Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET A Központi Lenin Múzeum belseje A Központi Lenin Múzeum Moszkva, Forradalom tér 2. Itt, a szovjet főváros centrumában áll a Központi Lenin Múzeum. Hatvan év alatt az országból, s a világ minden tájáról 55 millió ember látogatta meg. A múzeum harmincnégy termében több mint 12,5 ezer kiállítási tárgy látható a múzeum birtokában lévő 800 ezerből. Közöttük vannak Leninnek és családjának személyes holmijai, az életével kapcsolatos dokumentumok, művészi alkotások. A kiállítási tárgyak felidézik a kort, amelyben Lenin dolgozott. Az első teremben nemcsak dokumentumfotók, eredeti könyvek, az Uljanov család bútorai láthatók, hanem az ifjú Vologya Uljanov szobájának egy részlete is. A második teremben, amely az Iszkra című lap kiadását mutatja be, látható egy kandalló abból a lakásból, melyet Londonban bérelt. A kandallót és a tapéta egy részét az angol munkások mentették meg a második világháború alatti német bombázáskor. Abban a teremben, melyet az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának szenteltek, látható a Lenin rajza után készített sakkasztal az illegális irodalom számára készült titkos rekesszel. Több, az emigráció időszakából való tárgyat a múzeum Wilhelm Piecktől kapta. A Központi Lenin Múzeum rendszeres kapcsolatot tart tizenegy külföldi múzeummal és húsz Lenin-múzeum: mai. N. Medzmariasvili: Győzelem, Parujr Szevak: Nem jönnek gyakran, de sose késnek; jókor születnek, korra pontosan, csak még előbb is, koruk előzve, és a világ ezt meg nem bocsátja. Vannak őseik, nem hazátlanok, apjuk és anyjuk sosem akárki; felmenőik közt ott a vadember, ki nem tud többé barlangban élni. Származnak ők az öregembertől, aki szívesen hált egy hordóban. Őseik közt ott van az az ifjú, ki arcmásába beleszeretett. Elődeik közt ott vannak mind-mind, kik lelkűket az ördögnek adják, Hagyomány és jelenkor a szovjet festészetben A szovjet kultúra napjai alkalmából a moszkvai Tretyakov képtár, a kujbisevi Szépművészeti Múzeum és a Szovjetunió kulturális minisztériuma anyagából állítottak ki igényes válogatást a Szépművészeti Múzeumban. A realizmus változásait, a hagyomány és újítás szereJelena Bebutova: Tájkép pálmákkal pét érzékeltetik a rendezők az elmúlt másfél száz év orosz festészetében. A realizmus olyan kiemelkedő mesterei, mint Ve- rescsagin, a tengerfestő Aj- vazovszkij, vagy a Munkácsy Mihállyal egy időben működő, nagy lélegzetű történelmi pannókat festő Szuri- kov képein az orosz föld és nép jellegzetességei kaptak ihletett hangot. A hagyományok ereje és a modernség előrevivő lendülete küzdött egymással a századvégen a hatalmas ország képzőművészetében is. A művészeti irányzatok és csoportosulások színes tablójából az 1871-ben alapított vándorkiállítás. társaság tagjainak képei tűnnek ki új, a valóságot kritikusan mérlegelő szemléletükkel. Fő műfajuk a népi életkép volt, ezeken az orosz kisemberek hétköznapjait ábrázolták (Makovszkij, Szavranov, Levitan). Az orosz tájak költői szépségének érzékeltetésére friss hangot találtak. A XIX. század végének és a XX. század elejének festészete is tükrözi azt a válság-* hangulatot, melyet az orosz társadalom a nagy októberi forradalmat megelőzően átélt. Az 1903-ban megalakult „Orosz Művészek Szövetségének” tagjai voltak a zászlóvivők. Kokorin, Tuzsanszkij, Vinogradov képeiken a Vándorkiállítási Társaság hagyományát folytatták, de az európai fejlődést is vigyázták, ök voltak az orosz impresz- szionisták. Munkásságuk a helyi hagyományba ágyazódik. Műveiket széles, szabad ecsetjárás, líraiság, életöröm jellemzi. A polgárság kritikája festői metaforákban kapott hangot. A franciaországi művészeti forrongások az 1910-ben alapított Káró Bubi társaság képein követhetők leginkább a futurizmus és a fauvizmus formajegyeivel, kompozíciós sémáival, színdinamizmusával. Koncsalov- szkij, Rosanova, Menykov első világháború előtt készült képei már témaválasztásukkal is az új, technicista korszak hírnökei. Koncsalovszkij Cadiza rózsaszín színálmaival a szürrealizmus közeledésére is utal. A nagy októberi forradalom felrázta a művészek alkotó energiáit. Festők kezükben fegyverrel is küzdöttek az új célokért, de a plakátok, transzparensek nyelvén is szolgálták az új társadalom felépítését. Először absztrakt eszközökkel, majd a monumentális propaganda lenini elvének meghirdetése után a megújult realizmus tartalmi-forradalmi megoldásaival ábrázolták az ország életében végbement nagy változást. A dokumentumszerű hűség, a forradalmi pátosz és az orosz realista hagyomány egybefonódása jellemzi a korszak java alkotásait, a szovjet hősök ábrázolásait, mint Jüannak a Kreml 1917-es ostromát megjelenítő művén, vagy Geraszimov Asszony szitával című, életteli orosz parasztasszonyát ábrázoló képén. A szocialista realizmus módszerei a harmincas években formálódtak ki. Nagy szerepet kaptak bennük a Vándorkiállítási Társaság hagyományai, műveiknek optimista derűje. Az emberábrázolásé volt a főszerep a szovjet társadalom új típusainak gyakran patetikus megörökítésével. A tájképeken Gricaj és Mojszejenko ipari tájábrázolásaikat az impresszionista tájkép hagyományába illesztették. A korszak főműveiből Dejneka monumentális Fürdőző nője és Geraszimov Lenin az emelvényen, című látható a budapesti kiállításon. A Nagy Honvédő Háború tragikus évei, a szovjet nép hősies helytállása új képtémákat és új megoldási formákat hozott. Drámaiság, emelkedett pátosz jellemzi a korszak képzőművészetét az erős dokumentáló igény mellett, mely ma is nyomon követhető a földrésznyi ország művészetében. A béke megváltoztatta a művek alaphangját. A felszabadultság, az életöröm, a diadal, az új felfedezések izgalma a képeken is követhető az élet problémáinak vállalása mellett. Brestyánszky Vera Pjotr Koncsalovszkij: Gad íz
