Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

1985. november 1. Kelet-Magyarország 3 Taggyűlések előtt wr Őszinte szóval AHHOZ, HOGY AZ ÉV VÉGI BESZÁMOLÓ PÁRT- TAGGYÜLÉSEK nyílt légkörben, kritikus, elemző és reá­lis értékelést adjanak az 1985-ös nem könnyű esztendőről, politikánk érvényesítéséről, hogy eredményeink és gond­jaink megfelelően reflektorfénybe kerüljenek, érdemi be­szélgetésre van újra szükség a párttagsággal. Ez igény is, ez követelmény is. Bevált s megújulásunkat segítő mód­szer. A gyakorlat bizonyította helyességét és hasznosságát. A XIII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, idei gondjaink reális felméréséről és a cselekvésről kezdődnek meg Szabolcs-Szatmár több mint ezer alapszervezetében a november közepéig tartó beszélgetések, amelyek meg­előzik s gondosan előkészítik az év végi számadást, az év­záró taggyűléseket, amelyek november 15-én kezdődnek és december 15-én fejeződnek be. Közösséget formáló, a pártegységet erősítő, s az egyéniség jellemét formáló be­szélgetések kezdődnek. A beszélgetések fontos kritériuma a nyíltság, az őszinte, kendőzetlen szóváltás minden kérdésről. Nem lehet „tabu­téma”. Csak akkor éri el célját, s lesz igazán hasznos min­den beszélgetés, ha ezekre érdemben felkészül a pártve­zetőség és a párttagság is. Egyenjogú és egyenrangú em­berek, párttagok véleménycseréjéről, ha úgy tetszik vitái­ról van szó. S ez igényli: ne állítsanak tilalmi jelzőtáblá­kat sehol, kapjon zöld utat minden vélemény. A MOSTAM ESZMECSERÉK SZÁMADÁSOK IS. Visz­szakérdeznek az emberek: mi történt az egy évvel ezelőtt elhangzott javaslataikkal, kezdeményezéseikkel? Haszno­sították-e azokat? Erről számot adni kötelesség, fontos emelője lehet a pártdemokrácia továbberösítésének. Olyan időket élünk, amikor a párt fokozottan igényli tagjaitól a személyes helytállást és példamutatást, a poli­tika melletti kiállást. Ne kerüljék meg e fontos kérdése­ket a beszélgetések során. Ismerjék el a kiválók munká­ját, a pártmegbízatások teljesítéséért mindenkinek jól­esik a meleg szó. A kötelességüket elmulasztóknak, a tag­gyűlésekről távol maradóknak, a pártrendezvényekről hi­ányzóknak pedig őszintén meg kell mondani: nem kötele­ző párttagnak lenni! Ha vállalták a párttagsággal járó kötelezettségeket, akkor azokat tartsák is meg. Erősítjük a pártszervezetet, ha megválunk a párttagságra érdemte­lenné váltaktól. Szóljunk arról is a közvetlen beszélgeté­sek során: ki, mit vállalt 1984-ben, s azt hogyan sikerült teljesítenie, vagy milyen gondok, problémák akadályoz­ták. Tárják fel őszintén az elmaradás okait, értékeljék reálisan az emberek munkáját. Ez adhat újabb erőt s lendületet. MINDEN PÁRTTAG EGYÉN, SZEMÉLYISÉG. Óriási hiba lenne, ha figyelmen kívül hagynánk az egyén, a párttag személyes gondjait, ha ezekről nem esnék szó a beszélgetések alkalmával. Az értelmes, célravezető be­szélgetések mindig emberre szabottak. Embereket megkö­zelíteni, őszinteségüket igényelni és nyíltságukra számíta­ni csak abban az esetben lehet sikerrel, ha mindenféle sablonnal szakítunk. Árasszanak bizalmat érlelő és erősítő légkört ezek a ta­lálkozások. Különös gonddal készüljenek fel a pártveze­tőségek tagjai és a bizalmiak a fiatalokkal folytatandó eszmecserékre. Számuk jelentős. Szabolcs megye párt- szervezeteiben 3600 fölött van a 30 éven aluli, fiatal párt­tagok száma. Vizsgája lesz ez az eszmecsere-sorozat alapszervezetek vezetőségeinek, különösen az új párttitkároknak, vezető­ségi tagoknak, akik a XIII. kongresszust megelőző veze­tőségválasztó taggyűlések során kaptak bizalmat. Nem csekély a számuk: 2154 új pártvezetöségi tag van. Most szereznek életközelből politikai gyakorlatot, tapasztalato­kat. Különösen fontos az ő munkájuk segítése. A BESZÉLGETÉSEK SIKERE valójában a taggyűlések­kel értékelhető majd. Reméljük, vitára ösztönző, a poli­tikát, a pártegységet erősítő, személyiségeket formáló esz­mecsere lesz mind a 33 ezer párttaggal történő kötetlen beszélgetés közös dolgainkról. Farkas Kálmán Az épülő Szalka Mátészalka bel­városában nagy ütemű építke­zés folyik a SZÁÉV kivite­lezésében. (Elek Emil felvétele) Régi megyebálok színhelyén Pénz van — mégsem halad A hatalmas emeleti te­rem régi megyebálok han­gulatát idézi. A gyönyörű boltíveket, másfél méter szélességű falakat szem­lélve nem nehéz elhinni a legendát: asszonyt és bir­tokot nyertek vagy veszí­tettek itt kártyán a régi idők uraságai. Ma más a kép. A Nagykál- lói Ideg- és Elmegyógyinté­zetnek ad otthont a kétszáz­ötven éves egykori megye­háza. Az épület felújítását 1981- ben kezdték meg. összesen nyolcvanhatmillió forintot szántak a nagyarányú mun­kára. A tervezés, kivitelezés a műemléki hivatal közre­működésével és jóváhagyá­sával történt. A felújításnál különleges anyagokat is fel­használtak. Csak a külső fe­lület festésére szolgáló, az NSZK-ból származó Moda- szil festékből huszonnyolc mázsa kellett. A folyosói márványt Pilisszentivónon vágták, s az ablakokra, bejá­rati ajtókra hőszigetelt, fény­védő üveg került. Valameny- nyi ablakot egyedileg gyár­tott az Ófehértói Vegyesipa­ri Szövetkezet. Az elképzelé­sek tehát gyönyörűek, még­sem teljes az öröm. —• A befejezés tervezett határideje ugyanis ez év de­cember 31., s ha ez időre nem készülnék el a munkák, oda­vész a fel nem használt pénz, s elmarad a befejezés — mondja dr. Bodor né Illés Er­ii tudósító szapora rész- letességgel sorolta; a ™ * fogadáson tálaltak orosz kaviárt, franciasalá­tát és tatárbifszteket, főfo­gásként kagylólevest, majd hosszú listán következtek a sültek és netovábbként kris­tálypoharakba töltögették a rajnai borokat, francia pezsgőt. — Ez igen! — mondta, aki olvasta, majd rosszalló­an megjegyezte, ez az, ami a honi sajtónkból hiányzik. Hát miért nem tudhatja meg a magyar, hogy mit esznek a hazai fogadásokon és általában azt, hogy kinek mi a kedvence. Például en­gem priváté fölöttébb érde­kelne, szereti-e a túrós cve- kedlit egy magyar minisz­ter. De ha nem szereti, ak­kor mit eszik? Mit mondhatnék? Mint tudósító eleddig csak rit­kán kerültem olyan hely­zetbe, hogy mandandóm lé­nyege a „kaja” legyen. Az ínycsiklandó, étvágyger­jesztő részletektől mindig többre tartottam az esemé­nyek tudományos, gazdasá­gi, politikai jelentőségét. És tessék. Akad olvasó — igaz, hogy kevés —, aki a ren­dezvények gasztronómiai részleteire kíváncsi. Na jó — gondoltam —, adandó al- kalommal ezt is kielégítem. Hívtak egy számadásra. Jó alkalom. Tapasztalatból tudom, a számadás az olyan esemény, amely hagyomá­nyosan együtt jár egy ki­adós ebéddel, avagy vacso­rával. Emlékszem a szép időkre, volt számadás bir­kagulyással, túrós csuszá­val és volt olyan is, hogy húslevest csigatésztával, főtt húst, disznótorost tet­tek az asztalra bőséggel és párolt káposztával. Mentem tehát a szám­adásra. Na, most aztán le­írom — gondoltam. Még azt is részletezem, hogy a körí­tésként adott akármi párolt káposzta és rizs, esetleg ha­sábburgonya, netán tört krumpli. Savanyúságnak pedig csemegeuborka, avagy ecetes uborka, de lehet, hogy csalamádé, vörös ká­poszta, sőt az is előfordul­hat, hogy kedvencem lesz, paradicsompaprika. Szó mi szó, mindent leírok. Nyel­jen a magyar . .. Akkor aztán vége lett a beszámolóknak, a felszóla­lásoknak és a levezető el­nök szól a számadókhoz: — Munkánkat befejeztük, sikerrel dolgoztunk, nincs más hátra, csak az ebéd. Felkérem a tisztelt tagságot, hogy az ebédpénzét min­denki vegye fel és a listát írja alá a kijáratnál elhe­lyezett asztaloknál! — Micsoda? — Semmi, semmi — mondta az elnök. Újítot­tunk. Kap mindenki száz forintot, hazamegy és eszik amit akar. Praktikus és ta­karékos megoldás. Prak­tikus, mert a közös ebéde­ken sokan nem laktak jól. Volt aki azért nem evett, mert gyomros. más, mert nem volt 1éhes, megint más restellte magát, mert nem tud a késsel, villával bánni. Takarékos is a módszer, mert egy tisztességes ebé­det száz forintból vendég­lőben nehéz kihozni. E gyszóval nincs felsoro­lás. Bárhogy fáj, nem tudósíthatok arról, mit ettek a számadók. (seres) zsébet, az intézet gazdasági igazgatója. A felújítás sem oldja meg azonban minden gondunkat. Kellene még a két idegosztályt összekötő fo­lyosó, hiányzik a betegeknek egy társalgó, s most készí­tünk tervet a régi ikazánház átalakításával egy központi öltözőre. Az intézmény kinti területein is sok a gond. — Orvosokra lenne szük­ségünk, de nem tudunk a je­lentkezőknek megfelelő la­kást ajánlani. Tíz évvel ez­előtt kapta meg az intézet a régi pénzügyőrlaktanyáit, gon­dolhatni, milyen lakáskörül­ményeket tudtunk ott terem­teni — mondja dr. Horváth Endre, az ország második legnagyobb elmegyógyinté­zetének igazgató főorvosa. Ez mind rendjén is van, mondhatnánk. Örüljünk lega­lább annak, ami van, ez eset­ben a közel kilencvenmilli- ós felújításnak. Csakhogy e körül sincs minden rendben! Veszélyben látszik a befeje­zési határidő. Búzási Lajos az építkezést végző Nagykái.ui Építőipari Szövetkezet elnöke azonban derűlátó. — A munkákat befejezzük, habár a részhatáridővel ki­csit elmaradtunk. Az építő­ipar közismert betegségei sajnos nálunk is megtalálha­tók. Előre nem tervezett hi­bák is jöttek, melyek sok pluszmunkát jelentettek. Nem mindig kaptuk időben n szükséges anyagokat sem. En mégis optimista vagyok. Ügy gondolom, hogy normá­lis munkatempó mellett ezt a munkát nekünk be kell tud­ni fejezni, és be is fejezzük! Az építésvezető tehát biza­kodó. Legyünk mi is azok! Mert a legnagyobb baj még­sem a részhatáridők csúszása, hanem az, hogy az eddig el­végzett munkákkal is akad probléma. Eddig kideríthe­tetlen okból ugyanis nagy magasságban, súlyosan meg- : penészedtek a frissen szige­telt falak. Amikor először észlelték a dolgot, rögtön ér­tesítették a Budapesti Mű­szaki Egyetem építészettörté­neti tanszékét, melynek kép­viselője a helyszínen vettva- ko 1 a t mi n t á t v eg yel e m z ésr e. Az ismeretlen gomba elleni védekezésre szóbeli tájékoz­tatást adtak, megjelölve két olyan vegyszert, melyek kö­zül valutáris okok miatt ez idő szerint egyik sem kapha­tó. Előrendelhető viszont '86 második felére! Október 3-án a Tudományos Akadémia ta­lálmányi bizottságának szak­értőjével is felvették a kap­csolatot, konkrét tanácsot vagy javaslatot azonban .ez ideig nem kaptak. Hogy miért van ennyi prob­léma az új szigetelőanyaggal, s miért nem használják fel a másutt szerzett tapasztalato­kat? Egyszerű a válasz: itt alkalmazták a módszert elő­szóé; Kovács Éva Á nevető repedés A kisnaményi Diósze­gi-portán a kék gu­micsizmát úgy dob­ták a ház hátsó falához, mintha sértést toroltak vol­na meg. Ott, ahol minden­nek helye volt, s rend áradt még a száradó málécsövek- ből is, furcsa volt ez a há- nyavetin elterülő kék csiz­mapár. Néztem is, illetlen csodálkozással, mígnem a gazdaasszony meg nem szó­lalt: — Nézheti. Egy hete vettem, s máris kihasadt. Mosáskor vettem észre, hogy folyik bele a víz. Pe­dig 240 forint az ára. Nem az első. amivel így járok. De bemehet akárhová, ta­lál ilyen kék csodát másutt is. Nézegetem, kézbe veszem, s tényleg: a fején ott a nyílás. Az látható, nem kő, nem rög, nem vas hasítot­ta. Ott vált el, ahol hegesz­tették. S milyen rosszul. Érdeklődni kezdek, s szinte nincsen a környékén falu, ahol az első mondatok után ne kötnénk ki a gumicsiz­ma mellett. Aki tudja, hogy Szatmárban ez a lábbeli nélkülözhetetlen, az elkép­zelheti : nem valamiféle di­vatvitáról volt szó. Az ipar, a csizmát gyártó magyar ipar volt a téma. Egy idős bácsi, lehetett úgy nyolc­van, így summázott: ha a mi termésünk ilyen lenne, ugyancsak rázná az öklét a városi! Tény. leegyszerűsített kölcsönösségi viszony ez, de van benne igazság. Mert aligha lenne szívderítő dia­lógus az, ha mindenki a másik szemére olvasná, milyen minőségben végzi munkáját, milyen X. termé­ke minősége. Egy asszony büntetést is javasolt: jár­jon egy telet ebben a csiz­mában, aki vizsgálta a mi­nőségét. Más szerint leg­alább azt írnák rá, ki csi­nálta. Csupa egyszerű öt­let, aligha megvalósítható. Ami viszont biztos: a lé­nyeg körül jártak mind a beszélők. Az egyéni felelősségről esett közvetve szó. Arról, aminek híjával vagyunk sokfelé. A „latyakpróbás” büntetés ugyanis aligha se­gít azon, hogy egy általános szemlélet változzék. Az, amely hajlamos azt mon­dani: tőlem elment a mun­kadarab, majd lesz valami. Mert az igaz, hogy lesz va­lami. De az nem áz igazi. Ha mi azt akarjuk, s meny­nyire akarjuk, hogy itthon és a külhonban munkánk megbecsülésnek örvendjen, akkor minden ember, min­den poszton, minden idő­ben úgy kell hogy dolgoz­zék, mintha magamagának készítene remekművet. S aki a minőségre áldási ad, úgy döntsön, mintha min­den darabra nevét lenne kénytelen írni. A haraggal falvégbe do­bott csizma kékje virított az őszi napfényben. Hogy sok minden más is eszembe jutott róla, annak egy oka van: úgy láttam, hogy a talpszéli repedés gúnyosan nevet. Magán? A gyártón? Vagy azon, aki megvette? B. L. E lhangzott a falurá­dióban: négymiilió forint értékű takar­mányt nyer az egyik ter­melőszövetkezet azzal, hogy a speciálisan kialakított adapterekkel begyűjti a cu­korrépafejet és levelet, va­lamint a kukoricaszárat. A melléktermék-betakarító- kért a szövetkezet másfél milliót fizetett. Mint min­den jó példát, ezt az infor­mációt is érdemes tovább­gondolni. Főként itt Sza-- bolcsban. Termelnek a megyében közel százezer hektáron ku­koricát, négyezer hektáron cukorrépát és nagy az állat- állomány. Ha csak húsz termelőszövetkezet követ­né a példát és a répaföl- dekröl. kukoricatarlókról begyűjtené az elkallódó ér­tékeket, az 80 milliót jelen­tene. És nem is csak ez a 80 millió forint lenne az igazi haszon. Az újmódú takarmánynyerés párosul­na a termőföld-takarékos­sággal oly módon, hogy 80 milliót érő lédús takar­mány termesztéséhez nem kellene olyan földterületet igénybe venni, ahol búzát, napraforgót vagy más nö­vényt termeszthetnének. Továbbmenve a gondol­kodásban, a szabályzóktól szigorított gazdálkodásnál minden fillér számít. Áru­termelésünk (értsük alatta a húst és a tejet) ma attól is drága, mert az etetési technológiában nincs, vagy alig van helye az olcsó ta­karmányoknak. A mellék- termékekre nem, vagy alig figyelünk. A kukoricaszár mint olyan, nem lenne új­donság a tehenek jászlá­ban. Hogy ma nincs ott, an­nak oka a közömbösségen túl a kényelmesség. Igen, a kukoricaszár begyűjtése, hasznosítása kényelmetlen­séggel, munkával jár ... £ gyszóval, elhangzott a hír a rádióban, aki­ket érdekel és illet, biztosan sokan hallották. A jó példa követőkre vár. S. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents