Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
Útra kelt a vándormesterrel Az örmény művész ezüstcsipkéi „A szovjet tudomány és kultúra Varsóban működő házának vezetősége őszinte háláját ' fejezi ki önnek azért, hogy elkészítette és nekünk ajándékozta a Lengyel Népköztársaság első űrrepülőjének, a Szovjetunió Hősének, Miroslaw Germaszewszkinek tömörített fémből készült képmását.” ɧ§ Tehetséges művésszel gyarapodott a megyénkben élő képző- és iparművészek nem túl népes tábora. A fiatal örmény ötvösművész, Ábrámján David Valikovics a Szovjetunióból telepedett át hozzánk. Munkáit a világ több táján is megcsodálhatták már e finom mívű mesterség kedvelői. Művei többek között Párizsban, Argentínában, Japánban, az NDK-ban és az NSZK-foan szerepeltek eddig különböző rangos kiállításokon. A tehetségé^,'’ íiatá'i művésznek az örmény Köztársaság kulturális minisztere az Iparművészet Mestere címet adományozta. Később egy moszkvai kiállításon is magas kitüntetést kapott. Mindemellett ügyesen bánik az ecsettel és a vésővel is, olyannyira, hogy képei és szobrai több múzeumban láthatók. Művészetének széles skálájára jellemző, hogy éttermek, bárok belső berendezésének művészi famegmunkálását is sikerrel oldotta meg. Erről tanúskodik például Szocsi egyik elegáns étterme is. Másfél éve él Nyíregyházán. Megyénkben a „szakmabeliek” közül is csak kevesen ismerik. Végtelenül szerény, halk szavú ember. Munkahelyén, a VAGÉP Vécsey utcai műhelyében tölti ideje java részét, ahol munkáját megbecsülik, és a műheiyben egy külön helyiséget is kialakítottak számára, amit műteremként is használhat. Tolmács segítségével beszélgettünk, mivel a magyar nyelvet még csak töri. Először az indulásról faggatom. — Szevanlban születtem, olyan családban, ahol az ötvösművészet nemzedékről nemzedékre öröklődött. Az örmény falvak házaiban ma is nagy örömmel fogadják a faluról falura járó vándor kézműveseket, akik még ismerik a nagy múltú ötvösmesterség titkait. Káprázatos réztáirgyakat készítenek a háziak igénye szerint. Tizenkét éves koromban én is útra keltem velük. Később egy ismert szobrász tanítványa lettem, és a jereváni képzőművészeti intézetben tanultam. Az iskola befejezése után a Művészek Szövetségének ötvöseként dolgoztam, s a Történeti Múzeumban arany- és ezüsttárgyak restaurálásában is segédkeztem. 1975-ben az Össz-szövetségi Köztársaságok ötvöseinek moszkvai kiállításán is szerepeltem a műveimmel, és ajánlatot kaptam, hogy maradjak ott dolgozni. Moszkvai munkám eredményeként az Oroszországi Föderáció Képzőművész Szövetség tagja lettem. Ábrámján Valikovics a nyelvi nehézségek áthidalására gyönyörű albumot vesz elő. Az örmény ötvösművészet páratlanul gazdag hagyományait mutatja meg nekem. A cizellált, nemesfém kegy- és dísztárgyakat mintha a legfinomabb csipkéből verték volna. A kecses ívű tárgyak pókháláfinom, aprólékosan megmunkált csipkézetét piros, türkizkék vagy más színű kövek ékesítik. Az ősi mesterség káprázatos remekei lenyűgözőek és magukkal ragadják az ember fantáziáját. Közben akaratlanul az örmény nép nehéz sorsára, a kegyetlen történelemre terelődik A történelemiben és a jelemben tett képzeletbeli utazások után a magyarországi letelepedése kerül szóba. — Magyar lányt vettem feleségül, ezért telepedtem át Magyarországra. Itt azonban újra bizonyítanom keld. Korábbi munkáim a Szovjetunióban, a hazámban és a világ más tájain találhatók. Ahhoz, hogy Magyar- országon is bekerüljek a művészeti életbe, bizonyítanom kell. Hozzáláttam hát a munkához: domborításokat, nyakláncokat és kegytárgyakat készítettem, hogy összeállítsak egy jelentősebb anyagot. Néhány szabolcsi művésszel is megismerkedtem közben. Különösen sokra becsülöm Tóth Sándort, aki nemzetközi mércével, mérve is nagy művész. Az áttörés — úgy érzem — a múlt hónapiban végre sikerült italán. A Magyar {Népköztársaság Művészeti Alapjába kértem a felvételemet.' Tizenkét művemet küldtem el az értékelő bizottságnak. Október 22. emlékezetes nap marad számomra. Ez volt a döntés, illetve a felvétel napja. Naphosszat bolyongtam a fővárosban és nagyon el voltam keseredve. Arra gondoltam, jotoib anyagot kellett volna zsüriztetnem, s lehet, hogy elsiettem a dolgot, talán még komolyabban kellett volna készülnöm. Mikor aztán délután visszamentem a kiállító- terembe, ott épp arról beszélgettek, hogy egyetlen tagfelvétel kérelmet sem fogadtak el. Elkeseredésemben már épp ott tartottam, hogy összeszedem a munkáimat, amikor egy hölgy kedvesen közölte velem: — Minden nagyon jól sikerült, gratulálunk. Ezek voltak számomra eddig a legszebb magyar szavak, amelyeket silány magyar nyelvtudásom ellenére is megértettem, és mi tagadás, bizony nagyon jól estek. Ábrámján Valikovics néhány munkáját a szabolcsi érdeklődők is megismerhetik. Ö is bemutatkozik a november 22-én kezdődött hagyományos téli szabolcsi tárlaton. Bodnár István a szó, melynek során csaknem kiirtották az örményeket. A művészi élet is nagy kárt szenvedett. Az idős mesterek nagy részét megölték. A nemzet megmaradásának tehát egyik feltétele is -lett, hogy a művészet — a régi hagyományokra támaszkodva — újra felvirágozzon. Talán innen ered az örmény művészek páratlan hivatástudata. Ábrámján Valikovics a felhős hangulatot kedves történettel oldja fel. Hobbija a judo. Nagyon sízereti ezt a sportot, de verseny közben is kibújik belőle a művész. A szünetekben vagy amikor éppen nem versenyzett, lerajzolta a versenyzőket, akik később sorba álltak a képekért az öltöző ajtaja előtt. — így aztán sosem lett belőlem bajnok — teszi hozzá nevetve. — Aztán eddigi művészi eredményeinek dokumentumait, magyarra fordított elismerő okleveleit nézegetjük. Az egyik különösen érdekesnek ,tűnik: Bemutató a stúdiószínpadon Illúzió és valóság Emilé Zola, akinek meglehetősen sok köze volt a naturalizmushoz, A kísérleti regény című munkájában felsorolta a műfaj jellemző vonásait: az élet pontos, regényesség nélküli visszaadása; a hős „kiiktatása”; az objektivitás. Az író tárja föl a tényeket, tűnjön el a cselekmény mögött. A naturalizmus nem maradt a regény világában, erőteljesen benyomult a drámába, a színházba is. August Strindberg a Julie kisasszony előszavában elméleti alapvetéseket is tett: „A színház mindenkor az ifjúság, a félműveltek és a nők elemi iskolája volt. Tehát azokra hatott elsősorban, akik megőrizték az önáltatás és az áltatha- tóság alacsonyrendű képességét, vagyis — más szavakkal : — akik valóságnak fogadják el az illúziót, s ellenállás nélkül adják meg magukat a szerző szuggesztió j ának.” Az illúziók helyébe a valóság lépett a színpadon. Ennek az a következménye, hogy a Móricz Zsigmond Színház stúdiószínpadán is igazi hús sül a serpenyőben, valódi a sör és a bor, böfögni és köpni is lehet, ha a játék úgy hozza. Az élet hiteles szeletét kapjuk három kitűnő színész játékában. Szent Iván éjszakáján mindenről el kell feledkezni: Jelenet a Julie kisasszony című színműből. (Fotó: Csutkay Csaba) nincs úr és szolga, csak a harsány jókedvét megélni akaró ember. Julie kisasszony sérülten került ki jegyességéből, s most minden porcikájával felejteni akar. Jeannal, az inassal kacérkodik, aki bevallja, hogy évekkel ezelőtt (vagy talán még most is?) szerelmes volt a kisasszonyba. Julie először visszautasítja a férfi közeledését, majd fölmegy az inas szobájába. A mámoros pillanatok után vitatkozni kezdenek. Kölcsönösen megvetik egymást, Julie mégis megszökne Jeannal. Azonban váratlanul megérkezik a gróf. Hirtelen kell cselekedni, mivel Julie ellopta édesapja pénzét. Ekkor a férfi biztatására Julie jóvátehetetlen dologra szánja el magát. . . A Julie kisasszony tárgya a szociális emelkedés és bukás, a magasabb és alacsonyabb, a jobb és rosszabb problémája, a férfi és nő viszonyának kérdése. A naturalisták az élet mindennapjainak valóságos, hű képét akarták a színpadra állítani. Az igazságot, hazugság nélkül. A stúdiószínpad sem tűri az őszintétlen szót és mozdulatot. A bensőséges tér összezárja a színészeket és nézőket. Hallják egymás legzetvételeil. Megmártózn egymás tekintetében Csak néző fegyelmezhet mag Kristin (Zubor Ágnes) öcs konyhaasztalnál ül, kényé majszol és kinéz az „első” se ra. Tekintetében, az arcán keseredettség Julie elhb magával a vőlegényét Jea A megalázott és elhagyott a szony fájdalma van Zubor Á nes arcán. Julie-ről a dai bevezető mondataiban töt szőr elhangzik, hogy meg! londult. Nincs könnyű do Varjú Olgának, amikor enr a figurának a sebeit kell m( mutatnia. Akkor igazán amikor megfeledkezik an hogy gyűlöli a férfiakat, sejtjeiben bolondul jár az ó s éber pillanataiban ezt m; is tudja. De vágyik a mélyb Felőrlődik, bár igazán er nek egyszer sem mutatko; Pusztulásra ítéltetettségél van valami démonikus Jea feltörekvő ember model Juhász György játéka ki szögletes A nyitó jelenet! nagyszerű, jól alakítja az < telt férfit, aki — hite szei — nem akármilyen férje 1 Kristinnek. Julie-vel való c lógusaiban gyakran megz ken a figura. Azt azonb hogy számára a nők csuj eszközök egy magasabb r dű férfiúi cél szolgálatát végig kitűnően jeleníti mej Konkoly-Thege Klára m naturalista színpadán és jeli zeiben otthonosan mozogta szereplők. Az eszközökkel, tárgyakkal mindnyájan bántak, azok szerves ré: voltak a játéknak. Salamon Suba László r dezői jelenléte csupán a r tókép nőáldozatot bemül népies ízű játékában, ille Szent Iván éjszakája nj erotikájának megmutatása érződött. Az előadás egy ként a közös munka, az egy gondolkodás és értelmezés nyomását keltette. A naturalizmus az illú; helyett a valóságot állított: színpadra. A részletező haj azonban elfedte az elemi így a valóság csak annak illúzióját idézhette. A rer zés ennek kritikájával i sunk maradt. Nagy István At Szombati galéria Prístyák József: Őszi táj Erdő, taníts meg félni újra engem, férfivá érett fiút, árnyékaiddal, út, légy koromsötét és elérhetetlen, ne légy ily engedelmes, hogy ágaid mögött csak újabb ágak, mohos tölgyfáid mögött mohos tölgyfák, ágak, nem-rejtelmes eső, és nem az álommély csapások vannak. A madár-idő megszűnik. A kifacsart erdő ez itt. Tüzek helyén koromkorongok a tisztáson. Kezembe add egy kisgyerek kezét, hogy elmondhassam, milyen volt a róka, mikor botokkal, ásókkal, karókkal űzték a régi kőbánya felé. Erdő, találj ki titkot, vagy hitesd el, hogy nincs legyőzve minden félelem. Az nem lehet, hogy nincs több végtelen, s nincs több kezdés. Ne hagyj magamra ezzel (Konczek József: Eső és erdő című verse KM HÉTVÉGI melléklet o
