Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. november 2. Ügyekre orientáltan Malii Väicänon Kajaani város tanáilldlll YdlbdUCU, csának elnökhelyettese októberben egyhetes szabadságát töltötte Magyarországon. Ez a hét azonban nem a Szó szoros értelmében vett pihenéssel telt el, inkább jóleső fizikai kikapcsolódás volt, mint igazi munka, a zsúfolt nyíregyházi program pedig — mely a testvérvárosi kapcsolatok további erősítését szolgálta — szintén nem tekinthető munkának, mivel ő azt vallja, hogy ha az ember valamit szívvel- lélekkel tesz, nem is érzi, hogy dolgozik, így aztán a hét első felében megismerkedett a tanárképző főiskolával, és tartott egy előadást a finn népfőiskolák mozgalmáról, másnap a városi tanács vezetői fogadták és szerkesztőségünkbe is ellátogatott. Személye nem ismeretlen azok előtt, akiknek megadatott, hogy a távoli szép finn városka vendégei lehessenek. Figyelmes vendégszeretete mindig is garancia volt arra, hogy vendégei jól érezzék magukat. — ön igen lelkes híve a magyar—finn barátságnak, s mint a Finn—Magyar Baráti Társaság kajaani csoportjának elnöke minden eszközzel támogatja a két város közötti együttműködést. Hogyan szervezik a testvér- kapcsolatokat Kajaaniban? — Kajaaninak Nyíregyházán kívül három másik testvérvárosa van: a svéd östersund, a szovjet Rosztov, amellyel 30 éve működünk együtt és az NSZK-ban egy egész tartomány, ahová 13 város tartozik. Jelenleg a nyíregyházi kapcsolatakik a legintenzívebbek. — Jövőre lesz öt éve, Kajaani is belépett a finn—magyar testvér- varosok népes táborába. A magyar városok közül miért éppen Nyíregyházára esett a választásuk? — Amikor magyar testvérvárost kerestünk, Komárom, Tata és Kecskemét neve is felvetődött, de a magyar követség egyik akkori diplomatája és nyíregyházi felesége ezt a várost ajánlotta figyelmünkbe. A városról szerzett ismeretek és egy Nyíregyházát b mutató film alapján úgy láttuk, adottságaink sok mindenben megegyeznek, ezért a városunk vezetősége úgy döntött, az önök városa legyen Kajaani magyar testvérvárosa. Nos, az elmúlt évek során kibontakozó jó kapcsolatok alapján bátran mondhatjuk, választásunkat nem bántuk meg. — Miben látja a testvérvárosi kapcsolatok jelentőségét? —[A testvérvárosi kapcsolatok révén nemcsak két távoli város, hanem két nép között is baráti hidat lehet létesíteni. Fontos része ez a békéért vívott küzdelemnek, különösen akkor, ha a testvérvárosok lakói minél szélesebb körben bekapcsolódnak ebbe a tevékenységbe. Meg kell persze találni azokat a közös érdeklődési köröket, amelyekbe minél többen bevonhatók. A találkozásoknak és tapasztalatcseréknek sok gyakorlati haszna is ’tehet. A városok gondjai és megoldásra ■/áró feladatai között lehetnek olyanok, ame- iyeket a másiknak már sikerült megoldania. Egy egészen konkrét példa: Kajaaniban most építik a kulturális központot, amihez sok ötletet kaptunk a nyíregyházi városi és megyei művelődési központban szerzett tapasztalatokból. Kiilnnngpn sflif lehetőség rejlik a kulRUIUUUMÜI MIK turális életben egymás jobb megismeréséhez. A dal, a festészet és a költészet, egyszóval a művészet a legtisztább összekötő kapocs lehet két nép között. Hadd említsek meg egy másik konkrét példát éppen a Kelet-Magyarországgal kapcsolatban. Az európai kulturális fórum előkészítése során és a Kalevala 150 éves jubileumának alkalmából finn parlamenti delegáció járt Budapesten. A delegáció egyik tagja, aki Kajaani város népképviselője, magával hozta lapjuknak azt a számát, amelyben a mi napilapunkból, a Kainuun Sanomatból átvett, a Kalevala keletkezésével kapcsolatos írások és fotók voltak. Mindenütt nagy sikere volt ennek az ötletnek, amely jó példája annak, mennyi mindent tehetünk egymás jobb megismeréséért. — Ügy tudjuk, ön Kajaaniban nemcsak a testvérvárosi ügyekkel foglalkozik ilyen nagy lelkesedéssel, hanem sok más társadalmi funkciója is van. Tagja Kajaani város tanácsi vezetőségének. Mióta végzi ezt a munkát? — 1953 óta folyamatosan részt veszek a városi tanács munkájában. Jelenleg a tanácsi képviselő testület vezetőségének vagyok a tagja, második elnökhelyettesként. Korábban voltam elnök is, sőt a végrehajtó bizottság elnöke is. A tanácsi vezetőséget egyébként évenként választják újjá, s mindnyájan társadalmi munkában végezzük a tanácsi feladatokat. — A tanácsi munka SÍM?nX teendőinek nagyobb részét Kajaani Város Népfőiskolájának szervezési gondjai és irányítása teszi ki, hiszen ön ennek az intézménynek az igazgatója, s egyben a Finn Népfőiskolák Szövetségének elnöke is. Kérem, mutassa be nekünk néhány szóval ezt az intézményt. — A finn népfőiskolái mozgalom — amely 80 éves múltra tekint vissza —, elsősorban a felnőtteknek szánt szabadidős közművelődési intézmény. A népfőiskolán oktatható és választható tantárgyak köre szinte végtelen, de ezek mégis három nagy témakörbe sorolhatók: humán és reál tárgyak, kézművességkézimunkák és művészetek. Szervezhetnek olyan tanfolyamokat is. amelyeket helyi szükségletek tesznek időszerűvé. Ilyen lehet pl. a gyermekgondozói tanfolyam. Ez' jó példa arra is, hogy a különböző tantárgyak oktatásának megszervezésében rendkívül nagy n rugalmasság, igyekszünk mindig alkalmazkodni a pillanatnyi társadalmi igényekhez, de az is gyakran előfordul, hogy egy-egy csoport nevében keresnek meg minket bizonyos tanfolyamok indítása ügyében, s ezeket a kéréseket a lehetőségeinkhez mérten mindig igyekszünk kielégíteni. A kajaani népfőiskolának 5500 hallgatója van, akiket több mint 100 óraadó tanár tanít, s közöttük csak 8 főállású. Elindulásom- előtt kezdték meg az új iskola építését, amely várhatóan jövő szeptemberre készül el. — Ügy tudjuk, ön már sokszor megfordult hazánkban, és Nyíregyházán is negyedszer van. Mi vonzza önt ide? — Ezt szavakkal ugyanolyan nehéz kifejezni, mint megmagyarázni azt. hogy a költöző madár miért kel mindig vándorútra. Időnként engem is elfog valami édes nyugtalanság, s olyankor jönnöm kell. — Köszönöm, a beszélgetést. Bodnár István Az NDK-beli Volker Stellmann képe: Megkörnyékezés. Beszélgetés Dénes Gábor filmrendezővel Kezembe ke- rült egy könyv, amelyben köz► zétették. mely országok tudósai mit tettek a tudományért a 20. században. Ebben a kiadványban Magyarország nem szerepel. Nem említik magyar tudósok nevét. Kinek milyen mulasztása miatt, ne firtassuk. De a tünet jellemző. Mi, magyarok büszkék vagyunk fut - balleredményeinkre, s sportteljesítményeinkre, de gyakran, nem ismerjük, nem ér-, tékeljük szellemi eredményeinket. Kisebbségi érzésünk van ott, ahol pedig lenne mire büszkék lennünk. Bolyaitól, Kempeléntől, Neumann Jánosig olyan tudósokat mondhatunk magunkénak, akik által előbbre ment a világ. Csakhogy hírünk, rangunk a világban attól is függ, mi saját magunk hogy ítéljük meg. mennyire ismerjük, mennyire tudatosítjuk értékeinket. Dénes Gábor filmrendezőt hallgatom. — A szakembereken kívül még mindig kevesen tudják, ki volt, mit tett az emberiségért Neumann János, ki Bolyai! Ilyenfajta gondolatok foglalkoztattak, amikor elhatároztam, filmet készítek Szentgyörgyi Albertról és Neumann Jánosról. Nem bizonyos területekre, tudományágakra. hanem ügyekre orientáltan. A következő szabálytalan portrét Szondy Li- pótról tervezem, s talán egy játékfilmet Szomory Dezsőről. — Szentgyörgyi persze már bizonyos mítosz. Kalandos életű, kanyargós utat bejárt nagyszerű tudós. Effektiv ellenálló volt a 2. világháborúban, itthon is sikeres alkotó, gondolkodó. (Megalapította Akadémiáj át, amelybe Neu- mann János is bekerült.) Tudományos kezdeményei korszakalkotók. De Szentgyörgyi szinte költő, igazi reneszánsz figura. Amikor a róla szóló filmet forgattuk, megismertük emberi értékeit is. Segítőkész. kitűnő partner, varázslatos egyéniség. Neumann is rendkívüli egyéniség volt. Szellemi bankár, interdiszciplináris elme. Nem csak’ a számítástechnika vagy a játékelmélet atyja, de páratlan fizikus és matematikus volt. Foglalkozott filozófiával, és modellszerkesztéssel. Róla sajnos már csak múlt időben beszélhetünk. Amerikában tizenkét nap alatt forgattuk a Szentgyörgyi Albertról szóló filmet. A Neumann Jánosról szólót sok helyszínen, sok tudóst megszólaltatva tizenöt nap alatt. (Itthon három hónapba is beletelt, mire meg tudtuk szervezni egy-egy tudós nyilatkozatát.) Kint sikerült eljutnunk a Kongresszusi Könyvtárba, és bepillantani Neumann János írásos hagyatékába. Nekünk nyilatkozott első ízben szocialista újságírók közül Teller Ede. Sikerült meginterjúvolni a 96 éves Pólya Györgyöt, s WiegA Szentgyörgyi Albert-film egyik kockája. ner Jenőt. Nehezen jutottunk el külföldre, minimális pénzzel, mégis itthon sokan úgy fogták fel, hogy „jó bulit” szerveztünk. Tömény, nehéz anyagot hoztunk. Itthon kellett megválogatni mi az. ami a közönséget érdekli, érdekelheti. Mégsem tudom, lesz-e közönsége a filmeknek. Eljut-e azokhoz, akik befogadják. Talán a Psalmus Humánus, a Szentgyörgyi-film, eljut a televíziós vetítésig. A Neumann? — Jó volna, ha Magyarországon is volnának olyan klubmozik, kamaratermek, ahol ilyen filmeket is be lehetne mutatni. A szocialista országok mindegyikében a filmgyárnak van saját mozija, ahol premier előtti filmek láthatók, s mindenütt teltházakat vonzanak. — Milyenek ezek a filmek? Ügy érzem értéket hordoznak. Szeretném ezeket megmutatni. Nem szokásos portréfilmek. Nem is egy-egy tudományos eredményt mutatnak be. Nem manipulált, narratív filmek. Filmesszék, amelyek a nézők emócióira számítanak. K. M. Futaky László kötete Ritka alkalom egy kritikus számára, hogy abban a lapban írhat egy könyvismertetéseket és kritikákat tartalmazó kötetről, amelyben a könyvben szereplő írások nagy része mejelent. Futaky Lászlónak, a megyei könyvtár helyettes vezetőjének kritikáit ugyanis több mint egy évtizede olvashatják hétvégi mellékletünkben. (A szerző írásai a Ke- let-Magyarország mellett a Pedagógiai Műhelyben, a Szabolcs-Szatmári Szemlében és a megyei Könyvtári Híradóban jelentek meg.) írásai azért is fontosak lehetnek nekünk, mert az esetek többségében olyan ' könyveket választott recenzálása tárgyául, amelyek valamiképpen kötődnek a megyénkhez. A szerző mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérte az itt élő vagy innen elszármazott írók' és költők műveit, így könyvismertetései és kritikái elsősorban az ő alkotásaikkal foglalkoznak. A szerző az évek során összegvült különböző témájú írásait négy nagy fejezetbe foglalta. Az elsőben megyénk szépírói, Balázs József, Békési Gyula, Sumo- nyi Zoltán, s a már elhunyt Váci Mihály, Fábián Zoltán és Cserhát József szerepel. A legtöbb írás azonban Ku- rucz Gyula műveiről szól; A Mákszem Hölgy, A ködfaragó, Kicsi nagyvilág és Léggömbhuszárok című köteteiről olvashatunk recenziót. Futaky érdeklődése szimpatikus és egyben hasznos is. A Szabolcshoz kötődő szerzők meleghangú és műértő ismertetésével is igyekszik őket még jobban idekötni. Néhány helyi szerző nevét azonban hiába keressük. Pedig örömmel fedeztük volna fel Ratkó József, Öszabó István vagy Szöllősi Zoltán írásainak bírálatát, recenzióját is, (hogy csak néhányat említsünk). Az összegyűjtött írások megjelenése alkalmából néhány hiányzó névvel esetleg ki lehetett volna egészíteni a kötetet, amely így egy szabolcsi irodalmi kalauz szerepét is betölthette volna, és az olvasó is teljesebb képet kaphatott volna idekötődő kortársairól. A kötet második, a „Kitekintés a kortárs irodalomra” című fejezetében Déry Tibor, Illyés Gyula, Nagy László, Csoóri Sándor, Sütő András nevét, olvashatjuk, ami egyben Futaky szellemi iránytűjének igényes beállításáról is meggyőz minket. Az egyes írók és költők művei mellett antológiák és összegyűjtött riportok kritikái is helyet kapnak a fejezetben (Szép versek, Körkép, írószemmel). A kötet harmadik része az „Irodalom- és művelődéstörténeti tallózó” címet kapta. Az egy-egy író, Móricz, Nagy Lajos, Sőtér István életművével foglalkozó irodalomtörténeti tanulmányok mellett bemutatja a fiatal magyar költőket és írókat is. Ebben a fejezetben kaptak helyet a művészet- szociológiával és a művelődés kérdéseivel foglalkozó írások is. Könyvtárosi missziójának köszönhető az utolsó fejezet — Lépcsők az olvasási, könyv- és könyvtárkultúrához — megírása. A sokat- ígérő ciklus az olvasásra nevelés, az olvasási szokások és a könyvtárak ügyeit illetve könyvritkaságokat ismertető írásokat tartalmazza. Az előszóban a szerző a következő képpen jellemzi könyvét: „írásaim többsége — főként terjedelmi okok miatt — csupán ajánlás címén írt recenzió, sem mint elemzőbb jellegű kritika. Olyan könyvbírálatok tehát, melyek nem egy elmélyültebb kutatómunkát feltételező irodalmi vállalkozás eredményeként ítélhetők meg, hanem a könyvtáros-irodalmár másodrendű feladataként végezve, a könyvtári műhelymunka melléktermékének számítanak”. Az egy-egy könyvhöz kapcsolódó rövi- debb írások viszont felébresztik annak reményét is, hogy a szerző nagyobb terjedelmű tanulmányok írására is vállalkozik majd, hiszen ehhez minden képessége megvan. E kötetben összegyűjtött írásai jó stílusban megírt, olvasmányos és tömör bírálatok. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Megyei és Városi Könyvtár kiadványa a Szabolcsi Téka sorozat első darabja. Csak örülhetünk annak, hogy a könyvtár ilyen sorozatot indított. Ezzel a megyei kiadványok szerény sorozata is bővül. A kötetet elsősorban könyvtárosok forgathatják haszonnal, hiszen sok ismeretet szerezhetnek ebből olvasóink tájékoztatásához, de szól minden olyan olvasóhoz is, aki a mai magyar irodalom iránt érdeklődik. Bodnár István a finn polgánnester
