Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. november 30. A kritikus határon A felszabadulás után úgy gondoltuk, hogy a tüdőbajt egy-két évtizeden belül felszámoljuk. Nem így történt. Csupán Szabolcs-Szatmár megyében közel ezer tbc-s beteget tartanak számon. Es ami még ennél is szomorúbb, a tüdőmegbetegedések száma az utóbbi két-három évben ismét emelkedett. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt Szabolcsban volt az ország egyik legjobban működő pul- monológiai hálózata. Ennek hatékonysága számadatokban is nyomon követhető. A tbc-s betegek száma megyénkben 1960-tól 15 év alatt 250 százalékkal csökkent. A folyamat ezután hétnyolc évig stagnált, majd 1983-tól a grafikon görbéje ismét felfelé halad. Az elmúlt évben 311 új megbetegedést észleltek. Magyarországon ma százezer lakos között évente átlagosan 42 tbc-s beteget találnak. A megyék szerinti kimutatásban a legtöbbet — évente ötvenhármat — Szabolcs-Szatmár- ban. ★ A hatalmas tölgyek szinte teljesen elrejtik a megyei kórház Sóstói úti emeletes épületeit. A kora délutáni őszi napfény át-átcsillan a pirosra és sárgára színező- dött levelek között. A levegő tiszta és ózondús. Ennél jobb helyet el sem lehetne képzelni a pulmonológiai osztálynak. Miközben dr. Szűk Béla, megyei pulmono- lógus szakfőorvossal a statisztikai adatokat nézegetjük, egyúttal a riasztó jelenség okait is kutatjuk. Közben Váci Mihály sorai villának át az agyamon: „Közös pitvar nyirkos földjére négy család köpte tüdejét”. De hol vannak ma már a jobbágyok és zsellérek? A szegénységnek is más a fokmérője mostanában, mint régen, amikor még népbetegség volt a gümőkór. Dr. Szűk Béla szerint az emberek tudatában — talán éppen az eredményeket előszeretettel taglaló tájékoztatók alapján — az a téves nézet alakult ki, hogy hazánkban megszűnt a tbc. Holott erről szó sincs. Mint népbetegség megszűnt ugyan, de teljesen nem tűnt el. ★ A minden kényelemmel ellátott, luxusszanatóriumnak is beillő kórház egyik kórtermében találtuk a negyven év körüli B. kőműves mestert, aki négy gyermek apja. Ő maga nem hitte,,hogy létezik még ez a betegseg. Egészsége mindig kifogástalan volt, gyermekkora óta nem látott orvost. Három eve nem volt tüdő- szűrésen és mindaddig nem is ment ismét, amíg vészesen fogyni nem kezdett. Hendszeresen volt hőemelke- iése. noha korábban napi 12--14 órát dolgozott, utóbb alig bírta felemelni a kőműves kalapácsot. Csak ekkor szánta el magát a vizsgálat- .'p.. Kiderült, betegsége olyannyira előrehaladott, hogy néhány hónapos késés végzetes is lehetett volna. k Dr. Szűk Béla szerint a tüdőbetegség növekedésének manapság inkább a felelőtlenség az oka, és csak ritkán a szociális háttér. Több évtizede annak, hogy rendszeressé tettük a szűrővizsgálatot. Mostanában a lakosságnak mégis csak az 50—60 százaléka megy el röntgenre. A falvakban többen, a városokban kevesebben. Nem véletlen hát, hogy a betegség újabban inkább a városokban jelentkezik. A tbc pedig fertőző betegség. Nem feltétlenül, de az esetek többségében. S ha valaki megbetegszik, és nem tud róla, a környezetét is könnyen megfertőzheti. ★ Kísért bennünket valami régről őrizgetett szégyenérzet is. Azt gondoljuk, ha eltitkoljuk, letagadjuk a bajt, akkor az nincs is. Nagyon sokan figyelmen kívül hagyják az orvos életmentő jelzését, utasításait. Az is előfordul, hogy a beteg az orvosságot sem szedi be. Ellenérvként csupán egy riasztó számadat: megyénkben az elmúlt évben negyvenöt beteg halt meg tbc-ben. Olyanok, akiknek a betegségét csak későn ismerték fel vagy elhanyagolták. Mert minden közhiedelem ellenére a tbc a kezdeti stádiumban nem fáj, nincsenek tünetei, a beteg panaszmentes. A betegség idejében való felismerése csak szűrővizsgálattal lehetséges. Ezért nemcsak önmagunk, hanem a szűkebb környezet érdekében is rendkívül fontos lenne a rendszeres vizsgálat. Becslések szerint több száz olyan fertőző beteg él közöttünk, akikről nem tudunk. ★ Dr. Kemény Lajos főorvos a röntgen- és fénykép- szűrő állomás vezetője sem elégedett. Komoly baj van a nyilvántartással. Naponta 80—100 kézbesítést hoz visz- sza a posta „a címzett ismeretlen”. felirattal. Nyíregyházán 20—25 ezer lehet azoknak a száma, akiket nem tudnak elérni, mert elköltöztek és a címváltozást nem jelentették-be. A beidézett lakosságnak csak ötven százalékát tudják Nyíregyházán megszűrni. A vizsgálatok egyébként majdnem mindenütt komplexek. A fényképes röntgen legtöbbször nőgyógyászati, rák, magas vérnyomás, cukorbetegség és vesemegbetegedések vizsgálatával jár együtt. Dr. Bátor Ferenc, a bak- talórántházi pulmonológiai osztály főorvosa a riasztó adatok ismeretében az adminisztratív eszközök szigorításától sem riadna vissza. S hogy bizonyítsa ennek szükségességét, előad agy megdöbbentő esetet: „Gáva környékén a gondozó súlyo san fertőzött beteget akart a kórházba küldeni. Az egyéb ként erősen alkoholista be teg a hatósági beutalás ellenére sem volt hajlandó kezelésre befeküdni a kórházba. Fellebbezett egyszer, kétszer, háromszor. Március óta tart a hercehurca, közben az állapota egyre súlyosabb lett. Időközben pedig az egyik kiskorú gyermekét is megfertőzte, aki kórházba került. Betegünk ennek ellenére a kezelés helyett még most is a kocsmába jár. „Az alkohol a tüdőbeteg állapotát egyébként fokozottabban rombolja. k A tbc-s megbetegedés a különböző társadalmi rétegekben napjainkban egyaránt jelentkezik. A betegek közt éppúgy van tanár, mint fizikai dolgozó. De leggyakrabban mégis a lumpen rétegekből — az alkoholisták, a rendszertelen munkavégzők, vagyis a fegyelmezetlen emberek közül — szedi áldozatait. Elgondolkodtató viszont az a tény is, hogy a betegek 45 százaléka húsz- ötven év közüli, fizikai erejének teljében levő, keresőképes egyén, aki így hosz- szabb időre kiesik a munkából. A betegség egyre gyakoribb a fiatalok, sőt a fiatalkorúak között is. ★ Az Egészségügyi Minisztériumnak egyik 16 évvel ezelőtt kelt rendelete alapján a tüdőgyógyászati hálózat kezeli az egyéb tüdőbetegségeket is; többek között a tüdőrákot, az asztmát, a tüdőtágulást és a súlyosabb tüdőgyulladásos betegeket. A hálózat erre is berendezkedett, és a rászorulók gyógyításához a korszerű eszközöket használják. E betegségekben szenvedők kórházi ágyát viszont a tbc-s betegeknek már nem tudják visszaadni. Már csak ezért is érdemes megkongatni a vészharangot, mert a tbc-s betegek száma jelenleg megközelíti azt a kritikus határt, ami a meglevő hálózat befogadóképességét teljesen leköti. Nem hallgatható el az sem, hogy a tüdőrákban szenvedők száma is egyre növekszik. A múlt évi adatok szerint összesen 4421 ilyen beteget ismertek. A betegeknek alig több mint harmadát — 34,2 százalékát — fedezték fel tüdőszűrésen. A többiek más panasszal mentek el az orvoshoz. S ha már a korábbiakban a téves közhiedelemről esett szó, hadd oszlassunk el egyet: a tüdőrák ugyanis kezdeti stádiumában igenis gyógyítható. A betegség korai felismerése ezért ebben az esetben még fokozottabban életmentő lehet. ★ Sürgős intézkedésre van tehát szükség, mivel minden elszalasztott nap, hónap a továbbiakra nézve kiszámíthatatlanul veszélyes lehet. Ha most minden optimális lenne, minden betegről tudnának és gyógyítanák is őket, akkor is csak négy-öt éven belül zárhatnánk némi javulást. Beesteledeti, mire befejeztük a beszélgetést a Sóstói úti kórházban. Kint sötét lett. A fák fenyegetően hajlongauak, már nem látni az arannyal szegélyezett színes leveleket. Bodnár István Imre György vázlatkönyvéből A találkozót meglehetősen zilált körülmények előzték meg. Károly Róbert, a modern ember gondolkodásmódjával próbálta stabilizálni a belső helyzetet. A Szent Ist- ván-i eszme szellemében kívánta az ország gazdasági, politikai életét kibontakoztatni. Tevékenysége — a politikai és katonai jelentőségen túlmutatva — nyitánya volt egy később európai kitekintésében is kiemelkedő, sajátos folyamatnak. Találóan jegyzi meg Dümmerth Dezső az Anjou ház nyomában című művében: elindítója volt egy olyan eszmevilágnak, amely a király és nemesség viszonyát a szilárduló államkeretekben újra szorosra fűzte, és a dinasztikus érzületet is egybe tudta hangolni az ismét öntudatára ébredő nemzeti érzéssel. Ebben a helyzetben létfontosságú volt az egyezkedés a szomszédokkal. Miért ült le egy asztalhoz Károly Róbert, Nagy Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király? Mert érdekegyeztetésre került sor, ahol ki-ki nyert is, veszített is. Ugyanis Ausztria és Magyarország között a határvidék miatt gyakori volt az incidens. A csehek és a lengyelek között Sziléziáért folyt a harc. Károly Róbert reálpolitikusi stratégiával találta meg a megegyezés kulcsát. A tárgyalások eredménye nagy horderejű volt. A cseh uralkodó lemondott a lengyel királyi címről, így a lengyeleké lett Szilézia. Ily módon a békekötés lehetővé tette a három ország ásványi kincseinek ésszerű kiaknázását. A politikai rendeződés megnyitotta az utat a társadalmi, gazdasági reformoknak. Ez tette lehetővé többek között a közigazgatás átszervezését, a valu- táris reformot. Ez utóbbi stabil, jó fizető- eszközt eredményezett. Igaz, a magyar aranyforint szükségessége évszázadok óta érlelődött, mégis csak 1326-ra tehető a Karlov Rex feliratú, firenzeni liliomot és Keresztelő Szent Jánost ábrázoló aranyforint. A békés rendezés eredménye volt az is, hogy megegyeztek a kereskedelmi utak átszervezésében. Bécs elkerülésével annak monopolhelyzetét akarták megnyirbálni, íme a tanulság: a jövő szempontjából létkérdés az egymás mellett élő nemzetek együttműködése. S példa arra, hogy a vitás kérdéseket — megfelelő érdekegyeztetéssel — békésen lehet rendezni. Károly Róbert politikája pezsgő gazdasági éléthék nyitott tág teret:' Mintegy megalapozta a reneszánsz fénykorát. Mindezek nélkül nehéz elképzelni a hazai humanizmus felvirágzását. A részletek vizsgálata rávilágít az összefüggésekre — tartják a kutatók. Éppen ezért az aprónak tűnő események újszerűén hatnak. A hazai történészeket elsősorban a Károly Róbert-i reformpolitika mikéntje foglalkoztatja elsősorban. Ám az esemény kapcsán a többi ország képviselői is megnyilatkoztak. Oth- mar Pickl, a grazi egyetem professzora a Habsburgok Magyarország irányába folytatott kereskedelempolitikájával foglalkozott, dr. Stanislaw Szczur, a krakkói egyetem főmunkatársa a lengyel diplomáciai szolgálattal. A z Anjou-kor tárgyi emlékeit javarészt elpusztította a történelem vihara. Elpusztult az impozáns visegrádi palota, amely oly pompás volt, hogy királyok nemzetközi találkozóját tarthatták meg benne. Ám hatszázötven esztendő távlatából is időtálló a csúcstalálkozó eszméje. Erdősi Katalin NAGYSZÁLLÁS Anjou-kori szobor /-( a világ látja, hogy homlokomon \ van j ama föld koronája, hol az 99^ osztrák / partoktól elvált Duna vize csobban. / S merre Panchino és Peloro közt vág j égnek a füst, szép Szicília öble... / most oly királyt szolgálna, kit a Károly / s Rudolf véréből én nemzék a földre.” Dante az Isteni Színjátékban énekli meg Károly Róbert uralkodásának távlatait, aki a nápolyi és a magyarországi koronára egyaránt hivatott volt. A kor a reneszánsz nyitánya. Giotto, Petrarca, Boccaccio neve fémjelzi az új szellemi korszak kibontakozását. S bár Károly Róbert nem kimondottan humanista, ennek a kibontakozásnak egyik előmozdítója. A reneszánsz fénykoráról — amikor hazánk nem kullogott fáziskéséssel az európai kultúra nyomában — sokat tudunk, sokszor esik szó. Ám annál ritkábban emlegetjük az előzményeket. Ebben az esztendőben kerek évforduló fordította a kutatók figyelmét éppen abba az irányba, hogy a történelmi események- ok-okozati következtetését árnyaltabbá tegyük. Éppen hatszázötven esztendeje, a Dunakanyar egyik legszebb részén, Visegrádon királyi csúcstalálkozóra került sor. A kései utódok a historikus hely igézetében idézték meg az egykori történéseket, s a mának szóló tanulság gokat. . Hatszázötven esztendővel ezelőtt, 1335 novemberének elején igen fontos politikai csúcstalálkozó színhelye volt Visegrád. Károly Róbert Anjou király döntőbíráskodásával a kort meghatározó kérdéseket oldottak meg. A cseh, lengyel és magyar határrendezésére kerülhetett sor, eredményesen. A historikus hely igézetében KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
