk a régi jól bevált módszerekhez, ezzel sem teszünk mást. Régenében is, ha' elcsendesült a határ a gazdák téli összejövetelei sokasodtak meg, ahol kicserélve tapasztalataikat, a világot és a szakmát egy kicsit jobban megismerve néztek a következő tavasz elé. Ésik Sándor ) A vállaji Rákóczi Termelőszövetkezet varrodájában divatos gyermek- és kamasznadrágokat gyártanak a budapesti Elegancia Ipari Szövetkezet megrendelésére. E z az az eset, amikor az ember nem írhatja meg konkrétan — nevekkel, helyszínnel — a tapasztalatait, mert a jó szándék ellenére is árthat vele, kedélyeket borzolhat fel, szunnyadó parazsat lobbanthat lángra. De nem megírni sem lehet, mert az ügynek vannak — mások számára is érvényesíthető — tanulságai. Röviden: levelet kaptunk az egyik kis faluból, egy ■ szülőtől, hogy a gyermek tanítónőjének könnyen jár a keze, oda-odacsap a gyerekeknek. A szülő azzal is hitelessé kívánta tenni pa- , nászát a gyermek tanítónőjével szemben, hogy közölte levelében, már tavaly is volt ilyen gond a tanítónővel, s úgy tudja, nem kapott érte semmit. Mármint fegyelmi büntetést, vagy ehhez hasonlót. A helyszínen járva, sajnos csak részigazságokat tudtunk meg, de így is akad egy-két tanulság, amit elsősorban helyben tudnak majd felhasználni. A szülő — a gyermek elmondása alapján — a levélben közöl teket újra megerősítette, amely szerint a tanítónő pálcával ráütött a gyermekre, nem is egy alkalommal. Aztán újra előkerült a tavalyi ügy, amelyről az egész falu tudott; a tanítónő olyan szerencsétlenül „koccintotta” meg az " Levél nyomán egyik gyermek fejét a kezében lévő műanyag kancsóval, hogy a gyerek feje betört, orvosi kezelésre szorult. Ha ezt megtette, akkor, elhiheti — mondta a szülő —, hogy tényleg veri a gyerekeket, nemcsak, ha csínyt tesznek az órán, vagy a szünetben, hanem amikor egymás füzetéről nézik le a leckét, vagy éppen nem tanulták meg az aznapi feladatot... Az iskolában, ahol az igazgatóhelyettessel beszélgettünk, röstellkedéssel említették a tavalyi ügyet, amelyet azzal zártak le, hogy megvonták a tanítónőnek egyébként megszavazott, több ezer forintos jutalmát és szóbeli figyelmeztetést is adtak az ügy miatt. A tanítónőt nagyon megviselte az eset, valósággal kiközösítette önmagát a tantestületből, kerülte a kollégákat, kolléganőket, szégyellte a történteket. Amikor tőle is megkérdeztük, mi a véleménye arról, hogy panaszt kaptunk — mert állítólag pálcával fegyelmezi a gyerekeket — először sírógörcsöt kapott, aztán nyugodtabb tónusban folytatva elmondA nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezetben az év végéig terven felül 10 ezer pár férficipőt gyártanak szovjet exportra. A szalagon most készülő lábbeliket Mocsár László és Schellin Ferenc minősíti. (Elek Emil felvétele) Kötvény öregszik a Volán 5. számú Vállalatának járműparkja, mind többször romlanak el az autóbuszok. A vállalat pénzügyi lehetőségei viszont nem teszik lehetővé az évente nullára futott járművek megfelelő pótlását. Ezért élnek az új lehetőséggel és a járműpark korszerűsítésére, a beruházási források gyarapítására lakossági kötvényt bocsátanak ki. Így november 20-tól negyvenmillió forint értékben öt- és tízezer forintos címletű kötvények vásárolhatók a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjaiban és Budapesten. A kötvény kamata 11 százalék és hét év a lejárati ideje. A vállalat összesen húsz autóbuszt kíván vásárolni, s elsőként Nyíregyháza tömegközlekedésén javítanak, Örökösföld és a belváros összekapcsolásán segítenek. Beruházás közösből Elképzelések, tervek születnek, ám a kivitelezésük pénz szűkében elmaradnak, vagy csak részlegesen valósulnak meg. Mit lehet'tenni? A beruházást nem szabad teljesen visszaszorítani, mert akkor a termelés, a fejlődés szenved csorbát. Viszont lehet közös fejlesztési alapot képezni, amiből már több jut az újak építésére, a gyártmányfejlesztésre. Ezt teszik az ipari szövetkezetek. Közös fejlesztési alapot, KFA-t képeznek a nyereség ági fejlesztési alapból és az amortizációból, amelynek a tíz százalékát fizetik be önkéntes felajánlásként. Mindenképpen kedvező az ilyen alapok létesítése, hiszen ebből bárki kérhet és kaphat pénzt, építhet belőle, termelésfejlesztésre fordíthatja, s mindezeket kedvező kamatfeltételek mellett. Az idén több mint huszonhárommillió forint gyűlt össze a KISZÖV-nél, s ezt a legkülönfélébb célokra fordították az ipari szövetkezetek. Jelentős összeget — kétmillió forintot — kapott az Üjfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet a Durisol üzem építésére. A sort lehetne folytatni. Talán nem is az a lényeges ki, mennyit kapott, inkább az, van lehetőség a tervek megvalósítására, a ' termelés bővítésére. (sípos) Árkon, bokron, földutakon Kézbesítés a nyíregyházi tanyavilágban Ebben az őszi időben igazán lutri, milyen út fogadja azt, aki letér az aszfaltról. Ám Karsai Mihály nem tehet mást, legfeljebb időnként szívja a fogát egy-egy nagyobb tócsánál, döccenőnél. Terepjáró UAZ gépkocsijával ő az, aki nap mint nap útra kel, hogy eljuttassa az újságokat, leveleket és más küldeményeket a Nyíregyháza környéki tanyavilágban élők egy részének. Kezdjük hivatalosan. A Magyar Posta gépjárművén — külön engedéllyel — keltünk útra, hogy a külterületi támpontos kézbesítésről tájékozódjunk. „Postás bácsi, Mihály bátyám, Miska” — megannyi megszólítás, ahogy Karsai Mihályt fogadják. Menetrend szerint Menetrend szerint közlekedik, az egyes tanyabokrokban már tudják, mikor érSzunnyadó parázs ta: a tavalyi eset, amely megtörtént, tagadhatatlan, nagyon megviselte. Ö sem tudja már, hogyan ragadtatta el magát. De a két gyermek összekapaszkodott, verekedett, hiába szólt rájuk, s ekkor történt meg a „fejbe verősdi” ... Azóta ő még a szavakkal is úgy bánik, nehogy bárki is azt mondja, lám a tanítónő újra kezdi, illetve folytatja a nem kívánatos fegyelmezést. Meggyőzőnek találtuk a tanítónő szavait, de természetesen minden részletbe nem láthattunk bele, s nem is feladatunk igazságot tenni iskola és szülői ház között. Azt tanácsoltuk a tanítónőnek, az igazgatóhelyettesnek, hogy mielőbb üljenek le a szülővel, vagy más szülőkkel is — ugyanis a levélíró tizenkét szülő nevében írt szerkesztőségünknek — és tisztázzák a félreértéseket, az olykor pletyka értékű híreket. Ez közös érdeke az iskolának és a szülői háznak. S kár, hogy eddig nem tették meg, csak gyűjtögették mindkét oldalon a tüskéket. Nagyobb tanulságot mi sem vonhatunk le az ügyből, mint azt: az iskolavezetés mindig legyen fogékony, érzékeny az ilyen és hasonló konfliktusok iránt, ne tartsa magánügynek — a nevelő és a szülő egyéni ügyének —, tegyen lépéseket a bizalom, a jobb együttműködés érdekében. A szülőnek is azt tanácsolhattuk, mint az üggyel „kívülről” ismerkedők: először helyben próbálja az igazságát keresni, panaszának érdemben utána járni és ha ez nem járna számára megnyugtató eredménnyel, akkor írjon — vagy a felettes oktatási szerveknek, vagy máshová. H ogy mégis írt lapunknak, azt nem tette rosszul, mert egy régóta lappangó, indulatokat, az iskola presztízsét is kikezdő ügy után kerülhet pont. De ezt nem nekünk, hanem helyben kell odatenni — mégpedig az őszinteség, a nyíltság igényével. Különben a látszat- megoldás — megegyezés — később úgy is megbosszulja önmagát. Reméljük, nem így lesz ... Páll Géza kezik a zöld postásautó. Ugyancsak zöldre festett a „támpont”, vagyis az egy- egy forgalmas helyen felállított levélszekrények sora, ahová a küldeményeket a postás elhelyezi. Az első megállónál, az Északi kitérőnél sokan ácsorognak — idős emberek — mire megérkezünk. Éppen süt a nap, de nem a ráérős nyugdíjasok módján használják ki a szép időt, hanem annak okán, hogy ez az a nap, amikor erre a környékre meghozza a postás a nyugdíjakat. Közben egy kerékpáros férfinak eszébe jut, ne cipelje magával a feladandó levelet, bélyeget vesz, a postás elteszi a levelet, akár másnap eljuthat a címzetthez az ország bármelyik pontján. Lottót kér egy asszony, tollat is kap kölcsönbe mellé — barátságból —, hogy a biztosan nyerő öt számot átikszelje, s még azon nyomban feladja a szelvényeket. „Bábelből" indulnak Az előbb említettek szinte mindenütt megismétlődnek, ahol többen laknak. Reggel 9-kor gördül ki az autó a nyíregyházi főposta udvaráról, s délután kettőig húsz helyen áll meg néhány percre. Az indulás olyan, mintha egy kis „Bábeliből” kellene útra kelni. A kézbesítők szobája testesíti meg ezt, ahol elosztják a küldeményeket. Egy sarokban vannak azok, akik nem kerékpárral vagy gyalogosan vágnak a városnak, hanem autóba ülnek. Hat külterületi kézbesítő van, ők egymás között — hihetetlen nagy ember- és helyismerettel — osztják szét a leveleket, az újságokat. — Legjobban a megyei lap fogy — mutatja a vaskos kö- teget Karsai Mihály. — Bár a többiből is szorgalmasan gyűjtjük az előfizetőket, de néhány árus példányunk is van. Valóban, a maga több mint kétszázas csomagjával a Kelet-Magyarország sokkal tekintélyesebb, mint a Szabad Föld még szintén népes tábora, vagy a más újságok, képes hetilapok tömege. Zombori-bokor kihalt, a ládákba kerülnek az újságok, levelek. A földúton An- tal-bokor felé döcögünk, mérgelődve a felemás helyzeten. Ugyanis hozzákezdtek az út megjavításához, kitesz vagy 100 ezret az odahordött kövek költsége, azorfban néhány szakaszra nem jutott belőle, a nagy tejeskocsik jócskán kigödrösítik az utat. Antal-bokorban a jobb sorsra érdemes volt iskolánál van a támpont, vagyis a levélszekrények sora. Az iskola udvarán csörög a telefon, nincs aki felvegye, mert a szomszédnak — aki kezeli — éppen nincs kedve hozzá. (A véletlenül erre tévedő két dolgon meditálhat: mi lesz a sorsa az üres iskolának és lakásnak, amit a tanács feleslegesen tart, s hagy az enyészet felé haladni, ahelyett, hogy eladná vagy más módon hasznosítaná. A másik: jó lenne a postának átgondolni a tanyasi nyilvános állomások helyzetét, hiszen még a telefonkönyvben sem találni a számukat, pedig távhívásra is alkalmasak.) Kapocs a világgal — Bizony jó, hogy itt ez a postaláda — állítja Sulyán- bokorban Magyar József. — Sok itt a nyugdíjas, idetalálnak, közben a világ folyását is megbeszélhetjük. A postásnak is jobb, kilenc éve már, hogy ebben a formában kézbesít Karsai Mihály, a hivatalnál eltöltött negyedszázadból. Igaz, új embert ide is csak úgy kapnak, ha néhány száz forinttal többet fizetnek neki, mint a réginek, de talán ezek a feszültségek is megszűnnek egyszer. — Száiij ki 9 kocsiból, szállj be, hol esik, hol süt a nap, télen csúsznak az. utak, nagy a hó — említi a nehézségeket, amelyek ellenére szereti ezt a vándoréletet. Délután kettőkor azt regisztráljuk, hogy a postaautó körútja során nem tett meg többet hatvan kilométernél. Ám ebből 25 kilométer földutakon volt, dűlőkön át, ahol sokszor rajta kívül nem jár más. Neki viszont muszáj, mert sokszor ő az összekötő kapocs a külvilággal. Lányi Botond
