Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
Kedves Ifjú Mérnöknő! Mindenekelőtt tájékoztatom: a riport, amit önnel, az ön munkahelyén készítettem, nem jelenik meg. Így kellett döntenem mindkettőnk lelkiismeretének megnyugtatása miatt. Az ügynek így jobb szolgálatot teszünk. Arról beszélgettünk a minap, hogy milyen napjainkban a pályakezdő értelmiségiek helyzete, ön és társai — egy— két—három - éve végzett ifjú műszaki értelmiségiek — az újságírót észrevehető zavartsággal fogadták. Én ugyan odaraktam maguk elé — kérdéseim alakjában — mindazokat a gondokat, bajokat, amikről Önök maguk között és olykor bátran nyilatkoznak egy-egy fórumon: a pályakezdés, az életindulás problémáiról. Alacsony fizetés, itt Sza- bolcs-Szatmárban még ráadásul az országos átlag alatti is ... Lakáshelyzet, eladósodás az OTP-nek, munkahelyi megbecsülés hiánya, légkör ... miegymás. Tehát még egyszer mondom: én, az újságíró felkínáltam a lehető legnyilvá- nosabb fórumot, egy újság hasábjait — itt mondják el gondjukat-bajukat, vitassuk meg őszintén, az Önöktől *— életkoruknál fogva is — elvárható nyíltsággal, bá/torsággal, kemény megfogalmazásokkal mindazt, ami a pályakezdő szívét-lelkét nyomja. Nagy nehezen megindult a beszélgetés közöttünk. S én akkor sok jót, hasznos dolgot jegyeztem fel szavaikból. Megtudtam, hogy nem is olyan nagyok ezek a gondok. Megtudtam, hogy intézményük, munkahelyük milyen szépen gondoskodik a kezdő fiatal mérnökökről, bár említett néhány aprócska problémát, de igyekeztek a sarkított mondatokat lekerekíteni, a keményebb szavakat gyorsan lágyabbra cserélni, s amikor végre kibuggyant a gondjaikat megcsillantó panaszok gyér forrása, tüstént hozzátették kritikus mondataikhoz: „de azért igyekeznek rólunk gondoskodni ...” Ha nem is meggyőzve, ha nem is magabiztosan távoztam erről a riportról, olyasmi motoszkált bennem, Hogy úgymond tévedtem, nem itt, nem ezen a nagyszerű munkahelyen, nem is ebben a gyárban kell keresném a pályakezdők gondjait. Azután eszembe jutott eg\ szakszervezeti értekezleten hallott gondolatsor. Ott az Önök ágazatának képviselője bizony reálisan, tárgyszerű módon és igen bátran (bár miért is kellene ehhez bátorság?!) szólt épp az Önök szakmájában dolgozó pályakezdők nem könnyű dolgairól. Akkor határoztam el. hogy megkeresem szakmájuk néhány ifjú képviselőjét és nem általánosságokat, nem az ifjú műszakiak országos és megyei statisztikai adatokban is testet öltő problémáit írom meg, hanem elbeszélgetek önnel, Önökkel és úgy istenigazából életközeli ismereteket szerzek sorsukról. Hát kérem, így távoztam el egy rendkívül szegényes gondolatsorral, egy ROSSZ RIPORTTAL az Önök gyárából. És akkor történt valami, ön elkísért engem a gyárkapuig, s amíg az üzem udvarán át együtt mendegéltünk, megkérdezte tőlem: „Mondja, ha mi nem sok jót és kevés rosszat mondtunk volna, hanem épp fordítva, akkor is közölte volna a riportot?” Ott a gyárudvaron én megnyugtattam, s most ebben a levelemben is leírom Önnek: „Igen, leírtam volna, hiszen azért is mentem Önhöz beszélgetni.” • Ekkor hallottam — mintegy önmarcangoló hangos gondolkodás formájában — hogy lámcsak Önök füstölögnek, mérgelődnek, maguk között mondogatják is a magukét, de most, amikor lehetőség van rá, nem mernek élni- az alkalommal. Igaz, azt már elmondta, hogy — így fogalmazott: — „a többiek erkölcstelennek tartanak majd engem is, hogy nem mertem elmondani gondjainkat”. Igen, ez lehetséges. Kedves Mérnöknő! Kétségeim a következők: nem kellene vajon ennek a riportnak mégis megjelennie? Mert talán egy másik pályakezdő kollektívát vitára késztetne az Önök véleménye, s akkor talán elhinnék nekem, hogy a jobbítás érdekében a keményebb szavaknak is helye lenne lapunkban? Palincsár Jánosnéval, a megyei tanács csoportvezetőjével az árellenőrzésekről Ha igaz, hogy az ár az áru értékének pénzbeli megjelenése, akkor akár ellenőrzik, akár nem, ugyanaz marad. Nem így van? — Nem egészen. Anélkül, hogy közgazda- sági elemzésekbe kezdenék, emlékeztetnék az 1968 előtti évekre, amikor az árakat központilag szabályozták és ez olyan következményekkel járt többek között, hogy azok az árak eltértek a munkaráfordítástól, meri volt egy egyensúlyteremtő funkciójuk. Tehát amiből kevés volt, annak magasabb volt az ára, hogy kevesebben keressék. 0 Ez csak 1968 előtt volt így? — Ma az árak alapvető funkciója, hogy orientálják és ösztönözzék gazdasági döntéseikben mind a termelőket, mind a fogyasztókat és természetesen az is, hogy megteremtsék az egyensúlyt a piacon a kereslet és a kínálat között. Akkor tulajdonképpen ez a funkcióváltozás vezetett oda, hogy ma a vásárló ha bemegy a boltba, sokkal bizalmatlanabb az árakkal szemben, mint korábban. .. — Igen. Valamikor egy terméknek egy ára volt, akármelyik boltban vette meg az ember, ma pedig egy kis túlzással annyi, ahány helyen árusítják. Ma már egyre kevesebb a fix ár, sőt a maximált ár is, amikor pedig csak az alsó és felső árhatárokat állapítja meg az állam, s egyre nagyobb azoknak a termékeknek a köre, amelyek a szabad árformába tartoznak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az árakat kívánság szerint lehet alakítani, annál is inkább nem, mert az állam nem mondott le a központi árszabályozásról. Ilyen körülmények között a központi akaratnak úgy lehet érvényt szerezni, ha előírják azt, hogy miként lehet az árat kalkulálni, magyarul kialakítani. A .. .és ha valaki ettől eltér, pontosabban w többet kér, akkor van az a bizonyos tisztességtelen haszon? — így volt az év elejéig. Addig a termelői árat a ráfordítás költségei és a kereslet- kínálati, tehát a piaci viszonyok határozták meg, s ha az átlagosnál nagyobb haszna származott a termelőnek, akkor mondták, hogy tisztességtelen nyereséget vágott zsebre. Ma azt mondjuk, hogy tisztességtelen ár van és ez lényeges különbség, mert egy ár akkor is lehet tisztességtelen, ha az árut veszteséggel állítják elő, s lehet magas nyereséggel is tisztességes. A vásárlóval nem lehet elismertetni, megfizettetni a szervezetlenséget. Ha például egy vállalat korszerű körülmények között állít elő egy cipőt, és az 1000 forintba kerül, nem kérhet ugyanolyan minőségű cipőért egy kisiparos kétezret. mert kézzel barkácsolta. „...egy ár akkor is lehet tisztességtelen, ha az árut veszteséggel állítják elő, s lehet nagas ■vereséggel is tisztességes. I vásárlóval nem lehet elismertetni, megfizettetni a szervezetlenséget/1 nyel a kérdés, mert nyilvánvalóan sokan nem tudják, hogy 1984. január elseje óta a megyei tanács vb. ipari osztályának szervezetén belül árellenőrzési csoportot hoztak létre, a szocialista gazdálkodó szervezetek ellenőrzésére, ahol nyolc felsőfokú végzettséggel és árszakértői képesítéssel rendelkező dolgozó látja el az ellenőrzési tevékenységet. Ezenkívül a kisüzemi termelők — a kisiparosok, kiskereskedők, a gazdasági munkaközösségek és vállalati gazdasági munkaközösségek — ellenőrzésére tíz társulás alakult. Ilyen társulás működik a megye 6 városában, továbbá Tiszavasváriban. Rakamazon, Űjfe- hértón és Ibrányban. Ezekben a társulásokban 17 árellenőr dolgozik. Mi gondoskodunk képzésükről, de a könnyűiparban ... 9 Milyen képzéseket szerveztek eddig? — A könnyűiparban, a kohó- és gépiparban dolgozók számára kétéves tanfolyamot indítottunk, ahol árkalkulátori képesítést szerezhetnek a résztvevők, de szervezünk háromnapos tanfolyamokat a termelőszövetkezetekben árakkal foglalkozóknak is. 0 Elnézést, hogy közbeszólok: a termelő- szövetkezetekben mi szükség van erre? Ott nem rajtuk múlnak az árak, hanem az állam, vagy a kereskedelem, illetve az élelmiszeripar határozza meg. ^ Az árellenőrzés ma tehát ebből áll? — Természetesen ellenőrizzük az árkalkulációt is, de a nagyobb feladat az árarányok ellenőrzése. Voltaképpen a vállalatok, szövetkezetek dolga és érdeke lenne, hogy ismerjék az általuk gyártottakéhoz hasonló termékek árait és ők is olyan árat szabjanak meg érte. Sajnos, az információáramlás korántsem tökéletes. Marad nekünk is ez a feladat, hiszen a vásárlót nem az érdekli, hogy egy cipő Rakamazon, vagy Bonyhádon készült, hanem hogy ha azok egyforma szépek és egyformán jó minőségűek, az áruk se térjen el. Az árarányok vizsgálata a gyakorlatban azt jelenti, hogy megnézzük: mennyire térnek el egymástól az azonos, vagy rokoncikkek árai, s ha ezek indokolatlanok, akkor közbeavatkozunk. — A mezőgazdasági termékek árait, vagy legalábbis a termékek többségének árait igen, de a közös gazdaságok többségében folytatnak már kisebb-nagyobb ipari termelést, a szállítási ágazatok fuvarozást végeznek, s hogy mennyire szükség van a képzésre, jól mutatja: a botpaládi tsz-ben alacsonyabb áron végezték a szállítási tevékenységet, mint ahogyan végezhették volna. Ezt a példát nem azért említettem, mert baj, ha valaki olcsóbban végez szolgáltatást, mint amennyiért végezhetne, hanem mert itt nem tudatos árpolitika alakításáról volt szó, hanem a kellő szakmai ismeretek hiánya miatt járt rosszabbul az ellenőrzésig a szövetkezeti tagság. A Milyen jogosítványaik vannak az ellen- ^ őrzésre? A Ügy értsem, hogy ha Iátok egy Zala- ^ egerszegen készült tréningruhát hatszázért és egy Spidót kétezerért, akkor közbeavatkoznak, mert rokoncikkekröl, egymást helyettesíthető cikkekről van szó? — Nem jó a példa. Először is az importból származó termékek más elbírálás alá esnek, bár nem szabad lemondanunk arról sem, hogy nemzetközi vonatkozásban is ösz- szevessük az egymást helyettesíthető termékek árát. De azért sem jó, mert nem azonos a minőség, a használhatóság ideje és így tovább. Azért ha már a tréningruhát említette, elárulom, hogy a külföldi márkájú termékekért sem annyit kérnek, ameny- nyit akarnak, Vásárosnaményban büntettünk is érte egy magánkereskedőt. Milyen apparátussal végzik az árellenőrzéseket? — Egyetlen számnál bővebb választ igé— Van hatósági feladatunk, ilyen a hatósági árak megállapítása. Hogy példát is mondjak: a Patyolat szolgáltatásai közül a lakossági mosás, vegytisztítás árait mi állapítjuk meg, de maradtak hatóság jogosítványai a végrehajtó bizottság többi osztályának is. Az építési, vízügyi osztály állapítja meg a lakossági településtisztasági díjakat, a gázkészülékek időszakos felülvizsgálatának díjait. Csoportunknak jelentős szerepe van az iránydíjak kialakításában. 0 Mit jelent ez? — Mint árhatóság, próbáljuk az árakat irányítani. Az is igaz, hogy ezt nem kötelező megtartani, de alkalmazása előnyt jelent. Van ennek a tevékenységnek egy kis visz- szafogó szerepe is, de talán ennél is fontosabb, hogy egységesebb árak alkalmazását teszi lehetővé. A A legnagyobb részarányt mégiscsak az w ellenőrzés teszi ki munkájukban, nemde? — rgen, ea ez néni vcieucn. m emberek jelentős része vélekedik úgy, hogy elszabadultak az árak, hiszen mindennapi vásárlásainkban — a zöldség-gyümölcs piacon főleg — szabad árakkal találkozunk és ezt nem csak az befolyásolja, hogy sok, vagy kevés krumpli termett, hanem például az is, hogy ha hideg a reggel, vagy esik a2 eső, kevesebben árusítanak, s aki vásárolni megy ki, az kénytelen megvenni. Mondhattam volna a virágot, ami halottak napja körül, vagy néhány névnapon lassan megfizethetetlenné válik. Ilyen tapasztalatok után kiemelten szükséges, hogy a lakosság tudja: van olyan szervezet, amelyik képes és hivatott őrködni afölött, hogy azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek az árai is tisztességesek legyenek, ahol nem erre fordítják a legnagyobb figyelmet. Ha egy vállalat változtatni akarja bizonyqj körben árait, köteles bejelenteni, s mi azt vagy javasoljuk, vagy nem, s ezzel tudjuk megakadályozni az indokolatlan áremelést. ^ Hány ellenőrzést végeztek az idén? — Az év első háromnegyedének számait mondom: 34-et. g Hány helyről távoztak elégedetten? — Húsz helyről. g Akkor ez azt jelenti, hogy... — ... hogy 45 gazdálkodó szervezetnél 64 esetben nem találtunk mindent rendben, Illetve ennyi helyen volt szükség valamilyen szankcióra. Huszonegy esetben elegendőnek találtuk a figyelmeztetést, 35 esetben szabálysértési eljárást, nyolc esetben fegyelmit kezdeményeztünk, s 650 ezer forintot fizettettünk vissza azoknak a vásárlóknak, akiket megkárosítottak. Szeretném mindjárt leszögezni: nem a büntetés, sokkal inkább a megelőzés ellenőrzéseink célja. Talán erre a szándékunkra utal, hogy egyre több gazdálkodó szervezet vezetője jön el hozzánk szakmai tanácsot kérni, s mi minden esetben készséggel segítünk. Természetesen nem csak azért, mert ezáltal a mi munkánk is könnyebbé válik, hanem hogy a kereskedők az iparban, a vásárlók pedig a boltokban tisztességes árakat találjanak. A Milyen gondokkal találkoznak az ellen- w őrzések során? — A legtöbb gondot — mint már beszéltünk is róla — az árarányosítás okozza, mert nincs elegendő információ mások hasonló termékeinek árairól. Jó volna, ha valamiféle nyilvántartásból megismerhetnék egymás árait a termelők, de nem csak nyilvántartás nincs, még titkolózás is van, így csak a piacon lehet információt gyűjteni. Ez sajnos nekünk is gond, mert be kell bizonyítanunk a termelőnek, hogy árai nem arányosak más hasonló termékével. Aztán gond, hogy a kiszabott büntetések nincsenek- arányban az elkövetett hibával. Ebben elmarasztalhatok a tanácsok szabálysértési hatóságai is. Igaz, hogy erkölcsileg 1000 forint is büntetés egy tsz-elnöknek, de anyagilag meg sem érzi, így alig-alig van visszatartó hatása. A Ügy gondolom, az ilyen jelenségek okai ^ mélyebbre irányulnak... — Feltétlenül. Én sem személyes kapcsolatokra gondolok elsősorban, hanem arra, hogy ha a tanács megbünteti az ipari, a fogyasztási vagy a termelőszövetkezet elnökét, akkor az esetleg megvonja támogatását a tanácstól és ennek az egész település látná a kárát. A Mondana konkrét példákat mind a jó, ^ mind a kedvezőtlen tapasztalatokra? — Jó tapasztalatokat szereztünk a Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezetben, az AFIT-nál, a szabolcsbákai Búzakalász Tsz-ben, a varsánygyürei Tisza Tsz-ben, a timári Béke Tsz-ben, vagy a Moziüzemi Vállalatnál végzett árellenőrzés során. Hibát találtunk többek között a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezetnél, az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalatnál, a nyírpazonyi. a nyírbogáti, a jánkmajtisi tsz-nél, a kékesei tsz szakcsoportjánál, a balkányi, a nagyecsedi, a dombrádi áfészek boltjaiban, egy tiszavasvári zöldségkereskedő déligyü- mölcs-árainál, a fehérgyarmati takarékfióknál, a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezetnél. Többnyire a számviteli információs rendszer megszervezésének hiányosságaiból, az árváltoztatási kötelezettség bejelentésének elmulasztásából, a megengedettnél magasabb fuvarárakból, a belső ellenőrzés hiányosságaiból eredő mulasztások voltak. A Mit tanácsol nekünk, vásárlóknak: ho- ^ gyan lehetünk a saját érdekünkben magunk is árellenőrök? I — Mivel a vevő általában boltokban vásárol, ott az árjelzések többnyire pontos eligazítást adnak. Ahol nincsenek árjelzések, ott érdeklődni kell az árakról, mert azokat feltüntetni kötelező. A piaci kereslet-kínálat áralakító hatása egyebek között azt jelenti, hogy ami nem fogy drágán, azt olcsóbban kell kínálni. Ha elegendő áru lesz a piacon, s megfelelő lesz a választék is, akkor minden bizonnyal csökken majd az ellenőrzés szerepe is. De ehhez áru, nagyon sok áru kell. ^ Köszönöm a válaszait. Balogh József KM HÉTVÉSI MELLÉKLET 1985. november 23.
